Mindig a szíved használd / Always use the heart

Mindig a szíved használd! A szív mindig újdonságot hordoz, míg az értelem régiséget. A második napra az értelem minden lelkesedését elveszíti, mert úgy érzi, hogy minden túlságosan régi, a szív számára azonban minden nap új, mint az égbolton a nap. Amikor a nap felkel, az értelem nem törődik vele, hogy a napra nézzen, mert úgy érzi, hogy az ugyanaz a régi nap. Hogy a nap a hullámok közül jön fel, vagy a felhők közül, az értelmet nem érdekli. A szív ellenben várja a napot. Azt mondja: “Mikor jön? Mikor jön? Mikor jön?” Ha a szívet használjuk arra , hogy Istennek engedelmeskedjünk, hogy Istennek eleget tegyünk, akkor minden új. Mindennap, még ha külsőleg ugyanazokat a dolgokat tesszük és látjuk is, a szív folyton új örömet érez.

Amikor hálaszívedet adod, az kiterjed, és amikor kiterjed, eggyé válik Isten Egyetemes Valóságával. Korán reggel, mielőtt meditálnál, adj annyi hálát, amennyit csak lehet. Ajánld fel lélekteli könnyeidet egyszerűen azért, hogy azzá váltál, ami vagy. A hála képessé  tesz, hogy megérezd, mi Isten Akarata. Ha hálát adsz, Isten Akarata fog cselekedni benned és általad, és Isten megtesz mindent benned és általad.

Always use the heart. The heart is always carrying newness, whereas the mind is carrying oldness. For the mind, there is no newness. By the second day, the mind loses all its enthusiasm because it feels that everything is too old, too old, too old. But for the heart, every day is new, like the sun. As I said earlier, when the sun rises, the mind will not care to look at the sun because the mind feels that it is the same old thing. Whether the sun is coming out of the water or out of the clouds, the mind does not care. But the heart is waiting for the sun. The heart says, “When will it come? When will it come? When will it come?” The heart’s eagerness always sees newness in everything. If we use the heart to obey God, to please God, then everything is new. Every day, even though we are doing and seeing the same thing outwardly, the heart is constantly feeling new joy, new joy, new joy.

 When you offer your gratitude-heart, then it expands; and when it expands it becomes one with God’s Universal Reality. Gratitude-heart blossoms like a flower. When the flower is fully blossomed, then you appreciate and admire it. In your case also, when your heart of gratitude blossoms, immediately God is pleased. So if you offer gratitude to God for what He has already done for you, then naturally God’s sweet Will will operate in and through you. Early in the morning, before you meditate or do anything, offer as much gratitude as possible; offer your soulful tears just because you have become what you are now. If you do this, eventually you will become infinitely more than what you are now. So gratitude will be able to make you feel what God’s Will is. God’s Will will act in and through you and God will do everything in and through you, and for you, if you offer gratitude.

English homepage here.

guru-gratuliert-nirmala2.jpg
Sri Chinmoy

 


Sri Chnmoy: Az isteni hős (339), Ecstasy’s Heart-Garden: Sri Chinmoy zongorán játszik. (Sri Chinmoy’s Peace Concert at Prospect Heights High School, Brooklyn)

Reklámok

Mentális út – szív útja/ Menthal path – path of the heart

Kérdés: Mit értesz azalatt, amikor a mentális utat említed a szív útjával szemben?

Sri Chinmoy: A különbség meglehetősen figyelemreméltó. Amikor a szívben, a szívvel és a szívért élünk, mindig úgy érezzük, hogy képesek vagyunk a világot elfogadni, és a szenvedő világ részévé válni. De ha az értelemben vagyunk, bíráljuk a többieket, és azt gondoljuk, hogy mi tökéletesek vagyunk. Ha az értelemben maradok, téged tökéletlennek látlak, magamat pedig tökéletesnek. De ha a szívben élek, azt fogom érezni, hogy a magaménak, teljesen a sajátom kell éreznem amid van, és ami vagy. Ha a szívben maradunk, eggyé válunk. Tökéletlenségeidet a saját tökéletlenségeimként kell elfogadnom. És ha te is a szívedben élsz, tökéletlenségeimet a saját tökéletlenségeidként fogod venni. Ha pedig boldog vagy, mert valami nagyot tettél, azt fogom érezni, hogy én tettem, és fordítva is így lesz.

De ha az értelemben vagyunk, állandóan kételkedünk másokban. Nem tudjuk mások örömét a sajátunkként elfogadni. Azonnal megtámad bennünket a féltékenység, bizonytalanság, és a tisztátalanság. Ha a szívben vagyok, azonnal azt érzem, hogy Isten teremtménye vagy. Szeretnünk kell egymást, eggyé kell válnunk, elválaszthatatlanul eggyé. Ezen a módon tudjuk megoldani az összes problémánkat. Máskülönben, ha elkezdek benned kételkedni, jó vagy-e vagy sem, az a mentális vita soha nem ér véget.

Az egység érzése a szívben, ha egyszer elkezdődik, soha nem ér véget. Amint belépünk a folyóba látjuk, hogy a folyó az óceánba folyik, és végül magává az óceánná válik. Az értelem mindig a mások rossz tulajdonságait próbálja észrevenni. Kinek boldog az értelme, ha látja, hogy valaki más valami dicsőséges dolgot ért el? Senkié. De ha a szívben élsz, úgy fogsz viselkedni, mint egy gyermek. A gyermek olyan boldog, ha az apja elér valamit, és az apa olyan boldog, ha a gyerekének sikerül valami. Ezért egyszerű út a szív útját követni.

Kérdés: Köszönöm. Hasznos ez a megkülönböztetés. Egyes hagyományok, illetve néhány tanító szerint az értelem útja olyasmit jelent, mint a jnana jóga.

Sri Chinmoy: Az értelemnek megvilágosodásra van szüksége. Két szoba van. Egyik a szív-szoba, másik az értelem-szoba. A szív-szobában már világosság van. Ezért a szív-szobába kell belépnünk, és onnan vinni fényt az értelem-szobába. De ha az értelem-szobába megyünk először, és látjuk, hogy megvilágítatlan, hogy fogunk oda fényt hozni? Bölcsnek kell lennünk. Ha az értelem-szobába lépünk, és ott maradunk, soha nem jövünk a szív-szobába. De ha a szív-szobába lépünk, bőséges mennyiségben jutunk fényhez, végül pedig mérhetetlen mennyiségű fényt kapunk. Csak akkor fogunk az értelem-szobába menni. Nem fogjuk semmibe venni az értelem-szobát. Éppen csak bölcsnek kell lennünk. Jelenleg a szív-szobában kell maradnunk, hogy fényt és üdvösséget gyűjtsünk. Eljön majd az idő, amikor az értelem-szobába lépünk. A földön semmi sem marad örökké tökéletlen. De nagyon bölcsnek kell lennünk. Kezdetben csak azokat a dolgokat kell elfogadnunk, amelyek ösztönzőek, törekvőek és megvilágosítóak.

Question: What do you mean when you talk about a mental path versus the path of the heart?

Sri Chinmoy: The difference is quite noticeable. When we live in the heart, with the heart and for the heart, we always feel we can accept the world and become part and parcel of the suffering world. But when we are in the mind, we start criticising others and thinking that we are perfect. If I remain in the mind, I will see you as imperfect and myself as perfect. But if I live in the heart, then I will feel that what you have and what you are I have to claim as my own, very own. If we remain in the heart, we become one. Your imperfections I must accept as my own imperfections. And if you also live in the heart, you will take my imperfections as your own imperfections. Then if you are happy because you have done something great, I will feel that it is I who have done it and vice-versa.

But when we are in the mind, we are constantly doubting others. We cannot accept others’ joy as our own. Immediately, jealousy, insecurity and impurity attack us. If I am in the heart, then immediately I feel that you are God’s creation. We have to love each other, we have to become one, inseparably one. In this way we can solve all our problems. Otherwise, if I start doubting you, whether you are a good person or not, then this mental argument never ends.

The feeling of oneness inside the heart, once it starts, never ends. Once we enter into the river, we see that the river is flowing into the ocean and finally it becomes the ocean itself. But if the river does not flow, it becomes a stagnant pool. The mind is always trying to see the negative qualities of others. Whose mind is happy when it sees somebody else achieving something glorious? Nobody’s. But if you live in the heart, you will act like a child. A child is so happy when his father achieves something and the father is so happy when his child achieves something. So the simple way is to follow the path of the heart.

Question: Thank you. That’s a useful distinction to make. Some traditions or some teachers have used the notion of the path of the mind to mean something like jnana yoga.

Sri Chinmoy: The mind needs illumination. There are two rooms. One is the heart-room; one is the mind-room. The heart-room already has light in it. So we have to enter into the heart-room and then take the light from there to the mind-room. But if we enter into the mind-room first and find that the mind-room is unlit, how are we going to bring light into it? We have to be wise. If we enter into the mind and stay there, we will never come to the heart-room. But if we enter into the heart-room, we will get illumination in abundant measure and then finally in measureless measure. Then only shall we enter into the mind-room. We are not going to neglect the mind-room. Only we have to be wise. For the time being, we have to remain inside the heart-room in order to collect light and bliss. Then there shall come a time when we shall enter into the mind-room. Nothing on earth will remain imperfect. But we have to be very wise. Only the things that are inspiring, aspiring and illumining we have to accept in the beginning.

(English version click here)

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattints ide.)

world-harmony 11.jpg
Világ-Harmónia: Sri Chinmoy festménye

 


Sri Chinmoy válaszol 18. rész (71-75), Agnikana együttese énekel a 2017. október 11-i Mahashamadi évfordulón New Yorkban

Spiritualitás

A spiritualitás az ember tudatos vágyódása Isten után. A spiritualitás azt mondja nekünk, hogy Isten, aki ma ismeretlen, holnap megismerhetővé, holnapután teljes ismertté válik.

Istent Isten kedvéért kell akarnunk. Isten beteljesíthet minket saját vágyunk szerint, de ha ezt így teszi, mi leszünk azok, akik nem érzik magunkat igazán beteljesedettnek. Síró szívünk, törekvő szívünk, megvilágosító szívünk mindaddig nem lesz elégedett, míg Istent az Ő saját módján meg nem örvendezteti.

Egy kezdet nélküli kezdet azt mondja, hogy a spiritualitás egy törekvés-növény. E növény nő, nő, örökké nő. Egy vég nélküli vég azt mondja nekünk, hogy a spiritualitás egy önátadás-fa. Ez a fa isteni gyümölcsöket terem, és e gyümölcsök Szeretett Supreme-unkkal való állandó, tudatos és önátadó egységünk ereje által jutnak el hozzánk.

Az igazi spiritualitás az élet tudatos elfogadása, nem pedig az élet megszüntetése, megtagadása, megsemmisítése. El kell fogadnunk az életet, és gyökeresen meg kell változtatnunk, hogy Szeretett Supreme-unk képmásához legyen hasonlatos.

A spiritualitás így szól a szívhez: „Ó szív, miért maradsz bizonytalan? Nem érzed, hogy a Mindenható, a Supreme lakik benned? Nem szabad bizonytalannak érezned magadat, mert te vagy az, aki kijelentheti az egész világnak, hogy ott van benned a Szeretett Supreme élő Jelenléte. Az emberi lény minden része közül elsősorban te vagy a kiválasztott eszköz, hogy az értelmet, a vitális lényt és a testet a lélekhez vezesd. A lélek végül hozzám vezeti őket.”

A spiritualitás így szól az értelemhez: „Ó értelem, ne gondolkodj többé! Gondolat-erőd csupa zavar. Zavart keltesz a család többi tagjában – a testben, a vitális lényben, a szívben –, és ugyanakkor te is összezavarodsz, ha átadod magad a gondolatok világának. Légy bölcs, és maradj csendben!”

A spiritualitás így szól a vitális lényhez: „Ó, vitális lény, ne sóvárogj! Akkor is, ha vágyaid tárgyát birtoklod, e birtoklás nem tesz elégedetté téged. A birtoklásban ott a vágy még több birtoklás után. Mindig csak egy koldus leszel, ha sóvárogsz. Nem számít, hogy mit kapsz, elégedetlen és beteljesületlen maradsz. Ezért ne menj azon az úton! Vess véget sóvárgásodnak!”

Végül a spiritualitás így szól testhez: „Ó, test, meddig alszol még? Nem látod, hogy időtlen idők óta alszol már? Tudatlanság-alvásod az oka, hogy családod többi tagja képtelen elérni az Aranypartot, a kitűzött Célját. Ó, test, ne aludj! A Cél csak azoké, akik fölébredtek. Ébredj fel, kelj fel! Családod többi tagja abban a pillanatban a leggyorsabbnál is gyorsabban fog futni, amint élénkké és tetterőssé válsz, és félredobod a tudatlanság álmának béklyóit.”

A spiritualitás azt mondja a keresőnek, hogy ne éljen a régmúltban, ne éljen a távoli jövőben, hanem a ma közvetlenségében, az örök Mostban éljen. Ez az örök Most az embert, a törekvő magot, és Istent, a mindent tápláló Gyümölcsöt testesíti meg.

Lásd még ezt a bejegyzést.

23-2-1975-ckg


Sri Chinmoy: Everest törekvés

 

 

Lélek, szív, elme, életerő

A lélek: Isten képviselője

Ha most magunkra gondolunk, a testünkre gondolunk és nem a lekünkre. Sajnos állandóan az alacsonyabb részünkkel azonosulunk. Lényünk olyan, mint egy ház, mely a mi tulajdonunk. A harmadik emeletet sosem használjuk, hanem minden időnket az alagsorban vagy a földszinten töltjük. A harmadik emelet is a miénk, csak végre találnánk meg az odavezető utat.

A lélek harcol a kétség, a zavarodottság, az aggodalom és hasonlók ellen. Megpróbálja feltárni saját belső isteniségét és képessége szerint megalapozni az isteni Igazságot a földön. A lélek feltárja, amit mindig is tudott, de miközben feltárja, növekszik és gazdagodik azáltal, hogy magába olvasztja a földi tapasztalat lényegét. Eközben a fizikai tudat egyre inkább megismeri a lélek korlátlan isteni képességét.

Isten kozmikus színjátékában

Az isteniség a lelket használja arra,

Hogy lehozza a Fényt és a Gyönyör üzenetét,

Egészen a Föld-tudat szívébe. 

A szív: bejárat a lélekhez

A lélek után tisztaságban és isteniségben a következő a szív. Nem a testi szívről beszélek, ami egy szerv, hanem a spirituális szívről. A spirituális szív a mellkasod közepén található, léted központjában. A lélek tudata átitatja az egész testet, de a lélek leggyakrabban úgy dönt, hogy a szívben marad. Ha a szívedre koncentrálsz, akkor a lélek ajtaján kopogtatsz, ami a Legfelsőbb Úr ajtaja.

Spirituális tanulmányaid során a szív rendkívül fontos, mivel a szív képviseli az azonosulást. Ha valamivé válni akarsz, azonosulnod kell az adott dologgal. Ránézel egy virágra, és csodálod a szépségét és illatát. Azután megpróbálsz pontosan ugyanabba a tudatba belenőni, mint amit a virág megtestesít: a virág szépségébe és tisztaságába.  A spirituális életben is, amikor belépünk a szívbe, azonnal azonosulunk fényével, békéjével, erejével és üdvösségével. Azonosulásunknál fogva isteni valósággá válunk. Ha a Legfelsőbbet olyan hamar el akarjuk érni, ahogy csak lehet, akkor a szív útját kell követnünk, hogy a lelkünk felszínre jöhessen.

Szíved belső madarát

Elvárás-csúcsodon túl látod majd

Énekelni és szárnyalni,

Ha hagyod,

Hogy szíved hajnalcsillaga

Magához intse külső életed.

Az elme: Nyugtalanság-felszín, csendesség-mélység

Eddig az elme volt az emberiség legnagyobb vívmánya. Segítségével a tudomány és a fizikai világunk hatalmas mértékben fejlődött. Az érvelő értelem mindazonáltal akadály a spirituális kereső számára. Az értelem szeret információt gyűjteni, az információ azonban egy cseppnyi bölcsességet sem ad.

Ha már tudatára ébredtünk, hogy az értelmet nem megfelelően használjuk, de az Isteni szolgálatába állítjuk, akkor egy lépéssel előbbre jutottunk. A következő lépés, hogy megtudjuk mit rejt az értelem – milyen képességeket és lehetőségeket testesít már meg. Az óceán felszíne csupa nyugtalanság, de ha megfigyeljük az óceán mélyét, csupa béke és csendesség. Hasonlóképp az értelem felszínén tele van kavargással, feszültséggel, sötétséggel, de ha a mélyére hatolunk, messze a kétség birodalmán túl megtaláljuk a felsőbb értelmet. Most nem igazán ismerjük s Végtelenséget, az Örökkévalóságot, és a Halhatatlanságot. Ezek csak homályos fogalmak, amelyeket a fizikai értelem nem tud megragadni.  De ha bejutottunk a felsőbb értelembe, akkor ezeket a dolgokat látjuk majd a valódi Valóságnak.

Az ima, mely fent szárnyal,

Megnyitja számodra a tökéletesség kapuját. 

Az értelem, mely magába merül, 

Megmutatja neked az elégedettség szobáját.

Az életerő: az érzelmek székhelye

Amikor az életerő szót használom,, természetünk dinamikus, érzelmi részére gondolok – egy olyan energiára, amellyel élhetünk, vagy visszaélhetünk, amit használhatunk emberi vagy isteni módon.

Az emberi életerő olyan érzelmeket foglal magába, mint a közönséges öröm, bánat, harag és izgalom. Az érzelem önmagában nem rossz, ha nem élünk vissza vele. Amikor visszaélünk vele, megpróbálunk birtokolni valakit vagy valamit, vagy akár az egész világot. Ily módon az emberi életerő elvakít és korlátoz bennünket, és végül elszívja a fizikai és szellemi energiánkat.

Az isteni életerő azonban így szól: “Tudom, hogyan kell kitárnom szeretet szárnyamat. Miért? Mert egyedül így nyerhetek elégedettséget.” Az isteni érzelem kiterjeszti tudatunkat és mindig szívesen látott vendég. Belső törekvésünk kifejeződése. A belső égbolt magasságába emel mineket.

Ha azt akarod, hogy valami történjen

Az életedben,

Akkor az életerődnek a forradalmi úttörő

Szerepét kell játszania.

A test: a lélek otthona

A lélek, ami Istennek egy tudatos isteni része, a fizikai testben kell éljen ahhoz, hogy fejlődhessen. A templomban ott van az oltár. Hasonlóan, a test is egy templom, és a templomban ott van az oltár, a lélek.

A fizikai test, mint olyan, nagyon korlátozott. Természetétől fogva letargikus, egy tapodtat sem akar mozdulni. A Fény egyre csak ereszkedik és ereszkedik alá, de ez a fizikai lényünk legalacsonyabb része, és a Fény itt rendkívül nehezen tud működni. A test az utolsó terület, ami Fényt kap, de ha valaki elkezd tudatosan törekedni, akkor fokozatosan az egész lénye törekedni kezd. Lelke törekszik, értelme törekszik, életereje törekszik, és végül a teste is törekszik. Amikor a törekvőnek a fizikai része elkezd eggyé válni a lélek inspirációjával és törekvésével, akkor Isten Fénye alkalmas befogadó edényt talál benne.

Felébredt testem

Dicsőségtől dicsőségig megy.

Átalakult életerőm

Dicsőségtől dicsőségig menetel.

Megvilágosult értelmem

Dicsőségtől dicsőségig fut.

Felszabadult szívem 

Dicsőségtől dicsőségig repül.

Beteljesedett lelkem

Dicsőségtől dicsőségig táncol.

A témával kapcsolatos bejegyzések:

http://wp.me/p6OgOU-3V

http://wp.me/p6OgOU-3r


Sri Chinmoy: Isteni hős