Spiritualitás

A bátraknak való

Kérdés: Meg lehet Istent valósítani úgy, hogy nem vonulunk el egy barlangba?

Sri Chinmoy: Nem minden spirituális mester vonult a Himalája barlangjaiba, hogy Istent megvalósítsa. Én sem egy himalájai barlangban valósítottam meg Istent. A legtöbb spirituális mester, mint például Sri Rámakrisna, Buddha, Sri Aurobinso és mások, nem meditáltak a Himalája barlangjaiban.

Volt idő, amikor szükség volt arra, hogy az emberek visszavonuljanak a világtól, de ez most már egyáltalán nem szükséges. Ha nem nézel szembe a világgal, a világ üldözni fog, mint egy tolvaj. De miért kellene félni félni a világtól? Ha szilárdan állsz és elfogadod a világot, a világ tisztelegni fog neked, és azt mondja: “Neki van ereje.” Ha félsz a világtól, akkor a világ mint egy oroszlán, felfal. De ha megvan a képességed, hogy úgy cselekedj, mint egy isteni hős, és szembenézz a világgal, akkor Isten könyörülete, isten Fénye és Isten ereje leszáll rád.

A spiritualitás a bátraknak való. Az Isten-megvalósítás a bátraknak való, nem a puhányoknak. Szinte minden indiai szentirat ugyanezt mondja: “A puhányok nem nyerhetik el a lelket.” Csak azok fognak előremenetelni és látják meg a célt, akiknek van erejük.

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattints ide.)

maina612.jpg

Sri Chinmoy

 


Sri Chinmoy bölcsessége (147), Samadhur Sure: Silence-Hearts együttes Sri Chinmoy dalát adja elő

Nem a kiválasztott keveseké

A spirituális élet nem a kiválasztott keveseké. Mindenkié. Vannak, akik lassan sétálnak, még mások talán kocognak. Megint mások gyorsan futnak, sőt vágtáznak. De Isten választott Órájában mindannyian ugyanazt a Célt fogjuk elérni, feltéve, hogy útközben nem állunk meg egészen. Vagy ami még rosszabb, hátraarcot veszünk, és igyekszünk visszatérni régi életünkhöz, ami nem más, mint egy istentelen, törekvés nélküli állati élet.

(Ha nem indulna a lejátszó, kérlek kattints ide)

0329

Sri Chinmoy rajza


Sri Chinmoy: 700 Bölcsesség-virág 338.

Nem elég

Nem elég, nem elég,

Ha a spiritualitás-leckét

Pusztán könyvekből és

Filozófusoktól tanuljuk.

Le kell fordítani

A rendszeres gyakorlat nyelvére.

Élni kell,

Eredeti formájában.

(Ha nem indulna a lejátszó, kérlek kattints ide)

Jharna-Kala-pink-yellow2

Sri Chinmoy festménye


Sri Chinmoy: Tízezer Virág-Láng (486), Nath Nath Nath: Sri Chinmoy művét a Mountain Silence együttes adja elő

Hihetetlenül kevesen vannak

Sokan vannak

A vallás Isten harcosai.

Kevesen vannak

A spirituális Isten keresői.

Hihetetlenül, hihetetlenül kevesen vannak

Az egység Isten szeretői.

(Ha nem indulna a lejátszó, kérlek kattints ide)

Soul-Bird-Drawing-by-Sri-Chinmoy-11-1-2006-4

Sri Chinmoy Lélek-madár rajz

 


Sri Chinmoy: Huszonhétezer törekvés-növény (18287), zene: Sri Chinmoy saját művét adja elő

Spiritualitás a társadalomban

Kérdés: Az Ön spiritualitása nem kíván remeteéletet, sőt inkább a napjaink társadalmában való teljes részvételt helyesli. Ez azt jelenti, hogy a társadalom jelenlegi szerkezete magában hordja a spirituális növekedés magvait. Társadalmi szerepétől függetlenül spirituálissá válhat valaki meditáció és spirituális gyakorlatok révén?

Sri Chinmoy: A társadalom a szó legtisztább értelmében kétségtelenül magában  foglalja a spiritualitást. A spiritualitás nem aszkétizmus. A spiritualitás nem önmagunk megtagadása. A valódi spiritualitás az élet elfogadását és átalakítását jelenti, azért, hogy a tökéletes tökéletesség felvirradhasson az emberiség szívében. Meditáció és spirituális önfegyelem gyakorlása által feltétlenül spirituálissá válhat valaki, függetlenül társadalmi szerepétől vagy vallásos hitétől.

A témához kapcsolódó korábbi bejegyzés  itt

12803078_10208664695556424_320858527396677789_n


Sri Chinmoy: Világ pusztulás: Soha, lehetetlen 29.

Mi a spirituális élet?

Mi itt valamennyien keresők vagyunk, a végtelen Fény és az örök Igazság keresői. Ez mit jelent? Azt jelenti, hogy tudatosan és lélektelien elfogadtuk a spirituális életet.

A fő kérdés az: “Mi a spirituális élet?” A spirituális élet olyan élet, amely természetes és normális. Mindig természetes és mindig normális eltérően azoktól a dolgoktól, amelyeken nap mint nap átmegyünk szerteágazó tevékenységeink során. Pontosan azért normális és természetes, mert ismeri a Forrását. Forrása Isten, a végtelen Fény és örök Igazság.

Ha spirituális életet élünk, megérezzük, hogy a béke élete nem kell, hogy örökre elérhetetlen  maradjon. Megérezzük, hogy a szeretet élete, azé a szereteté, amely kiterjed, nem kell, hogy egy távoli cél maradjon. Ha spirituális életet élünk, akkor képesek vagyunk elérni, és a sajátunknak, teljesen a magunkénak vallani mindent, ami istenien és a legfelsőbben beteljesít minket. Jelenleg nem rendelkezünk korlátlan mértékű békével, Fénnyel és üdvösséggel. De ha gyakoroljuk a spiritualitást, ha belső sírásunk, amit törekvésnek hívunk, magasra, magasabbra, a legmagasabbra emelkedik, akkor nemcsak hogy korlátlan de végtelen mértékű békét, Fényt és üdvösséget nyerünk. És ezeket az isteni minőségeket szívünk legmélyebb rejtekében érhetjük el és őrizhetjük meg. Ha lélekteljesen, odaadóan és feltétel nélkül gyakoroljuk a spirituális életet, akkor megpróbáljuk előhozni azt az isteniséget, amellyel mindannyian rendelkezünk. És az az isteniség nem más, mint a tökéletességünk.

Itt mind keresők vagyunk. Minden kereső az ideált és valóságot képviseli. Az ideál az öntúlszárnyalás, a valóság pedig Isten mindent átható Tudata.

Ha bennünk levő ideálba és valóságba akarunk belenőni, akkor teljesen meg kell tisztítanunk elménket azoktól az istentelen gondolatoktól, melyek állandóan megtámadnak minket. Ki kell üríteni a szívünket, és meg kell töltenünk végtelen Fénnyel és gyönyörrel. Akkor Isten, a Való és Isten az Ideál, képesek lesznek törekvő szívünkben táncolni és énekelni.

Itt mindannyian keresők vagyunk. Mind Supreme, Szeretett legfelső Urunk, az Örök Vezető választott eszközei vagyunk. Ezt a lélekteli kijelentésünket nem szavakkal, hanem tettekkel bizonyíthatjuk, szolgáló szeretetünk és szolgálatunk által.

Szerető szolgálat. Szerető szolgálatunk bebizonyítja az egész világnak, hogy Supreme választott eszközei vagyunk a Supreme-ért. Mikor a Legfelsőbbet lélekteljesen, odaadóan és feltétel nélkül szeretjük törekvő elménkben, Isten-Magasságunkat növeljük, és amikor lélektelien, odaadással és feltétel nélkül szolgáljuk a Supreme-ot törekvő elménkben, Isten Mélységünket mélyítjük.

Mivel Supreme kiválasztott eszközei vagyunk, az Isten-megvalósítás sürgető szükségletünk, az Isten-kinyilvánítás pedig abszolút kötelességünk. Sürgető szükségletünk beteljesítésével belül és kívül végtelen Igazság fáklyavivőivé és az Isten-Látomás előfutáraivá válhatunk. Abszolút kötelességünk teljesítésével felfedezzük, hogy isten-magok és Isten-gyümölcsök vagyunk. Ajánljuk fel Isten-magjainkat a Supreme-nak, helyezzük a Lábához, hogy isteni fává nőhessen, amely képes az emberiséget legmagasabb transzcendentális magasságába emelni. Ajánljuk fel Isten-gyümölcseinket is Supreme-nak. Helyezzük a Lábához az Ő kinyilvánítására, teljes és tökéletes kinyilvánítására itt a földön.

Sri Chinmoy Nortwestern Universityn elhangzott beszéde

1975. december 17.

ckg_torino

Sri Chinmoy: A lélek evolúciója (5-8)

 

Béke (7)

Amikor reggel imádkozol és meditálsz, érzed, hogy a békével igazi vagyonra tettél szert. Ahogy a pénzedet a zsebedben tartod, ugyanúgy tarthatod a békédet a szívedben. Pénzerővel bármit megvehetsz, amit csak akarsz. A spirituális erő, amihez imával és meditációval jutsz, szintén valódi erő.Amikor az emberek veszekednek, harcolnak, vagy istentelenül viselkednek, csak hozd elő a szívedből azt a belső békét és nyugalmat, amit ott tartasz. Telítsd el magad belső békével újra. A belső béke ereje végtelenül szilárdabb és valóságosabb, mint bármely külső zavargás, amit a földön bárki okozhat. Belső békéd könnyedén elnyeli a mások keltette bosszúságot.

Evés után nem szoktál sportolni. Ehhez hasonlóan, ha valami spirituális dolgot kapsz -békét, fényt üdvösséget- akkor egy ideig nyugodt és csendes kell maradj. Amíg nem dolgoztad fel, a kapott béke könnyen elillanhat. De ha egyszer beléd ivódott, a léted részévé válik, és soha nem veszíted el. Hogy a békét magadba olvaszd, segít, ha olyan emberek társaságában vagy, akik spirituális életet élnek és rendszeresen meditálnak.

Lassan és következetesen le kell csendesítened értelmedet,

Hogy a békegalamb fészket rakhasson benne. 

Shanti: Béke    Sri Chinmoy  játszik csellón, fuvolán és esrajon


Sri Chinmoy: Az öröm szárnyai 166 o.

Halál mint akadály a spirituális fejlődésben

KÉRDÉS: A naplódban leírt egyik meditációdban a halált mint akadályt említed. Mindig úgy gondoltam, hogy a halált átmenetnek tekinted, mely lehetővé teszi az újjászületést és a folyamatos fejlődést.

SRI CHINMOY: Csodálatos! Ahogy mondtam, a halál átmenet. Az élet és a halál olyan, mint két szoba: az élet a nappalim, a halál a hálószobám. Mikor azt mondom, hogy a halál akadály, akkor a halálról egy másik nézőpontból beszélek. Mi is ez az akadály? Ez lesz az a sorompó, amely megállít minket a továbbhaladásban. Ez egy határ, melyen nem tudunk átlépni.

Ez az élet egy aranyló lehetőség, melyet a Legfelső Lény (Supreme) adott nekünk. Nos, a lehetőség egy dolog, az eredmény pedig egy másik. Spirituális fejlődésünk, belső tökéletesedésünk rendkívül egyenletes, nagyon lassú, de ugyanakkor nagyon jelentős. Természetesen akadnak emberek, akik száz meg száz vagy akár ezernyi inkarnáción keresztül követik a normális, természetes körforgását életnek és halálnak. Egy napon viszont Isten Örökkévalóságában megvalósítják, elérik majd a Legfelsőbbet ők is. De néhány igaz, őszinte, nagyszerű törekvő lélekteli ígéretet tesz, hogy még ebben az inkarnációban, itt és most valósítja meg Őt. Annak ellenére ígérik ezt, hogy tudják, ez nem az első vagy utolsó életük. Azonban tudják azt is, léteznek emberek, akik megvalósították Istent, és ők sem akarnak valami távoli, jövőbeli inkarnációra várni. Úgy érzik, hogy Isten megvalósítása nélkül haszontalan élni, és amilyen gyorsan ez lehetséges, el akarnak jutni hozzá. Ebben az esetben, ha eljön a halál, és ők még nem megvalósultak, még nem érték el ezt a céljukat, akkor a halál számukra akadály. Egy lelkes törekvő – akinek elrendeltetett, hogy meghaljon ötvenévesen, de a Supreme kegyes beleegyezésével húsz, harminc évvel kitolhatja a halált – vajon mit tesz ez alatt az időszak alatt? Folytatja őszinte törekvését, legmélyebb meditációját és legmagasabb elmélkedését (kontemplációját). Olyan lesz, mint az a versenyző, aki akadály nélkül szalad Célja felé. Ez alatt a kapott húsz vagy harminc év alatt elérheti a legtávolabbit, ahol Célja található.

De ha a halál közbeavatkozik, akkor ebben az életében nem tudja elérni, megvalósítani Istent. A következő inkarnációban nagyon kevés lélek képes azonnal felvenni múltja törekvésének elejtett fonalát. Amint valaki belép a világba, istentelen, kozmikus erők támadják meg, és a világ tudatlansága, korlátoltsága és tökéletlensége próbálja befedni a lelkét. A gyermekkor éveiben nem emlékszünk semmire. A gyerek ártatlan, tudatlan, és segítségre szorul. Pár évvel később az elme elkezd működni. Nyolc, tizenkét éves kor között már az elme irányít mindent. Így a következő inkarnáció első tizenegy, tizenkét vagy tizenhárom évében majdnem minden lélek – kivéve, ha az nagyon nagyszerű és spirituális volt – elfelejti múltja eredményeit és legmélyebb belső kiáltását. Vannak ugyan spirituális mesterek és nagy törekvők, akik magas fokú spirituális tapasztalatra tesznek szert gyermekkorukban, vagy akik Istenre gondolnak és énekelni kezdenek Istenről életük már ily korai szakaszában. Rendszerint azonban nincs erős kapcsolat a lélek előző inkarnációjában elért eredménye és a jelen inkarnáció korai gyermekévei között. Van láncszem, nagyon finom láncszem az életek között, de ez az első tizenkét vagy tizenhárom életévben lényegében nem érzékelhető.

Néhány lélek előző inkarnációjának törekvését ötven- vagy hatvanéves koráig sem éri el. Spirituális szemszögből nézve, a következő inkarnációjuk eme ötven vagy hatvan éve tökéletes időpazarlás. Ha valaki ebben az inkarnációjában fél évszázadot elvesztegetett, az előzőben pedig húszat vagy harmincat, úgy az már nyolcvan év veszteség. Ebben az esetben mondhatjuk, hogy a halál valóban akadálya a fejlődésnek. Le kell küzdenünk ezt az akadályt határozott törekvésünkkel, töretlen igyekezetünkkel. A törekvésnek olyannak kell lennie, mint egy lövedéknek, keresztül kell törnie, át kell hatolnia a halál falán.

De minden szándékunk ellenére időre van szükség, amíg a belső lény tudatosan a felszínre tör, és az ember az új inkarnációjában elkezd erőteljesen és őszintén meditálni és Istenhez imádkozni. Ekkor ráébred, hogy a múltjából semmi sem veszett el. Minden védve volt a Föld-Anya tudatában, amely valamennyiünk közös kincsestára. A lélek megtudhatja, hogy mit ért el eddig a földön; mindez biztonságban megőrződött a föld tudatában, a föld-„bankban”. Ha egy bankban pénzt helyezel el, majd Angliába utazol, és hat vagy több év múlva visszatérsz, a pénzed kiveheted. A lélek is ugyanezt teszi, miután tíz vagy húsz évre elhagyja a földet. Az addig elért összes eredményét a Föld-Anya érintetlenül megőrzi, majd mikor a lélek visszatér, hogy Istenért dolgozzon, a Föld-Anya visszaadja azokat.

A legtöbbször semmi sem vész el, kivéve az időt, a gyermekkor éveit. Legjobb egy inkarnáció alatt megvalósítani Istent, így nem veszítjük el tudatos törekvésünket újra és újra az átmeneti időszakban. Ha a földön ötven vagy száz évig ezzel az óriási, őszinte törekvéssel élünk, akkor nagyon sokat elérhetünk a belső világban. Ha egy spirituális mestertől valódi segítséget kapunk, akkor lehetséges egy vagy legfeljebb két-három inkarnáció alatt az Isten-megvalósítás. Viszont ha nincs valódi mester és nincs törekvés, akkor száz meg száz inkarnációt kell leélnünk.

images11