Nagyon nehéz mások útját elsimerni / It is very difficult to accept other ways

Szvámi Vivekanadának voltak kritikusai. Egyszer a spirituális fivéreivel táncolt, mialatt hangszereken zenéltek. Táncoltak, táncoltak és táncoltak, és nagyon lélekteljesen énekeltek. Sri Chaitanya útja is ilyen. Énekelve, táncolva haladtak az utcán. Ez az ő stílusuk.

Egy amerikai hölgy nagy pénzösszeget adott Szvámi Vivekanadának. Néhány kritikus ezt mondta amerikai hölgynek: „Nézd, nézd! Mit tettél? Olyan sok pénzt adtál neki, és most táncolnak! Az indiai meditációban keresztbe tett lábbal kell ülni, és nagyon komolynak, összpontosítottnak kell lenni. Ehelyett Szvámi Vivekananda és csoportja itt táncol!”

Ez a hölgy vadnyugati volt, de ő is azt gondolta, hogy az indiai meditációt a Himalája barlangjaiban, vagy egy zárt helyen kell gyakorolni, ezért izgatott lett. A kritikusok meggyőzték, hogy az indiai meditáció zárt helyen, nem nyilvánosság előtt történik.

Ugyanakkor vannak spirituális alakok, akik félnek emberek ezrei előtt meditálni. Úgy érzik, hogy a hallgatóság minden negatív ereje, az alacsonyabb vitális erők megtámadják őket, ezért a legjobb, ha egy kis szobában meditálnak. Óh, jaj, óh jaj! Azoknak az embereknek, akik félnek a világgal szembenézni, még mindig foglalkozniuk kell a saját értelmükkel. Bent maradhatnak a szobájukban, de az értelmük, mint egy mágnes, képes gondolatok millióit meghívni, egészségteleneket és nem törekvőeket.

Vannak Sri Krishna útjának olyan követői itt Amerikában, Oroszországban és mindenütt a világon, akik táncolnak és táncolnak. Nagyon hálás vagyok nekik, hogy a törekvésüket felajánlják. Ők az odaadó táncban találták meg az útjukat. Mi a Béke-Virágainkon, Béke-Futásainkon,  és a Világharmónia Futáson keresztül, és sok más tevékenységgel alapoztuk meg. Egyetlen keresőt sem kell arról meggyőznünk, hogy a mi utunk a legjobb. Csak azt mondjuk, hogy az utunk az egyik út. Az ő útjuk az övék. Senkit nem akarunk meggyőzni. Ha a fagylalttal elégedett vagyok, fagylaltot fogok enni. Nem kell amiatt aggódnom, hogy mások mit mondanak a fagylaltról.

Néhány keresőnek nagyon nehéz a mások útját elismerni. Ugyanezek az emberek mégis elfogadnak valakit, ha azt a világ többi része elismeri. Három héttel azelőtt, hogy a Nobel díjat megkapta, Tagore egyik versét az egyik folyóiratban kíméletlenül kritizálták. A kritikus azt mondta, hogy a vers egyszerűen borzalmas. Mi történt három héttel később? Ugyanaz a kritikus, ugyanabban az újságban annyi szép dolgot mondott a versről. Ez teljesen abszurd volt, felfoghatatlan! Tagorét az egekig magasztalta ezért a verséért. Mielőtt Tagore a Nobel díjat megkapta, az a kritikus kíméletlen kritikával illette.

Mielőtt Szvámi Vivekananda jól ismertté vált, senki nem törődött vele. Voltak követői itt és ott, és néhány kritikusa. De amint Szvámi Vivekananda híressé vált, amint a Nyugati világ elfogadta, a honfitársai azonnal elismerték.

Ha célunkat sikeresen elérjük a magunk módján, a többiek elfogadnak. Megmutatjuk a keresőknek az utunkat, de ha nem fogadják el, hadd találják meg a sajátjukat.

 

Alas, Swami Vivekananda had critics. Once he and his spiritual brothers were dancing while musical instruments were being played. They were dancing, dancing and dancing, and they were chanting very soulfully. Sri Chaitanya’s path is also like that. Singing and dancing, they go forward in the street. That is their style.

An American lady had given Swami Vivekananda a great deal of money. Some critics said to that American lady, “Look, look! What have you done? You gave him so much money, and now they are dancing! Indian meditation means to sit cross-legged and be very serious, one-pointed. Instead of that, Swami Vivekananda and his group are dancing here!”

This lady was a Westerner, but she also thought that Indian meditation had to be practised inside the Himalayan caves or in a closet, so she became upset. The critics convinced her that Indian meditation is meant to take place always inside a closet, with no public show.

Again, some spiritual figures are afraid of meditating in front of thousands of people. They feel that all the undivine forces, the lower vital forces of the audience will attack them, so the best thing is for them to meditate inside a small room. Alas, alas! People who are afraid of facing the world still have to deal with their own mind. They can remain in their room, but their mind, like a magnet, can invite millions of thoughts, unhealthy and unaspiring.

Some followers of Sri Krishna’s path here in America, in Russia and all over the world are dancing and dancing. I am very grateful to them for offering their aspiration. They have found their way in devotional dancing. We have found our way: through our Peace-Blossoms, our Peace Run and World Harmony Run and so many other activities. We do not have to convince any seekers that our way is the best way. We will only say that our way is one way. Their ways are their ways. We cannot convince anybody. If I am satisfied with ice cream, I will eat ice cream. I do not have to worry what others say about ice cream.

It is very difficult for some seekers to accept other ways. Then again, the same people, when they see that the rest of the world has claimed someone, will also claim that individual. Three weeks before Tagore got the Nobel Prize, in one magazine a poem of his was mercilessly criticised. The critic said the poem was simply horrible. Three weeks later, what happened? The same critic, in the same newspaper, said so many nice things about that poem. It was absurd, unimaginable! He extolled Tagore to the skies for that poem. Before Tagore received the Nobel Prize, that critic gave Tagore his ruthless criticism.

Before Swami Vivekananda became well known, nobody paid attention to him. He had a few devotees here and there, and some critics. But once Swami Vivekananda became famous, once the Western world accepted him, his compatriots claimed him immediately.

If we are successful in arriving at our goal in our way, then others will claim us. We will show the seekers our way, but if they do not accept our way, let them find their own way.

(Ha nem indul a lejátszsá, kérlek kattints ide.)

sri-chinmoy-fackel.jpg
Sri Chinmoy a Világharmónia Futás fáklyával

 


Sri Chinmoy: Isten által készített, Isten által formált, Isten által alakított (25-27), Sri Chinmoy saját szerzeményeit adja elő a 2004. február 19-i koncerten.

Reklámok

Minden lény isteni

Hisszük, hogy minden lény isteni,

hogy minden lény Isten.

Minden lélek egy nap,

amelyet a nem-tudás fellegei takarnak el;

lélek és lélek közti különbsége

ezen felhőrétegek sűrűsége

közti különbségéből adódik.

Szvámi Vivekánanda

 

Húsz millióból egy ember?

Szvámi Vivekananda:

“Egyszer egy nagy bölcs azt mondta nekem, hogy ezen a világon még egy ember sincs húsz millió közül, aki hisz Istenben.

Kérdeztem tőle, miért, és ő így felelt: “Tegyük fel, egy tolvaj van ebben a szobában, és tudomást szerez róla, hogy a szomszéd szobában egy halom arany van, és csak egy nagyon vékony válaszfal van a két szoba közt. Hogyan fogja magát a tolvaj érezni?”

Azt válaszoltam: “Nem fog tudni egyáltalán aludni; az agya serényen azon fog gondolkodni, milyen módon jusson az aranyhoz, és semmi másra nem fog gondolni.”

Ekkor a bölcs így felelt: “Azt hiszed, hogy egy ember hihet Istenben, és nem veszti el az eszét, hogy eljusson hozzá? Ha egy ember őszintén hiszi, hogy létezik a Mennyei Boldogságnak ez a mérhetetlen, végtelen bányája, és azt el lehet érni, akkor az igyekezetében nem vesztené el az eszét, hogy elérje azt?” Az Istenbe vetett erős hit és az ebből eredő buzgalom, hogy elérjük Őt, alkotja a vallásos hitet.

250px-Swami_Vivekananda-1893-09-signed
Szvámi Vivekananda

Menjetek focizni!

Szvámi Vivekananda egy nagy spirituális alak volt, kb. egy évszázaddal ezelőtt élt. Egyszer így szólt a tanítványaihoz:

-Lusta emberek vagytok! Előbb fogjátok megvalósítani Istent, ha lementek focizni, mintha a Bhagavad Gítát olvassátok. Menjetek focizni!

A tanítványai olyan fásultak voltak. Egyre csak Istenről beszéltek, de nem tettek semmit. Egy tapodtat sem akartak mozdulni.

Aktívnak és dinamikusnak kell lennünk, belsőleg éppúgy, mint külsőleg. Mindannyian imádkoztunk már Istenhez, hogy teljesítse bizonyos vágyunkat. Nem bűn jó dolgokat kérni: “isten adj nekem békét, adj örömöt, adj szeretetet.”Azután mondhatod “Isten rajtad áll, hogy ezeket a dolgokat ma adod meg, vagy holnap, tíz nap múlva vagy húsz év múlva. Isten örülni fog hogy békét kérsz Tőle. Aztán eljön a nap, amikor nagy mennyiségben lesz békéd, szereteted, fényed. Akkor majd így szólhatsz Istenhez: “Adj nekem amit csak akarsz. Tégy az életemmel, amit csak akarsz.”

Imád és meditációd segítségével leszel képes eggyé válni Isten Akaratával. Ha nem imádkozol és meditálsz, egyszerűen fásult leszel. A tétlenség örömeiben fogsz fetrengeni és azt mondod: “Ó, Isten majd megtesz nekem mindent.” Miért kellene Istennek bármit is tennie a lusta keresőkért? Választanod kell, fényt akarod-e, vagy a sötétséget.

Isten könyörületesen azt kérdi tőlem:

“Rendelkezésemre fogsz állni?”

Sosem azt kérdi:

“Képes leszel rá?”


Sri Chinmoy: Isteni hős