rossz

Jó és rossz

Kezdetben csak Csend volt és végtelen Fény. Azután minden egyes ember kapott egy korlátozott szabadságot, de ezt a szabadságot olyan rosszul használtuk fel, hogy létrehoztuk saját -tudatlanságból, lelkiismeretlenségből és istentelen erőkből álló-  világunkat. Olyanok vagyunk mint az a tehén, amelyet egy kötéllel egy fa köré kötöttek. Miközben él azzal a kis szabadsággal, amit kapott, körbe-körbe szaladgál, és letapos mindent amihez hozzáfér.

A gonosz az elménkben van, nem pedig a törekvő szívünkben. Az elme meg akarja ízlelni az egész világot, legapróbb részleteiben. A szív magához akarja ölelni az egész világot, teljes egységében. A szív úgy érzi hogy az egész világ az övé.Az elme azt mondja, “Ez enyém. Az a tied.” Minél jobban képes elérni az elkülönülést, annál nagyobb az elme öröme. A gonosz egyenlő az elkülönültség érzésével. Ahol egység van, ott nincs gonosz. Ha van bennünk jóakarat, szeretet, egységérzés, akkor ahelyett, hogy lerombolnánk a világot, megpróbáljuk az egész világot magunkhoz ölelni.

Hasonló a helyzet az engedetlenséggel. Ha engedelmeskedünk a belső törvénynek, nem történik semmi. De ha nem engedelmeskedünk neki, létrejön a rossz. Ha megfelelően használjuk a szabadságunkat, akkor az Isteni felé, a Fény felé haladunk. De ha helytelenül használjuk fel, akkor Isten-ellenessé, ellenséges erővé válunk.

Istennek nem állt szándékában az istentelen erők létrejötte. De sok minden történik a világban, amit Isten csak eltűr. Egy dolog valamit teljesen megengedni, és más dolog azt elfogadni vagy eltűrni. Ha a szülőknek rossz gyermekük van, mit tehetnek? Csak eltűrik gyermekük engedetlenségét, rosszaságát. Mi mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Van, aki jó, van aki rossz. De Istennek nem állt szándékában rosszat teremteni.

Isten mindenütt jelen van. Benne van a jóban, és benne van az úgynevezett rosszban is. Ha engem egy tigris fel akar falni, úgy érzem, hogy a tigris egy istentelen erő. De Isten a tigrisben is benne van. Minden folyamatosan fejlődik a nagyobb Isten-kinyilvánítás felé. Függetlenül attól, hogy valaki vagy valami a fejlődés melyik fokát érte el, Isten mindenkiben és mindenben  benne van.

Most tisztított vizet iszom. Ez jó víz. De a víz lehet piszkos, tisztátalan is. Isten a tisztátalan vízben éppen úgy benne van, mint a tiszta vízben. Habár Isten benne van, mégsem iszom piszkos vizet, mert tudom, hogy árt a testemnek.

A spirituális emberek, akik meditálnak, egy bizonyos tudatszinten próbálják meglátni Istent. Isten benne van a rossz dolgokban is, mégsem akarunk visszamenni az állatvilágba és az alacsonyabb tudatsíkokra, hogy ott keressük istent.

https://drive.google.com/file/d/0B-L3Y1oTM4RTVlM3aGVId3dqclk/view?usp=sharing

happiness-sri-chinmoy


Sri Chinmoy: Istenről… (195-197), Bhaja Govinda: Sri Chinmoy dalát a Bhajan Singers együttes adja elő

Reklámok

Isten és a rossz

Isten mindenben benne van, de tudnunk kell, hogy itt a földön minden relatív. Isten benne van a szennyes vízben, benne van a méregben, de ha megisszuk, meghalunk. Isten mindenben benne van, de Isten adott nekünk bölcsességet. Használnunk kell az agyunkat, saját tudatos ítélőképességünket.

A fejlődés mezején minden egy jobb, beteljesítőbb és megvilágosítóbb lét felé halad. Korlátozott tudással kezdtünk evolúciós utazásunkat. Isten egykor az ásványi életünkben, a növényi életünkben és az állat életünkben volt. Most az emberi életünkben van. És amikor isteni életet élünk, akkor ott is ott lesz. A fejlődés folyamatában vagyunk, menetelünk, futunk a legmagasabb Igazság felé. Amikor állatok voltunk, öltünk, romboltunk, sok rosszat tettünk. De az állati szinthez mérve tökéletesek voltunk, mert az állatok igazi természete a pusztítás. Isten akkor is bennünk, de most emberi lényekként megpróbálunk jobb életet élni. Úgy érezzük, hogy a rossz túlságosan is eljátszotta a szerepét a múltunkban. Ez az úgynevezett rossz szükséges volt egy bizonyos periódusban, de úgy érezzük, most itt az ideje, hogy állati természetünket átalakítsuk. Távolodunk a tudatlanságtól, és belépünk a bölcsességbe. Isten teljesen benne volt a tudatlanságban, és most fejlődő bölcsességünkön, tudásunkon keresztül cselekszik. Isten fölötte álla rossznak és jónak. Spirituális szentpontból olyan, mint rossz nem létezik. Amit rossznak nevezünk, az valójában tévedés. Szigorúan vett indiai filozófiánk szerint a rossz kifejezést nem használjuk, kötődésnek vagy tévedésnek nevezzük. Ez a tévedés új utat mutathat. Ha a régi szintünkhöz képest kicsit nagyobb tudásra teszünk szert, elvetjük korábbi nézetünket, a rosszal, vagy tudatlansággal kapcsolatban. Tegyük fel, egy tüske van a lábunkban. Érezzük, hogy rossz ez a tüske, mégis szükségünk van egy másikra, hogy ezt eltávolítsuk. Ezután mind a két tüskét eldobjuk.

Amikor a tévedés megkezdi utazását, hibákat követ el itt és ott, mint egy fékevesztett rohanó megvadult elefánt. De ez az elefánt egy nap megnyugszik. Amit ma hibának nevezünk, holnap ugyanazt a dolgot át tudjuk alakítani saját belső sürgetésünk erejével, ami arra irányul, hogy valami tökéletesebbet, istenibbet lássunk, és ahhoz fejlődjünk. Szorosan vett spirituális szemszögből nézve nincs rossz, csak tapasztalatok vannak, korlátozott tapasztalatok, olyanok, amelyek megkötnek bennünket. Most megpróbáljuk ezeket a tapasztalatokat túlszárnyalni, és csak isteni, felszabadító tapasztalatokra szert tenni, olyanokra amelyek tágítják, megnövelik a tudatunkat. A belső fejlődés folyamatában vagyunk; kinövünk a vágyakból, és belépünk a törekvésbe. Amikor túl megyünk a vágy korlátain, és belépünk a törekvés területére, látjuk, hogy Isten mindenben benne van, ugyanakkor túl van mind a jón, mind a rosszon.

(Ha nem indulna a lejátszó kattints ide.)

animals-sri-chinmoy-2-1024x709

Sri Chinmoy: Animals


Sri Chinmoy: Isten Hajnalának Látomása (71-73), Shindu Sri Chinmoy Amar Khudra szerzeményét adja elő.)