spirituális fejlődés

Ne állj meg soha!

Csak egy tanácsom van számodra: ha már elindultál, ne állj meg soha!

Amikor tudatos keresőkké, odaadó keresőkké, feltétel nélküli keresőkké válunk, felgyorsítjuk spirituális fejlődésünket. Akkor az Isten-megvalósítás nem marad elérhetetlen cél. De el kell indulnunk. Valami nehéznek tűnhet, amíg tudatosan el nem kezdjük. Ha tudatosan belekezdtünk valamibe, tudnunk kell, hogy az nem marad örökre nehéz. Ha ma öntudatlanul elkezdünk valamit, holnap azt sem fogjuk tudni, hogy elkezdtük, és egy idő után teljesen meg is feledkezhetünk a dologról. De ha ma lélekteljesen és tudatosan imádkozunk Istenhez, ha holnap megint lélekteljesen és tudatosan megtesszük ezt, és ha így folytatjuk tovább, akkor semmi sem marad nehéz.

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattints ide.)

jun_15_80_zurich_10lm_large

Sri Chinmoy

 


Sri Chinmoy: Életem lélek-utazása (augusztus 17), Bhuler Anta Nai Je Amar: Satja együttes Sri Chinmoy dalát énekli

Egykor ők is bugdácsoltak

A spirituális életben kezdetben mindenki hullámhegyeket és hullámvölgyeket tapasztal. Amikor a gyermek járni tanul, eleinte újra és újra megbotlik és elesik. De egy idő után megtanul rendesen járni, és végül futni is. Végül olyan gyorsan fog futni, ahogy csak a képességei engedik. De egy apró gyermek nem várhatja, hogy olyan gyorsan tudjon futni, mint az apja, mert az apjának sokkal fejlettebbek a képességei. Amikor éppen hullámhegyen vagy, úgy kell érezned, hogy betekintést nyersz későbbi képességeidbe. Amikor hullámvölgyben vagy, akkor pedig azt kell érezned, hogy ez csak ideiglenes képességhiány. Pusztán azért még nem kell elcsüggedned, mert azt látod, hogy akik fejlettebbek a spirituális életben, azok futnak. Egykor ők is bukdácsoltak.

(Ha nem indulna a lejátszás, kattints ide)

smile-103-sri-chinmoy1982

Sri Chinmoy


Sri Chinmoy: Életem lélek-utazása (szept.24.)

Isten és a rossz

Isten mindenben benne van, de tudnunk kell, hogy itt a földön minden relatív. Isten benne van a szennyes vízben, benne van a méregben, de ha megisszuk, meghalunk. Isten mindenben benne van, de Isten adott nekünk bölcsességet. Használnunk kell az agyunkat, saját tudatos ítélőképességünket.

A fejlődés mezején minden egy jobb, beteljesítőbb és megvilágosítóbb lét felé halad. Korlátozott tudással kezdtünk evolúciós utazásunkat. Isten egykor az ásványi életünkben, a növényi életünkben és az állat életünkben volt. Most az emberi életünkben van. És amikor isteni életet élünk, akkor ott is ott lesz. A fejlődés folyamatában vagyunk, menetelünk, futunk a legmagasabb Igazság felé. Amikor állatok voltunk, öltünk, romboltunk, sok rosszat tettünk. De az állati szinthez mérve tökéletesek voltunk, mert az állatok igazi természete a pusztítás. Isten akkor is bennünk, de most emberi lényekként megpróbálunk jobb életet élni. Úgy érezzük, hogy a rossz túlságosan is eljátszotta a szerepét a múltunkban. Ez az úgynevezett rossz szükséges volt egy bizonyos periódusban, de úgy érezzük, most itt az ideje, hogy állati természetünket átalakítsuk. Távolodunk a tudatlanságtól, és belépünk a bölcsességbe. Isten teljesen benne volt a tudatlanságban, és most fejlődő bölcsességünkön, tudásunkon keresztül cselekszik. Isten fölötte álla rossznak és jónak. Spirituális szentpontból olyan, mint rossz nem létezik. Amit rossznak nevezünk, az valójában tévedés. Szigorúan vett indiai filozófiánk szerint a rossz kifejezést nem használjuk, kötődésnek vagy tévedésnek nevezzük. Ez a tévedés új utat mutathat. Ha a régi szintünkhöz képest kicsit nagyobb tudásra teszünk szert, elvetjük korábbi nézetünket, a rosszal, vagy tudatlansággal kapcsolatban. Tegyük fel, egy tüske van a lábunkban. Érezzük, hogy rossz ez a tüske, mégis szükségünk van egy másikra, hogy ezt eltávolítsuk. Ezután mind a két tüskét eldobjuk.

Amikor a tévedés megkezdi utazását, hibákat követ el itt és ott, mint egy fékevesztett rohanó megvadult elefánt. De ez az elefánt egy nap megnyugszik. Amit ma hibának nevezünk, holnap ugyanazt a dolgot át tudjuk alakítani saját belső sürgetésünk erejével, ami arra irányul, hogy valami tökéletesebbet, istenibbet lássunk, és ahhoz fejlődjünk. Szorosan vett spirituális szemszögből nézve nincs rossz, csak tapasztalatok vannak, korlátozott tapasztalatok, olyanok, amelyek megkötnek bennünket. Most megpróbáljuk ezeket a tapasztalatokat túlszárnyalni, és csak isteni, felszabadító tapasztalatokra szert tenni, olyanokra amelyek tágítják, megnövelik a tudatunkat. A belső fejlődés folyamatában vagyunk; kinövünk a vágyakból, és belépünk a törekvésbe. Amikor túl megyünk a vágy korlátain, és belépünk a törekvés területére, látjuk, hogy Isten mindenben benne van, ugyanakkor túl van mind a jón, mind a rosszon.

(Ha nem indulna a lejátszó kattints ide.)

animals-sri-chinmoy-2-1024x709

Sri Chinmoy: Animals


Sri Chinmoy: Isten Hajnalának Látomása (71-73), Shindu Sri Chinmoy Amar Khudra szerzeményét adja elő.)

A te dolgod az, hogy törekedj…

Kérdés: Azt szeretném tudni, hogy segíti-e az előrehaladásomat, ha folyton a Célomra, az Isten-megvalósításra gondolok.

Sri Chinmoy: Egy óvodás számára a végső cél az, hogy megkapja a diplomát. Nos hát, ha az óvodai foglalkozások alatt folyton arra gondol, hogy „meg kell szereznem a diplomámat, meg kell szereznem a diplomámat”, akkor ez nagy szamárság a részéről. Lehet, hogy tudja, mi a célja, de ha állandóan arra gondol, akkor nem tanulja meg rendesen a mostani leckéit. Vannak keresők, akik az Isten-megvalósításra gondolnak, bár még az alapvető belső ébredésre sem állnak készen. Vannak, akik az Istenmegvalósításra gondolnak, és arról beszélnek, holott még arra sem állnak készen, hogy a spirituális élet ábécéjét megtanulják.

Isten-megvalósítás, Halhatatlanság, Végtelenség, Örökkévalóság – ezek most még csak nagy szavak. Ha ezekről beszélsz, csak légvárakat építesz. Mindez valóság a saját síkján, de ezt a valóságot jelenleg még nem tudod behozni mindennapi életedbe. Hagyjuk hát a valóságot a maga helyén. Ha fantáziáddal állandóan a Célra gondolsz, a Cél nem olyan lesz, mint amilyennek képzeled, és csalódnod kell. Azonkívül ha folyton a Célra gondolsz, akkor nem fogsz kellő figyelmet fordítani a jelenlegi törekvésedre, és öntudatlanul is késlelteted haladásodat. Célod az Isten-megvalósítás, de még csak most léptél a spirituális útra. A helyes úton jársz, és ez jó. Jelenleg figyelmedet a törekvésre, a belső haladásra, az egyszerűségre, az őszinteségre, a tisztaságra és az alázatosságra kell fordítanod.

Az Isten-megvalósítás nehéz cél, de nem lehetetlen. Vannak, akik többévi meditáció után úgy érzik, hogy az Isten-megvalósítás nem lehetséges ebben az inkarnációban, és azt mondják, nem kell nekik. Olyan ez, mint a savanyú szőlő története. Sokan vannak, akik ezért hagyják el a spirituális utat jó néhány év után. Hibáztatják Istent és a mester tanításait, és megrögzött ateistákká lesznek. De ez nagyon rossz. Mielőtt elkezdted a spirituális életet, amikor a tudatlanság élvezeteinek mocsarában fetrengtél, akkor Isten megbocsátott neked, mert tudta, hogy nem ismersz mást. Isten azt mondta: „A gyermekem nem ismer jobbat a tudatlanságnál.” De miután belső életbe kezdtél, ha újra visszatérsz a közönséges élethez, azt gondolva, hogy az Isten-megvalósítás vagy nem létezik, vagy teljesen meghaladja a képességeidet, akkor a belső bűnhődés tudatlan és istentelen cselekedeteidért végtelenül rosszabb, mint akkor lett volna, ha soha nem hagytad volna el a tudatlanságot.

Egyelőre a Cél nagyon messze van, de nem szabad elcsüggedned. Lépésről-lépésre, lassan, de biztosan el fogod érni a Célt. Óvodából általános iskolába mész, aztán középiskolába, aztán egyetemre. Tehát ne légy nyugtalan vagy türelmetlen. Csak Isten tudja, hogy mikor fog eljönni számodra az Ő választott Órája. A te dolgod az, hogy törekedj, Isten dolga pedig az, hogy elárasszon Végtelen Részvétével. Ha te eljátszod a te szerepedet, Isten is eljátssza az Ő szerepét, és választott Órájában megadja neked a megvalósulást. Tehát járjunk a valóság útján. Belső törekvésünknél fogva a Cél maga fog jönni felénk.

Smile-88-of-Sri-Chinmoy

Sri Chinmoy


Sri Cinmoy: Az Isten élet csúcsai: Szamádhi és sziddhi

Miért van szükség tanítóra?

Kérdés: Miért van szükségünk tanítóra vagy gurura? Fontos a spirituális út követéséhez hogy legyen gurunk?

Sri Chinmoy: Ebben a világban semmit sem tudunk tanár segítsége nélkül tenni. A tanárra szükségünk lehet egy másodpercig, egy évig, vagy sok évig. Ha zenét akarok tanulni, kezdetben zenészhez kell járnom. Ha meg akarok tanulni táncolni, el kell mennem egy táncoshoz. Ha a tudományokról akarok tanulni, egy tudóshoz kell mennem. Ahhoz hogy ebben a világban bármit is megtanuljunk, kezdetben tanárra van szükségünk. Akkor miképp lehet az, hogy nincs szükségünk tanárra ahhoz, hogy belső, spirituális életünkben segítsen?

A lélek belép egy emberi alakba, egy emberi testbe, és azután az emberi lény növekszik, és befejezi létezésének első évét, második évét, harmadik évét és így tovább. Mit tettek a szülők három évig? Megtanították őt, hogyan kell beszélni, hogy kell enni, hogyan kell öltözködni, hogy kell viselkedni. A gyermek mindent a szüleitől tanul. A szülei eljátszották a szerepüket a gyermek ifjú éveiben.

Hasonlóan, a spirituális életben a spirituális tanítónak meg kell tanítani a tanítványt hogyan kell imádkozni, hogy kell meditálni, hogyan kell koncentrálni. Azután ha a tanuló mindezt megtanulta, és mélyen magába merül, akkor egyedül is megteheti ezeket.

Most itt vagyok Puerto Ricoban. Tudom hogy New York létezik, és hogy vissza kell oda mennem. Mire van szükségem, hogy odajussak? Egy repülőgépre és egy pilótára. Annak ellenére hogy tudom, hogy New York létezik, egyedül nem juthatok oda. Segítségre van szükségem. Hasonlóképp, mindannyian tudjuk, Isten létezik. El akarod érni Istent, de valakinek segítenie kell. Ahogy a repülő elvisz engem New Yorkba, valakinek el kell vinnie téged Isten Tudatába, ami mélyen benned rejlik. Valakinek meg kell mutatnia az utat, hogy beléphess saját isteniségedbe, azaz istenbe. Tehát a válasz – az elején szükségünk van tanítóra.

(Ha nem indulna a lejátszó kattints ide )

images (5)


Sri Chinmoy bölcsessége.  (173-174), Zene: Shindu Songs Heavenly

 

Mit tettünk Érte?

Pont azért kételkedünk Istenben, mert azt hisszük, hogy nem látható. Kételkedünk Benne, mert úgy gondoljuk nem hallható. Kételkedünk Benne, mert úgy véljük, felfoghatatlan. De mit tettünk azért, hogy meglássuk Őt? Vajon mit tettünk, hogy hallhassuk Őt? És mit tettünk, hogy megértsük Őt? Imádkoztunk-e mindennap, hogy lássuk Őt? A válasz: nem. Szerettük-e odaadóan az emberiséget, hogy halljuk Őt? Nem. Szolgáltuk-e az emberiségben lakozó isteniséget, hogy megértsük Őt? Nem. Nem imádkoztunk Istenhez. Nem szerettük az emberiséget. Nem szolgáltuk az emberiségben lakozó isteniséget. Mégis szemtől szemben akarjuk látni Istent. Képtelenség.

(Ha nem indulna a lejátszó, kérlek kattints ide)

7-3-1976_Jharna-Kala

Sri Chinmoy festménye

 

 


Sri Chinmoy: Életem lélek-utazása (06.05), Sri Chinmoy saját dalait fuvolázza

Mi a spirituális élet?

Mi itt valamennyien keresők vagyunk, a végtelen Fény és az örök Igazság keresői. Ez mit jelent? Azt jelenti, hogy tudatosan és lélektelien elfogadtuk a spirituális életet.

A fő kérdés az: “Mi a spirituális élet?” A spirituális élet olyan élet, amely természetes és normális. Mindig természetes és mindig normális eltérően azoktól a dolgoktól, amelyeken nap mint nap átmegyünk szerteágazó tevékenységeink során. Pontosan azért normális és természetes, mert ismeri a Forrását. Forrása Isten, a végtelen Fény és örök Igazság.

Ha spirituális életet élünk, megérezzük, hogy a béke élete nem kell, hogy örökre elérhetetlen  maradjon. Megérezzük, hogy a szeretet élete, azé a szereteté, amely kiterjed, nem kell, hogy egy távoli cél maradjon. Ha spirituális életet élünk, akkor képesek vagyunk elérni, és a sajátunknak, teljesen a magunkénak vallani mindent, ami istenien és a legfelsőbben beteljesít minket. Jelenleg nem rendelkezünk korlátlan mértékű békével, Fénnyel és üdvösséggel. De ha gyakoroljuk a spiritualitást, ha belső sírásunk, amit törekvésnek hívunk, magasra, magasabbra, a legmagasabbra emelkedik, akkor nemcsak hogy korlátlan de végtelen mértékű békét, Fényt és üdvösséget nyerünk. És ezeket az isteni minőségeket szívünk legmélyebb rejtekében érhetjük el és őrizhetjük meg. Ha lélekteljesen, odaadóan és feltétel nélkül gyakoroljuk a spirituális életet, akkor megpróbáljuk előhozni azt az isteniséget, amellyel mindannyian rendelkezünk. És az az isteniség nem más, mint a tökéletességünk.

Itt mind keresők vagyunk. Minden kereső az ideált és valóságot képviseli. Az ideál az öntúlszárnyalás, a valóság pedig Isten mindent átható Tudata.

Ha bennünk levő ideálba és valóságba akarunk belenőni, akkor teljesen meg kell tisztítanunk elménket azoktól az istentelen gondolatoktól, melyek állandóan megtámadnak minket. Ki kell üríteni a szívünket, és meg kell töltenünk végtelen Fénnyel és gyönyörrel. Akkor Isten, a Való és Isten az Ideál, képesek lesznek törekvő szívünkben táncolni és énekelni.

Itt mindannyian keresők vagyunk. Mind Supreme, Szeretett legfelső Urunk, az Örök Vezető választott eszközei vagyunk. Ezt a lélekteli kijelentésünket nem szavakkal, hanem tettekkel bizonyíthatjuk, szolgáló szeretetünk és szolgálatunk által.

Szerető szolgálat. Szerető szolgálatunk bebizonyítja az egész világnak, hogy Supreme választott eszközei vagyunk a Supreme-ért. Mikor a Legfelsőbbet lélekteljesen, odaadóan és feltétel nélkül szeretjük törekvő elménkben, Isten-Magasságunkat növeljük, és amikor lélektelien, odaadással és feltétel nélkül szolgáljuk a Supreme-ot törekvő elménkben, Isten Mélységünket mélyítjük.

Mivel Supreme kiválasztott eszközei vagyunk, az Isten-megvalósítás sürgető szükségletünk, az Isten-kinyilvánítás pedig abszolút kötelességünk. Sürgető szükségletünk beteljesítésével belül és kívül végtelen Igazság fáklyavivőivé és az Isten-Látomás előfutáraivá válhatunk. Abszolút kötelességünk teljesítésével felfedezzük, hogy isten-magok és Isten-gyümölcsök vagyunk. Ajánljuk fel Isten-magjainkat a Supreme-nak, helyezzük a Lábához, hogy isteni fává nőhessen, amely képes az emberiséget legmagasabb transzcendentális magasságába emelni. Ajánljuk fel Isten-gyümölcseinket is Supreme-nak. Helyezzük a Lábához az Ő kinyilvánítására, teljes és tökéletes kinyilvánítására itt a földön.

Sri Chinmoy Nortwestern Universityn elhangzott beszéde

1975. december 17.

ckg_torino

Sri Chinmoy: A lélek evolúciója (5-8)

 

A hit erősítése

Mint minden jó tulajdonság, a hit is Isten ajándéka. De a hit növelhető személyes erőfeszítésünk által is. Ha imádkozunk és meditálunk, megnövelhetjük hitünket. A hit olyan, mint egy izom. Ha edzünk, izmaink fejlődnek. Ugyanígy, ha eddzük hitünket, azt is megnövelhetjük. Sokan kíváncsiságból kezdenek a spirituális életbe. Nagyon kicsi a hitük. Valami mégis arra kényszeríti őket, hogy folytassák. Később mélyebb hit kibontakozását érzik magukban. Ha valaki egy spirituális utat követ, mindenképpen nő a hite.

Egyik módja annak, hogy több hitet fejlesszünk, ha olyanokkal barátkozunk, akinek már több van több hite. Ez hasonló ahhoz, hogy egy nagyobb tudású ember társaságában saját tudásunk felszínre jön. Ugyanígy, miközben olyanokkal érintkezünk, akiknek több a hite, hitünk lángja fellobban. Ha úgy érzed, hogy valakinek nagyobb a hite Istenben, mint neked, akkor menj és keresd a társaságát. Még ha nincs is lehetőséged rá, hogy beszélj vele, puszta jelenléte növelni fogja a hitedet. Számodra, mint kereső számára ajánlatos olyanokkal érintkezni, akiknek nagyobb a képessége és nagyobb a törekvése mint neked. Szíved öntudatlanul úgy működik majd, mint egy isteni mágnes, és magához vonzza isteni tulajdonságaikat.

Mountain Silence: Samarpaner

Bird-Drawing-by-Sri-Chinmoy-9-1-2006-4-1024x660.jpg


Sri Chinmoy: Az öröm szárnyai  43 o

 

Mindenkinek megvan a képessége és lehetősége hogy király legyen, ha akar.

Korábban mondtam, hogy az emberek kigúnyolják azt, ha valaki fegyelmezni próbálja magát. A társadalom időnként még a spirituális mestereket is kineveti és elítéli. Még a spirituális személy, akinek a szíve hófehér, akinek a szíve a megtestesült igazság, akinek az élete makulátlan, akinek a lélegzete is a tisztaság áradata, áldozatul eshet a tudatlan világ bírálatának.

Erről egy Zen történet jut eszembe. Volt egy nagyon tiszta, magasan megvilágosult Zen mester. A lakóhelye közelében volt egy szatócsbolt. A bolt tulajdonosának volt egy gyönyörű hajadon lánya. Egy nap kiderült, hogy a lány gyereket vár. Szülei iszonyú haragra gerjedtek. Meg akarták tudni, ki az apa, de a lány nem volt hajlandó megmondani a nevét. Hosszas szidalmazás és zaklatás után végül azt mondta, hogy a Zen mester az. A szülei hittek neki. Amikor a gyermek megszületett, elrohantak a Zen mesterhez, ocsmány szavakkal szidalmazták, és otthagyták nála a csecsemőt. A Zen mester egyetlen hozzászólása ennyi volt: – Valóban?

A Zen mester elfogadta a gyereket, és nekilátott, hogy gondját viselje. Jó hírének ezzel vége is szakadt, és a mester gúny tárgyává vált. A napok hetekbe nyúltak, a hetek hónapokba, a hónapok évekbe.

Emberi életünkben azonban van valami, amit lelkiismeretnek nevezünk, a lányt pedig furdalta a lelkiismerete. Egy napon végül elárulta a szüleinek a gyermek valódi apjának a nevét. Ez az ember a halpiacon dolgozott. A szülők újra haragra gerjedtek. Ugyanakkor bánat és szégyen ült a házra. Megint futva mentek a spirituális mesterhez, elnézést kértek, elmondták a történetet és visszavették a gyermeket. A mester egyetlen hozzászólása ennyi volt: – Valóban?

Ha önátalakításod közben az emberek nem értenek meg, nem tetszik nekik a te tiszta életed, kérlek, ne törődj a kritikájukkal. Ha nem értékelik az őszinteségedet, alsó vitális természeted uralására tett erőfeszítésedet vagy elért sikereidet, nem számít. Ha azt akarod, hogy értékeljék és csodálják próbálkozásodat, akkor életedbe nem csak a kritikákat és hitetlenségüket vonod be szükségtelenül, de a kétséget és a kísértést is.

Minden emberi lény öntudatlanul kritikát, hitetlenséget, kétséget és kísértést testesít meg. Egyrészt törekvésed erejével próbálod túlszárnyalni magad, másrészt más emberek kísértését vonod be az életedbe, és öntudatlanul ezzel a kísértéssel táplálod az alacsonyabb természetedet.

Próbálj hát őszinte lenni magadhoz! Hadd bíráljon a világ. Hadd ugasson meg a világ. Őszinteséged az oltalmazód. Spirituális fegyelmed el fog vezetni elrendelt Célodhoz. Ki a király? Nem az, aki országot irányít, hanem az, aki legyőzte önmagát. Mindenkinek megvan a képessége és lehetősége hogy király legyen, ha akar. Isten bőséges lehetőséget és határtalan képességeket adott nekünk arra, hogy királya legyünk nem csak e kerek világnak, hanem az egész világmindenségnek.

images (8)


Sri Chinmoy: A belső ígéret.

 

Az Arany Lehetőség inkarnációja

Hadd mondjak valamit a reinkarnációról. Láthatjátok hogy az Isten-megvalósított lélek mennyire szenved az emberiség kezében. Talán azt mondjátok: “Kinek kell az Isten-megvalósítás, Guru olyan sokat szenved” Igaz, szenvedek, de Isten senkit sem enged megvalósulatlannak maradni.

Most az a kérdés mennyi lehetőséget kaphattok egy inkarnációban a fejlődéshez? Minden spirituális Mester azt mondta, hogy ha bármely emberi inkarnációban egy Isten-megvalósított lelket kapsz spirituális Mesterednek, akkor a legtöbb lehetőséget- nem csak arra hogy a leggyorsabban fuss abban az inkarnációban- hanem arra is, hogy a jövőbeni inkarnációk számát csökkentsd.

A tanítványaimnak azt szeretném mondani, ha ebben az inkarnációban nem használjátok ki, hogy a társaságomban lehettek, ha nem használjátok megfelelően a belső és külső kapcsolatotokat velem, akkor himalája nagyságú hibát követtek el. Minden alkalommal, amikor a földre visszajöttök, meglátjátok, milyen nehéz fejlődni. Lehetetlen felmérni a szenvedést, amelyen minden emberi lény keresztül megy a földön. Úgy érzitek, hogy a szenvedésetek elviselhetetlen, de nincs arról fogalmatok, mennyivel többet szenvednek azok, akik semmilyen spirituális utat sem követnek. Szerencsések vagytok, hogy spirituális életet éltek.

Minden inkarnáció tapasztalatokat ad nekünk. Nevezhetitek jó, vagy rossz tapasztalatoknak, de ezek a tapasztalatok egy speciális célhoz visznek minket. Néhány emberi lény spirituális gazdagságot nyert -békét, fényt és üdvösséget- az előző inkarnációjából. Korábbi törekvésükből valami isteni tulajdonsághoz jutottak. Biztosan, határozottan, Isten vissza fogja adni nekik ezeket az isteni tulajdonságokat, amikor ismét elkezdik az utazásukat. Ugyanakkor emberek milliói vannak a földön, akik az új inkarnációjukat, új életüket bármilyen isteni béke, isteni fény vagy isteni üdvösség nélkül kezdik.

Azok számára, akik spirituális utat követnek, az a legfontosabb, hogy mennyire komolyan veszik saját spirituális életüket, mennyire értékelik spirituális életüket,  milyen nagyon akarják belső kapcsolatukat tartani a Belső Vezetőjükkel, a Legfelsőbbel.

Ha az isteni dolgok lehagytak benneteket, vagy szándékosan nem értékelitek őket, vagy ha úgy érzitek, hogy semmi nincs a spirituális életben, akkor mehettek és megpróbálhatjátok a másik életet, amit mi külső életnek nevezünk. Meg fogjátok látni, hogy a külső élet végtelenül, végtelenül nehezebb. Mialatt az úton vagytok, a lehetőségeket, amelyeket a törekvésetekből, felajánlásotokból, szeretetetekből, odaadásotokból kaphattok nem fogjátok megkapni, ha nem éltek spirituális életet.

A spirituális életben az óra jön és megy. Ha rosszul használjátok az órát, Isten óráját, a következő alkalommal amikor az óra érkezik, sokkal szigorúbb lesz. Ez olyan, mint a repülőtér. A gép fedélzetére történő végső hívás előtt van három négy felszólítás. De amikor az utolsó hívás jön, ha nem rohantok és szálltok be a gépbe, a repülő nem fog rátok várni.  Lekésitek a járatotokat, és ki tudja mikor kaptok egy másikat. Ugyanígy a spirituális életben. A tudat egyik szintjéről  a másikra akartok menni. Szólítottak. Ha a lehetőség előnyét nem ragadtátok meg most, ha semmi figyelmet nem fordítottatok arra, hogy a járatra hívtak, akkor a vesztesek ti lesztek.

images11