Spiritualitás

Futás és spirituális fejlődés

Interjú, melyet Robert Swan, a Simply Living Magazin szerkesztője készített Ausztráliában, Canberrában, 1984. szeptember 14-én

Kérdés: Említette, hogy filozófiája a külső és a belső ötvözése.  A legtöbb ember a meditációt egy belső folyamatként értelmezi, és érdekelne, el tudná-e magyarázni számunkra, miért érzi azt, hogy a maratonfutásnak helye van a spirituális fejlődésben.

Sri Chinmoy: A belső futás és a külső futás kiegészítik egymást. A külső futáshoz fegyelemre van szükségünk. A fegyelem élete nélkül nem érhetünk el sikert az élet egyetlen területén sem. Így mikor külsőleg futunk, ez a belső futásra emlékeztet minket. A belső futás, amint tudjuk, a leghosszabb táv, egy örök táv. Nem tudjuk, mikor indult, és fogalmunk sincs, mikor fogjuk befejezni. Míg ha egy maratonról van szó, tudjuk, hogy 26 mérföld megtétele után véget ér.

A külső futáshoz a fegyelem, a kitartás és a türelem életére van szükségünk – oly sok dologra, melyek jók! A spirituális életben is szükségünk van sok dologra – le kell győznünk a félelmünket, a kétségünket, a féltékenységünket, a bizonytalanságunkat és így tovább. Így azt érezzük, hogy egyik segíti a másikat.

Kora reggel, ha frissesség van az értelemben, és jó egészségnek örvendek, akkor inspirált leszek, hogy imádkozzak és meditáljak. Ha az egészségem rossz, akkor nem fogok felkelni, és imádkozni és meditálni. Vagyis a jó egészségem segít, hogy jó keresővé váljak.

Másrészt, ha igaz kereső vagyok, akkor megpróbálok tenni valamit az emberiségért az anyagi síkon. Ha szeretem Istent, a Teremtőt, akkor szeretnem kell Istent, a Teremtményt is, máskülönben miféle szeretetről van szó? Ha szeretem Istent, aki ezt a világot teremtette, akkor szeretnem kell magát a Teremtést is.  Tehát, ha külsőleg futunk, akkor a Teremtést látjuk, és mikor imádkozunk és meditálunk, akkor próbálunk tudatosan tudatában lenni a Teremtőnek.

Kérdés: Ez azt jelenti, hogy azok az emberek, akik testileg nem egészségesek nem érhetik el a megvilágosodást?

Sri Chinmoy: Ó nem, bizonyosan elérhetik. Az egyetlen dolog az, hogy nem kell a világ legerősebb embere legyünk, nem kell, hogy bokszoló vagy birkózó legyünk. Azt mondom, hogy kora reggel, ha nem fáj a hasam, ha nincs fejfájásom vagy lázam, ha futok, vagy valamilyen más testedzést végzek, akkor az sokat segít nekem. Máskülönben, ha elvonulok a Himalája barlangjaiba, és elkezdek imádkozni és meditálni, és elhanyagolom a testet, akkor hány napig, hány hétig, hány hónapig tudom azt folytatni?

Vannak néhányan, akik hajlamosak elhanyagolni a testet, a test szükségleteit. Nem mondjuk azt, hogy a világ legnagyobb bokszolóivá vagy birkózóivá kell válnunk, nem. Csak egy alapszintű edzettséget kellene fenntartanunk. Ha testileg fitt vagyok, akkor képes leszek kora reggel felkelni. Akkor imádkozhatok és meditálhatok. Ha testileg nem vagyok fitt, akkor meglesz a képességem, hogy imádkozzak és meditáljak?

 

An interview conducted by Robert Swan, the editor of Simply Living Magazine, on 14 September 1984 in Canberra, Australia.

Question: You have said that your philosophy is a merging of the inner and the outer. Most people would interpret meditation as being an inner process and I wonder if you could explain for us how you feel marathon running has a place in spiritual development.

Sri Chinmoy: The inner running and the outer running complement each other. For outer running, we need discipline. Without a life of discipline, we cannot succeed in any walk of life. So when we do outer running, it reminds us of the inner running. The inner running, we know, is the longest distance, eternal distance. We do not know when it started and we have no idea when we are going to end it. Whereas, if it is a marathon, we know that after covering 26 miles and 385 yards, we come to an end.

For outer running, we need a life of discipline, endurance and patience — so many things which are good! In the spiritual life also we need many things — we have to conquer our fear, doubt, jealousy, insecurity and so on. So we feel that one is helping the other.

Early in the morning, if I have freshness in my mind and if I have sound health, then I will be inspired to pray and meditate. If I do not have good health, then I am not going to get up and pray and meditate. So it is my good health that is helping me to become a good seeker.

Again, if I am a true seeker, then I will try to do something for mankind on the physical plane. If I love God the Creator, I must also love God the Creation, otherwise what kind of love is it? If I love God, who has created this world, I must also love the Creation itself. So while we run outwardly, it is the Creation that we see and when we pray and meditate, we are trying to have a conscious awareness of the Creator.

Question: Does that mean that people who are not physically healthy cannot reach enlightenment?

Sri Chinmoy: Oh no, most definitely they can. The only thing is that we do not have to be the strongest man, we do not have to be a boxer or wrestler, no. I am saying that early in the morning if I do not have stomach upset or headache or fever, if I am running or doing some other physical activity, then it helps me a lot. Otherwise, if I enter into the Himalayan caves and start praying and meditating and neglecting the body, then how many days can I go on, how many weeks, how many months?

There are some people who tend to neglect the body, the needs of the body. We are not saying that we have to become the world’s greatest boxers or wrestlers, no. Only we should try to maintain a basic fitness. If I am physically fit, then I will be able to get up early in the morning. Then I can pray and meditate. If I am physically unfit, will I have the capacity to pray and meditate?

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattints ide.)

maina612


Sri Chinmoy: A külső futás és a belső futás (182-183), Tomare Rakhibo: Sri Chinmoy dalát Anahata együttes adja elő

Reklámok

Tudomány és spiritualitás

Az ember összes tudományos és spirituális eredménye nem más, mint tudatos inspiráció-fény és törekvés-hatalom, mely az Isteni késztetésből két célra irányul: a test számtalan szükségletének és végtelen képességének megvalósítására, és a lélek a túlvilágról alkotott transzcendentális látomásának kinyilvánítása itt a földön, a ma azonnaliságában.

A tudomány az az értékes dolog a földön, amit a ragyogó képzelet hajt előre, saját növekvő tapasztalata pedig húz előre. A spiritualitás az az értékes dolog a földön, amit a beteljesítő törekvés hordoz belül, később pedig a felszínre kerül, és ott tudatosan eggyé válhat Istennel, a tapasztalat mezejével, Istennel, a tapasztattal és Istennel, a Tapasztalóval.

Amilyen régre csak vissza tudunk gondolni, azt látjuk, hogy a tudomány rendkívül gyorsan fejlődött, miközben az emberi boldogság ijesztő ütemben hanyatlott. A mai világ spiritualitásának egy pislákoló gyertyalángját látja csupán, de a holnapi világot elárasztja majd a spiritualitás fénye, ami elrendeltetett és kinyilatkoztatott.

A tudomány most elsősorban az anyagi világgal foglalkozik. Végső soron mi is az anyagi világ? Az a világ, amely nem hisz az isteni élet lehetőségében és szükségszerűségében.

A spiritualitás most főképp a belső világgal foglalkozik. Mi is a belső világ? A belső világ az a világ, amely azt mondja, hogy az isteni élet lehetősége ma kétségtelenül valótlan, de holnap lehetővé válik, holnapután kivitelezhetővé és csak egy napra rá szükségszerűvé.

A tudománynak megvan a képessége, hogy bemutassa az emberiségnek az értelem teljes kifejlődését. A spiritualitásnak megvan a képessége, hogy bemutassa az emberiségnek az elmén túli élet, a szupramentális élet lehetőségét és szükségszerűségét.

A külső fejlődés és a világfelfedezés könnyedén követi a termékeny képzeletet a tudomány világában. A belső fejlődés és az önfelfedezés örömmel követi a lélekteli törekvést a spiritualitás világában.

A tudomány és a mai élet egyszerűen nélkülözhetetlenek egymás számára. A mai élet a szem, a tudomány a látás. A spiritualitás és az emberiség eljövendő élete nélkülözhetetlenek lesznek egymás számára. Az emberiség eljövendő élete lesz a teljesen felébredt tudat, és a spiritualitás lesz annak irányító és beteljesítő lelke.

A tudomány maga is művészetté vált, és ennek a művészetnek be kell állnia a többi művészetek sorába. A mai világban egyetlen művészet se, juthat teljes kifejeződéséhez a tudomány segítsége nélkül. A spiritualitás természetünk átalakításának legmagasabb művészete. Isten, a Legfelsőbb Művész a spiritualitást használja arra, hogy istenien feltárja a világnak az ember megtestesült isteni Valóságát és transzcendentális Igazságát.

Hogy gyakorlati igényeit kielégítse, az ember keservesen sír a tudományhoz. Hogy személyes belső szükségletét kielégítse, az ember gyámoltalanul sír a spiritualitáshoz.

A könyörtelen pusztítás sötét kétségbeesésének és a külső, emberi beteljesülés múlandó elragadtatásának van egy közös barátja: a tudomány. Az új és tiszta teremtés legreményteljesebb bizonyosságának és a belső, isteni beteljesedés élet-átalakító és élet-beteljesítő gyönyörének van egy közös barátja: a spiritualitás.

A tudománynak és a spiritualitásnak egyesülnie kell. Szükségük van egymásra. Egyik a másik nélkül tökéletlen, majdhogynem hiábavaló. Együtt nem csak a legtökéletesebben teljesek, de istenien jelentőségteljesek is.

 

Man’s scientific and spiritual achievements are the conscious inspiration-light and aspiration-might of the Divine’s urge toward two goals: the realisation of the body’s countless necessities and infinite capacities, and the manifestation of the soul’s transcendental vision of the Beyond here on earth, in the heart and immediacy of today.

Science is that precious thing on earth which is pushed forward by a glowing imagination and pulled forward by its own growing experience. Spirituality is that precious thing on earth which is carried within by fulfilling aspiration and later brought to the fore, where it can become consciously one with God the Field of Experience, God the Experience and God the Experiencer.

Within our living memory, we have seen science advancing very fast, while human happiness has been receding at an alarming rate. Today’s world is seeing a flickering candle flame of spirituality, but tomorrow’s world will be flooded with the light of spirituality, destined and decreed.

Science right now deals mostly with the material world. What is the material world, after all? It is the world that does not believe in the possibility and inevitability of a divine life. Spirituality right now deals mostly with the inner world. What is the inner world? The inner world is the world that says that the possibility of a divine life on earth is undoubtedly unreal today, but tomorrow it will be possible, the day after it will be practicable and just the day after that it will be inevitable.

Science has the capacity to show mankind the full development of the mental life. Spirituality has the capacity to show mankind the possibility and inevitability of the life beyond the mind, the supramental life.

The outer progress and world-discovery swiftly follow the fruitful imagination in the world of science. The inner progress and self-discovery gladly follow the soulful aspiration in the life of the world within, the world of spirituality.

Science and modern life are simply indispensable to each other. The modern life is the eye; science is the power of vision. Spirituality, and the future life of mankind will be indispensable to each other. The future life of mankind will be the fully awakened consciousness, and spirituality will be its guiding and fulfilling soul.

Science itself has become an art, and this art must now stand alongside all other arts. No art can ever have its fullest expression in the modern world without the aid of science. Spirituality is the supreme art of our nature-transformation. God the Supreme Artist uses spirituality to divinely reveal to the world man’s embodied divine Reality and transcendental Truth.

To fulfil his practical needs, man bitterly cries to science. To fulfil his personal inner needs, man helplessly cries to spirituality.

The somber despair of ruthless destruction and the matchless ecstasy of the outer, human fulfilment have a common friend: science. The most hopeful certainly of a new and pure creation and the life-energising, life-nourishing, life-transforming and life-fulfilling delight of the inner and divine fulfilment have a common friend: spirituality.

Science and spirituality must be united. They need each other. Without the one, the other is incomplete, almost meaningless. Together they are not only supremely complete but also divinely meaningful.

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattints ide.)

 

Sri-Chinmoy-portrait-sw.jpg


Sri Chinmoy: A belső ígéret (129-131), Kanurai Kandite Chahi: Sri Chinmoy dalát Ramita énekli

A bátraknak való

Kérdés: Meg lehet Istent valósítani úgy, hogy nem vonulunk el egy barlangba?

Sri Chinmoy: Nem minden spirituális mester vonult a Himalája barlangjaiba, hogy Istent megvalósítsa. Én sem egy himalájai barlangban valósítottam meg Istent. A legtöbb spirituális mester, mint például Sri Rámakrisna, Buddha, Sri Aurobinso és mások, nem meditáltak a Himalája barlangjaiban.

Volt idő, amikor szükség volt arra, hogy az emberek visszavonuljanak a világtól, de ez most már egyáltalán nem szükséges. Ha nem nézel szembe a világgal, a világ üldözni fog, mint egy tolvaj. De miért kellene félni félni a világtól? Ha szilárdan állsz és elfogadod a világot, a világ tisztelegni fog neked, és azt mondja: “Neki van ereje.” Ha félsz a világtól, akkor a világ mint egy oroszlán, felfal. De ha megvan a képességed, hogy úgy cselekedj, mint egy isteni hős, és szembenézz a világgal, akkor Isten könyörülete, isten Fénye és Isten ereje leszáll rád.

A spiritualitás a bátraknak való. Az Isten-megvalósítás a bátraknak való, nem a puhányoknak. Szinte minden indiai szentirat ugyanezt mondja: “A puhányok nem nyerhetik el a lelket.” Csak azok fognak előremenetelni és látják meg a célt, akiknek van erejük.

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattints ide.)

maina612.jpg

Sri Chinmoy

 


Sri Chinmoy bölcsessége (147), Samadhur Sure: Silence-Hearts együttes Sri Chinmoy dalát adja elő

Nem a kiválasztott keveseké

A spirituális élet nem a kiválasztott keveseké. Mindenkié. Vannak, akik lassan sétálnak, még mások talán kocognak. Megint mások gyorsan futnak, sőt vágtáznak. De Isten választott Órájában mindannyian ugyanazt a Célt fogjuk elérni, feltéve, hogy útközben nem állunk meg egészen. Vagy ami még rosszabb, hátraarcot veszünk, és igyekszünk visszatérni régi életünkhöz, ami nem más, mint egy istentelen, törekvés nélküli állati élet.

(Ha nem indulna a lejátszó, kérlek kattints ide)

0329

Sri Chinmoy rajza


Sri Chinmoy: 700 Bölcsesség-virág 338.

Nem elég

Nem elég, nem elég,

Ha a spiritualitás-leckét

Pusztán könyvekből és

Filozófusoktól tanuljuk.

Le kell fordítani

A rendszeres gyakorlat nyelvére.

Élni kell,

Eredeti formájában.

(Ha nem indulna a lejátszó, kérlek kattints ide)

Jharna-Kala-pink-yellow2

Sri Chinmoy festménye


Sri Chinmoy: Tízezer Virág-Láng (486), Nath Nath Nath: Sri Chinmoy művét a Mountain Silence együttes adja elő

Hihetetlenül kevesen vannak

Sokan vannak

A vallás Isten harcosai.

Kevesen vannak

A spirituális Isten keresői.

Hihetetlenül, hihetetlenül kevesen vannak

Az egység Isten szeretői.

(Ha nem indulna a lejátszó, kérlek kattints ide)

Soul-Bird-Drawing-by-Sri-Chinmoy-11-1-2006-4

Sri Chinmoy Lélek-madár rajz

 


Sri Chinmoy: Huszonhétezer törekvés-növény (18287), zene: Sri Chinmoy saját művét adja elő

Spiritualitás a társadalomban

Kérdés: Az Ön spiritualitása nem kíván remeteéletet, sőt inkább a napjaink társadalmában való teljes részvételt helyesli. Ez azt jelenti, hogy a társadalom jelenlegi szerkezete magában hordja a spirituális növekedés magvait. Társadalmi szerepétől függetlenül spirituálissá válhat valaki meditáció és spirituális gyakorlatok révén?

Sri Chinmoy: A társadalom a szó legtisztább értelmében kétségtelenül magában  foglalja a spiritualitást. A spiritualitás nem aszkétizmus. A spiritualitás nem önmagunk megtagadása. A valódi spiritualitás az élet elfogadását és átalakítását jelenti, azért, hogy a tökéletes tökéletesség felvirradhasson az emberiség szívében. Meditáció és spirituális önfegyelem gyakorlása által feltétlenül spirituálissá válhat valaki, függetlenül társadalmi szerepétől vagy vallásos hitétől.

A témához kapcsolódó korábbi bejegyzés  itt

12803078_10208664695556424_320858527396677789_n


Sri Chinmoy: Világ pusztulás: Soha, lehetetlen 29.

Mi a spirituális élet?

Mi itt valamennyien keresők vagyunk, a végtelen Fény és az örök Igazság keresői. Ez mit jelent? Azt jelenti, hogy tudatosan és lélektelien elfogadtuk a spirituális életet.

A fő kérdés az: “Mi a spirituális élet?” A spirituális élet olyan élet, amely természetes és normális. Mindig természetes és mindig normális eltérően azoktól a dolgoktól, amelyeken nap mint nap átmegyünk szerteágazó tevékenységeink során. Pontosan azért normális és természetes, mert ismeri a Forrását. Forrása Isten, a végtelen Fény és örök Igazság.

Ha spirituális életet élünk, megérezzük, hogy a béke élete nem kell, hogy örökre elérhetetlen  maradjon. Megérezzük, hogy a szeretet élete, azé a szereteté, amely kiterjed, nem kell, hogy egy távoli cél maradjon. Ha spirituális életet élünk, akkor képesek vagyunk elérni, és a sajátunknak, teljesen a magunkénak vallani mindent, ami istenien és a legfelsőbben beteljesít minket. Jelenleg nem rendelkezünk korlátlan mértékű békével, Fénnyel és üdvösséggel. De ha gyakoroljuk a spiritualitást, ha belső sírásunk, amit törekvésnek hívunk, magasra, magasabbra, a legmagasabbra emelkedik, akkor nemcsak hogy korlátlan de végtelen mértékű békét, Fényt és üdvösséget nyerünk. És ezeket az isteni minőségeket szívünk legmélyebb rejtekében érhetjük el és őrizhetjük meg. Ha lélekteljesen, odaadóan és feltétel nélkül gyakoroljuk a spirituális életet, akkor megpróbáljuk előhozni azt az isteniséget, amellyel mindannyian rendelkezünk. És az az isteniség nem más, mint a tökéletességünk.

Itt mind keresők vagyunk. Minden kereső az ideált és valóságot képviseli. Az ideál az öntúlszárnyalás, a valóság pedig Isten mindent átható Tudata.

Ha bennünk levő ideálba és valóságba akarunk belenőni, akkor teljesen meg kell tisztítanunk elménket azoktól az istentelen gondolatoktól, melyek állandóan megtámadnak minket. Ki kell üríteni a szívünket, és meg kell töltenünk végtelen Fénnyel és gyönyörrel. Akkor Isten, a Való és Isten az Ideál, képesek lesznek törekvő szívünkben táncolni és énekelni.

Itt mindannyian keresők vagyunk. Mind Supreme, Szeretett legfelső Urunk, az Örök Vezető választott eszközei vagyunk. Ezt a lélekteli kijelentésünket nem szavakkal, hanem tettekkel bizonyíthatjuk, szolgáló szeretetünk és szolgálatunk által.

Szerető szolgálat. Szerető szolgálatunk bebizonyítja az egész világnak, hogy Supreme választott eszközei vagyunk a Supreme-ért. Mikor a Legfelsőbbet lélekteljesen, odaadóan és feltétel nélkül szeretjük törekvő elménkben, Isten-Magasságunkat növeljük, és amikor lélektelien, odaadással és feltétel nélkül szolgáljuk a Supreme-ot törekvő elménkben, Isten Mélységünket mélyítjük.

Mivel Supreme kiválasztott eszközei vagyunk, az Isten-megvalósítás sürgető szükségletünk, az Isten-kinyilvánítás pedig abszolút kötelességünk. Sürgető szükségletünk beteljesítésével belül és kívül végtelen Igazság fáklyavivőivé és az Isten-Látomás előfutáraivá válhatunk. Abszolút kötelességünk teljesítésével felfedezzük, hogy isten-magok és Isten-gyümölcsök vagyunk. Ajánljuk fel Isten-magjainkat a Supreme-nak, helyezzük a Lábához, hogy isteni fává nőhessen, amely képes az emberiséget legmagasabb transzcendentális magasságába emelni. Ajánljuk fel Isten-gyümölcseinket is Supreme-nak. Helyezzük a Lábához az Ő kinyilvánítására, teljes és tökéletes kinyilvánítására itt a földön.

Sri Chinmoy Nortwestern Universityn elhangzott beszéde

1975. december 17.

ckg_torino

Sri Chinmoy: A lélek evolúciója (5-8)