Törekvés

Hogyan lehet újra fellobbantani a törekvés lángot?

Időnként a törekvésed megszűnik, még mielőtt elérné a Célját. Szíved feltörő lángja felfelé kúszik, de van néhány elakadás, megálló. Először is szeretném elmondani, hogy nem vagy egyedül. Kivétel nélkül minden spirituális kereső átment ilyen hullámhegyeken és völgyeken spirituális élete során. Időnként úgy érezzük, hogy gyönyörű erdőkön és mezőkön haladunk át, de azután észrevesszük, hogy sivatagban gyalogolunk, perzselő hőségben. Amikor ezeken a puszta kieten sivatagokon kelünk át, úgy érezzük, hogy nincs törekvés. Éreznünk kell, hogy van törekvés, még akkor is, ha látszólag vég nélküli utazáson vagyunk.

Hogyan menekülhetsz meg ebből a sivatagból, ha ez történik veled? Több megoldás is létezik. A reggeli meditációra kijelölt időd mondjuk hat óra. De az elmúlt két nap nem tudtál mélyen magadba merülni és őszintén meditálni, ezért most csüggedt vagy. Ilyenkor egy olyan spirituális könyvet kellene választanod, amit egy megvalósult lélek vagy annak egy teljesen odadaó híve írt.  Miközben a könyvet olvasod, meglátod, hogy egész testet a könnyek áradatává válik, az öröm könnyeinek áradatává.Ha egy spirituális mester vagy annak híve által írt könyvet olvasol életed aszályos időszakában, az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy visszatérj spirituális törekvésed csúcsára.

De mi van akkor, ha nincs ilyen könyved? A második megoldás az, hogy azonnal menj, és találkozz őszinte keresőkkel. Velük spirituális beszélgetéseket folytatsz majd. Értékelni fogod, hogy Isten ilyen Szeretetet, Törődést és Könyörületet tanúsított irántad. Eleinte talán úgy érzed, hogy képmutató vagy, amikor azt mondod: “Ó rettenetes állapotban vagyok és nagyra értékelem Istent.” De meglátod, hogy elkezded értékelni a Lgefelsőbb Lényt, azonnal könnyeket hullatsz majd. És ekkor lelked újra egyesíteni fog téged legmagasabb törekvéseddel.

Még egy módszer az, hogy spirituális naplót vezetsz. Spirituális utazásod során feljegyezheted lélekmegvilágosító tapasztalataidat, látomásaidat, érzéseidet. Ma kétségbe vagy esve, a legsötétebb éjszakában tapogatózol. De két hónappal ezelőtt a legragyogóbb fényben voltál. Csodálatos tapasztalatod volt. Láttad, hogy Krsina közvetlenül előtted fuvolázik, és teljes lényed a gyönyör áradatává vált. Ha jó, magas, felemelő tapasztalatod van, kérlek jegyezd fel a naplódba. Amint elolvasod, belső lényed reagál a két hónappal ezelőtti magas tapasztalatra.

Ha csüggedés és kétségbeesés idején fel tudjuk idézni legmagasabb és legmélyebb tapasztalatainkat, akkor azonnal megkönnyebbülünk. A lélek öröme azonnal elűzi az elkeseredésünket.

Ha minden más kudarcot vall,

Próbál meg mosolyogni.

Legnagyobb meglepetésedre

Sikerrel jársz.

 

First of all, you have to know that all spiritual figures have said that in our spiritual lives we have to go through a ‘desert’. We cannot live on an oasis all the time. There are always dry periods. Not one spiritual figure on earth can claim that he has not suffered through these dry periods. When we cross this barren, empty desert we feel that there is no aspiration. However, we have to feel that aspiration is there, although right now we seem to be on an endless journey.

How can we escape from this desert? There are four different ways. In your case, let us say that every day your appointed time for meditation is six o’clock in the morning. But for the past two days you have been unable to go deep within or meditate sincerely, and now you are frustrated. At that time you should choose a spiritual book written by a realised soul or by a devotee who is full of devotion for his spiritual Master. Then, while reading the devotee’s book, you will see your whole body become a flood of tears. You will shed tears, tears, tears of delight. To read any book written by a spiritual Master or devotee at the time of a dry period in our spiritual life is one of the most effective ways of returning to the zenith of our spiritual aspiration.

But what if you don’t have a book written by an illumined soul or a devotee? What will you do then? The second method is to immediately go and mix with your brother and sister disciples. Being with your spiritual family will drive away those negative forces. With your brother and sister disciples you will have spiritual conversations. You will appreciate your Guru and God and how they have shown you such Love, Concern, and Compassion. In the beginning you may feel that you are such a hypocrite in saying, “Oh, I am now in a miserable condition and I am appreciating my Guru or God.” But you will see that if you just start appreciating your Guru or the Supreme, immediately you will shed tears. These tears come directly from your soul. And your soul will then unite you again with your highest aspiration.

Now the third method for curing a dark, dry period in your life of aspiration is to repeat the name of God or the Supreme, or your Guru’s name, or even your own name, if your Master has given you a spiritual name. The name that he has given you is the name of your soul. Just repeat the name and do not think of the meaning; only repeat it just like a child learning how to read or study. At that time he will repeat the lesson by rote without learning the meaning. In this way immediately the consciousness of your soul’s name or the name of your Master or the name of the Supreme will enter into your entire body.

The fourth method is to keep a spiritual diary. During your spiritual journey, you have to write down notes of your soul-illumining experiences, visions and inner feelings. Today you are in despair, in darkest night. But two months ago you were in the brightest Light. You had a wonderful experience. You saw that Krishna was playing the flute right in front of you, or you saw a flood of Delight and your whole existence became a sea of Delight. These experiences should be recorded in your diary. As soon as you read your diary, your inner being will respond to the highest experiences you had two months ago. Then immediately the inner feeling, the inner Joy, the soul’s joy will drive away your despondent feelings of misery, loneliness and frustration. So whenever you have good experiences, high experiences, elevating experiences during your meditation, please write them down.

These experiences are actually the living breath of our existence. If we can recollect our highest and deepest experiences at the time of our frustration, then we will get immediate relief. These experiences are not based on falsehood. It is we who have had all these divine spiritual experiences and they will cure the disease which we have right now. Sooner than at once we shall be cured.

When all else fails,

Try to smile.

To your great surprise,

You will succed.

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattints ide)

15-8-1985-sri-chinmoy2a.jpg

Sri Chinmoy festménye


Sri Chinmoy: Az isteni hős. (112-114), 2002. november 30-án Auckland Town Hall-ban tartott koncerten Sri Chinmoy orgonán játszik.

Reklámok

Hogyan lehetséges hogy annyi ember közül csak mi törekszünk?

A szentírások azt mondják a keresőnek: “Ébredj, kelj fel! Legfőbb ideje, hogy felkelj! Ne aludj tovább!” A spirituális mester így szól a keresőhöz: “Gyermekem, fuss! Fuss a leggyorsabban! Én inspirállak téged. Már meggyújtottam benned a törekvés lángját. Most már a leggyorsabban futhatsz.” A jóga spirituális gyakorlatai azt mondják a keresőnek: “Te gyakorlod a spirituális életet, és én megadom neked a gyakorlás eredményét. Megtisztítom előtted az utat. Most leggyorsabban futhatsz egy olyan úton, amelyben nem leselkednek veszélyek.” Azután még valami szükséges, az pedig Isten Kegyelme. Lehet, hogy valaki a leggyorsabban fut, mégsem éri el a Célt, még akkor sem, ha nincs az útjában akadály, mert az emberek nagyon gyakran elfáradnak. Mielőtt elérnék a Célt, úgy érzik, teljesen kimerültek. Isten Kegyelme nélkül nem tudjuk befejezni az utazást. Isten Kegyelme így szól a keresőhöz: “Lám, a Cél a tiéd.”

Isten Kegyelme persze már az elejétől fogva jelen van. Amikor az írásokat tanulmányozzuk, akkor Isten Kegyelme már ránk virradt. Ha nem kaptunk volna Kegyelmet Istentől, akkor nem kezdhettünk volna spirituális életbe, és a mesterünket sem találhattuk volna meg. Isten végtelen jóságának köszönhető, hogy a keresőt elviszi a mesteréhez.

Miképp létezik, hogy az összes családtagunk és barátunk közül talán egyedül csak mi törekszünk? Ki ösztönzött erre minket? A Legfelsőbb Úr isteni Kegyelme inspirált. Miként lehet, hogy hogy a bátyád nem imádkozik és meditál, te viszont sírsz azért, hogy megvalósítsd Istent. Mindez a Kegyelemből fakad.

A nap süt. Rajtunk múlik, kinyitjuk-e az összes ajtót és ablakot, hogy fogadhassuk a fényt. Természetesen, ha kinyitjuk az ajtókat és az ablakokat, akkor a nap besüt. Hasonlóan, az isteni Kegyelem is folyamatosanzúdul le ránk Fentről. Próbáljuk meg mindig szélesre tárt szív-ajtóval fogadni.

The scriptures tell the seeker, “Awake, arise, it is high time for you to get up. Sleep no more.” The spiritual Master tells the seeker, “My child, run! run the fastest. I am inspiring you. I have already kindled the flame of aspiration within you. Now you can run the fastest.” Yogic disciplines tell the seeker, “Look, I have already made the road clear for you. You are practising spiritual life and I am giving you the results of your practices. The road is clear. Now you can come out of ignorance-sleep and run the fastest on a road that is empty of danger.” Then something more is required and that is God’s Grace. One may run the fastest, but one may not reach the Goal even if there is no obstacle on the way, because human beings very often get tired. Before they reach the Goal they feel that they are totally exhausted. At that time what is required is God’s Grace. Without God’s Grace one cannot complete the journey. God’s Grace tells the seeker, “Lo, the Goal is won.” But to be sure, God’s Grace starts right from the beginning. When we study the scriptures, God’s Grace has already dawned on us. Had there been no Grace from God, we could have not launched into the spiritual path in the first place. And had there been no Grace from God, we could not have found our spiritual Master. It is out of His infinite Bounty that God brings a seeker to the Master.

Among our family and friends, why is that perhaps only we are aspiring? Who inspired us? It was the divine Grace of the Supreme that inspired us. How is it that your brother is not praying and meditating, but you are crying to realize God? It is His Grace.

The sun is shining. It is up to us to open all the windows and all the doors in order to receive the light. Naturally, if we open up the doors and windows , then the sun will come in. Similarly, the divine Grace is constantly showering down upon us from Above. Let us try always to receive it with our heart’s door wide open.

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattints ide.)

Happiness2.jpg

Sri Chinmoy festménye


Sri Chinmoy: Kegyelem (19-21), Sangit sur: Sri Chinmoy dalát Minati együttese adja elő

Hogyan növelhetjük

Kérdés: Hogyan növelhetjük törekvésünket vagy, ahogy te nevezed “Istenre való éhségünket?”

Sri Chinmoy: A legfontosabb, hogy próbálj meg valódi éhséget kialakítani az Isten szeretete, Isten könyörülete és Isten áldásai iránt. Az éhségünket két módon fokozhatjuk. Az egyik, ha úgy sírunk Isten után, ahogy egy tehetetlen gyermek sír az anyja után. A másik, ha cselekedeteinket felajánljuk Istennek, miközben megőrizzük vidám hozzáállásunkat. Ezzel a két módszerrel a kereső valódi fejlődést érhet el.

(Ha nem indulna a lejátszó, kérlek kattints ide.)

sri-chinmoy-jharna-kala5

Sri Chinmoy jharna kala kép festés közben


Sri Chinmoy Bölcsessége (3), Dream, always dream: Agbikana együttes Sri Chinmoy dalát adja elő.

Ne panaszkodj!

Légy boldog! Ne panaszkodj! Ki panaszkodik? A benned levő vak koldus. Ha panaszkodsz, a tudatlanság-állapot pocsolyájában táncolsz. Ha nem panaszkodsz, a világ minden lehetősége a lábadnál hever, Isten pedig új nevet ad neked: törekvés.

(Ha nem indulna a lejátszás, kattints ide.)

happiness2

Sri Chinmoy festménye

 


Sri Chinmoy: Szívvirágok (február 13.), 1990-es Oness-Happiness-Song koncerteken Nürnbergben zongorán játszik Sri Chinmoy

Átalakulás

Az átalakulás olyan, mint egy ház, mely csak akkor válik otthonná, ha béke, öröm, harmónia és szeretet van jelen benne. A ház azelőtt csak tégla, homok, fa és anyagi tárgyak összessége; de ezek jelentéktelenek és haszontalanok mindaddig, míg béke, szeretet, öröm és egység nem költözik beléjük. Ha ezek érezhetőek, akkor a ház otthonná változik.

Az emberi élet teljesen értelmetlen, ha nincs benne szeretet. Egy élet, Istennek egy teremtménye haszontalan, ha nincs benne szeretet. Ha szeretet tölti fel az életet, csak akkor nyer értelmet és válik gyümölcsözővé. Arra van szükségünk, hogy a ház otthonná változzon. Arra van szükségünk, hogy az élet átalakuljon a szereteten keresztül.

A földön az emberi értelmet tekintjük a legfejlettebbnek. De az értelem hiábavaló mindaddig, míg nem a tágasság jellemző rá. Az értelem haszontalan mindaddig, míg a tágasság át nem alakítja. A közönséges emberi értelem mindig megpróbálja felsőbbrendűségét fenntartani. Mindig másokat hibáztat és gyanúsít. Csak annak örül, ha egyéniségét kiélheti. Kinek kell ez az értelem? De ha a tágasság belép az értelembe, az értelem megvilágosul és beteljesül.

Egy teremtményre önmagában nincs szükségünk, mert tehetetlen, reménytelen és hasznavehetetlen. Ha viszont Isten Fényét látjuk a teremtményben, akkor már nem gyámoltalanságot, hanem szolgálatkészséget, nem reménytelenséget, hanem reményteljességet, nem hasznavehetetlenséget, hanem hasznavehetőséget látunk. Amit látunk, az nem csak egy puszta ígéret, hanem tökéletes biztosítéka az ígéret beteljesülésének. Ha a Teremtő Fénye átformálja, a teremtmény léte csak akkor nyer értelmet, akkor válik termékennyé. Máskülönben egy földi teremtmény haszontalan.

A törekvés élete, az odaadás élete, az ima, a koncentráció és a meditáció élete nem tud minket nagyon messzire vinni mindaddig, amíg nem érezzük, hogy csak azért jöttünk a világra, hogy Istennek örömöt szerezzünk, és hogy Istent szolgáljuk az Ő saját Módján. Máskülönben lehet törekvésünk, lehetünk odaadóak, lehet imánknak, koncentrációnknak, meditációnknak ereje, és ezek elvisznek minket egy célhoz, de ez a cél nem a végső cél, amit Isten számunkra rendelt.

Minden imában, minden koncentrációban, minden meditációban emlékeznünk kell Istennek tett ígéretünkre, hogy azért jöttünk a világra, hogy megörvendeztessük Őt az Ő saját Módján. Minden imával, meditációval és bármi mással eltöltött idő hiábavaló, ha nem emlékezünk Istennek tett ígéretünkre, és ha nem vagyunk biztosak magunkban, hogy ígéretünket meg is tudjuk tartani. Nem számít, hogy hány órát imádkozunk, nem számít, hogy hány órát koncentrálunk és meditálunk, végül is minden keserű csalódáshoz vezet. Kétségtelen, hogy az imánknak, koncentrációnknak és meditációnknak lesz eredménye, de ez az eredmény távol lesz elégedettségünktől.

Belső érzékenységünknek megfelelően egy célt tűztünk magunk elé, és e célt elérhetjük. De mindaddig, amíg a Teremtő Fénye nem világosítja meg, nem alakítja át belső elképzelésünket, nem leszünk elégedettek, csalódottak maradunk. Minden pillanatban, mikor imádkozunk, koncentrálunk vagy meditálunk, ha magunk elé tudjuk idézni Szeretett Supreme-unknak tett lélekteljes ígéretünket – hogy azért láttuk meg a napvilágot, hogy az Ő saját Módján örömöt szerezzünk Neki – és ha belső bizonyosságunkat tartani tudjuk, akkor ígéretünket be tudjuk és be is fogjuk váltani. Csak akkor lesz imánknak, koncentrációnknak és meditációnknak igazi értéke, igazi jelentősége, igazi beteljesedése.

Az életet át kell alakítania a szeretetnek. Az értelmet át kell alakítania a tágasságnak. A teremtményt át kell alakítania a Fénynek. Felületes imánkat, meditációnkat át kell alakítania a belső bizonyosságnak, és az Istennek tett ígéretünkre való emlékezésnek. Csak akkor virrad fel elégedettségünk, a teljes, az örökké tartó elégedettségünk.

(Ha nem indulna a lejátszó, kattints ide)

love-sri-chinmoy1

Sri Chinmoy festménye: Love

 

 


Sri Chinmoy: Everest törekvés

Vágy – törekvés

Az életnek van egy belső ajtaja. A törekvés kinyitja ezt az ajtót, a vágy bezárja. A törekvés belülről nyitja ki. A vágy kívülről zárja be.

Ha arra törekszünk, hogy naggyá váljunk, akkor törekvésünk nem valódi törekvés. Ha arra törekszünk, hogy jók legyünk, törekvésünk valódi, isteni törekvés. Az igaz törekvés célja a jóság. A nagyság állandó versengés. Nincs benne elégedettség. A versengés önmagában sosem vezethet elégedettséghez. Ellenben ha jók leszünk, ha Isten isteni eszközeivé válunk, azzal képzeletünket messze túlszárnyaló elégedettséghez jutunk.

(Ha nem indulna a lejátszó kattints ide.)

212-ckg

Sri Chinmoy rajza


Sri Chinmoy: Életem lélek-utazása (jan. 2.), Nat, nat, nat – Sri Chinmoy dalát a Mountain Silence együttes adja elő

 

 

Kimegyek – bejövök (1)

Amikor kimegyek, az emberiség nevet gyenge Isten-szolgálat-lépéseimen.

Amikor bejövök, Isten mosolyog gyenge Isten-törekvés-próbálkozásaimon.

80. oldal

Radha Honig rajza

(Ha nem indulna a lejátszó, kérlek kattints ide)

 


Sri Chinmoy: Kimegyek – bejövök (80) Radha Honig rajzaival, Sri Chinmoy saját művét adja elő

Mennyei királyság

Isten álom? Az emberi elme úgy gondolja, igen. Isten valóság? Az isteni szív úgy érzi, igen.

 

A Mennyei Királyság olyasvalami, amit érzünk, és nem olyan, amit be tudunk bizonyítani. A tudomány sok dolgot bizonyíthat, de a Mennyei Királyság saját belső eredményeink kérdése. Ha megvalósítottuk magunkban a Mennyei Királyságot, mások ránk néznek majd, és érzik, hogy valami nagyon szokatlan, természetfölötti, fenséges dologgal rendelkezünk. Mivel mi már láttuk, éreztük és birtokoltuk magunkban a Mennyei Királyságot, teljesen átalakult különleges lényeknek fognak tartani minket.

 

Ha inspirálni akarod

A külső világot,

Titokban törekedj

A belső világban.

aspiration-sri-chinmoy2

Sri Chinmoy: Aspiration – Törekvés


Sri Chinmoy: Életem lélek-utazása (február 15.)

Törekvés és felajánlás: két szárny

A spirituális mestereknek két fajtája van. Az egyik azt fogja mondani: “Törekedjetek, törekedjetek, törekedjetek. Először valósítsátok meg Istent. Azután legyetek az emberiség szolgálatára. Isten-megvalósítás először, és utána szolgáljátok az emberiséget.

Ugyanakkor van néhány spirituális Mester, aki érzi, hogy a törekvésnek és a felajánlásnak együtt kell járnia. Látják, hogy a madárnak két szárnya van. A repülőgépnek két szárnya van. Egy szárnnyal a gép nem tud repülni. Ugyanígy a madárnak is két szárny kell, hogy repüljön. Esetünkben ugyanígy érezzük. Ha a törekvés-szárnyak és a felajánlás szárnyak együtt haladnak, spirituális életünk normális, természetes, és így a leghatékonyabb. Éveken át mondom sokszor, sokszor, sokszor, hogy törekedjünk, és ugyanakkor szolgálnunk is kell.

Még most is, a legnagyobb szomorúságomra, néhány tanítvány kész törekedni, imádkozni és meditálni. Teljesen elégedettek a törekvésünkkel. Semmi figyelmet sem fordítanak bármiféle felajánlásra. De ha az én hajómban vagytok, érzem, szükséges a számotokra, hogy a Mesteretekre hallgassatok.  Én Istent már nagyon régen megvalósítottam. Akkor nem volt olyan dolog, mint a manifesztáció. Egész életem a Himalája barlangjaiban folyt. Mit tehettél akkor? Élsz egy barlangban, és kijössz gyümölcsért és tejért és más dolgokért. De ez sok, sok idővel ezelőtt volt.

Most, a huszonegyedik században, az újdonság, egység és teljesség világában élünk. Az újdonságban törekszünk. Miközben törekszünk, kell, hogy legyen egység-érzésünk. A világ széltében, hosszában meg kell alapoznunk egységünket embertársainkkal. Ők mindannyian a világ-polgár-társaink. Valami újjal kezdünk. Az újdonságon belül éreznünk kell az egységünket. És akkor, amikor az egységünket érezzük, belépünk a teljességbe, az Isten-törekvésnek, Isten-megvalósításnak és Isten kinyilvánításnak isten komplett teljességébe. Sok, sok tanítvány van, itt, ott, és másutt   aki talán úgy érzi, nincs meg a képessége, hogy az emberiséget szolgálja, de sok, sok dolgot tud tenni, hogy a bennem lévő Supremet szolgálja. Ez a felajánlásuk vezet manifesztációhoz, az Isten-kinyilvánításhoz.

Külsőleg az értelmetek talán azt mondja, hogy az én súlyemelésem buta, butább, a legbutább dolog. Külsőleg teljesen aláírom az álláspontotokat. De belsőleg tudom, istenien tudom, spirituálisan tudom, hogy nem ostobaság, egyáltalán nem. Ez egy különleges szolgálat, amelyet az emberiségnek felajánlok. Semmi sem olyan fontos, mint az inspiráció. Inspirációból kezdjük utazásunkat; majd törekvés és megvalósulás követi. A bennem levő Supreme megpróbálja az emberi lényeket ösztönözni. Az idős emberek elvből feladták a reményt. Talán csak a napot várják, mikor Isten elszólítja őket. Nincs belső örömük, az öröm, ami fejlődést ad nekünk. Nem hisznek a fejlődésben. Csak visszvonják a pénzt élet-bankjukból, és, amikor felvirrad a nap, amikor minden vissza van vonva, eltűnnek a földi színpadról.

Hetvennégy éves vagyok. Ez egy öreg kor, különösen egy indiai számára. és nagyon, nagyon sok ország van, ahol az emberek nem érik meg a negyvenöt évet. Amerikának szerencséje van. De ugyanakkor mit csinálnak idős korukban az amerikaiak? Meditálnak? Szolgálják az emberiséget? Ha megpróbálod a százalékot megnézni, megdöbbentő tapasztalat lesz, megdöbbentő tapasztalat. Az inspiráció eltűnt. Többé nem él a törekvés. A felajánlás egy régi, elfeledett történet. Mostanra minden eredményük feledésbe feledésbe merül.

Törekedjünk az utolsó leheletünkig, és ösztönözzünk másokat.

1999-ny-chinmoy_emelés


Sri Chinmoy: Élj az örök mostban  (163-167)

Emlékezés a Mesterre

Kérdés: Mit tehetnek a tanítványaid ebben az életükben azért, hogy az elkövetkező életeikben emlékezzenek arra, hogy veled voltak, és arra amit tettek?

Sri Chinmoy: Ha a tanítvány tiszta szívből örömet tud szerezni a Mesternek, amíg Ő a földön van, akkor a következő megtestesülésben belső tapasztalatai leszenek, vagy gyermekkorától kezdve spirituális álmai lesznek. Akik nagyon-nagyon lélekteli kapcsolatot alakítanak ki velem ebben az életben, a következő testet öltésben gyermekkortól kezdve érezni fognak engem a szívükben. Olyan családba születnek le, ahol lesz kép rólam. Millió családnak van képe Krishnáról vagy más spirituális személyről. Megtörténhet, hogy a képre nézve olyan hatalmas belső érzésük lesz! Hasonlóképpen, akik a legszorosabb kapcsolatot alakítják ki velem, míg a földön vagyok, a következő életükben már a nevem hallatára örömet fognak érezni. Minden attól függ, hogy a Mester életében a lélek milyen kapcsolatot alakított ki. Ha nincs belső éhség, a személy szinte semmit sem kap a Mestertől, mindegy milyen nagy a Mester.

Ebben az életemben tanítványok ezreivel rendelkezem, sok követővel, baráttal, tisztelővel stb. Fizikai szinten néhány száz emberrel foglalkozom. De amikor a belső világban vagyok, a magasabb világban, lelkek ezreivel és ezreivel foglalkozom. A legtöbb tanítványom azt gondolja, hogy a lelkek világában csak néhány emberrel törődöm, mint például Agnival és azzal a tíz vagy húsz másik tanítvánnyal, akik az évek során meghaltak. Ez a legszánalmasabb hiba. A belső világban megszámlálhatatlan sok lélekkel érintkezem.

Néhányan akik nem szereztek örömet most, azt gondoljátok, hogy ha egyszer a másvilágon lesznek, azonnal közel,  közelebb, a legközelebb lesznek Hozzám. Ez nem így van. Nem készültök fel rá! Nem gondoltok a halálotokra, -nem, nem!

12342685_1091700440870949_1466180177343024339_n


 

Sri Chinmoy:_ Az örökkévalóság függönye mögött  16. o