Törekvés

Hogyan növelhetjük

Kérdés: Hogyan növelhetjük törekvésünket vagy, ahogy te nevezed “Istenre való éhségünket?”

Sri Chinmoy: A legfontosabb, hogy próbálj meg valódi éhséget kialakítani az Isten szeretete, Isten könyörülete és Isten áldásai iránt. Az éhségünket két módon fokozhatjuk. Az egyik, ha úgy sírunk Isten után, ahogy egy tehetetlen gyermek sír az anyja után. A másik, ha cselekedeteinket felajánljuk Istennek, miközben megőrizzük vidám hozzáállásunkat. Ezzel a két módszerrel a kereső valódi fejlődést érhet el.

(Ha nem indulna a lejátszó, kérlek kattints ide.)

sri-chinmoy-jharna-kala5

Sri Chinmoy jharna kala kép festés közben


Sri Chinmoy Bölcsessége (3), Dream, always dream: Agbikana együttes Sri Chinmoy dalát adja elő.

Ne panaszkodj!

Légy boldog! Ne panaszkodj! Ki panaszkodik? A benned levő vak koldus. Ha panaszkodsz, a tudatlanság-állapot pocsolyájában táncolsz. Ha nem panaszkodsz, a világ minden lehetősége a lábadnál hever, Isten pedig új nevet ad neked: törekvés.

(Ha nem indulna a lejátszás, kattints ide.)

happiness2

Sri Chinmoy festménye

 


Sri Chinmoy: Szívvirágok (február 13.), 1990-es Oness-Happiness-Song koncerteken Nürnbergben zongorán játszik Sri Chinmoy

Átalakulás

Az átalakulás olyan, mint egy ház, mely csak akkor válik otthonná, ha béke, öröm, harmónia és szeretet van jelen benne. A ház azelőtt csak tégla, homok, fa és anyagi tárgyak összessége; de ezek jelentéktelenek és haszontalanok mindaddig, míg béke, szeretet, öröm és egység nem költözik beléjük. Ha ezek érezhetőek, akkor a ház otthonná változik.

Az emberi élet teljesen értelmetlen, ha nincs benne szeretet. Egy élet, Istennek egy teremtménye haszontalan, ha nincs benne szeretet. Ha szeretet tölti fel az életet, csak akkor nyer értelmet és válik gyümölcsözővé. Arra van szükségünk, hogy a ház otthonná változzon. Arra van szükségünk, hogy az élet átalakuljon a szereteten keresztül.

A földön az emberi értelmet tekintjük a legfejlettebbnek. De az értelem hiábavaló mindaddig, míg nem a tágasság jellemző rá. Az értelem haszontalan mindaddig, míg a tágasság át nem alakítja. A közönséges emberi értelem mindig megpróbálja felsőbbrendűségét fenntartani. Mindig másokat hibáztat és gyanúsít. Csak annak örül, ha egyéniségét kiélheti. Kinek kell ez az értelem? De ha a tágasság belép az értelembe, az értelem megvilágosul és beteljesül.

Egy teremtményre önmagában nincs szükségünk, mert tehetetlen, reménytelen és hasznavehetetlen. Ha viszont Isten Fényét látjuk a teremtményben, akkor már nem gyámoltalanságot, hanem szolgálatkészséget, nem reménytelenséget, hanem reményteljességet, nem hasznavehetetlenséget, hanem hasznavehetőséget látunk. Amit látunk, az nem csak egy puszta ígéret, hanem tökéletes biztosítéka az ígéret beteljesülésének. Ha a Teremtő Fénye átformálja, a teremtmény léte csak akkor nyer értelmet, akkor válik termékennyé. Máskülönben egy földi teremtmény haszontalan.

A törekvés élete, az odaadás élete, az ima, a koncentráció és a meditáció élete nem tud minket nagyon messzire vinni mindaddig, amíg nem érezzük, hogy csak azért jöttünk a világra, hogy Istennek örömöt szerezzünk, és hogy Istent szolgáljuk az Ő saját Módján. Máskülönben lehet törekvésünk, lehetünk odaadóak, lehet imánknak, koncentrációnknak, meditációnknak ereje, és ezek elvisznek minket egy célhoz, de ez a cél nem a végső cél, amit Isten számunkra rendelt.

Minden imában, minden koncentrációban, minden meditációban emlékeznünk kell Istennek tett ígéretünkre, hogy azért jöttünk a világra, hogy megörvendeztessük Őt az Ő saját Módján. Minden imával, meditációval és bármi mással eltöltött idő hiábavaló, ha nem emlékezünk Istennek tett ígéretünkre, és ha nem vagyunk biztosak magunkban, hogy ígéretünket meg is tudjuk tartani. Nem számít, hogy hány órát imádkozunk, nem számít, hogy hány órát koncentrálunk és meditálunk, végül is minden keserű csalódáshoz vezet. Kétségtelen, hogy az imánknak, koncentrációnknak és meditációnknak lesz eredménye, de ez az eredmény távol lesz elégedettségünktől.

Belső érzékenységünknek megfelelően egy célt tűztünk magunk elé, és e célt elérhetjük. De mindaddig, amíg a Teremtő Fénye nem világosítja meg, nem alakítja át belső elképzelésünket, nem leszünk elégedettek, csalódottak maradunk. Minden pillanatban, mikor imádkozunk, koncentrálunk vagy meditálunk, ha magunk elé tudjuk idézni Szeretett Supreme-unknak tett lélekteljes ígéretünket – hogy azért láttuk meg a napvilágot, hogy az Ő saját Módján örömöt szerezzünk Neki – és ha belső bizonyosságunkat tartani tudjuk, akkor ígéretünket be tudjuk és be is fogjuk váltani. Csak akkor lesz imánknak, koncentrációnknak és meditációnknak igazi értéke, igazi jelentősége, igazi beteljesedése.

Az életet át kell alakítania a szeretetnek. Az értelmet át kell alakítania a tágasságnak. A teremtményt át kell alakítania a Fénynek. Felületes imánkat, meditációnkat át kell alakítania a belső bizonyosságnak, és az Istennek tett ígéretünkre való emlékezésnek. Csak akkor virrad fel elégedettségünk, a teljes, az örökké tartó elégedettségünk.

(Ha nem indulna a lejátszó, kattints ide)

love-sri-chinmoy1

Sri Chinmoy festménye: Love

 

 


Sri Chinmoy: Everest törekvés

Vágy – törekvés

Az életnek van egy belső ajtaja. A törekvés kinyitja ezt az ajtót, a vágy bezárja. A törekvés belülről nyitja ki. A vágy kívülről zárja be.

Ha arra törekszünk, hogy naggyá váljunk, akkor törekvésünk nem valódi törekvés. Ha arra törekszünk, hogy jók legyünk, törekvésünk valódi, isteni törekvés. Az igaz törekvés célja a jóság. A nagyság állandó versengés. Nincs benne elégedettség. A versengés önmagában sosem vezethet elégedettséghez. Ellenben ha jók leszünk, ha Isten isteni eszközeivé válunk, azzal képzeletünket messze túlszárnyaló elégedettséghez jutunk.

(Ha nem indulna a lejátszó kattints ide.)

212-ckg

Sri Chinmoy rajza


Sri Chinmoy: Életem lélek-utazása (jan. 2.), Nat, nat, nat – Sri Chinmoy dalát a Mountain Silence együttes adja elő

 

 

Kimegyek – bejövök (1)

Amikor kimegyek, az emberiség nevet gyenge Isten-szolgálat-lépéseimen.

Amikor bejövök, Isten mosolyog gyenge Isten-törekvés-próbálkozásaimon.

80. oldal

Radha Honig rajza

(Ha nem indulna a lejátszó, kérlek kattints ide)

 


Sri Chinmoy: Kimegyek – bejövök (80) Radha Honig rajzaival, Sri Chinmoy saját művét adja elő

Mennyei királyság

Isten álom? Az emberi elme úgy gondolja, igen. Isten valóság? Az isteni szív úgy érzi, igen.

 

A Mennyei Királyság olyasvalami, amit érzünk, és nem olyan, amit be tudunk bizonyítani. A tudomány sok dolgot bizonyíthat, de a Mennyei Királyság saját belső eredményeink kérdése. Ha megvalósítottuk magunkban a Mennyei Királyságot, mások ránk néznek majd, és érzik, hogy valami nagyon szokatlan, természetfölötti, fenséges dologgal rendelkezünk. Mivel mi már láttuk, éreztük és birtokoltuk magunkban a Mennyei Királyságot, teljesen átalakult különleges lényeknek fognak tartani minket.

 

Ha inspirálni akarod

A külső világot,

Titokban törekedj

A belső világban.

aspiration-sri-chinmoy2

Sri Chinmoy: Aspiration – Törekvés


Sri Chinmoy: Életem lélek-utazása (február 15.)

Törekvés és felajánlás: két szárny

A spirituális mestereknek két fajtája van. Az egyik azt fogja mondani: “Törekedjetek, törekedjetek, törekedjetek. Először valósítsátok meg Istent. Azután legyetek az emberiség szolgálatára. Isten-megvalósítás először, és utána szolgáljátok az emberiséget.

Ugyanakkor van néhány spirituális Mester, aki érzi, hogy a törekvésnek és a felajánlásnak együtt kell járnia. Látják, hogy a madárnak két szárnya van. A repülőgépnek két szárnya van. Egy szárnnyal a gép nem tud repülni. Ugyanígy a madárnak is két szárny kell, hogy repüljön. Esetünkben ugyanígy érezzük. Ha a törekvés-szárnyak és a felajánlás szárnyak együtt haladnak, spirituális életünk normális, természetes, és így a leghatékonyabb. Éveken át mondom sokszor, sokszor, sokszor, hogy törekedjünk, és ugyanakkor szolgálnunk is kell.

Még most is, a legnagyobb szomorúságomra, néhány tanítvány kész törekedni, imádkozni és meditálni. Teljesen elégedettek a törekvésünkkel. Semmi figyelmet sem fordítanak bármiféle felajánlásra. De ha az én hajómban vagytok, érzem, szükséges a számotokra, hogy a Mesteretekre hallgassatok.  Én Istent már nagyon régen megvalósítottam. Akkor nem volt olyan dolog, mint a manifesztáció. Egész életem a Himalája barlangjaiban folyt. Mit tehettél akkor? Élsz egy barlangban, és kijössz gyümölcsért és tejért és más dolgokért. De ez sok, sok idővel ezelőtt volt.

Most, a huszonegyedik században, az újdonság, egység és teljesség világában élünk. Az újdonságban törekszünk. Miközben törekszünk, kell, hogy legyen egység-érzésünk. A világ széltében, hosszában meg kell alapoznunk egységünket embertársainkkal. Ők mindannyian a világ-polgár-társaink. Valami újjal kezdünk. Az újdonságon belül éreznünk kell az egységünket. És akkor, amikor az egységünket érezzük, belépünk a teljességbe, az Isten-törekvésnek, Isten-megvalósításnak és Isten kinyilvánításnak isten komplett teljességébe. Sok, sok tanítvány van, itt, ott, és másutt   aki talán úgy érzi, nincs meg a képessége, hogy az emberiséget szolgálja, de sok, sok dolgot tud tenni, hogy a bennem lévő Supremet szolgálja. Ez a felajánlásuk vezet manifesztációhoz, az Isten-kinyilvánításhoz.

Külsőleg az értelmetek talán azt mondja, hogy az én súlyemelésem buta, butább, a legbutább dolog. Külsőleg teljesen aláírom az álláspontotokat. De belsőleg tudom, istenien tudom, spirituálisan tudom, hogy nem ostobaság, egyáltalán nem. Ez egy különleges szolgálat, amelyet az emberiségnek felajánlok. Semmi sem olyan fontos, mint az inspiráció. Inspirációból kezdjük utazásunkat; majd törekvés és megvalósulás követi. A bennem levő Supreme megpróbálja az emberi lényeket ösztönözni. Az idős emberek elvből feladták a reményt. Talán csak a napot várják, mikor Isten elszólítja őket. Nincs belső örömük, az öröm, ami fejlődést ad nekünk. Nem hisznek a fejlődésben. Csak visszvonják a pénzt élet-bankjukból, és, amikor felvirrad a nap, amikor minden vissza van vonva, eltűnnek a földi színpadról.

Hetvennégy éves vagyok. Ez egy öreg kor, különösen egy indiai számára. és nagyon, nagyon sok ország van, ahol az emberek nem érik meg a negyvenöt évet. Amerikának szerencséje van. De ugyanakkor mit csinálnak idős korukban az amerikaiak? Meditálnak? Szolgálják az emberiséget? Ha megpróbálod a százalékot megnézni, megdöbbentő tapasztalat lesz, megdöbbentő tapasztalat. Az inspiráció eltűnt. Többé nem él a törekvés. A felajánlás egy régi, elfeledett történet. Mostanra minden eredményük feledésbe feledésbe merül.

Törekedjünk az utolsó leheletünkig, és ösztönözzünk másokat.

1999-ny-chinmoy_emelés


Sri Chinmoy: Élj az örök mostban  (163-167)

Emlékezés a Mesterre

Kérdés: Mit tehetnek a tanítványaid ebben az életükben azért, hogy az elkövetkező életeikben emlékezzenek arra, hogy veled voltak, és arra amit tettek?

Sri Chinmoy: Ha a tanítvány tiszta szívből örömet tud szerezni a Mesternek, amíg Ő a földön van, akkor a következő megtestesülésben belső tapasztalatai leszenek, vagy gyermekkorától kezdve spirituális álmai lesznek. Akik nagyon-nagyon lélekteli kapcsolatot alakítanak ki velem ebben az életben, a következő testet öltésben gyermekkortól kezdve érezni fognak engem a szívükben. Olyan családba születnek le, ahol lesz kép rólam. Millió családnak van képe Krishnáról vagy más spirituális személyről. Megtörténhet, hogy a képre nézve olyan hatalmas belső érzésük lesz! Hasonlóképpen, akik a legszorosabb kapcsolatot alakítják ki velem, míg a földön vagyok, a következő életükben már a nevem hallatára örömet fognak érezni. Minden attól függ, hogy a Mester életében a lélek milyen kapcsolatot alakított ki. Ha nincs belső éhség, a személy szinte semmit sem kap a Mestertől, mindegy milyen nagy a Mester.

Ebben az életemben tanítványok ezreivel rendelkezem, sok követővel, baráttal, tisztelővel stb. Fizikai szinten néhány száz emberrel foglalkozom. De amikor a belső világban vagyok, a magasabb világban, lelkek ezreivel és ezreivel foglalkozom. A legtöbb tanítványom azt gondolja, hogy a lelkek világában csak néhány emberrel törődöm, mint például Agnival és azzal a tíz vagy húsz másik tanítvánnyal, akik az évek során meghaltak. Ez a legszánalmasabb hiba. A belső világban megszámlálhatatlan sok lélekkel érintkezem.

Néhányan akik nem szereztek örömet most, azt gondoljátok, hogy ha egyszer a másvilágon lesznek, azonnal közel,  közelebb, a legközelebb lesznek Hozzám. Ez nem így van. Nem készültök fel rá! Nem gondoltok a halálotokra, -nem, nem!

12342685_1091700440870949_1466180177343024339_n


 

Sri Chinmoy:_ Az örökkévalóság függönye mögött  16. o

Mindenkinek megvan a képessége és lehetősége hogy király legyen, ha akar.

Korábban mondtam, hogy az emberek kigúnyolják azt, ha valaki fegyelmezni próbálja magát. A társadalom időnként még a spirituális mestereket is kineveti és elítéli. Még a spirituális személy, akinek a szíve hófehér, akinek a szíve a megtestesült igazság, akinek az élete makulátlan, akinek a lélegzete is a tisztaság áradata, áldozatul eshet a tudatlan világ bírálatának.

Erről egy Zen történet jut eszembe. Volt egy nagyon tiszta, magasan megvilágosult Zen mester. A lakóhelye közelében volt egy szatócsbolt. A bolt tulajdonosának volt egy gyönyörű hajadon lánya. Egy nap kiderült, hogy a lány gyereket vár. Szülei iszonyú haragra gerjedtek. Meg akarták tudni, ki az apa, de a lány nem volt hajlandó megmondani a nevét. Hosszas szidalmazás és zaklatás után végül azt mondta, hogy a Zen mester az. A szülei hittek neki. Amikor a gyermek megszületett, elrohantak a Zen mesterhez, ocsmány szavakkal szidalmazták, és otthagyták nála a csecsemőt. A Zen mester egyetlen hozzászólása ennyi volt: – Valóban?

A Zen mester elfogadta a gyereket, és nekilátott, hogy gondját viselje. Jó hírének ezzel vége is szakadt, és a mester gúny tárgyává vált. A napok hetekbe nyúltak, a hetek hónapokba, a hónapok évekbe.

Emberi életünkben azonban van valami, amit lelkiismeretnek nevezünk, a lányt pedig furdalta a lelkiismerete. Egy napon végül elárulta a szüleinek a gyermek valódi apjának a nevét. Ez az ember a halpiacon dolgozott. A szülők újra haragra gerjedtek. Ugyanakkor bánat és szégyen ült a házra. Megint futva mentek a spirituális mesterhez, elnézést kértek, elmondták a történetet és visszavették a gyermeket. A mester egyetlen hozzászólása ennyi volt: – Valóban?

Ha önátalakításod közben az emberek nem értenek meg, nem tetszik nekik a te tiszta életed, kérlek, ne törődj a kritikájukkal. Ha nem értékelik az őszinteségedet, alsó vitális természeted uralására tett erőfeszítésedet vagy elért sikereidet, nem számít. Ha azt akarod, hogy értékeljék és csodálják próbálkozásodat, akkor életedbe nem csak a kritikákat és hitetlenségüket vonod be szükségtelenül, de a kétséget és a kísértést is.

Minden emberi lény öntudatlanul kritikát, hitetlenséget, kétséget és kísértést testesít meg. Egyrészt törekvésed erejével próbálod túlszárnyalni magad, másrészt más emberek kísértését vonod be az életedbe, és öntudatlanul ezzel a kísértéssel táplálod az alacsonyabb természetedet.

Próbálj hát őszinte lenni magadhoz! Hadd bíráljon a világ. Hadd ugasson meg a világ. Őszinteséged az oltalmazód. Spirituális fegyelmed el fog vezetni elrendelt Célodhoz. Ki a király? Nem az, aki országot irányít, hanem az, aki legyőzte önmagát. Mindenkinek megvan a képessége és lehetősége hogy király legyen, ha akar. Isten bőséges lehetőséget és határtalan képességeket adott nekünk arra, hogy királya legyünk nem csak e kerek világnak, hanem az egész világmindenségnek.

images (8)


Sri Chinmoy: A belső ígéret.

 

Istent akarod követni?

Istent akarod követni? Ha Istent akarod követni, felejtsd el a benned lakozó emberit, és kérd meg a benned rejlő istenit, hogy birtokoljon téged.

Egyetlen gondolattal növekedj: „Isten akar engem, és nekem szükségem van Istenre.” Semmi más gondolatnak nem szabad körülötted lennie. Akkor meglátod, hogy lassan, biztosan és fokozatosan Isten isteni gondolatai beléd jutnak, és áthatják teljes belső és külső lényedet. Akkor békesség lesz a testedben, az életerődben és az elmédben.

335-bird-sri-chinmoy