Önzetlen szolgálat / Selfless service

Ha hűséges, odaadó és pontos
Szolgálatot végzel,
Annak ellenére hogy hemzsegnek
A problémáid és gyengeségeid,
Belsőleg határtalan mértékben
Örömet fogsz érezni
Önzetlen szolgálat-felajánlásodból.

If you serve
Faithfully, devotedly and punctually,
Although you have
Teeming problems and weaknesses,
Inwardly you will feel
Joy in boundless measure
From your selfless service-offering.

Jharna-27-3-1988-3


Sri Chinmoy: 27000 Törekvés-Növény (1733); Music of the Aspiration Heart: Sri Chinmoy fuvolán játszik

Reklámok

Önzetlen szolgálat / Selfless service

Az önzetlen szolgálat
Az emberiség szívében élő
Látható szeretet másik neve.

Selfless service
Is another name for the love
Visible in humanity’s heart.

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattints ide.)

 

jharna-kala-13-9-1976-2-534x400
Sri Chinmoy festménye

Sri Chinmoy: Huszonhétezer Törekvés-Növény (7377), Oneness-Service-Light: Részlet Sri Chinmoy legkorábbi (1972) fuvola felvételeiből

Törekvés és felajánlás: két szárny

A spirituális mestereknek két fajtája van. Az egyik azt fogja mondani: “Törekedjetek, törekedjetek, törekedjetek. Először valósítsátok meg Istent. Azután legyetek az emberiség szolgálatára. Isten-megvalósítás először, és utána szolgáljátok az emberiséget.

Ugyanakkor van néhány spirituális Mester, aki érzi, hogy a törekvésnek és a felajánlásnak együtt kell járnia. Látják, hogy a madárnak két szárnya van. A repülőgépnek két szárnya van. Egy szárnnyal a gép nem tud repülni. Ugyanígy a madárnak is két szárny kell, hogy repüljön. Esetünkben ugyanígy érezzük. Ha a törekvés-szárnyak és a felajánlás szárnyak együtt haladnak, spirituális életünk normális, természetes, és így a leghatékonyabb. Éveken át mondom sokszor, sokszor, sokszor, hogy törekedjünk, és ugyanakkor szolgálnunk is kell.

Még most is, a legnagyobb szomorúságomra, néhány tanítvány kész törekedni, imádkozni és meditálni. Teljesen elégedettek a törekvésünkkel. Semmi figyelmet sem fordítanak bármiféle felajánlásra. De ha az én hajómban vagytok, érzem, szükséges a számotokra, hogy a Mesteretekre hallgassatok.  Én Istent már nagyon régen megvalósítottam. Akkor nem volt olyan dolog, mint a manifesztáció. Egész életem a Himalája barlangjaiban folyt. Mit tehettél akkor? Élsz egy barlangban, és kijössz gyümölcsért és tejért és más dolgokért. De ez sok, sok idővel ezelőtt volt.

Most, a huszonegyedik században, az újdonság, egység és teljesség világában élünk. Az újdonságban törekszünk. Miközben törekszünk, kell, hogy legyen egység-érzésünk. A világ széltében, hosszában meg kell alapoznunk egységünket embertársainkkal. Ők mindannyian a világ-polgár-társaink. Valami újjal kezdünk. Az újdonságon belül éreznünk kell az egységünket. És akkor, amikor az egységünket érezzük, belépünk a teljességbe, az Isten-törekvésnek, Isten-megvalósításnak és Isten kinyilvánításnak isten komplett teljességébe. Sok, sok tanítvány van, itt, ott, és másutt   aki talán úgy érzi, nincs meg a képessége, hogy az emberiséget szolgálja, de sok, sok dolgot tud tenni, hogy a bennem lévő Supremet szolgálja. Ez a felajánlásuk vezet manifesztációhoz, az Isten-kinyilvánításhoz.

Külsőleg az értelmetek talán azt mondja, hogy az én súlyemelésem buta, butább, a legbutább dolog. Külsőleg teljesen aláírom az álláspontotokat. De belsőleg tudom, istenien tudom, spirituálisan tudom, hogy nem ostobaság, egyáltalán nem. Ez egy különleges szolgálat, amelyet az emberiségnek felajánlok. Semmi sem olyan fontos, mint az inspiráció. Inspirációból kezdjük utazásunkat; majd törekvés és megvalósulás követi. A bennem levő Supreme megpróbálja az emberi lényeket ösztönözni. Az idős emberek elvből feladták a reményt. Talán csak a napot várják, mikor Isten elszólítja őket. Nincs belső örömük, az öröm, ami fejlődést ad nekünk. Nem hisznek a fejlődésben. Csak visszvonják a pénzt élet-bankjukból, és, amikor felvirrad a nap, amikor minden vissza van vonva, eltűnnek a földi színpadról.

Hetvennégy éves vagyok. Ez egy öreg kor, különösen egy indiai számára. és nagyon, nagyon sok ország van, ahol az emberek nem érik meg a negyvenöt évet. Amerikának szerencséje van. De ugyanakkor mit csinálnak idős korukban az amerikaiak? Meditálnak? Szolgálják az emberiséget? Ha megpróbálod a százalékot megnézni, megdöbbentő tapasztalat lesz, megdöbbentő tapasztalat. Az inspiráció eltűnt. Többé nem él a törekvés. A felajánlás egy régi, elfeledett történet. Mostanra minden eredményük feledésbe feledésbe merül.

Törekedjünk az utolsó leheletünkig, és ösztönözzünk másokat.

1999-ny-chinmoy_emelés


Sri Chinmoy: Élj az örök mostban  (163-167)