Igaz, hamis és fanatikus tanítványok / True, false and fanatical disciples

Minden spirituális Mesternek háromfajta tanítványa van; igaz tanítványok, hamis tanítványok és fanatikus tanítványok. A fanatikus tanítványok igazából nem hiszik el, amit Mesterük mond. Nem hisznek fenntartás nélkül Mesterükben, de a világgal azt akarják éreztetni, hogy igen. Ragaszkodnak ahhoz, hogy az egész világ higgye, hogy amit Mesterük mond, az a legfelsőbb evangélium, de egy szikrányi igaz hitük sincs Mesterükben. A fanatikus tanítványok csak meg akarják mutatni a világnak, hogy mennyi hitük van és mennyire közel állnak Mesterükhöz.

A hamis tanítványok úgy érzik, hogy bármikor bármit tesznek is a Mesterért, azzal óriási szívességet tesznek neki. Úgy érzik, hogy a Mester a vízbe fúlás határán volt, és ők juttatták épségben a partra. Bár ezek az embereknek a maguk módján valóban őszinték és törekvőek lehetnek, nem igaz tanítványok.

Azok, akiknek nehezükre esik elfogadni a Mester nézeteit, ugyancsak hamis tanítványok. Úgy érzik, hogy az igazságot meg kell indokolni és értelmileg fel kell fogni. Ha a Mester mond nekik valamit, azonnal azt kérdezik: “Miért? Miért? Miért?” Mindig indoklást kérnek. Míg elméjüket meg nem győzik, hogy amit a Mester mondott az igaz, vagy hogy a Supreme-tól jött, addig semmit sem tesznek, amit a Mester kért tőlük. De ha a Mesternek állandóan ilyenfajta üzeneteket kell ismételgetnie, hogy néhány tanítvány elméjét meggyőzze, ha egész életét azzal kell töltenie, hogy viselkedését igazolja, akkor soha semmit sem fog tudni tenni ezekért a tanítványokért. Csak értékes idejüket vesztegetik, és a Mester is vesztegeti értékes idejét. Az elmét csak egy röpke pillanatra lehet meggyőzni. A Mester órákat tölthet azzal, hogy az elmét meggyőzze, de rövid időn belül ugyanaz az elme újra kételkedni kezd a Mesterben.

Nagyon gyakran ezek a tanítványok nem is akarnak valódi indoklást, csak a “hatalmas bölcsességüket” akarják fitogtatni. Vagy úgy érzik, hogy a kérdéseket, melyeket feltesznek, még soha senki sem tette fel, és hogy a kérdések maguk halhatatlanok maradnak. De szeretném elmondani, hogy ebben a világban már minden kérdést feltettek, és már minden kérdést megválaszoltak. Amikor egy tanítvány feltesz egy kérdést, csupán néhány szót változtat meg egy előzőleg már feltett kérdésben, és amikor a Mester megválaszolja azt, ő is csak néhány szót változtat meg. Itt a Földön semmi sem új. Valamennyi kérdést már keresők milliói tették fel millió alkalommal, és a valódi spirituális Mesterek már valamennyi választ megadták. Semmi sem új, csak más-más kifejezéseket, szavakat és nyelvezetet használunk.

Ha a Mester mond valamit, amit értelmileg nem tudsz felfogni, meditálj rá. Meg fogod érteni a Mester megállapításának belső jelentését. De azzal, hogy belekötsz, vagy kielégítő értelmi magyarázatot követelsz, csak az értelmi kíváncsiságodat elégíted ki. Ugyanakkor a szó szoros értelmében beszennyezed azoknak a tiszta szívét, akik létrehozták egységüket a Mesterrel, vagy akik meg akarják valósítani az egységüket vele. A legfelsőbb spirituális szempontból nézve, ha a Mester azt mondja, hogy valami fekete, akkor a tanítványai úgy fogják érezni, hogy az a dolog fekete, még akkor is ha fehér. Most azt mondhatod, hogy a fekete az fekete és a fehér az fehér. De a legfelsőbb spirituális szempontból, ha egy megvalósult Mester valamit feketének lát, és ha be tudsz lépni a tudatába és azt a dolgot te is feketének tudod látni, akkor abban a pillanatban belső egységedet építed a Mesterrel; és ez az Istenmegvalósítás kezdete.

Tanítványaimnak azt mondom: “Ha úgy érzitek, hogy az, ahogy ti látjátok az igazságot erőteljesebb, vagy valódibb, lehet, hogy egyetértek veletek, csak hogy a bonyodalmakat elkerüljem. Mikor azt mondom: “Tegyétek meg ezt”, és ti azt mondjátok: ”Nem, nem ez helytelen”, akkor azonnal egyet fogok veletek érteni. Tudom, hogy nem tévedek, de nem akarok vitatkozni. Egyszerűen csak várni fogok, hogy a lelketek előtérbe jöjjön és megéreztesse veletek, hogy igazam volt. Néha a tanítvány azt érzi: “Ugyan mit tudhat erről Guru?” vagy “Ugyan mit tud Guru a külső életről?” Rendben van, akkor hallgatok. De egy nap a lelkük előtérbe jön majd és megmondja nekik, hogy igazat mondtam, teljesen igaz.

Igaz tanítványok azok, akik minden pillanatban a Mester szemével látják az igazságot és a Mester szívével érzik az igazságot. Az igaz tanítvány és a valódi Mester között nincs elkülönültségérzés. Az igaz tanítványok vagy már létrehozták egységüket a Mesterrel minden tudatszinten, a legmagasabbtól a legalacsonyabbig, vagy pedig azért könyörögnek, és azon próbálkoznak, hogy létrehozzák elválaszthatatlan egységüket a Mesterrel. Nem az elméjüket használják a Mesternek igazának megítélésére, hanem a szívüket használják, hogy eggyé váljanak a Mester bölcsességével. Ha valaki érzi a Mester szavainak hitelességét és valódiságát, mindenképpen eléri a Mester tudatát. Az igaz tanítványoknak nem kell elmagyarázni, hogy a Mester miért mondta ezt vagy tette azt. Ők mindig érzik, hogy Mesterük a helyes dolgot teszi, és tudják, hogy mindent értük tesz. Sőt mi több, az igaz tanítvány minden pillanatban készen áll Mesterével küzdeni a tudatlanság ellen, és érzi, hogy a Mester nem saját üdvösségéért küzd, hanem a tanítvány üdvösségéért

Each spiritual Master has three types of disciples: true disciples, false disciples and fanatical disciples. Fanatical disciples do not really believe what their Master says. They do not have implicit faith in their Master, but they want to make the world feel that they do. They insist that the entire world believe that whatever their Master says is the highest Gospel. But they don’t have an iota of real faith in their Master. The fanatical disciples only want to show the world how much faith they have and how close they are to their Master.

False disciples feel that whenever they do something for the Master, they are doing him a great favour. They feel that the Master was drowning and they have brought him safely to shore. Although these people may have true sincerity and aspiration in their own way, they are not true disciples.

Those who find it difficult to accept the Master’s judgement are also false disciples. They feel that truth has to be justified and mentally understood. If the Master says something to them, immediately they will ask, “Why? Why? Why?” They will always ask for justification. Unless and until their minds are convinced that what the Master has said is true or is coming from the Supreme, they will not do anything the Master requests. If the Master has to offer this kind of message repeatedly in order to convince the minds of some disciples, if he has to go on all his life justifying his conduct, then he can never do anything for these disciples. They are wasting their precious time and the Master is wasting his precious time. The mind can be convinced only for a fleeting second. The Master may take hours to convince the mind, but after a short time the same mind will again start doubting the Master.

Very often these disciples don’t want real justification. They just want to show off their “tremendous wisdom.” Or they feel that the questions they are asking have never been asked and that the questions themselves will remain immortal. But I wish to say that in this world all questions have already been asked and all questions have already been answered. When the disciple asks a question, he only changes a few words from a previously asked question. And when the Master answers the question, he also changes only a few words. Here on earth nothing is new. All the questions have been asked millions of times by millions of seekers; and all the answers also have been given by real spiritual Masters. It is nothing new; we are only using different phrases, different words, different idioms.

If the Master says something which you mentally do not understand, then meditate on it. You will come to understand the inner significance of the Master’s statement. But by finding fault or demanding proper mental answers, you only satisfy your mental curiosity. At the same time, you literally pollute the pure hearts of those who either have established their oneness with the Master or want to establish their oneness with him. From the highest spiritual point of view, if the Master says that something is black, then his disciples will feel it is black even if it is white. Now you will say that black is black and white is white. But from the highest spiritual point of view, if a realised Master sees something as black and if you can enter into his consciousness and also see it as black, then at that time you will be establishing your inner oneness with the Master. And this is the beginning of God-realisation.

I tell my disciples, “If you feel that your way of seeing the truth is more powerful or more real, then I may agree with you in order to avoid complications. If I say, ‘Do this,’ and you say, ‘No, no, that is wrong,’ then immediately I will agree with you. I know that I am not wrong, but I don’t want to argue. I will only wait for your soul to come forward and make you feel that I was right.” Sometimes the disciples feel, “What does Guru know about this?” or, “What does he know about the outer life?” All right, then I will keep silent. But one day their souls will come forward and tell them that I said the right thing, absolutely the right thing.

True disciples are those who at every moment see the truth through the Master’s eyes and feel the truth with the Master’s heart. There is no sense of separativity between a true disciple and a real Master. Either the true disciples have already established their oneness with the Master on every plane of consciousness, from the highest to the lowest, or they are crying and trying to establish their inseparable oneness with the Master. They don’t use the mind to judge whether the Master is right or wrong; they use the heart to become one with the Master’s wisdom. If somebody feels the authenticity and reality of the Master’s words, then he is bound to get the Master’s consciousness. True disciples do not have to be told the reason why the Master says this or does that. They always feel that their Master is doing the right thing, and they know that he is doing it all for them. More than that, at every moment a true disciple is ready to fight with the Master against ignorance and he will feel that the Master is fighting against ignorance not for the Master’s own salvation but for the disciple’s salvation.

 

jharna-kala-26-2-1975-e1350235792436.jpg


Sri Chinmoy: Mester és tanítvány (20-21), A Kurukshetra-i csata: Sri Chinmoy első zongora improvizációja

Reklámok

Az Arany Lehetőség inkarnációja

Hadd mondjak valamit a reinkarnációról. Láthatjátok hogy az Isten-megvalósított lélek mennyire szenved az emberiség kezében. Talán azt mondjátok: “Kinek kell az Isten-megvalósítás, Guru olyan sokat szenved” Igaz, szenvedek, de Isten senkit sem enged megvalósulatlannak maradni.

Most az a kérdés mennyi lehetőséget kaphattok egy inkarnációban a fejlődéshez? Minden spirituális Mester azt mondta, hogy ha bármely emberi inkarnációban egy Isten-megvalósított lelket kapsz spirituális Mesterednek, akkor a legtöbb lehetőséget- nem csak arra hogy a leggyorsabban fuss abban az inkarnációban- hanem arra is, hogy a jövőbeni inkarnációk számát csökkentsd.

A tanítványaimnak azt szeretném mondani, ha ebben az inkarnációban nem használjátok ki, hogy a társaságomban lehettek, ha nem használjátok megfelelően a belső és külső kapcsolatotokat velem, akkor himalája nagyságú hibát követtek el. Minden alkalommal, amikor a földre visszajöttök, meglátjátok, milyen nehéz fejlődni. Lehetetlen felmérni a szenvedést, amelyen minden emberi lény keresztül megy a földön. Úgy érzitek, hogy a szenvedésetek elviselhetetlen, de nincs arról fogalmatok, mennyivel többet szenvednek azok, akik semmilyen spirituális utat sem követnek. Szerencsések vagytok, hogy spirituális életet éltek.

Minden inkarnáció tapasztalatokat ad nekünk. Nevezhetitek jó, vagy rossz tapasztalatoknak, de ezek a tapasztalatok egy speciális célhoz visznek minket. Néhány emberi lény spirituális gazdagságot nyert -békét, fényt és üdvösséget- az előző inkarnációjából. Korábbi törekvésükből valami isteni tulajdonsághoz jutottak. Biztosan, határozottan, Isten vissza fogja adni nekik ezeket az isteni tulajdonságokat, amikor ismét elkezdik az utazásukat. Ugyanakkor emberek milliói vannak a földön, akik az új inkarnációjukat, új életüket bármilyen isteni béke, isteni fény vagy isteni üdvösség nélkül kezdik.

Azok számára, akik spirituális utat követnek, az a legfontosabb, hogy mennyire komolyan veszik saját spirituális életüket, mennyire értékelik spirituális életüket,  milyen nagyon akarják belső kapcsolatukat tartani a Belső Vezetőjükkel, a Legfelsőbbel.

Ha az isteni dolgok lehagytak benneteket, vagy szándékosan nem értékelitek őket, vagy ha úgy érzitek, hogy semmi nincs a spirituális életben, akkor mehettek és megpróbálhatjátok a másik életet, amit mi külső életnek nevezünk. Meg fogjátok látni, hogy a külső élet végtelenül, végtelenül nehezebb. Mialatt az úton vagytok, a lehetőségeket, amelyeket a törekvésetekből, felajánlásotokból, szeretetetekből, odaadásotokból kaphattok nem fogjátok megkapni, ha nem éltek spirituális életet.

A spirituális életben az óra jön és megy. Ha rosszul használjátok az órát, Isten óráját, a következő alkalommal amikor az óra érkezik, sokkal szigorúbb lesz. Ez olyan, mint a repülőtér. A gép fedélzetére történő végső hívás előtt van három négy felszólítás. De amikor az utolsó hívás jön, ha nem rohantok és szálltok be a gépbe, a repülő nem fog rátok várni.  Lekésitek a járatotokat, és ki tudja mikor kaptok egy másikat. Ugyanígy a spirituális életben. A tudat egyik szintjéről  a másikra akartok menni. Szólítottak. Ha a lehetőség előnyét nem ragadtátok meg most, ha semmi figyelmet nem fordítottatok arra, hogy a járatra hívtak, akkor a vesztesek ti lesztek.

images11