Mester

Mester és tanítvány

Azok a tanítványok, akik elhagyják a Mestert, mert kételkednek, majd visszajönnek hozzá, azt gondolják, hogy ők jöttek vissza a Mesterhez, és ők bocsátottak meg a Mesternek. De valójában a Mester az, aki megbocsát a tanítványoknak, és megengedi, hogy a hajójába visszajöjjenek, mert tudja, ha nem bocsát meg nekik, a tanítványok sehova máshova nem tudnak menni. Olyanok lesznek, mint az elveszett lelkek. De sokkal könnyebb a tanítványoknak, hogy kételkedjenek a Mesterben, elhagyják és aztán visszajöjjenek a spirituális életbe, mint a Mesternek megbocsátani nekik, és ismét elfogadni őket. Szegény Mesternek először szenvednie kell, mert kételkedtek  benne, azután meg kell bocsátani a tanítványoknak, és vissza kell venni őket a külső világból újonnan szerzett összes istentelen erőikkel. Mindkét módon meg van fogva.

A Mester mégis a legnagyobb örömmel veszi a bebörtönzését, mivel a legfelsőbb Atyját szolgálja ezen módon. Hagyja hogy a tanítványok belerúgjanak és kételkedjenek benne mindaddig, amíg a Szuprímtól azt a parancsot kapja, hogy a szolgálatukra, és az egész emberiség szolgálatára legyen.

(Ha nem indulna a lejátszó, kérlek kattints ide.)

sri-chinmoy-109

Sri Chinmoy


Sri Chinmoy: Pillanatképek az Örök Barátról (62-63), He param pita manabe shikhabe: Sri Chinmoy dalát éneklik Arthada és barátai

 

Spirituális Mester

Míg egy spirituális Mester a földön van,

A fa gyökerénél

Ő olyan, mint egy gyermek,

Mindenkinek cukorkát osztogat.

Ha felmászik

A fa tetejére,

Csak azoknak dob cukorkát,

Akik a ragaszkodásával,

Részvétével és törődésével

Valóban foglalkoznak.

(Ha nem indulna a lejátszás, kattints ide)

images (1)

Sri Chinmoy


Sri Chinmoy: Az örökkévalóság függönye mögött (91), Jhedike phirai, Sri Chinmoy saját dalát adja elő esrajon

Emlékezés a Mesterre

Kérdés: Mit tehetnek a tanítványaid ebben az életükben azért, hogy az elkövetkező életeikben emlékezzenek arra, hogy veled voltak, és arra amit tettek?

Sri Chinmoy: Ha a tanítvány tiszta szívből örömet tud szerezni a Mesternek, amíg Ő a földön van, akkor a következő megtestesülésben belső tapasztalatai leszenek, vagy gyermekkorától kezdve spirituális álmai lesznek. Akik nagyon-nagyon lélekteli kapcsolatot alakítanak ki velem ebben az életben, a következő testet öltésben gyermekkortól kezdve érezni fognak engem a szívükben. Olyan családba születnek le, ahol lesz kép rólam. Millió családnak van képe Krishnáról vagy más spirituális személyről. Megtörténhet, hogy a képre nézve olyan hatalmas belső érzésük lesz! Hasonlóképpen, akik a legszorosabb kapcsolatot alakítják ki velem, míg a földön vagyok, a következő életükben már a nevem hallatára örömet fognak érezni. Minden attól függ, hogy a Mester életében a lélek milyen kapcsolatot alakított ki. Ha nincs belső éhség, a személy szinte semmit sem kap a Mestertől, mindegy milyen nagy a Mester.

Ebben az életemben tanítványok ezreivel rendelkezem, sok követővel, baráttal, tisztelővel stb. Fizikai szinten néhány száz emberrel foglalkozom. De amikor a belső világban vagyok, a magasabb világban, lelkek ezreivel és ezreivel foglalkozom. A legtöbb tanítványom azt gondolja, hogy a lelkek világában csak néhány emberrel törődöm, mint például Agnival és azzal a tíz vagy húsz másik tanítvánnyal, akik az évek során meghaltak. Ez a legszánalmasabb hiba. A belső világban megszámlálhatatlan sok lélekkel érintkezem.

Néhányan akik nem szereztek örömet most, azt gondoljátok, hogy ha egyszer a másvilágon lesznek, azonnal közel,  közelebb, a legközelebb lesznek Hozzám. Ez nem így van. Nem készültök fel rá! Nem gondoltok a halálotokra, -nem, nem!

12342685_1091700440870949_1466180177343024339_n


 

Sri Chinmoy:_ Az örökkévalóság függönye mögött  16. o

Igaz, hamis és a fanatikus tanítványok

Minden spirituális Mesternek háromfajta tanítványa van; igaz tanítványok, hamis tanítványok és fanatikus tanítványok. A fanatikus tanítványok igazából nem hiszik el, amit Mesterük mond. Nem hisznek fenntartás nélkül Mesterükben, de a világgal azt akarják éreztetni, hogy igen. Ragaszkodnak ahhoz, hogy az egész világ higgye, hogy amit Mesterük mond, az a legfelsőbb evangélium, de egy szikrányi igaz hitük sincs Mesterükben. A fanatikus tanítványok csak meg akarják mutatni a világnak, hogy mennyi hitük van és mennyire közel állnak Mesterükhöz.

A hamis tanítványok úgy érzik, hogy bármikor bármit tesznek is a Mesterért, azzal óriási szívességet tesznek neki. Úgy érzik, hogy a Mester a vízbe fúlás határán volt, és ők juttatták épségben a partra. Bár ezek az embereknek a maguk módján valóban őszinték és törekvőek lehetnek, nem igaz tanítványok.

Azok, akiknek nehezükre esik elfogadni a Mester nézeteit, ugyancsak hamis tanítványok. Úgy érzik, hogy az igazságot meg kell indokolni és értelmileg fel kell fogni. Ha a Mester mond nekik valamit, azonnal azt kérdezik: “Miért? Miért? Miért?” Mindig indoklást kérnek. Míg elméjüket meg nem győzik, hogy amit a Mester mondott az igaz, vagy hogy a Supreme-tól jött, addig semmit sem tesznek, amit a Mester kért tőlük. De ha a Mesternek állandóan ilyenfajta üzeneteket kell ismételgetnie, hogy néhány tanítvány elméjét meggyőzze, ha egész életét azzal kell töltenie, hogy viselkedését igazolja, akkor soha semmit sem fog tudni tenni ezekért a tanítványokért. Csak értékes idejüket vesztegetik, és a Mester is vesztegeti értékes idejét. Az elmét csak egy röpke pillanatra lehet meggyőzni. A Mester órákat tölthet azzal, hogy az elmét meggyőzze, de rövid időn belül ugyanaz az elme újra kételkedni kezd a Mesterben.

Nagyon gyakran ezek a tanítványok nem is akarnak valódi indoklást, csak a “hatalmas bölcsességüket” akarják fitogtatni. Vagy úgy érzik, hogy a kérdéseket, melyeket feltesznek, még soha senki sem tette fel, és hogy a kérdések maguk halhatatlanok maradnak. De szeretném elmondani, hogy ebben a világban már minden kérdést feltettek, és már minden kérdést megválaszoltak. Amikor egy tanítvány feltesz egy kérdést, csupán néhány szót változtat meg egy előzőleg már feltett kérdésben, és amikor a Mester megválaszolja azt, ő is csak néhány szót változtat meg. Itt a Földön semmi sem új. Valamennyi kérdést már keresők milliói tették fel millió alkalommal, és a valódi spirituális Mesterek már valamennyi választ megadták. Semmi sem új, csak más-más kifejezéseket, szavakat és nyelvezetet használunk.

Ha a Mester mond valamit, amit értelmileg nem tudsz felfogni, meditálj rá. Meg fogod érteni a Mester megállapításának belső jelentését. De azzal, hogy belekötsz, vagy kielégítő értelmi magyarázatot követelsz, csak az értelmi kíváncsiságodat elégíted ki. Ugyanakkor a szó szoros értelmében beszennyezed azoknak a tiszta szívét, akik létrehozták egységüket a Mesterrel, vagy akik meg akarják valósítani az egységüket vele. A legfelsőbb spirituális szempontból nézve, ha a Mester azt mondja, hogy valami fekete, akkor a tanítványai úgy fogják érezni, hogy az a dolog fekete, még akkor is ha fehér. Most azt mondhatod, hogy a fekete az fekete és a fehér az fehér. De a legfelsőbb spirituális szempontból, ha egy megvalósult Mester valamit feketének lát, és ha be tudsz lépni a tudatába és azt a dolgot te is feketének tudod látni, akkor abban a pillanatban belső egységedet építed a Mesterrel; és ez az Istenmegvalósítás kezdete.

Tanítványaimnak azt mondom: “Ha úgy érzitek, hogy az, ahogy ti látjátok az igazságot erőteljesebb, vagy valódibb, lehet, hogy egyetértek veletek, csak hogy a bonyodalmakat elkerüljem. Mikor azt mondom: “Tegyétek meg ezt”, és ti azt mondjátok: ”Nem, nem ez helytelen”, akkor azonnal egyet fogok veletek érteni. Tudom, hogy nem tévedek, de nem akarok vitatkozni. Egyszerűen csak várni fogok, hogy a lelketek előtérbe jöjjön és megéreztesse veletek, hogy igazam volt. Néha a tanítvány azt érzi: “Ugyan mit tudhat erről Guru?” vagy “Ugyan mit tud Guru a külső életről?” Rendben van, akkor hallgatok. De egy nap a lelkük előtérbe jön majd és megmondja nekik, hogy igazat mondtam, teljesen igaz.

Igaz tanítványok azok, akik minden pillanatban a Mester szemével látják az igazságot és a Mester szívével érzik az igazságot. Az igaz tanítvány és a valódi Mester között nincs elkülönültségérzés. Az igaz tanítványok vagy már létrehozták egységüket a Mesterrel minden tudatszinten, a legmagasabbtól a legalacsonyabbig, vagy pedig azért könyörögnek, és azon próbálkoznak, hogy létrehozzák elválaszthatatlan egységüket a Mesterrel. Nem az elméjüket használják a Mesternek igazának megítélésére, hanem a szívüket használják, hogy eggyé váljanak a Mester bölcsességével. Ha valaki érzi a Mester szavainak hitelességét és valódiságát, mindenképpen eléri a Mester tudatát. Az igaz tanítványoknak nem kell elmagyarázni, hogy a Mester miért mondta ezt vagy tette azt. Ők mindig érzik, hogy Mesterük a helyes dolgot teszi, és tudják, hogy mindent értük tesz. Sőt mi több, az igaz tanítvány minden pillanatban készen áll Mesterével küzdeni a tudatlanság ellen, és érzi, hogy a Mester nem saját üdvösségéért küzd, hanem a tanítvány üdvösségéért.

Az Istenmegvalósítás Isten Kegyelmével, a Guru kegyelmével és a kereső törekvésével érhető el. Isten kegyelme az eső. A Guru kegyelme a mag. A kereső törekvése a művelés folyamata. Lám, a bő termés a megvalósulás!

jharna-kala-26-2-1975-e1350235792436


Sri Chinmoy: Mester és tanítvány 20-21

 

Tehát hiszel az álmokban

Egyszer ismert katonatiszt úgy döntött, hogy elfogadja a spirituális életet. Örökre fel akarta adni a kötődések világát, ezért elkezdett naponta imádkozni Istenhez, hogy vezesse el őt a valódi Gurujához. Egyik éjjel álmában egy nagyon gyönyörű fényes lényt látott, és ugyanakkor a szívére írva egy szó jelent meg: “Nigamánanda” Ez a tiszt semmit nem tudott Szvámi Nigamánandáról, aki akkoriban onnan ezer mérföldre egy másik városban élt. De elkezdett kérdezősködni, és hamarosan talált valakit, aki tudott Nigamánandáról és meg is tudta mondani, hol lehet megtalálni a mestert.

Pár nap múlva a tiszt-kereső megérkezett Nigamánandához, tudta, hogy ő volt az a mester, akit álmában látott és térdre borult előtte.

Nigamánanda egyszerűen csak ennyit mondott:

-Tehát hiszel az álmokban.

-Sri-Chinmoy-undated296


Sri Chinmoy: Az isteni hős, madár rajz