Cselekvés és Felszabadulás / Action and Liberation

A spirituális ember megtalálta a munkáját. Munkája az önzetlen szolgálat. Munkája az odaadó cselekvés. Valóban nincs szüksége semmi más áldásra. Cselekvése a földi lét isteni elfogadása. Ehhez készséges testre, erős értelemre, lélekteli szívre és belső fogékonysággal és külső képességgel teli legfelsőbben inspirált életre van szüksége.

A cselekvés belépés az élet csataterére. A cselekvés az élet kimondhatatlan szenvedéseinek és temérdek korlátjának legyőzése. A cselekvés az élet mardosó tökéletlenségének átalakítása ragyogó tökéletességgé. A cselekvés végtelenül mélyebb és magasabb dolog, mint a fizikai lét puszta fenntartása. A cselekvés a legnagyobb titok, amely képessé tesz minket, hogy belépjünk az Örök Életbe.

Az, aki nem fogadta el tudatosan a spirituális életet, a cselekvés talán szükséges rossznak, a keserű kudarc szülőanyjának tekinti. De a spirituális ember számára a cselekvés isteni áldás. A rabság és a tudatlanság fölött aratott páratlan győzelem. Egyszerre Isten lélekteljes Látomása a mennyben, és gyümölcsöző Küldetése a földön.

Isten azt mondja, hogy az isteni cselekvés embere az eszmény hős. Ez az eszményi isteni hős Istent nyilvánítja ki a földön. Számára az Isten-megvalósítás nem elég. Az ő szíve Isten mindent beteljesítő kinyilatkoztatásáért sír.

A nemtörekvő ember meghal, és a szerepe véget ér. A törekvő meghal, és szerepe épp csak elkezdődött. A spirituális mester elhagyja testét, és küldetése elkezd gyümölcsöt teremni.

Az ember vak. Nem tudja, mit tegyen. Ha tenni akar valamit, nem tudja hogyan lásson hozzá, ezért ahelyett, hogy örömet lelne munkájában, azonnal nehézségei támadnak. T.H. Huxley találóan jegyzi meg: „Az ember legnagyobb nehézségei akkor kezdődnek, mikor azt teheti, amit akar.” De ha az ember lelkének parancsaira hallgat, és azt tudja tenni, amit a lélek akar, hogy tegyen, akkor élete arany lehetőségekké válik, és a legnagyobb siker kopogtat szíve ajtaján.

Van egy mondás: a hüvelykujjé a felelősség, a mutatóujjé a kezdeményezés. Hasonlóan, az ember törekvése kezdeményez, de Isten Törődése vállalja a felelősséget.

Valaki azt mondta: „Az idealista lábujjhegyen jár, a materialista sarkon.” Hasonlóan, az isteni harcos-dolgozó az önmegvilágosítás tüzén jár, az istentelen, törekvés nélküli, inspirálatlan dolgozó, aki csupa ego, hiúság és büszkeség, az önpusztítás tüzén jár.

Egyes emberek szerint az emberi élet egy kegyetlen, értelmetlen és reménytelen csúnya szó: munka. Szeretném elmondani, hogy tévednek. Szeretik a munkát. Amit gyűlölnek, az a munkához társított tudat, a munka terhe. Pedig a munka és a kegy jól összeillenek. Kinek a kegyéről is van szó? Isten kegyéről. Igen, Isten kiválasztott gyermeke az, Isten kegyeltje csak az, aki azért dolgozik, hogy Istent megörvendeztesse. Isten megörvendeztetésével pedig megvalósítja és beteljesíti önmagát. És akkor elmondja a világnak, hogy az emberi élet egy istenien jelentőségteljes szép szó: Öröm.

A felszabadulás beszél: „Nem vagyunk a természet rabszolgái.” A felszabadulás tanít. Azt tanítja, hogy minden szívdobbanásunk páratlan alkalmat kínál a felszabadulás elérésére. A felszabadulás énekel bennünk: „Kelj fel, ébredj! Célod az eszményi Cél, a célok Célja,”

A felszabadulás az ember gyakorlati bölcsessége. A felszabadulás nem megalkuvás a világgal. A felszabadulás az embernek a természet kísértésével folytatott versenyének vége. A felszabadulás a Túlvilág egébe emeli a föld-tudatot.

Melyik a nehezebb: felszabadulásért sírni, vagy a felszabadulás elérése után sírni a tudatlanságot szerető és sötétséget ölelő világ megvilágosodásáért és átalakulásáért? Kétségkívül a második.

Szegény felszabadult ember, de furcsa is a sorsa. Állandóan azokra gondol, akik csak alig gondolnak rá. Amikor kiáll a világ elé, a világ egy riadt gyermekként vagy ellenséges gyermekként viselkedik. A felszabadult ember azt mondja a világnak, hogy Isten nemcsak megismerhető hanem több mint megismerhető. Azt is elmondja a világnak, hogy könnyebb megismerni Istent, mint a világot, mert ha az ember meg akarja ismerni a világot, akkor azt Istenen keresztül és Istentől ismerheti meg.

 

Krisna a megtestesült megvilágosodás.
Buddha a megtestesült felszabadulás.
Krisztus a megtestesült üdvözülés.

A világ Krisnának kínálja a sötétségét.
A világ Buddhának kínálja szenvedését.
A világ Krisztusnak kínálja bűnét.

A világ lezuhant tudata a
Legmagasabb Túlvilág felé száll,
Hogy a Megváltó Krisztus megérintse.
A világ megtört tudata a
Legmélyebb Túlvilágba merül,
Hogy a Felszabadító Buddha megához ölelje.
A világ megolvadt tudata a
Legtávolabbi Túlvilág felé menetel,
Hogy a Megvilágosító Krisna megáldja.

 

A spiritual person has found his work. His work is selfless service. His work is dedicated action. Indeed, he has no need of any other blessedness. His action is the divine acceptance of earthly existence. And for this he needs a perfect body, a strong mind, a soulful heart and a supremely inspired life of inner receptivity and outer capacity.

Action is entering into the battlefield of life. Action is conquering life’s untold miseries and teeming limitations. Action is transforming life’s devouring imperfection into glowing perfection. Action is something infinitely deeper and higher than the mere survival of physical existence. Action is the secret supreme, which enables us to enter into the Life Eternal.

He who has not consciously accepted the spiritual life may consider action a necessary evil and the mother of bitter frustration. But to a spiritual person, action is a divine blessing. It is the matchless victory over bondage and ignorance. It is at once God’s soulful Vision in Heaven and God’s fruitful Mission on earth. God says that a man of divine action is the ideal hero. This ideal hero divine manifests God here on earth. To him, God-realisation is not enough. His is the heart that cries for God’s all-fulfilling manifestation.

An unaspiring person dies and his role is over. An aspiring person dies and his role just begins. A spiritual Master leaves his body, and his mission starts bearing fruit.

Man is blind. He does not know what to do. When he wants to do something, he does not know how to go about it; and so, instead of getting joy from work, he immediately enters into difficulty.

  1. H. Huxley pointedly remarks, “A man’s worst difficulties begin when he is able to do as he likes.” But if a man listens to the dictates of his soul and is able to do what his soul wants him to do, then his life will be transformed into golden opportunities and the greatest success will knock at his heart’s door.

There is a saying that, “The thumb takes the responsibility; the index finger, the initiative.” Similarly, man’s aspiration takes the initiative, but it is God’s Concern that takes the responsibility.

And someone has said, “The idealist walks on tiptoe, the materialist on his heels.” Similarly, the divine hero-worker walks on the fire of self-illumination; the worker undivine, unaspiring and uninspired, who is full of ego, vanity and pride, walks on the fire of self-destruction.

According to some people, human life is just a cruel, meaningless and hopeless four-letter word: work. I wish to say they are mistaken. They like work; what they hate is the sense of labour, the burden of labour. Labour and favour perfectly rhyme. After all, whose favour is it? God’s favour. Indeed, he is God’s chosen child, and he alone is God’s favourite, who works to please God. And, in pleasing God, he realises and fulfils himself. Then he tells the world that human life is a divinely meaningful three-letter word: joy.

Liberation. Liberation speaks: “We are not nature’s slaves.” Liberation teaches. It teaches us that our every heartbeat offers us a unique opportunity to achieve liberation. Liberation sings within us: “Arise, awake! Yours is the ideal Goal, the Goal of Goals.”

Liberation is man’s practical wisdom. Liberation is not a compromise with the world. Liberation is the end of man’s competition with nature’s temptation. Liberation elevates the earth-consciousness into the skies of the Beyond.

Which is more difficult: to cry for liberation or, after having been liberated, to cry for the illumination and transformation of the ignorance-loving, darkness- embracing world? Undoubtedly, the latter.

The poor liberated man — strange, indeed, is his fate. He constantly thinks of those who hardly ever think of him. When he stands before the world, the world acts either like a frightened child or a hostile child. A liberated man tells the world that God is not only knowable, but more than knowable. He also tells the world that it is easier to know God than to know the world, because when he wants to know the world he has to know it through God and from God.

Sri Krishna is Illumination Incarnate.
The Buddha is Liberation Incarnate.
The Christ is Salvation Incarnate.

The world is offering its darkness to Sri Krishna.
The world is offering its suffering to the Buddha.
The world is offering its sin to the Christ.

The fallen consciousness of the world
Is flying towards the highest
Beyond to be touched by Christ, the Saviour.
The broken consciousness of the world
Is diving into the deepest
Beyond to be embraced by Lord Buddha, the Liberator.
The molten consciousness of the world
Is marching towards the farthest
Beyond to be blessed by Sri Krishna, the Illuminator.

grace-sri-chinmoy

 


Sri Chinmoy : A belső ígéret (67-70); Dub dibo aj shunyatai: Sri Chinmoy dalát a Hiya Bhasha együttes énekli

 

Reklámok

“Én vagyok az Út, a Cél”/ “I am the Way, the Goal”

Kérdés: Amikor a Krisztus azt mondta: „Én vagyok az Út, a Cél”, akkor nem azt mondta, hogy ő az egyetlen út, jóllehet a keresztény világ így értelmezte. De amikor azt mondta, akkor tisztában volt tudatosan azokkal az Avatárokkal, akik előtte voltak?

Sri Chinmoy: Határozottan tisztában volt velük. De amikor azt mondta: „Én vagyok az Út, a Cél”, akkor igaza volt. Ekkor elválaszthatatlanul eggyé vált Mennyei Atyjával, a Legfelsőbbel. Az Úr Krisna valami hasonlót mondott. Azt mondta: „Nem számít, kit imádsz, nem számít, kit választasz Gurudnak, minden szereteted és átadásod eljut hozzám, mert én vagyok a Legvégső.” Amikor megvalósítod a Legmagasabbat, akkor elválaszthatatlanul eggyé válsz a Legmagasabbal. Ha egyszer a csepp egyesül az óceánnal, nem tudod őket elválasztani. A csepp az óceán – ők egyek.

Utad végén, függetlenül attól, hogy milyen úton haladsz, ezt feltétlenül meg fogod látni. Most emberi lényként látsz engem, ezért azt mondod: „Ó, te velünk vagy a földön. Hogy lehetsz az önmagát örökké meghaladó Túlvilágban is?” De a Legfelsőbb Bennem egyszerre sok helyen lehet. Az Úr Krisna Ardzsunának megmutatta Univerzális Formáját. Amikor a tanítvány meglátja a Mester Univerzális Formáját, akkor valóban tudni fogja, hogy amit a Mester mondott, száz százalékig igaz. Amikor a tanítvány látja a Végtelent, akkor könnyebb lesz számára látni a végest. Ha látod, hogy valakinek sok millió dollárja van a Mennyekben, akkor könnyen elhiszed, hogy van egy dollárja a földön.

 

Question: When the Christ said, “I am the Way, the Goal,” he did not say he was the only way, although that is how the Christian world has interpreted it. But when he said that, was he consciously aware of the Avatars who preceded him?

Sri Chinmoy: Definitely he was aware of them. But when he said, “I am the Way, the Goal,” he was right. At that time he had become inseparably one with his Heavenly Father, the Supreme. Lord Krishna said something similar. He said, “No matter whom you worship, no matter whom you take as your Guru, all your love, devotion and surrender will come to me because I am the Ultimate.” When you realise the Highest, you become inseparably one with the Highest. Once the drop becomes one with the ocean, you cannot separate them. It is the ocean; they are one.

At the end of your road, no matter what road you take, you are bound to see this. Now you are seeing me as a human being, so you say, “Oh, you are with us on earth. How can you also be in the ever-transcending Beyond?” But the Supreme in me can be at many places at once. Lord Krishna showed Arjuna his Universal Form. When the disciple sees the Master’s Universal Form, at that time he will really know that what the Master has been saying is one hundred per cent true. When the disciple sees the Infinite, at that time it will be easier for him to see the finite. If you see that somebody has millions of dollars in Heaven, then it is easy for you to believe that he has one dollar on earth.

sri-chinmoy-art-15-8-1997ab
Sri Chinmoy festménye

 


Sri Chinmoy válaszol 5 (30-31); Jishu Avatar: Sri Chinmoy dalát a Mountain Silence együttes énekli

Isten meghallgatta az imáját / God granted its prayer

A nyugati világ
A bűntől való megváltásért sírt.
Isten meghallgatta az imáját
Elküldte a Fiát, Krisztust.

A keleti világ
A tudatlanságtól való megszabadulásért sírt.
Isten meghallgatta az imáját.
Elküldte a Fiát, Sri Krishnát.

 

The Western world cried
For salvation from sin.
God granted its prayer.
He sent His Son, Christ.

The Eastern world cried
For liberation from ignorance.
God granted its prayer.
He sent His Son, Sri Krishna.

(Ha nem indul a lejátszás, kérlek kattints ide.)

43-sri-chinmoy
Sri Chinmoy festménye (Jharna Kala)

Sri Chinmoy: Huszonhétezer Törekvés-Növény (9554), Jishu Kristo: Sri Chinmoy dalát a Mountain Silence együttes énekli

 

Avatár

Az avatár Isten közvetlen alászállása: az Isteninek valódi, szilárd része, amely folyamatosan működik a legmagasabb és legalacsonyabb síkon egyaránt.

Amikor egy avatár lent van a földön, megtestesíti az összes többi, előtte itt járt avatár tudatát. Sri Rámakrisna azt mondta: Aki Ráma, aki Krisna, egy személyben Rámakrisna.”. Itt nyugaton, sajnos egyedül Krisztust ismeritek el avatárnak. Vagy elfogadjátok, vagy elutasítjátok. Ha elfogadjátok, számotokra nem létezhet más avatár. De itt hibát követtek el. Krisztus, Buddha, Sri Krisna és mások ugyanonnan jöttek. Ha Krisztust a végtelen isteni Tudatnak tartod, nem különítheted el tőle Sri Krisnát, Buddhát vagy Sri Rámakrisnát. A Legfelsőbb vette fel azt a formát, amit Krisztusnak nevezünk, Ő vette fel a formát, amit Sri Krisnának nevezünk, és azt a formát is Ő öltötte magára, amit Sri Rámakrisnának nevezünk.

 

An Avatar is a direct descendant of God; a real, solid portion of the Divine which constantly operates in the Highest and also in the lowest. 

Also, when there is one Avatar on earth, he embodies the consciousness of all other Avatars that came before him. Sri Ramakrishna said, “He who is Rama, he who is Krishna, in one form is Ramakrishna.” In the West, unfortunately, you recognise only the Christ as an Avatar. Either you accept him or you reject him. If you accept him, then there can be no other for you. But in this you are making a mistake. The Christ, the Buddha, Sri Krishna and others all came from the same room. If you take the Christ as the divine, infinite Consciousness, then you cannot separate Sri Krishna, the Buddha or Sri Ramakrishna from the Christ. The Supreme entered into the form which you call the Christ; He entered into the form which you call Sri Krishna; He entered into the form which you call Sri Ramakrishna.

A dalok elérhetők még ittitt és itt is.

1916619_1055204004500069_7190592328663438456_n
Sri Rámakrisna
letöltés
Sri Aurobindo

Sri Chinmoy bölcsessége (12-13), Jishu Avatar: Sri Chinmoy saját dalát énekli, Sri Ramakrishna: Sri Chinmoy saját dalát énekli, Sri Aurobindo: Sri Chinmoy saját dalát énekli

Más tanítók

Kérdés: Ön azt írta: “Sri Krisna meditált és Istenné, az isteni Fénnyé vált. Krisztus meditált és Istenné, az isteni Részvétté vált. Isten szeretné, ha meditálnánk, hogy Istenné, az isteni életté váljunk.” Miért nem sorolja ide Ábrahámot, Mózest és Mohamedet is?

Sri Chinmoy: Valóban, Ábrahám, Mózes és Mohamed szintén Isten képviselői voltak a földön. Isten tudatos szolgálói egy nagy családhoz hasonlatosak, amelynek sok tagja van. Tételezzük fel, hogy van egy tíztagú család, amelyben mindenki kivételes zenei tehetséggel van megáldva. Történetesen Ön ennek a családnak az egyik tagja, és testvéreit saját belső érzése alapján a többiekkel szemben előnyben részesíti. Ön semmi estere sem állítja, hogy csak a kedvezményezettek lennének zenészek a családban, a többiek pedig egyáltalán nem lennének azok. Pusztán csak jobban kedveli egyik vagy másik testvérét mint a többieket. Másvalaki a család más tagjainak tulajdonít nagyobb jelentőséget. egyszerűen arról van szó, hogy én ezt az embert kedvelem és szeretem jobban. Mindnyájunknak megvan a saját belső érzésünk és vonzódásunk.

Viszont az is igaz, hogy még a tehetséges zenészek körében sem rendelkezik mindenki ugyanazzal a kivételes tehetséggel. lehet, hogy mindannyian kiváló előadók, de némelyek kétségtelenül tehetségesebbek, mint mások. Még az Isten-megvalósított Mesterek sem rendelkeznek ugyanolyan képességekkel. Mondjuk, hogy az Isten-megvalósítás fa itt van Ön előtt. Én talán a legnagyobb nehézségek árán jutottam el idáig egy távoli helyről, hogy a fa tövéhez üljek. Más valaki nemcsak hogy eljött ide a fához, hanem értékelendő magasságig fel is mászott rá. A harmadik személy pedig felmászott a legmagasabb ágáig. Elérte a legmagasabbat, de nem jön le, mert fél, hogy elnyeli a fa tövénél ólálkodó tudatlanság-tigris. Azután van egy negyedik ember is, aki nagyon bátor. nemcsak hogy felmászott a legmagasabbra, de szedett jónéhány  gyümölcsöt a legfinomabbak közül és le is hozta azokat az éhes-keresőknek és Isten szeretőknek, akik a legnagyobb szeretettel, örömmel és csodálattal nézték őt.

Nem kell mondanom, hogy ők mind a négyen kétségtelenül isten-megvalósított lelkek. Aki elérte a megvalósítás fa tövét, isten-megvalósított lélek. Aki értékelendő magasságig felmászott, Isten-megvalósított lélek; és az, aki felmászott, azután lejött, hogy megossza másokkal a gyümölcsöket, szintén Isten-megvalósított lélek. De az Isten kinyilvánítás tekintetében nem ugyanolyanok.

Sri-Chinmoy-undated-303


Sri Chinmoy: Világ pusztulás: Soha, lehetetlen 41