Spiritualitás

Béke (7)

Amikor reggel imádkozol és meditálsz, érzed, hogy a békével igazi vagyonra tettél szert. Ahogy a pénzedet a zsebedben tartod, ugyanúgy tarthatod a békédet a szívedben. Pénzerővel bármit megvehetsz, amit csak akarsz. A spirituális erő, amihez imával és meditációval jutsz, szintén valódi erő.Amikor az emberek veszekednek, harcolnak, vagy istentelenül viselkednek, csak hozd elő a szívedből azt a belső békét és nyugalmat, amit ott tartasz. Telítsd el magad belső békével újra. A belső béke ereje végtelenül szilárdabb és valóságosabb, mint bármely külső zavargás, amit a földön bárki okozhat. Belső békéd könnyedén elnyeli a mások keltette bosszúságot.

Evés után nem szoktál sportolni. Ehhez hasonlóan, ha valami spirituális dolgot kapsz -békét, fényt üdvösséget- akkor egy ideig nyugodt és csendes kell maradj. Amíg nem dolgoztad fel, a kapott béke könnyen elillanhat. De ha egyszer beléd ivódott, a léted részévé válik, és soha nem veszíted el. Hogy a békét magadba olvaszd, segít, ha olyan emberek társaságában vagy, akik spirituális életet élnek és rendszeresen meditálnak.

Lassan és következetesen le kell csendesítened értelmedet,

Hogy a békegalamb fészket rakhasson benne. 

Shanti: Béke    Sri Chinmoy  játszik csellón, fuvolán és esrajon


Sri Chinmoy: Az öröm szárnyai 166 o.

Reklámok

Halál mint akadály a spirituális fejlődésben

KÉRDÉS: A naplódban leírt egyik meditációdban a halált mint akadályt említed. Mindig úgy gondoltam, hogy a halált átmenetnek tekinted, mely lehetővé teszi az újjászületést és a folyamatos fejlődést.

SRI CHINMOY: Csodálatos! Ahogy mondtam, a halál átmenet. Az élet és a halál olyan, mint két szoba: az élet a nappalim, a halál a hálószobám. Mikor azt mondom, hogy a halál akadály, akkor a halálról egy másik nézőpontból beszélek. Mi is ez az akadály? Ez lesz az a sorompó, amely megállít minket a továbbhaladásban. Ez egy határ, melyen nem tudunk átlépni.

Ez az élet egy aranyló lehetőség, melyet a Legfelső Lény (Supreme) adott nekünk. Nos, a lehetőség egy dolog, az eredmény pedig egy másik. Spirituális fejlődésünk, belső tökéletesedésünk rendkívül egyenletes, nagyon lassú, de ugyanakkor nagyon jelentős. Természetesen akadnak emberek, akik száz meg száz vagy akár ezernyi inkarnáción keresztül követik a normális, természetes körforgását életnek és halálnak. Egy napon viszont Isten Örökkévalóságában megvalósítják, elérik majd a Legfelsőbbet ők is. De néhány igaz, őszinte, nagyszerű törekvő lélekteli ígéretet tesz, hogy még ebben az inkarnációban, itt és most valósítja meg Őt. Annak ellenére ígérik ezt, hogy tudják, ez nem az első vagy utolsó életük. Azonban tudják azt is, léteznek emberek, akik megvalósították Istent, és ők sem akarnak valami távoli, jövőbeli inkarnációra várni. Úgy érzik, hogy Isten megvalósítása nélkül haszontalan élni, és amilyen gyorsan ez lehetséges, el akarnak jutni hozzá. Ebben az esetben, ha eljön a halál, és ők még nem megvalósultak, még nem érték el ezt a céljukat, akkor a halál számukra akadály. Egy lelkes törekvő – akinek elrendeltetett, hogy meghaljon ötvenévesen, de a Supreme kegyes beleegyezésével húsz, harminc évvel kitolhatja a halált – vajon mit tesz ez alatt az időszak alatt? Folytatja őszinte törekvését, legmélyebb meditációját és legmagasabb elmélkedését (kontemplációját). Olyan lesz, mint az a versenyző, aki akadály nélkül szalad Célja felé. Ez alatt a kapott húsz vagy harminc év alatt elérheti a legtávolabbit, ahol Célja található.

De ha a halál közbeavatkozik, akkor ebben az életében nem tudja elérni, megvalósítani Istent. A következő inkarnációban nagyon kevés lélek képes azonnal felvenni múltja törekvésének elejtett fonalát. Amint valaki belép a világba, istentelen, kozmikus erők támadják meg, és a világ tudatlansága, korlátoltsága és tökéletlensége próbálja befedni a lelkét. A gyermekkor éveiben nem emlékszünk semmire. A gyerek ártatlan, tudatlan, és segítségre szorul. Pár évvel később az elme elkezd működni. Nyolc, tizenkét éves kor között már az elme irányít mindent. Így a következő inkarnáció első tizenegy, tizenkét vagy tizenhárom évében majdnem minden lélek – kivéve, ha az nagyon nagyszerű és spirituális volt – elfelejti múltja eredményeit és legmélyebb belső kiáltását. Vannak ugyan spirituális mesterek és nagy törekvők, akik magas fokú spirituális tapasztalatra tesznek szert gyermekkorukban, vagy akik Istenre gondolnak és énekelni kezdenek Istenről életük már ily korai szakaszában. Rendszerint azonban nincs erős kapcsolat a lélek előző inkarnációjában elért eredménye és a jelen inkarnáció korai gyermekévei között. Van láncszem, nagyon finom láncszem az életek között, de ez az első tizenkét vagy tizenhárom életévben lényegében nem érzékelhető.

Néhány lélek előző inkarnációjának törekvését ötven- vagy hatvanéves koráig sem éri el. Spirituális szemszögből nézve, a következő inkarnációjuk eme ötven vagy hatvan éve tökéletes időpazarlás. Ha valaki ebben az inkarnációjában fél évszázadot elvesztegetett, az előzőben pedig húszat vagy harmincat, úgy az már nyolcvan év veszteség. Ebben az esetben mondhatjuk, hogy a halál valóban akadálya a fejlődésnek. Le kell küzdenünk ezt az akadályt határozott törekvésünkkel, töretlen igyekezetünkkel. A törekvésnek olyannak kell lennie, mint egy lövedéknek, keresztül kell törnie, át kell hatolnia a halál falán.

De minden szándékunk ellenére időre van szükség, amíg a belső lény tudatosan a felszínre tör, és az ember az új inkarnációjában elkezd erőteljesen és őszintén meditálni és Istenhez imádkozni. Ekkor ráébred, hogy a múltjából semmi sem veszett el. Minden védve volt a Föld-Anya tudatában, amely valamennyiünk közös kincsestára. A lélek megtudhatja, hogy mit ért el eddig a földön; mindez biztonságban megőrződött a föld tudatában, a föld-„bankban”. Ha egy bankban pénzt helyezel el, majd Angliába utazol, és hat vagy több év múlva visszatérsz, a pénzed kiveheted. A lélek is ugyanezt teszi, miután tíz vagy húsz évre elhagyja a földet. Az addig elért összes eredményét a Föld-Anya érintetlenül megőrzi, majd mikor a lélek visszatér, hogy Istenért dolgozzon, a Föld-Anya visszaadja azokat.

A legtöbbször semmi sem vész el, kivéve az időt, a gyermekkor éveit. Legjobb egy inkarnáció alatt megvalósítani Istent, így nem veszítjük el tudatos törekvésünket újra és újra az átmeneti időszakban. Ha a földön ötven vagy száz évig ezzel az óriási, őszinte törekvéssel élünk, akkor nagyon sokat elérhetünk a belső világban. Ha egy spirituális mestertől valódi segítséget kapunk, akkor lehetséges egy vagy legfeljebb két-három inkarnáció alatt az Isten-megvalósítás. Viszont ha nincs valódi mester és nincs törekvés, akkor száz meg száz inkarnációt kell leélnünk.

images11

 

A spiritualitás nem türelmetlenség

A keresőnek tudnia kell, hogy a transzcendentális Igazságot nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani. Nem lehet az utat lerövidíteni. Időre és szüntelen erőfeszítésre van szükség. A kereső az Örökkévalóság Útján halad. Minden alkalommal, mikor eléri célját, látja, hogy a cél egy magasabb cél kiindulópontjává válik.

Ki mondja,

Hogy nincs mit feláldozni?

Fel kell áldoznunk

Vad türelmetlenségünket

Mindennap,

Minden órában,

Minden percben,

Minden másodpercben.


 

 

Sri Chinmoy: Életem lélek-utazása

Béke (4)

A belső béke titka

Világunk mindennel rendelkezik, csak egy dologgal nem: békével. Mindenki békét akar, és mindenkinek szüksége van a békére, legyen akár gyermek, akár nyolcvanéves. A béke gondolata azonban nem ugyanazt jelenti minden ember számára. A gyermek elképzelése a békéről az, hogy verni kell a dobot. A dobverés örömet jelent neki, és ez az öröm az ő békéje. Az öregember úgy képzeli el a békét, hogy csendben ül, csukott szemmel és füllel, hogy elmenekülhessen a csúf és nyugtalan világ öleléséből.

Eisenhower tábornok így szólt a békéről: “Megszerezzük a békét, még ha harcolnunk kell is érte.” A rendíthetetlen Napóleon nézeteinek eképpen adott hangot: “Micsoda felfordulás van: kikiáltották a békét!” Isten Fia ezt tanította nekünk: “Áldottak a békeszerzők, mert ők öröklik majd a földet.”

Valaki nagyon találóan mondta” Mindinkább törekszünk a földön a békére, annál inkább úgy tűnik, hogy a békegalamb egy paradicsomi madár.” Biztosak lehetünk benne, hogy a béke nem a mennyország kizárólagos joga. Földünk rendkívül termékeny. Itt a földön mérhetetlen mennyiségben gyarapíthatjuk a békét.

A béke valódi keresője a szeretet keresője kell legyen. A szeretetnek a másik neve: áldozat. Ha az áldozat tiszta, a szeretet biztos. Ha isteni a szeretet, az áldozat nem lehet “enyém” és “tied”.

Feláldozzuk értékes időnket, hogy pénzt keressünk. Feláldozzuk keserves munkával szerzett pénzünket, hogy harcba szálljunk az idővel. Ahhoz hogy a külső világból megszerezzünk valamit, fel kell áldoznunk valamit a sajátunkból. Hasonlóan, a belső világban törekvésünket kínáljuk az Isten-megvalósításért cserébe.

Törekvésünk lángját maga Isten gyújtotta meg. Megvalósulásunk gyümölcsét szintén közvetlenül Istentől kapjuk. Isten a bennünk rejlő Örök Ösztönző. Isten a bennünk rejlő Örök Befogadó.

Isten a törekvést használja, hogy minket elvigyen Magához. Isten a megvalósulást használja, hogy elhozza Magát hozzánk.

Kérdő és kétkedő elménk mindig híján van a békének. Szerető és odaadó szívünket mindig elárasztja a belső béke. Ha elménkben megvan minden kérdés, akkor szívünkben megvan minden válasz. A válaszok éppen azért tökéletesek, mert közvetlenül a lélektől erednek, amely látja az Igazságot és az Igazságban él. És az Igazság, egyedül az Igazság a célok Célja.

Az emberek három különböző korúak lehetnek: kiskorúak, túlkorosak és átlagos korúak. A kiskorú számára a spiritualitás hókusz-pókusz. A túlkoros számára a spiritualitás száraz, bizonytalan és homályos. Az átlagos korú számára a spiritualitás önelfeledés, önmegtagadás és önmegsemmisítés. Az igaz kereső ellenben azt mondja, hogy a spiritualitás normális, természetes, spontán, termékeny, tiszta, fényes, istenien tudatos, önmegerősítő és önteremtő dolog.

Ha van mesteres, aki segít és vezet téged, akkor nagyon szerencsés vagy. Hallgass rá mindig, egészen az utolsó leheletedig. Ha többet nem fogadod meg a tanácsát, te veszítesz vele nem ő. Ha nincs spirituális mestered, és nem is akarod hogy legyen, akkor, kérlek, minden pillanatban teljes csendben hallgass lelked parancsaira. 

Békét akarsz, és békére van szükséged. Ahhoz hogy békéd legyen, szabad bejárást kell nyerned a lelkedhez. Ahhoz, hogy szabad bejárást nyerj a lelkedhez, belső csendre van szükséged. Hogy belső csended legyen, törekvésre van szükséged. Hogy törekvésed legyen, szükséged van Isten Kegyelmére. Hogy Isten Kegyelmét elnyerd, érezned kell hogy Istené vagy, csakis Istené, mindenkoron!

Peace-Friede-Paix-Pace-Heiwa-Al-Salam-Mup

 


Sri Chinmoy: A belső ígéret

 

Spiritualitás

A spiritualitás az ember tudatos vágyódása Isten után. A spiritualitás azt mondja nekünk, hogy Isten, aki ma ismeretlen, holnap megismerhetővé, holnapután teljes ismertté válik.

Istent Isten kedvéért kell akarnunk. Isten beteljesíthet minket saját vágyunk szerint, de ha ezt így teszi, mi leszünk azok, akik nem érzik magunkat igazán beteljesedettnek. Síró szívünk, törekvő szívünk, megvilágosító szívünk mindaddig nem lesz elégedett, míg Istent az Ő saját módján meg nem örvendezteti.

Egy kezdet nélküli kezdet azt mondja, hogy a spiritualitás egy törekvés-növény. E növény nő, nő, örökké nő. Egy vég nélküli vég azt mondja nekünk, hogy a spiritualitás egy önátadás-fa. Ez a fa isteni gyümölcsöket terem, és e gyümölcsök Szeretett Supreme-unkkal való állandó, tudatos és önátadó egységünk ereje által jutnak el hozzánk.

Az igazi spiritualitás az élet tudatos elfogadása, nem pedig az élet megszüntetése, megtagadása, megsemmisítése. El kell fogadnunk az életet, és gyökeresen meg kell változtatnunk, hogy Szeretett Supreme-unk képmásához legyen hasonlatos.

A spiritualitás így szól a szívhez: „Ó szív, miért maradsz bizonytalan? Nem érzed, hogy a Mindenható, a Supreme lakik benned? Nem szabad bizonytalannak érezned magadat, mert te vagy az, aki kijelentheti az egész világnak, hogy ott van benned a Szeretett Supreme élő Jelenléte. Az emberi lény minden része közül elsősorban te vagy a kiválasztott eszköz, hogy az értelmet, a vitális lényt és a testet a lélekhez vezesd. A lélek végül hozzám vezeti őket.”

A spiritualitás így szól az értelemhez: „Ó értelem, ne gondolkodj többé! Gondolat-erőd csupa zavar. Zavart keltesz a család többi tagjában – a testben, a vitális lényben, a szívben –, és ugyanakkor te is összezavarodsz, ha átadod magad a gondolatok világának. Légy bölcs, és maradj csendben!”

A spiritualitás így szól a vitális lényhez: „Ó, vitális lény, ne sóvárogj! Akkor is, ha vágyaid tárgyát birtoklod, e birtoklás nem tesz elégedetté téged. A birtoklásban ott a vágy még több birtoklás után. Mindig csak egy koldus leszel, ha sóvárogsz. Nem számít, hogy mit kapsz, elégedetlen és beteljesületlen maradsz. Ezért ne menj azon az úton! Vess véget sóvárgásodnak!”

Végül a spiritualitás így szól testhez: „Ó, test, meddig alszol még? Nem látod, hogy időtlen idők óta alszol már? Tudatlanság-alvásod az oka, hogy családod többi tagja képtelen elérni az Aranypartot, a kitűzött Célját. Ó, test, ne aludj! A Cél csak azoké, akik fölébredtek. Ébredj fel, kelj fel! Családod többi tagja abban a pillanatban a leggyorsabbnál is gyorsabban fog futni, amint élénkké és tetterőssé válsz, és félredobod a tudatlanság álmának béklyóit.”

A spiritualitás azt mondja a keresőnek, hogy ne éljen a régmúltban, ne éljen a távoli jövőben, hanem a ma közvetlenségében, az örök Mostban éljen. Ez az örök Most az embert, a törekvő magot, és Istent, a mindent tápláló Gyümölcsöt testesíti meg.

Lásd még ezt a bejegyzést.

23-2-1975-ckg


Sri Chinmoy: Everest törekvés

 

 

Spiritualitás, család

Kérdés: Lenne olyan kedves tanácsot adni, hogy elhagyjam-e a feleségemet és a gyermekemet, hogy jobban elmélyedhessek a spirituális életben?

Sri Chinmoy: Az Ön esetében úgy érzem, hogy a feleségével és gyermekével kellene maradnia. Ma őket kívánja elhagyni, holnap pedig lehet hogy Istent akarja majd elhagyni. Az emberiség elhagyásával nem lesz képes megvalósítani Istent. Ha a családjával marad, akkor megvalósítása mélyebb és beteljesültebb lesz. Igaz ugyan, hogy a spirituális fejlődés egy bizonyos fokán a durva anyagi életről lemondás elengedhetetlen, de egy magasabb szinten ez nem szükségszerű.

Sri Chinmoy saját szerzeményeit fuvolán adja elő


Sri Chinmoy: Jóga és spirituális élet