spirituális mester

India csoda lakomái

A király és a kard

Egy nagy indiai király a Gangeszen csónakázott. Ő és a kísérői látták, hogy valaki úszik mögöttük. Troilanga Szvámí, a spirituális mester volt az. Úgy egy óra múlva Troilanga Szvámí mosolyogva odaúszott hozzájuk, így hát besegítették a csónakba. Aki ott volt, mindenki ismerte, tisztelte és szerette őt. A király is örült a találkozásnak, mert ő is a csodálója volt.
A király oldalán lógott egy kard. Troilanga Szvámí elvette, nézegette, és mint egy gyermek, elkezdett vele játszani. Azután egyszer csak fogta, és bedobta a Gangeszba. A király haragra gerjedt. Ezt a kardot hősiességéért és vitézi érdemeiért kapta. Mérges volt, hogy ilyen értékes dolgot veszített el. Meg akarta büntetni Troilanga Szvámít, de mindenki tiltakozott.
– Jaj, ne, ő szent, nem tehetsz ilyet! Borzasztó dolog lenne, ha a kezeddel illetnéd.
– Ha ti nem vagytok hajlandók megbüntetni– szólt a király –, akkor majd ha partot érünk, szerzek másokat, akik örömmel engedelmeskednek nekem, és megbüntetik ezt az embert.
Amikor már majdnem elérték a partot, Troilanga Szvámí, aki a csónakban ült, bedugta a kezét a vízbe. Egyszer csak két fényes kard jelent meg a kezében. Teljesen egyformák voltak, és mind a kettő pont olyan volt, mint az, amit a Gangeszba dobott. A mester így szólt a királyhoz: – Király, most válaszd ki, melyik a tiéd!
A király nem tudta, melyik is az övé.
– Ó, te bolond – szólt Troilanga Szvámí –, nem tudod, melyik a tiéd? Nem ismered meg a saját tulajdonod? – Azután eldobta azt, amelyik nem a királyé volt, és így szólt: – Ezen a világon semmi nem marad velünk. Amikor meghalunk, mindenünk, amink csak van, itt marad. Azt mondom a benned lakozó Valónak: „Ne élj az élvezetek világában! Maradj a törekvés világában! Maradj a Fény, a Béke és az Üdvösség világában! Igaz, király vagy, de bolond is vagy. Légy bölcs! Csak akkor lelsz valódi boldogságra az életben. Légy spirituálisan bölcs!”

Sri Chinmoy magyarázata:
Amíg nem válunk spirituálisan bölccsé, nem tudjuk, mi a valódi tulajdonunk. A valódi tulajdonunk, az örök tulajdonunk, az egyetlen tulajdonunk Isten iránt érzett szeretetünk. Nem lehet semmi más, sem itt a földön, sem ott a mennyben, amit a sajátunknak mondhatnánk. Csak Isten iránti szeretetünk – Isten iránti állandó, lélekteli és odaadó szeretetünk – lehet a mi örök tulajdonunk. Ez a tulajdonunk csak akkor lesz mindig biztonságban, és mi magunk is csak akkor leszünk biztonságban, ha ezt a tulajdont a magunkénak valljuk.
Ha már tudjuk, hogy bőséges, korlátlan, végtelen mennyiségben rendelkezünk Isten iránti szeretettel, akkor Isten tulajdona, ami az Ő teljes teremtése, azonnal a mi tulajdonunkká is válik. Isten iránti szeretetünkkel jogot formálunk Istenre, és abban a pillanatban, ahogy szeretetünket Istennek adjuk, Isten teremtése azonnal a miénk is lesz. Teljes teremtése a Látomásából ered, Ő és a Látomása pedig elválaszthatatlanok egymástól. Ha szeretetünkkel jogot formálunk Istenre, Isten Gondoskodása és Isten teremtése azonnal sajátjának tart minket, mivel az egyetlen tulajdonos Isten, és senki más.
Itt a földön megpróbálunk jogot formálni mindenre, amit csak látunk. De nem tudunk a sajátunknak tartani másokat, és ők sem tudnak minket a sajátjuknak érezni, mert látjuk, hogy valami hiányzik belőlük, és ők látják, hogy ugyanaz belőlünk is hiányzik. És ami hiányzik, az az Isten iránti szeretet. Ez a mag, a lehetőség, amely végül a kétségtelenül bekövetkezővé, a gyümölccsé válik.

troilanga-swami

Troilanga Szvámi

(Ha nem indulna a lejátszás, kattints  ide)


Sri Chinmoy: India csoda lakomái, Sri Chinmoy saját szerzeményét adja elő

Igaz Mester, hamis Mester

A hamis Mester

Így szól:

“Féld Istent.

Ha valami rosszat teszel,

Meg fog büntetni.”

Az igaz Mester

Így szól:

“Szeresd Istent.

Isten azt mondja, hogy a

Te szereteted nélkül Ő nem teljes.”

(Ha nem indulna a lejátszó, kérlek kattints ide.)

images (5)


Sri Chinmoy: Mesterem IV Mi a különbség  46., zene: Shindu együttes Sri Chinmoy dalát adja elő Blue Bird.

 

Belső utazás

A spirituális út, a belső élet utazása, egy élethosszig tartó folyamat. Ha készen állsz arra, hogy ilyen hosszas tanulmányokat folytass, sak akkor fogod megkapni az igaz Mesteredet. Amikor tanulsz, komolynak kell lenned, hogy átmenj a vizsgáidon. Hasonlóképpen a spirituális életben is rendkívül komolynak és őszintének kell lenned. Tehát először is kérlek merülj mélyen magadba, hogy érezd akarsz-e sprirituális Mestert, aki az életed hátralevő részében vezet téged, és hogy tudsz-e rá hallgatni teljesen, egész szíveddel és feltétel nélkül. Ha úgy érzed, hogy hűségesen, odaadóan tudsz követni egy mester és az életedet át tudod adni az útjának, akkor a mester köteles eljönni hozzád. Ha azt érzed, hogy nem létezel és nem is tudsz spirituális élet nélkül létezni, akkor biztos lehetsz benne, hogy készen állsz a spirituális életre. Ha érzed, hogy nem tudsz a földön létezni belső béke, belső öröm és Istennek egy spirituális Mesteren keresztüli élő vezetése nélkül -ha eljutottál erre a szintre- akkor nagyon rövid időn belül feltétlenül fogsz kapni egy spirituális mestert.

(Ha nem indulna a lejátszó, kérlek kattints ide.)

sri-chinmoy-8

Sri Chinmoy

 


Sri Chinmoy: Mesterem, Sri Chinmoy dalát adja elő Shindu együttes, He Amar Man

 

Miért van szükség tanítóra?

Kérdés: Miért van szükségünk tanítóra vagy gurura? Fontos a spirituális út követéséhez hogy legyen gurunk?

Sri Chinmoy: Ebben a világban semmit sem tudunk tanár segítsége nélkül tenni. A tanárra szükségünk lehet egy másodpercig, egy évig, vagy sok évig. Ha zenét akarok tanulni, kezdetben zenészhez kell járnom. Ha meg akarok tanulni táncolni, el kell mennem egy táncoshoz. Ha a tudományokról akarok tanulni, egy tudóshoz kell mennem. Ahhoz hogy ebben a világban bármit is megtanuljunk, kezdetben tanárra van szükségünk. Akkor miképp lehet az, hogy nincs szükségünk tanárra ahhoz, hogy belső, spirituális életünkben segítsen?

A lélek belép egy emberi alakba, egy emberi testbe, és azután az emberi lény növekszik, és befejezi létezésének első évét, második évét, harmadik évét és így tovább. Mit tettek a szülők három évig? Megtanították őt, hogyan kell beszélni, hogy kell enni, hogyan kell öltözködni, hogy kell viselkedni. A gyermek mindent a szüleitől tanul. A szülei eljátszották a szerepüket a gyermek ifjú éveiben.

Hasonlóan, a spirituális életben a spirituális tanítónak meg kell tanítani a tanítványt hogyan kell imádkozni, hogy kell meditálni, hogyan kell koncentrálni. Azután ha a tanuló mindezt megtanulta, és mélyen magába merül, akkor egyedül is megteheti ezeket.

Most itt vagyok Puerto Ricoban. Tudom hogy New York létezik, és hogy vissza kell oda mennem. Mire van szükségem, hogy odajussak? Egy repülőgépre és egy pilótára. Annak ellenére hogy tudom, hogy New York létezik, egyedül nem juthatok oda. Segítségre van szükségem. Hasonlóképp, mindannyian tudjuk, Isten létezik. El akarod érni Istent, de valakinek segítenie kell. Ahogy a repülő elvisz engem New Yorkba, valakinek el kell vinnie téged Isten Tudatába, ami mélyen benned rejlik. Valakinek meg kell mutatnia az utat, hogy beléphess saját isteniségedbe, azaz istenbe. Tehát a válasz – az elején szükségünk van tanítóra.

(Ha nem indulna a lejátszó kattints ide )

images (5)


Sri Chinmoy bölcsessége.  (173-174), Zene: Shindu Songs Heavenly

 

A mester igaz tanítványai

Egy napon Balánanda néhány tanítványa megkérdezte a mestert:

-Egyes tanítványaid más mesterekhez is járnak. Te helyesled ezt?

-Igen, helyeslem -felelte a mester.- Úgy tesznek, mint a méhek. A méhek szeretik sokféle virágról gyűjteni a mézet, tehát a tanítványaim is megtehetik ezt.

-Nem, mi ezt sohasem tennénk. – tiltakoztak a tanítványok.- Mi nem akarunk olyanok lenni, mint a méhek. Mi teljesen a tiéd akarunk lenni. Te sokkal többel rendelkezel, mint amire nekünk szükségünk van.

-Tudtam, tudtam! Lelkendezett a mester. -Tudtam, hogy ti nem vagytok ilyenek. De egy dolgot megtehettek. Elmehettek más spirituális mesterekhez metafizikai tudásért. Mindannyiótokat én avattalak be. Az Isten-megvalósításhoz én vagyok a mesteretek, és mások lehetnek a mestereitek a filozófiához és az értelmi fejlődéshez.

-Nincs szükségünk az értelemre – felelték a tanítványok. -Nincs szükségünk értelmi fejlődésre. Csak szívre van szükségünk, a veled való egység szívére.

-Kik mások lehetnének az igaz tanítványaim, ha nem ti?

Balananda


Sri Chinmoy: India csoda-lakomái (123)

Mindenkinek megvan a képessége és lehetősége hogy király legyen, ha akar.

Korábban mondtam, hogy az emberek kigúnyolják azt, ha valaki fegyelmezni próbálja magát. A társadalom időnként még a spirituális mestereket is kineveti és elítéli. Még a spirituális személy, akinek a szíve hófehér, akinek a szíve a megtestesült igazság, akinek az élete makulátlan, akinek a lélegzete is a tisztaság áradata, áldozatul eshet a tudatlan világ bírálatának.

Erről egy Zen történet jut eszembe. Volt egy nagyon tiszta, magasan megvilágosult Zen mester. A lakóhelye közelében volt egy szatócsbolt. A bolt tulajdonosának volt egy gyönyörű hajadon lánya. Egy nap kiderült, hogy a lány gyereket vár. Szülei iszonyú haragra gerjedtek. Meg akarták tudni, ki az apa, de a lány nem volt hajlandó megmondani a nevét. Hosszas szidalmazás és zaklatás után végül azt mondta, hogy a Zen mester az. A szülei hittek neki. Amikor a gyermek megszületett, elrohantak a Zen mesterhez, ocsmány szavakkal szidalmazták, és otthagyták nála a csecsemőt. A Zen mester egyetlen hozzászólása ennyi volt: – Valóban?

A Zen mester elfogadta a gyereket, és nekilátott, hogy gondját viselje. Jó hírének ezzel vége is szakadt, és a mester gúny tárgyává vált. A napok hetekbe nyúltak, a hetek hónapokba, a hónapok évekbe.

Emberi életünkben azonban van valami, amit lelkiismeretnek nevezünk, a lányt pedig furdalta a lelkiismerete. Egy napon végül elárulta a szüleinek a gyermek valódi apjának a nevét. Ez az ember a halpiacon dolgozott. A szülők újra haragra gerjedtek. Ugyanakkor bánat és szégyen ült a házra. Megint futva mentek a spirituális mesterhez, elnézést kértek, elmondták a történetet és visszavették a gyermeket. A mester egyetlen hozzászólása ennyi volt: – Valóban?

Ha önátalakításod közben az emberek nem értenek meg, nem tetszik nekik a te tiszta életed, kérlek, ne törődj a kritikájukkal. Ha nem értékelik az őszinteségedet, alsó vitális természeted uralására tett erőfeszítésedet vagy elért sikereidet, nem számít. Ha azt akarod, hogy értékeljék és csodálják próbálkozásodat, akkor életedbe nem csak a kritikákat és hitetlenségüket vonod be szükségtelenül, de a kétséget és a kísértést is.

Minden emberi lény öntudatlanul kritikát, hitetlenséget, kétséget és kísértést testesít meg. Egyrészt törekvésed erejével próbálod túlszárnyalni magad, másrészt más emberek kísértését vonod be az életedbe, és öntudatlanul ezzel a kísértéssel táplálod az alacsonyabb természetedet.

Próbálj hát őszinte lenni magadhoz! Hadd bíráljon a világ. Hadd ugasson meg a világ. Őszinteséged az oltalmazód. Spirituális fegyelmed el fog vezetni elrendelt Célodhoz. Ki a király? Nem az, aki országot irányít, hanem az, aki legyőzte önmagát. Mindenkinek megvan a képessége és lehetősége hogy király legyen, ha akar. Isten bőséges lehetőséget és határtalan képességeket adott nekünk arra, hogy királya legyünk nem csak e kerek világnak, hanem az egész világmindenségnek.

images (8)


Sri Chinmoy: A belső ígéret.

 

Csak egy tanítványt akarok: a Szívet

 

Élt egyszer egy spirituális Mester, kinek több száz tanítványa és követője volt. A Mester gyakran tartott előadásokat különböző helyeken: templomokban, zsinagógákban, iskolákban és egyetemeken. Beszédet tartott mindenhol, ahová hívták, vagy ahol tanítványai előadásokat szerveztek számára. Beszélt gyermekekhez, felnőttekhez, előadásokat tartott egyetemi hallgatóknak és háziasszonyoknak. Néha tudósoknak és fejlett keresőknek adott elő. Ez így ment csaknem húsz éven át.

Végül eljött az idő, és a Mester úgy határozott, hogy nem tart több előadást. Így szólt tanítványaihoz: „Elég! Sok éven keresztül csináltam ezt. Ezután nem mondok több beszédet. Csend jön. Egyszerűen csendben maradok.”

Körülbelül tíz évig a Mester nem tartott előadást. Hallgatását nem törte meg sem ashramjában sem máshol. Korábban kérdések ezreire válaszolt, most pedig nyilvános meditációkat sem tartott. Tíz év elteltével tanítványai könyörögtek hozzá, hogy folytassa korábbi gyakorlatát: mondjon beszédeket, válaszoljon kérdésekre és tartson nyilvános meditációkat. Mindannyian kérlelték, s végül beleegyezett.

A tanítványok nyomban több helyen is szervezni kezdtek. Újsághirdetéseket adtak fel, mindenhová plakátokat függesztettek, melyek hirdették, hogy Mesterük újból fog beszédeket mondani, és magas meditációkat tartani a nyilvánosság számára. A Mester el is ment ezekre a helyekre, néhány kedves, odaadó tanítványával együtt, és emberek százai gyűltek össze, hogy a Mestert meghallgassák, és választ kapjanak kérdéseikre. De mindenki legnagyobb meglepetésére a Mester egyáltalán nem beszélt. Az előadás elejétől a végéig, két teljes órán át csendben maradt.

A hallgatóságból egyes keresők bosszankodtak. Kifogásolták, hogy az újságban és a plakátokon azt írták, hogy a Mester a meditáción kívül rövid beszédet tart, és kérdésekre is válaszol. „Hogyan lehetséges, hogy meg sem szólalt?” – kérdezték. „Hazug ember!” – mondták sokan és felháborodásukban korán el is mentek a találkozóról. Mások abban a reményben maradtak két órán keresztül, hogy a Mester talán majd a végén fog beszélni, de a Mester a meditációt anélkül fejezte be, hogy bármit is mondott volna. A közönség soraiból néhányan belső örömöt éreztek. Egyesek csak azért maradtak, mert attól tartottak, ha korán elhagyják a termet, mások azt gondolják majd róluk, hogy nem spirituálisak, és egyáltalán nem tudnak meditálni. Így voltak akik elmentek, voltak akik vonakodva maradtak, egyesek mások előtt akartak bizonyítani, és csak nagyon kevesen voltak azok, akiket a legnagyobb őszinteség, odaadás és belső sírás marasztalt.

Így ment ez három-négy éven keresztül. Sokan irgalmatlanul kritizálták a Mestert és a tanítványokat is kínos helyzetbe hozták, mikor ilyeneket mondtak: „A Mesteretek hazudik. Mivel magyarázzátok, hogy az újságokban olyan hirdetést jelentettek meg, hogy Mesteretek beszédet mond, kérdésekre válaszol és meditációt tart. Ő csak meditációt tart, és abból nem tanulunk semmit. Ki tud két-három órán keresztül meditálni? Csak áltat bennünket, és önmagát is csak áltatja.”

Néhány közeli tanítványa nagyon rosszul érezte magát emiatt. Bántotta őket, hogy sértegetik és kritizálják Mesterüket. Újra és újra kérlelték a Mestert, hogy legalább egy rövid beszédet mondjon és feleljen néhány kérdésre a meditáció végén. Végül a Mester beleegyezett.

A következő alkalommal, a Mester tulajdonképpen nem felejtette el ígéretét, csak meggondolta magát. Csak meditált és meditált, s most nem kettő, hanem négy órán keresztül. Még közeli tanítványai is szomorúak voltak. Nem lehettek mérgesek Mesterükre, mert az komoly karmikus hiba ha valaki Mesterére megharagszik. De attól tartottak, hogy a hallgatóságból valaki feláll és ott helyben sértegetni fogja a Mestert. Így gondolatban felkészültek rá, hogy megvédik Mesterüket, ha ilyesmi történne.

Amikor már négy óra is eltelt, de még semmi jel nem mutatott arra, hogy a Mester beszélni készülne, vagy befejezné a meditációt, egyik igen közeli tanítványa felállt és így szólt: „Mester, kérlek ne feledkezz meg az ígéretedről.”

A Mester azonnal így válaszolt: „Ó, az ígéretem. Valóban, ígéretet tettem nektek, így most szent kötelességem beszédet tartani. Mai beszédem nagyon rövid lesz. Szeretném elmondani, hogy már több száz, több ezer előadást tartottam. De kik hallgatták szavaimat? Ezernyi fül és ezernyi szem. Tanítványaim a közönség fülei és szemei voltak – ezer meg ezer fül és szem. De semmit sem sikerült megtanítanom nekik. Most másfajta tanítványokat keresek. Ezentúl új tanítványaim a szívek lesznek.

Ezernyi helyen mondtam el tanításaimat. De tanításaim egyik fülön be, a másikon ki – az elképzelhető legröpkébb pillanat alatt. És az emberek láttak engem beszélni és kérdésekre válaszolni. Szemeik egy elröppenő pillanatra megláttak bennem valamit, majd mindent teljesen el is veszítettek. Míg én a fennkölt Igazságról, Békéről, Fényről és Üdvösségről beszéltem, az nem jutott be a fülekbe, mivel azok már telve voltak az évek alatt felgyülemlett szóbeszéddel, kétséggel, féltékenységgel, bizonytalansággal és tisztátalansággal. A fülek teljesen be voltak szennyeződve és nem fogadták tanításomat. A szemek szintén nem fogadták el Igazságom, Békém, Fényem és Üdvösségem, mivel a szemek mindent a saját módjukon láttak. Amikor az emberi szemek valami szépet látnak, azonnal összehasonlítgatásba kezdenek. Azt mondják: „Hogyan lehet az, hogy ő ilyen szép, hogy ilyen szépen beszél, hogy a kérdései és a válaszai is csodálatosak? Miért van az, hogy én nem lehetek ugyanilyen?” És azonnal előtör a féltékenység. Az emberi fül és az emberi szem is féltékenységgel válaszol. Ha a fül valami jót hall valaki másról, azonnal beléhatol a féltékenység. Ha a szem meglát valakit, aki gyönyörű, az illetőt rögtön irigység fogja el.

„A fülek és a szemek eljátszották a szerepüket. Bebizonyították, hogy istentelen tanítványok, nem tudtam tanítani őket. Fejlődésük a legkevésbé sem volt kielégítő. Most új tanítványokat akarok, és meg is vannak az új tanítványaim. A szívek azok, melyekben egység fog növekedni, – egység az Igazsággal, egység a Fénnyel, egység a belső szépséggel, egység mindazzal, ami Istennek van, s ami Isten maga. A szív-tanítvány az, akinek megvan a képessége, hogy azonosuljon a Mester Bölcsességével, Fényével és Üdvösségével. És ahogy a Mesterrel azonosul, felfedezi saját valóságát: a végtelen Igazságot, Békét, Fényt és Üdvösséget. A szív a valódi hallgató; a szív az igazi megfigyelő; a szív az igazi tanítvány, aki eggyé válik a Mesterrel, a Mester megvalósításával, a Mester látomásával, és a Mester örök Fényével. Mostantól kezdve a szív lesz egyedüli tanítványom.”

India csoda-lakomái (2)

A sértés megtorlást von maga után

Egy napon Troilanga Szvámi meztelenül sétált az utcán, amikor meglátta őt egy elöljáró felesége. Az asszony nagyon megbotránkozott, és azt akarta hogy tartóztassák le a szvámit. Az őrök már éppen le akarták tartóztatni a jógit, amikor az hirtelen eltűnt. Sok ember vette őt körül, ezért mindenkit meglepett, hogy el tudott menekülni. Kis idő múlva Troilanga Szvámi mosolyogva megjelent ugyanazon a helyen. Az elöljáró haragra gerjedt.

-Miért csinálsz ilyet?- kiabált és kíméletlenül szidalmazta a mestert. -Miféle furcsa kinézetű alak vagy te. Miért mászkálsz meztelenül? Elment az eszed? Annyi kellemetlenséget okozol nekünk!

Végül mégis hagyta, hogy Troilanga Szvámi elmenjen. A következő éjjel az elöljáró álmot látott. Álmában egy tigrisbőrt viselő és háromágú szigonyt tartó szanjászí futott felé, és meg akarta őt ölni. A szanjászí azt mondta az elöljárónak: “Hogy merészelted sértegetni Troilanga Szvámit? Ő olyan nagy spirituális mester. Nem engedem, hogy itt maradj Benáresz szent városában!”

Az elöljáró halálra rémült. Álmában hangosan felkiáltott, mire szolgálói a segítségére siettek, és felébresztették.

Másnap az elöljáró maga ment el Troilanga Szvámihoz, a lába elé borult, és bocsánatáért esedezett, amit azonnal meg is kapott.

Magyarázat:

Ha valaki Isten megvalósított mestert sérteget, akkor azonnali büntetésben részesül, nem magától a mestertől, hanem Istentől, aki a mestert, az Ő legfőbb eszközét jobban szereti, mint saját magát. A mester megbocsát a vétkesnek, mert a megbocsátás az, amit a mester ismer. De Isten, annak ellenére, hogy Ő saját örökkévalóságának és végtelenségének megbocsátása, nem engedi, hogy választott eszközét nevetségessé tegyék és sértegessék, mert az az  eszköze, aki csak Istentől és egyedül Istenért van. Végső soron Isten saját Igazság-Fény-Szépségének állandó kinyilvánulását akarja.

India csoda-lakomái (1)

“Úgy döntöttem elmesélek néhány hagyományos történetet, amit Indiában jól ismernek az emberek. Ezeket a történeteket nem én találtam ki. Spirituális mesterekről szólnak, akik olyan könnyedén és gyakran szemléltették okkult erejüket, mint ahogy mi vizet iszunk. Én azok közé tartozom, akik nem értékelik a csodákat, mert a csodák elég gyakran csak a kíváncsiságot táplálják. A kíváncsiság és a törekvés között pedig hatalmas szakadék tátong. Ugyanakkor vannak spirituális mesterek, akik úgy gondolják, hogy az embernek akkor is tanácsos elkezdenie a spirituális utazást, ha azt kíváncsisággal kell elkezdenie. Végül ugyanaz az ember fog lépni a valódi törekvés világába.

Az okkultisták néha be akarják bizonyítani, hogy nem korunk tudományáé az utolsó szó Isten teremtését illetően. Meg akarják mutatni, hogy a belső világ határtalan kincsei könnyűszerrel elhallgattatják az emberiség és a külső világ vívmányait. Csak hogy tudjuk, amit csodának nevezünk, az az érzékeken túli világban mindennapos esemény. Belsőleg tanulhatunk ezektől a nagy mesterektől, lenyűgöző csodáikból, lélekemelő életükből. Ezért gondoltam, elmondom ezeket a történeteket.”

Sri Chinmoy

A mester spirituális ereje

Sri Juktésvar, aki később Szvámi Jogánanda guruja lett, nagyon közeli tanítványa volt Sjáma Csaran Láhirinek. Egy napon legkedvesebb barátját, Rámot megtámadta a kolera. Két orvos próbálta megmenteni az életét, de úgy tűnt, minden erőfeszítésük hiábavaló. Csak órák kérdése volt, hogy Rám meghaljon.

Juktésvar elszaladt a mesteréhez, és kérlelte, mentse meg a barátja életét.

– Vannak orvosaitok – felelt Láhirí. – Miért van szükségetek rám? Az orvosok meg fogják menteni. Ők nélkülem is meg tudják tenni, amit kell. Nem szükséges beavatkoznom.

Juktésvar reménnyel telve tért vissza, de barátja állapota fokozatosan rosszabbodott. Mikor már csak pár perce volt hátra, Rám így szólt legkedvesebb barátjához:

– Pár percen belül meghalok. Kérlek, mondd meg a mesternek, hogy van egy utolsó kívánságom. Az a kívánságom, hogy jöjjön el, és érintse meg a holttestemet, és így áldjon meg. Ez az utolsó kérésem tőle. – És néhány perc múlva eltávozott.

Juktésvar sírva ment újra Sjáma Csaran Láhirihez, hogy átadja Rám üzenetét.

– Hogy van Rám? – kérdezte a mester.

– Kérlek, menj, és nézd meg magad! – felelt Juktésvar. – Az volt az utolsó imája, hogy érintsd meg a holttestét, és áldd meg őt.

– Akkor miért kellene odamennem? – kérdezte erre Sjáma Csaran. – Nem halott.

– De igen – mondta Juktésvar. – Az orvosok is megerősítették.

Láhirí olajat vett ki egy mécsesből, és így szólt: – Menj, tegyél ebből az olajból a szájába!

A barátja ugyan halott volt, de ha ez volt mestere parancsa, mi mást tehetett volna Juktésvar. Elment, és a mestertől kapott olajból tett egy kicsit Rám szájába. Pár perc múlva Rám életre kelt, és azt mondta, álmot látott, amiben Sjáma Csaran Láhirí gyönyörű alakban jelent meg. A mester így szólt hozzá: “Rám, miért alszol? Kelj fel, és gyere el hozzám!” Ezután Rám felállt, felöltözött, és a két barát elment Sjáma Csaran házához.

– Megtanítottam neked, hogyan győzheted le a halált – szólt a mester Juktésvarhoz. – Ezentúl, ha valaki meghal, csak tegyél egy kis olajat a szájába. Megadtam neked a halál elleni orvosságot.

Mindenki csak nevetett és nevetett, mert tökéletesen tudták, hogy az olaj csak egy külső gesztus volt, egy jelkép, egy szimbólum. Az élet ajándéka valójában Láhiritől származott.

Sri Chinmoy magyarázata:

Csak a mindenható spiritualitás változtathatja a lehetetlent könnyen bekövetkező lehetőséggé. De a spiritualitás – puszta nagylelkűségéből – igyekszik világi eszközökön keresztül működni, hogy a fizikai elmét meggyőzze arról, hogy az igazság alapelvei a bennünk lévő emberi számára is hozzáférhetők. Egyébként minden habozás nélkül mondhatjuk, hogy a spirituális erő változtatja át csendben a lehetetlen valóságot tiszta és biztos lehetőséggé. És nem pusztán ennyit tesz, hanem utána a lehetőséget gyakorlati és szükségszerű valósággá alakítja.

Rámot a mester spirituális ereje élesztette újjá. Máskülönben életben marad-e a haldokló, akármilyen olajat tesznek is a szájába? Lehetett volna bármi más is. A mester csak azért mondta a tanítványának, hogy használjon olajat, hogy a fizikai elmét valamilyen fizikai tárggyal meggyőzze. Ezért mondják a mesterek, hogy “tedd ezt, vagy tedd azt”, amikor valaki beteg. Valójában spirituális erejük végzi a gyógyítást, de tudják, hogy ez meggyőzi a fizikai elmét, és így a beteg fizikai értelme el tudja hinni, hogy a mester valóban törődik vele.