Szeretet / Love

Amikor a tökéletességről beszélünk, az mind a mi szeretetünktől függ. Amikor szeretünk valakit, az adott időpontban az adott személy számunkra tökéletes. Ha szeretünk egy dolgot, akkor az adott dolog tökéletes. A szívünk előtérbe jön, és azonosul a dolog valóságával, és tökéletessé teszi azt. Ha a szív nem képes azonosulni, nem számít hány bíró, hány tanú állítja, hogy ez a személy, vagy dolog a legjobb, mivel szív nem reagál, számunkra az egyáltalán nem tökéletes.

When we talk about perfection, it is all in our love. When we love an individual, at that time that person is perfect for us. When we love a thing, that particular thing is perfect. Our heart comes forward and identifies itself with the reality of that thing and makes it perfect. If the heart cannot identify, no matter how many judges, how many witnesses say that this person or thing is the best, since the heart does not respond, for us it is not perfect at all.

love-sri-chinmoy (1).jpg

 


Sri Chinmoy: Az ambíció-szarvas (63),  Crying and Smiling: Sri Chinmoy saját szerzeményét játssza

Reklámok

Átalakulás / Transformation

Az átalakulás olyan, mint egy ház, mely csak akkor válik otthonná, ha béke, öröm, harmónia és szeretet van jelen benne. A ház azelőtt csak tégla, homok, fa és anyagi tárgyak összessége; de ezek jelentéktelenek és haszontalanok mindaddig, míg béke, szeretet, öröm és egység nem költözik beléjük. Ha ezek érezhetőek, akkor a ház otthonná változik.

Az emberi élet teljesen értelmetlen, ha nincs benne szeretet. Egy élet, Istennek egy teremtménye haszontalan, ha nincs benne szeretet. Ha szeretet tölti fel az életet, csak akkor nyer értelmet és válik gyümölcsözővé. Arra van szükségünk, hogy a ház otthonná változzon. Arra van szükségünk, hogy az élet átalakuljon a szereteten keresztül.

A földön az emberi értelmet tekintjük a legfejlettebbnek. De az értelem hiábavaló mindaddig, míg nem a tágasság jellemző rá. Az értelem haszontalan mindaddig, míg a tágasság át nem alakítja. A közönséges emberi értelem mindig megpróbálja felsőbbrendűségét fenntartani. Mindig másokat hibáztat és gyanúsít. Csak annak örül, ha egyéniségét kiélheti. Kinek kell ez az értelem? De ha a tágasság belép az értelembe, az értelem megvilágosul és beteljesül.

Egy teremtményre önmagában nincs szükségünk, mert tehetetlen, reménytelen és hasznavehetetlen. Ha viszont Isten Fényét látjuk a teremtményben, akkor már nem gyámoltalanságot, hanem szolgálatkészséget, nem reménytelenséget, hanem reményteljességet, nem hasznavehetetlenséget, hanem hasznavehetőséget látunk. Amit látunk, az nem csak egy puszta ígéret, hanem tökéletes biztosítéka az ígéret beteljesülésének. Ha a Teremtő Fénye átformálja, a teremtmény léte csak akkor nyer értelmet, akkor válik termékennyé. Máskülönben egy földi teremtmény haszontalan.

A törekvés élete, az odaadás élete, az ima, a koncentráció és a meditáció élete nem tud minket nagyon messzire vinni mindaddig, amíg nem érezzük, hogy csak azért jöttünk a világra, hogy Istennek örömöt szerezzünk, és hogy Istent szolgáljuk az Ő saját Módján. Máskülönben lehet törekvésünk, lehetünk odaadóak, lehet imánknak, koncentrációnknak, meditációnknak ereje, és ezek elvisznek minket egy célhoz, de ez a cél nem a végső cél, amit Isten számunkra rendelt.

Minden imában, minden koncentrációban, minden meditációban emlékeznünk kell Istennek tett ígéretünkre, hogy azért jöttünk a világra, hogy megörvendeztessük Őt az Ő saját Módján. Minden imával, meditációval és bármi mással eltöltött idő hiábavaló, ha nem emlékezünk Istennek tett ígéretünkre, és ha nem vagyunk biztosak magunkban, hogy ígéretünket meg is tudjuk tartani. Nem számít, hogy hány órát imádkozunk, nem számít, hogy hány órát koncentrálunk és meditálunk, végül is minden keserű csalódáshoz vezet. Kétségtelen, hogy az imánknak, koncentrációnknak és meditációnknak lesz eredménye, de ez az eredmény távol lesz elégedettségünktől.

Belső érzékenységünknek megfelelően egy célt tűztünk magunk elé, és e célt elérhetjük. De mindaddig, amíg a Teremtő Fénye nem világosítja meg, nem alakítja át belső elképzelésünket, nem leszünk elégedettek, csalódottak maradunk. Minden pillanatban, mikor imádkozunk, koncentrálunk vagy meditálunk, ha magunk elé tudjuk idézni Szeretett Supreme-unknak tett lélekteljes ígéretünket – hogy azért láttuk meg a napvilágot, hogy az Ő saját Módján örömöt szerezzünk Neki – és ha belső bizonyosságunkat tartani tudjuk, akkor ígéretünket be tudjuk és be is fogjuk váltani. Csak akkor lesz imánknak, koncentrációnknak és meditációnknak igazi értéke, igazi jelentősége, igazi beteljesedése.

Az életet át kell alakítania a szeretetnek. Az értelmet át kell alakítania a tágasságnak. A teremtményt át kell alakítania a Fénynek. Felületes imánkat, meditációnkat át kell alakítania a belső bizonyosságnak, és az Istennek tett ígéretünkre való emlékezésnek. Csak akkor virrad fel elégedettségünk, a teljes, az örökké tartó elégedettségünk.

 

Transformation is a house. It becomes a home only when there is peace, joy, harmony and love. Before that, the house is there — an amalgam of bricks, sand, wood and other material objects; but these things are useless and meaningless unless there is peace, love, joy and oneness inside the house. When these qualities or these capacities are visible, then the house becomes a home.

Human life is totally meaningless unless there is love in it. It is a life, a creation of God, but this creation of God is of no avail unless and until there is love in it. When love fills life, then only life is meaningful and fruitful. The transformation of house into home is what we need, the transformation of life into love is what we need.

The human mind we consider as the highest achievement on earth. But this mind is of no avail unless and until vastness becomes its other name. Unless and until the mind becomes synonymous with vastness, the mind is of no use. The mind always tries to maintain its superiority. It finds faults with others and suspects others. It gets pleasure only in exercising its individuality. Who needs that mind? But when vastness enters into the mind, the mind is illumined and fulfilled.

The creation as such we do not need, for it is helpless, hopeless, useless. But when we see God inside the creation, what we see is not helplessness but hope. What we see is not uselessness but usefulness. What we see is not mere promise but a faultless assurance of the fulfilment of that promise. So inside the creation, if we can see the Creator, then only is the creation meaningful and fruitful. Otherwise, earthly creation is of no avail.

A life of aspiration, a life of dedication, a life of concentration, meditation and contemplation cannot lead us far, very far unless it can make us feel that we came into the world only to please God and serve God in His own Way. Otherwise, we will have aspiration, we will have dedication, we will have concentration-power, meditation-power and contemplation-power, and these things will undoubtedly take us to a destination. But this destination need not be and cannot be the real destination which our God has kept for us. Inside each prayer, inside each concentration, meditation and contemplation there has to be a remembrance of our promise to God, that Him to please in His own Way we came into the world. Each time we pray, each time we meditate, each time we contemplate, each time we do anything, if there is no remembrance of our promise to God and if there is no self-assurance that we can keep this promise, then it is useless. No matter how many hours we pray, no matter how many hours we concentrate and meditate, everything will eventually end in bitter frustration. The results we shall get without fail from our prayer, concentration, meditation and contemplation, but these results will be far from our satisfaction.

We have set up a goal according to our own inner perception, and this goal we will reach. But just because we have set our goal according to our own inner image, we will not be satisfied; we will be frustrated. But at every moment when we pray, when we concentrate, when we meditate, when we contemplate, if we can keep in the forefront our soulful promise to our Beloved Supreme, and if we can keep our inner assurance, then we can and will fulfil this promise — that Him to please in His own Way, we saw the light of day. Then only will our prayer, concentration, meditation and contemplation have true value, true meaning, true fulfilment. Life has to become love. Mind has to become vastness. Creation has to become God. Prayer and meditation have to embody self-assurance and remembrance of our promise to God. Then only satisfaction, complete satisfaction, everlasting satisfaction, will dawn.

 

 

434a-sri-chinmoy (1).jpg


Sri Chinmoy: Everest  törekvés; Every time you love: Sri Chinmoy dalát a Mountain Silence együttes énekli

 

 

Szeretet / Love

A szeretet emelkedik és emelkedik
És emelkedik –
Magasra, magasabbra, legmagasabbra.
Ez a szeretet igazi természete.

Love rises and rises
And rises –
High, higher, highest.
This is the very nature
Of love.

(Ha nem indul a lejátszás, kérlek kattints ide.)

smile108-sri-chinmoy
Sri Chinmoy

Sri Chinmoy: Nyugdíjazás nem megengedett (31), Ananda tiyasa mor: Sri Chinmoy dalát Arthada és barátai éneklik

 

Emberi szeretet, isteni szeretet

Birtokolj és légy boldog:

Valóban,

Ez az emberi szeretet meghatározása.

Válj eggyé, és légy boldog:

Valóban

Ez az isteni szeretet meghatározása

Possess and be happy:

Indeed,

This is the definition 

Of human love.

Become and be happy:

Indeed

This is definition

Of divine love.

Kétféle szeretet létezik: emberi szeret és isten szeretet. Az isteni szeretettel először a gyökérhez az Egyhez, a Forráshoz megyünk, és onnan megyünk a sokhoz, az ágakhoz, a levelekhez, a virágokhoz és a gyümölcsökhöz. Az isteni szeretet az egységben rejlő sokféleség dala.

Az emberi szeretetben követelés van, de legalábbis elvárás. Gyakran követeléssel kezdjük. Még ha magasabb bölcsesség virrad, akkor is elvárunk valamit másoktól. Meg is győzzük magunkat arról, hogy ez az elvárás jogos. Mivel tettünk valamit másokért – szeretetünket adtuk – úgy érezzük, teljesen jogosan várunk valamit cserébe.

Az isteni szeretetben azonban nincs követelés vagy elvárás. Az isteni szeretetben csak adunk és adunk. Az emberi életben, mielőtt szeretetünket adnánk, megpróbáljuk feltárni mások irántunk érzett szeretetét. Az isteni életben, mielőtt szeretetünket adnánk másoknak, megpróbáljuk a szeretetet a maga valóságában és teljességében felfedezni magunkban. Csak akkor áll módunkban szeretetet nyújtani másoknak. Eleinte akkor virrad fel elégedettségünk, amikor látjuk, hogy azok, akiknek szeretetünket nyújtjuk, teljes szívvel elfogadják azt. De van az isteni szeretetnek egy ennél is magasabb formája, mikor túllépünk ezen az érzésen, és pusztán az önodaadás kedvéért adunk szeretetet. Adunk, és még ha nem is fogadják el a szeretetünket, azt sem bánjuk. Továbbra is adunk, mert Forrásunk csupa Szereret.

Az emberi szeretetben nemcsak követelés és elvárás létezik, hanem ennél még valami sokkal rosszabb: megvonás. Először követelünk, aztán elvárunk. Majd amikor elvárásunk nem teljesül, igyekszünk elfordulni attól, akinek szeretetünket korábban nyújtottuk. Az isteni szeretet sohasem ilyen. Az isteni szeretettel megpróbálunk eggyé  válni mások hiányosságaival. Így megérthetjük és szolgálhatjuk őket, azzal a szándékkal, hogy hiányosságaikat átalakítsuk.

There are two types od love: human love and love divine. With divine love, we go firts to the root, the One, the Source and from there we go to the many, the branches and leaves, the flowers and fruits. Divine love is the song of multiplicity in unity.  

In human love there is demand, or at least expectation. Very often we start with demand. Even when a higher wisdom daws, we still expect something from others. We convince ourselves that this expactation is justified.   Sinde we have done someting for others – offered our love we feel it is quite legitimate to expect something in return.

But divine love there is no such thing as demand or expectation. In divine love we just give and give. In the human life, before we give our love, we try to discover others’ love for us. In the divine live, before we give our love to others, we try to discover love in its reality and integrality within ourselves. Only then are we in a position to offer love to others. At first, our satisfaction dawns when we feel that those to whom we offer our love accept it wholeheartedly. But there is an even higher form of divine love when we go beyond this feeling, and give love just for the sake of shef-giving. We give, and even if our love is not accepted, we do not mind. We shall go on giving, for our Source is all Love.

In human love there is not only demand and expectation, but there is something even worse: withdrawal. First we demand, then we expect. When our expectation is not fulfilled, we try to withdraw from the person to whom we have offered our love. In divine love, it is never like that. With divine love we try to become one with the imperfections of others. In this way we can understand them and serve them with a view to transforming their imperfections. 

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattints ide).

love-sri-chinmoy
Sri Chinmoy festménye: Love


Sri Chinmoy: Szeretet (119-123), All-Local NY Performance “At my Master’s Compassion-Feet” 2014 augusztus

A szeretet hatalma

Olvastam valahol egy aforizmáját, mely így szól:” Mikor a hatalomszeretet helyére a szeretet hatalma lép, az ember új nevet kap: Isten.” Ki tudná ezt fejteni?

Sri Chinmoy: A vitális hatalom szeretete elpusztítja az egész világot, de az isteni szeretet, ami önmagában is hatalom, csak átalakíthat minket -a bennünk rejlő emberit istenivé alakítja. A hatalom szeretete a felsőbbrendűség szeretete. Egy ember, vagy egy nemzet úgy érzi, hogy a hatalom gyakorlásával meg lehet hódítani az emberiség szívét. De ez lehetetlen. Nem azért sírunk isten Arcának megpillantásáért, mert Ő csupa Hatalom, hanem mert csupa Szeretet. Csak a szeretet hatalma tudja igazán meghódítani az emberiség szívét.

Ha úgy érezzük, hogy a világ tele van gyűlölettel, akkor állandóan keserű érzéssel leszünk az élet iránt. És akkor rögtön vitális hatalmunkkal,  uralkodásra törő erőnkkel próbáljuk meghódítani a világot. De ha korán reggel imádkozunk és meditálunk, ha szívünk mélyén szerető gondolatokat dédelgetünk, akkor a világot rögtön barátunknak érezzük. A pozitív hatalmat éljük át, az egység erejét, mely a szeretetből fakad.

Mikor azt mondom hogy “Isten” lesz az ember új neve, itt “Isten” egyetemességet jelent. Ő Egy és Sok egyszerre. Egy volt, de szerette volna sokféleségben örömét lelni. Itt megszűnik az egyéniség, és megjelenik az egyetemesség. Ha a szeretet hatalmával élünk, a véges emberi egyéniség azonnal eltűnik, és helyébe a végtelen isteni egyetemesség lép.

(Ha nem indulna a lejátszó, kérlek kattints ide.)

love-sri-chinmoy
Sri Chinmoy festménye: Love

 


Sri Chinmoy:Szeretet (186-187),  Love versus Power – Equal Winners: 23 perces orgona szóló a Riverside Church-ben 2000. augusztus 23.-án


	

Átalakulás

Az átalakulás olyan, mint egy ház, mely csak akkor válik otthonná, ha béke, öröm, harmónia és szeretet van jelen benne. A ház azelőtt csak tégla, homok, fa és anyagi tárgyak összessége; de ezek jelentéktelenek és haszontalanok mindaddig, míg béke, szeretet, öröm és egység nem költözik beléjük. Ha ezek érezhetőek, akkor a ház otthonná változik.

Az emberi élet teljesen értelmetlen, ha nincs benne szeretet. Egy élet, Istennek egy teremtménye haszontalan, ha nincs benne szeretet. Ha szeretet tölti fel az életet, csak akkor nyer értelmet és válik gyümölcsözővé. Arra van szükségünk, hogy a ház otthonná változzon. Arra van szükségünk, hogy az élet átalakuljon a szereteten keresztül.

A földön az emberi értelmet tekintjük a legfejlettebbnek. De az értelem hiábavaló mindaddig, míg nem a tágasság jellemző rá. Az értelem haszontalan mindaddig, míg a tágasság át nem alakítja. A közönséges emberi értelem mindig megpróbálja felsőbbrendűségét fenntartani. Mindig másokat hibáztat és gyanúsít. Csak annak örül, ha egyéniségét kiélheti. Kinek kell ez az értelem? De ha a tágasság belép az értelembe, az értelem megvilágosul és beteljesül.

Egy teremtményre önmagában nincs szükségünk, mert tehetetlen, reménytelen és hasznavehetetlen. Ha viszont Isten Fényét látjuk a teremtményben, akkor már nem gyámoltalanságot, hanem szolgálatkészséget, nem reménytelenséget, hanem reményteljességet, nem hasznavehetetlenséget, hanem hasznavehetőséget látunk. Amit látunk, az nem csak egy puszta ígéret, hanem tökéletes biztosítéka az ígéret beteljesülésének. Ha a Teremtő Fénye átformálja, a teremtmény léte csak akkor nyer értelmet, akkor válik termékennyé. Máskülönben egy földi teremtmény haszontalan.

A törekvés élete, az odaadás élete, az ima, a koncentráció és a meditáció élete nem tud minket nagyon messzire vinni mindaddig, amíg nem érezzük, hogy csak azért jöttünk a világra, hogy Istennek örömöt szerezzünk, és hogy Istent szolgáljuk az Ő saját Módján. Máskülönben lehet törekvésünk, lehetünk odaadóak, lehet imánknak, koncentrációnknak, meditációnknak ereje, és ezek elvisznek minket egy célhoz, de ez a cél nem a végső cél, amit Isten számunkra rendelt.

Minden imában, minden koncentrációban, minden meditációban emlékeznünk kell Istennek tett ígéretünkre, hogy azért jöttünk a világra, hogy megörvendeztessük Őt az Ő saját Módján. Minden imával, meditációval és bármi mással eltöltött idő hiábavaló, ha nem emlékezünk Istennek tett ígéretünkre, és ha nem vagyunk biztosak magunkban, hogy ígéretünket meg is tudjuk tartani. Nem számít, hogy hány órát imádkozunk, nem számít, hogy hány órát koncentrálunk és meditálunk, végül is minden keserű csalódáshoz vezet. Kétségtelen, hogy az imánknak, koncentrációnknak és meditációnknak lesz eredménye, de ez az eredmény távol lesz elégedettségünktől.

Belső érzékenységünknek megfelelően egy célt tűztünk magunk elé, és e célt elérhetjük. De mindaddig, amíg a Teremtő Fénye nem világosítja meg, nem alakítja át belső elképzelésünket, nem leszünk elégedettek, csalódottak maradunk. Minden pillanatban, mikor imádkozunk, koncentrálunk vagy meditálunk, ha magunk elé tudjuk idézni Szeretett Supreme-unknak tett lélekteljes ígéretünket – hogy azért láttuk meg a napvilágot, hogy az Ő saját Módján örömöt szerezzünk Neki – és ha belső bizonyosságunkat tartani tudjuk, akkor ígéretünket be tudjuk és be is fogjuk váltani. Csak akkor lesz imánknak, koncentrációnknak és meditációnknak igazi értéke, igazi jelentősége, igazi beteljesedése.

Az életet át kell alakítania a szeretetnek. Az értelmet át kell alakítania a tágasságnak. A teremtményt át kell alakítania a Fénynek. Felületes imánkat, meditációnkat át kell alakítania a belső bizonyosságnak, és az Istennek tett ígéretünkre való emlékezésnek. Csak akkor virrad fel elégedettségünk, a teljes, az örökké tartó elégedettségünk.

(Ha nem indulna a lejátszó, kattints ide)

love-sri-chinmoy1
Sri Chinmoy festménye: Love

 

 


Sri Chinmoy: Everest törekvés