Lélek / Soul

Kérdés: Támaszt a lélek követeléseket az emberrel szemben, hogy az megváltoztassa a szokásait?

Sri Chinmoy: Követeléseket, mint olyat, nem támaszt a lélek. Ez nem ugyanaz, mint amikor az anya követel meg valamit a gyermekétől: – Ezt és ezt a te érdekedben mondom neked. – A lélek egy isteni inspirációt küld. Ez az inspiráció néha annyira erőteljes és élő lehet, hogy az ember ezt belső tehernek érezheti, melyet belső énje helyez a külső személyiségére. A lélek azonban nem követel. Ellenkezőleg, együttérez az ember gyengeségeivel és tökéletlenségeivel, és megpróbál azonosulni velük. Aztán belső Fényével megpróbál segíteni az embernek, hogy az szokásait megváltoztassa.

Kérdés: Sajnos tudom, hogy az elme fogékonysága változékony. A lélekkel is ugyanez a helyzet, vagy a lélek mindig fogékony?

Sri Chinmoy: A lélek mindig fogékony. A lélek mindig nagyon lelkesenfogad több fényt, több örömet, több áldást és minden isteni tulajdonságot. Az elme és az életerő nagyon ritkán fogékony. A szív időről időre befogad, bár nem mindig. De a lélek mindig fogad. Ha a Mester békét akar adni, ha fényt akar adni, ha üdvösséget vagy bármilyen isteni tulajdonságot akar adni, akkor a lélek egyszerűen megragadja azt. A lélek mindig nagyon lelkes és éhes e dolgokért, mert a lélek értékeli őket. Ha valaki orvos, akkor tisztán látja az orvosság értékét. De ha nem vagy orvos, és ha nem érzed magad betegnek, akkor nem érdekel az orvoslás témája.

Question: Does the soul make demands on a person so that he has to change his ways?

Sri Chinmoy: The soul does not make demands as such. It is not like a mother making demands of her child at every moment, saying, “I’m telling you such and such for your own good.” What the soul does is send a divine inspiration. This inspiration can at times be so vivid and spontaneous that the person may feel it to be almost an inner imposition made by his inner self on his outer personality. But the soul does not demand. On the contrary, it sympathises with human failings and imperfections and tries to identify itself with these failings. And then, with its inner Light, it tries to help the person to change his ways.

Question: I know, unfortunately, that the mind goes through varying degrees of receptivity. Is this also the case with the soul, or is the soul always receptive?

Sri Chinmoy: The soul is always receptive. The soul is always eager to receive more light, more joy, more blessings and every divine quality. The mind and the vital very rarely receive. The heart from time to time receives, though not always. But the soul always receives. If the Master wants to give peace, if he wants to give love, if he wants to give light, if he wants to give bliss or any divine quality, the soul just grabs it. The soul is always eager and hungry for these things because the soul values them. If someone is a doctor, then he appreciates the value of medicine. But if you are not a doctor and if you do not feel that you are sick, then you are not interested in the subject of medicine.

1995-chinmoy-canberra-1 (1).jpg
Sri Chinmoy Canberrában

 


Sri Chinmoy: Jóga és spiritualitás (161-162), Sri Chinmoy válaszol 5. rész (8); Inside my Mind:  Sri Chinmoy saját szerzeményét játssza fuvolán

Reklámok

Felfedezi-e a tudomány valaha is a lelket? / Will science ever discover the soul?

Kérdés: Felfedezi-e a tudomány valaha is a lelket?

Sri Chinmoy: A tudomány soha nem fogja felfedezni a lelket. Ez lehetetlen, mivel a lélek egy a tudomány birodalmán messze túli területről jön. A lelket csak felismerni lehet az Abszolúttal való azonosulásunk vagy egységünk által. Ez az egység egy tudatsíkot jelöl. A tudomány ellenben nem foglalkozik tudati síkokkal. Csak azokkal a tényekkel foglalkozik, amiket a fizikai világból nyer. A tudat olyan valami, amit a tudomány nem akar, és nem is tud megközelíteni.

A tudományos vizsgálhat bizonyos spirituális jelenségeket. Egyes jógik meg tudják állítani a légzésüket, és órákig vagy napokig maradhatnak a föld alá temetve úgy, hogy nem ver a szívük. Van, aki tudatosan le tudja állítani a légzését és a szívműködését, de a tudomány ezt nem tudja elhinni. A tudomány azt mondja – Hogyan élhet valaki szívverés nélkül? – Rengeteg dolog van, amit a tudomány felfedezhet, sok csoda, de a tudomány nem képes átlépni az érzékek határát. Az érzékek határán túl vannak a tudati síkok, ahol láthatjuk a lelket játszani, mozogni, táncolni és mindenféle dolgokat tenni. A spirituális ember, ha akarja, könnyen láthatja bárkinek a lelkét.

Rengeteg dolog van, ami a külső síkon láthatatlan, mégis teljesen valós. Ha már láttuk a lelkünket vagy a pszichikai lényünket, hogyan vonhatja ezt kétségbe a tudomány?  Csodálhatjuk a tudományt, mert sok-sok mindent felfedezett. De nem tagadhatjuk azokat a dolgokat, amit spirituális emberek fedeztek fel, és mutattak meg másoknak is.

 

Question: Will science ever discover the soul?

Sri Chinmoy: Science will never, never discover the soul. It is not possible, because the soul comes from a region far beyond the domain of science. The soul can only be realised on the strength of one’s identification or oneness with the Absolute. This oneness refers to a plane of consciousness. But science does not deal with planes of consciousness; it deals only with the facts that it gets from the physical world. Consciousness is something which science is not approaching and cannot approach.

Science can investigate certain spiritual phenomena. Some Yogins can stop their breathing and stay buried underground for hours and days without their heart functioning. One can consciously stop one’s breathing and the functioning of the heart, but science cannot believe this. Science says, “Without the heartbeat, how can one live?”

There are many things science can discover, many marvels, but science cannot go beyond the range of the senses. Beyond the range of the senses there are planes of consciousness where one can see the soul playing, moving, dancing and doing many other things. If a spiritual man wants to, he can easily see the soul of any person. There are many things that are not visible in the outer plane and yet are absolutely real. If you have seen your soul or your psychic being, how can science deny it? We adore science because science has discovered many, many things. But we cannot deny the things that spiritual persons have discovered and have made others see.

Jharna-undated-8-e1350231283208.jpg


Sri Chinmoy: Asztrológia, természetfeletti és túlvilág (158-159), Sri Chinmoy nyugati fuvolán játszik 1987-es canadai koncert sorozatán

 

Keleti lélek, nyugati lélek / Eastern and Western soul

Kérdés: Mit értesz az alatt, mikor azt mondod, hogy valaki egy keleti vagy nyugati lélek?

Sri Chinmoy: A lélek se nem keleti, se nem nyugati. De néhány közülük sok inkarnációját veszi fel a világnak egy meghatározott részén, és ennek a vibrációja itatja át. Egy házban laksz. Egy vibrációval töltöd fel az otthonodat és te is kaphatsz egy bizonyos vibrációt az otthontól. Amikor a lélek különböző államokba vagy országokba jön le, a mentális-, vitális- és fizikai rezgések beléhatolnak. Ezután vagy a léleknek kell megvilágosítania ezeket a rezgéseket, vagy a test, az elme és vitális tökéletlenségeinek burka egymást követően befedik őt.

Ha a lélek több inkarnációt vesz fel Keleten, hajlamos lesz béke-kedvelővé válni. Ha a lélek sok inkarnációt vesz fel Nyugaton, az dinamizmusra hajlamosítja. Egy nyugati lélek tisztában van dinamikájával, a vitális dinamizmusával, és a valóságot a dinamizmuson keresztül próbálja kinyilvánítani. Egy keleti lélek, amely egy békeszerető szívet testesít meg, képességeit elsősorban békén keresztül próbálja felajánlani.

Manapság elég sok, tényleg jó sok őszinte spirituális kereső van a nyugati világban. Sokan közülük keleti lelkek. Itt nem kapnak megfelelő spirituális táplálékot és szomorúak. Ugyanakkor tudják, hogy a Legfelsőbb tervezte ezt így. Máskülönben nem inkarnálódtak volna Nyugatra. A lélek nem tehet semmit a Legfelsőbb jóváhagyása nélkül.

 

Question: What do you mean when you say that somebody is an Eastern or a Western soul?

Sri Chinmoy: The soul is neither Eastern nor Western. But some souls take many of their incarnations in a particular part of the world and they absorb the vibration of this place. You live in a house. You are giving vibrations to the home and you may also receive a certain vibration from the home. When the soul enters into different states or countries, the mental, vital and physical vibrations enter into the soul. Then, either the soul has to illumine these vibrations or the soul is covered by the imperfections of the body, mind and vital in layer after layer.

If the soul takes quite a few more incarnations in the East, then it tends to be peace-loving. If the soul takes many incarnations in the West, then it tends to be dynamic. A Western soul is aware of its dynamism, vital dynamism, and it tries to manifest its reality through dynamism. An Eastern soul, which embodies a peace-loving heart, tries to offer its capacity primarily through peace.

Today there are quite a few sincere spiritual seekers in the West, quite a few. Many of them are Eastern souls. Here they are not getting proper spiritual nourishment and they are sad. Again, they know it is the Supreme who has planned it. Otherwise, they couldn’t have taken incarnation in the West. The soul can’t do anything without the sanction of the Supreme.

soul-sri-chinmoy (1)


Sri Chinmoy: A lélek és a reinkarnáció folyamata (41-43); Bhagaban: Sri Chinmoy dalát Agnikana együttese énekli

Folytasd, csináld tovább /Continue doing this, continue doing this

Kérdés: Guru, mindig azt mondod nekünk, hogy a lelkünknek megvan a képessége, hogy megbüntessen minket, és megbüntet, ha csalódást okozunk neki. Azon csodálkozom, hogy ha a lelkeink ekkora erővel rendelkeznek, hogy valójában fizikai bajt képesek okozni a testünknek, miért nem mutatják meg, hogy megvan a hatalmuk, hogy ösztönözzenek minket?

Sri Chinmoy: Pontosan ezt csinálták harminc éven keresztül! Ezt tették amióta csatlakoztál az utunkhoz. Mióta az utunkra jöttél, éppen attól a naptól fogva, ki ösztönzött, hogy gyere és meditálj? A gyerekek azt fogják mondani, hogy szüleik hozták őket. De a szülőket ki inspirálta, hogy jöjjenek? Nem a lelkük? Hogy a gyerekek azt mondják, hogy őket a szüleik hozták, akkor a szülőket a lelkük hozta. Ugyanakkor a szülők adták az inspirációt a gyerekeiknek.

Attól a naptól kezdve, hogy a lelketek az útra hozott, a lélek inspirál, inspirál, inspirál benneteket – könyörög nektek! A lélek nem csak ösztönöz, hanem könyörög, könyörög, könyörög. Amikor jó tudatban vagytok, amikor jó a meditációtok, akkor mindenképpen éreznetek kell, hogy valaki bennetek, valami lény, könyörög: „Folytasd, csináld tovább.”

Az örömöt, amit hat hónap meditálás után kaptok, váratlanul fogjátok kapni egy napon egy function-ön vagy otthon. Azzal az örömmel, amit kaptok, a lelketeket tápláljátok akkor, és a lélek olyan büszke. A lélek azt mondja: „Ez az, amit akarok tőled!” Ezt az üzenetet fogjátok kapni. Ezt senki nem tagadhatja. Amikor egy nagyon erőteljes meditációtok van, azon a napon mégegyszer elhatározzátok, arra születtetek, hogy kiváló tanítványok legyetek. Eltökélitek, hogy le fogjátok győzni a bizonytalanságot, féltékenységet, kisebbrendűséget, felsőbbrendűséget, vagy bármi mást, amit nem ösztönzőnek, vagy istentelennek éreztek. Az a nap, amikor nincs akadálya a meditációtoknak, a lelketek győzelme.

Igaz az az állítás, hogy a léleknek megvan a képessége, hogy büntessen. De ugyanez a lélek éveken át, -öt, tíz vagy tizenöt éven keresztül- könyörgött nektek. Olykor a lélek talán egy, vagy két hétig is azt mondja, hogy ez reménytelen eset. De azután megpróbálja újból és újból és újból. Van egyetlen tanítvány, aki azt mondhatja, hogy a lelke nem ösztönözte? És ha a lélek legalább egy bizonyos mértékig nem inspirált volna, egyetlen tanítvány sem maradt volna az úton. Egyetlen tanítvány sem fog az úton maradni, ha a lélek nem ösztönzi.

A lélek ad inspirációt, de mennyit képes elfogadni a test, a vitális és az értelem? Az értelem eltökélte, hogy nem fogad el inspirációt. Az értelem mindig kész az igazságot a saját módján látni. Az értelem azt mondja a léleknek, a szívnek, a Mesternek, és még Istennek is: „Ha ez nem történik meg, nem fogok tovább menni. Ha ezt nem teszik meg értem, nem mozdulok.” Így Isten mit tehet? Az értelem határt szabott a léleknek, Istennek, a Mesternek. Azt mondja: „Ha nem kapom meg azt a mangót, akkor nem fogok csinálni semmit. Ha e dolog nem az én saját módomon történik, egy tapodtat sem mozdulok.”

A lélek mégis folytatja azzal a reménnyel, hogy egy napon ugyanaz az értelem azt fogja mondani: „Miért kell ennek az én módomon történnie? Hadd legyen, ahogy te akarod, a lélek módján.” A lélek csak reménykedik, hogy egy nap ezt az üzenetet hallja az értelemtől, mert a lélek próbálja az értelmet rávenni, hogy isteni módon menjen, átadással. Az átadás a Mesternek átadást jelent a léleknek odaadásotok és szeretetetek erejénél fogva. Az értelem elszánta magát, hogy megtagadja az önátadást a léleknek, a lélek mégis reménykedik, reménykedik, reménykedik.

Ugyanakkor a lélek látja, hogy a múltban – öt, tíz, tizenöt vagy harminc évvel korábban – az értelem gyakorolta az önátadást a léleknek. Abban az időben az értelem a lélek módján akarta látni a fényt. De az értelem mostanra elhatározta, hogy nem fogad el fényt, mert erősebbé vált bármi másnál. Megvan a saját eszméje: „Ennek úgy kell lennie, ahogy én akarom.” Az értelem nemtörekvővé vált. Volt idő, amikor fényt, az igazságot kereste, mostanra önfejűvé, teljesen irányíthatatlanná vált. Az értelem nem engedelmeskedik. Olykor, még ha maga Isten is áll az értelem előtt, az értelem hajlíthatatlan marad. Isten használhatja mindenható Erejét, de az értelmet csak összetörni tudja; nem képes rábírni, hogy figyeljen rá. Az értelem még Istenre sem hallgat – elfelejti a lelket és a Mestert!

Én mondom nektek, néha a tanítványok egyáltalán nem hallgatnak rám. Ha a lélek, még ha éppen Isten áll is közvetlenül előttetek, lehet, hogy figyeltek rájuk. A Mester magasabb, mint a lélek. Igaz, hogy Istennél nem lehet magasabb, de a Mester és Isten egyek. De nem mondhatjátok, hogy „Ha a lelkem jön, és előttem áll, és mond valamit, akkor meg fogom tartani.” Ha a Mesteretekre nem tudtok hallgatni, a lelketekre hogy hallgattok majd?

 

Question: Guru, you are always telling us that our souls have the capacity to punish us, and that they will punish us if we displease them. I am wondering, if our souls have so much power that they can actually do physical harm to our body, why do they not appear to have the power to inspire us?

Sri Chinmoy: They have been doing that very thing for thirty years! They have been doing that since you joined the path. Since you joined the path, from that very day, who inspired you to come and meditate? Children will say that their parents brought them. But who inspired the parents to come? Was it not their souls? If the children say their parents brought them, then the parents were brought by their souls. Again, the parents gave the inspiration to their children.

From the day your soul brought you to the path, it has been inspiring, inspiring, inspiring you — begging you! The soul is not just inspiring — it is begging, begging, begging. When you are in a good consciousness, when you have a good meditation, at that time you are bound to feel that somebody within you, some being within you is begging you: “Continue doing this, continue doing this.”

The joy that you get after six months’ meditation, all of a sudden one day you will receive at a function or at home. With the joy that you are receiving, at that time you are feeding your soul, and the soul is so proud. The soul will say, “This is what I want from you!” This is the actual message you will get. Nobody will be able to deny it. When you have a very powerful meditation, on that day once again you are resolved, you are determined to become an excellent disciple. You resolve that you will conquer insecurity, jealousy, inferiority, superiority or anything else that you feel is uninspiring or undivine. That very day, when you do not have obstacles to your meditation, that is the victory for the soul.

To say that the soul has the capacity to punish is true. But this very soul for years — five years, ten years or fifteen years — has been begging you. Sometimes the soul almost every day for a month or two has been trying to inspire you. Sometimes a soul may say for a week or two that it is a hopeless case. But then the soul tries again and again and again. Is there any disciple who can say that his soul has not inspired him? And if the soul has not inspired him at least to a certain extent, no disciple will stay on the path. No disciple will stay on the path if the soul has not inspired him.

The soul gives inspiration, but how much can the body, the vital and the mind accept? The mind is determined not to accept inspiration. The mind is always ready to see the truth in its own way. The mind is telling the soul, the heart, the Master and even God, “If this is not done, I am not going to go farther. If this is not done for me, I am not going to move.” So what can God do? The mind has put a limit before the soul, before God, before the Master. It says, “If I do not get this mango, then I am not going to do anything. If this is not done in my own way, I am not going to budge an inch.”

Still the soul continues, with the hope that one day that same mind will say, “Why should it be done in my way? Let it be your way, the soul’s way.” The soul is only hoping to hear this message from the mind one day because the soul is trying to convince the mind to go in the divine way, to surrender. Surrender to the Master means surrender to the soul on the strength of your devotion and your love. The mind is determined not to surrender to the soul, but still the soul is hoping, hoping, hoping.

Again, the soul sees that in the past—five, ten, fifteen or thirty years earlier — the mind did surrender to the soul. At that time the mind wanted to see the light in the soul’s way. But the mind is now determined not to receive light, because the mind has become stronger than anything else. The mind has its own thought: “This has to be the way I want it.” The mind has become unaspiring. There was a time when the mind used to search for light, for truth, but now the mind has become stubborn, absolutely unruly. The mind will not listen. At times even if God stands in front of the mind, the mind remains stubborn. God can use His omnipotent Power, but He can only break the mind; He cannot make the mind listen. The mind does not listen even to God — forget about the soul and the Master!

I tell you, sometimes the disciples do not listen to me at all. If the soul, even if God stands right in front of you, you may not listen. The Master is higher than the soul. The Master may not be higher than God, true; but the Master and God are one. But you cannot say, “If my soul comes and stands in front of me and tells me something, then I will listen.” If you cannot listen to your Master, will you listen to your soul?

oneness-sri-chinmoy
Egység: Sri Chinmoy festménye

 


Sri Chinmoy: Beyond likes, dislikes (49-53); The Battle of kurkshetra: Sri Chinmoy zongorán játszik

 

Isteni cselekedet, önátadás, jó cselekedet

 

Kérdés: Hogyan befolyásolja a karma az önátadást?

Sri Chinmoy: Hogy a karma miként hat az önátadásra, az teljesen azon múlik, milyen cselekedetet hajtasz végre. Ha a cselekedet isteni, abból automatikusan következik az önátadás. Az isteni cselekvést nem különíthetjük el az önátadástól. Tudnod kell, hogy különbség van az isteni cselekedet és az úgynevezett jócselekedet között.Ha az igazat mondod inkább, mint hazudsz, ha valakihez kedves vagy, ahelyett hogy megbüntetnéd, sértegetnéd vagy megütnéd, akkor jót cselekszel. De az isteni cselekedet csak akkor jön, ha a belső hangra hallgatsz. Semmiféle isteni cselekedetet nem hajtasz végre, ha nem hallgatsz a lélek utasításaira. Először hallod belülről az üzenetet, azután cselekszel. Ezt hívják isteni cselekedetnek. És ha folyamatosan istenien cselekszel, azt nevezik önátadásnak.

Az úgynevezett jócselekedetről a szüleidtől, barátaidtól és mindenkitől hallottál. De ha jót cselekszel, az mind valami erkölcsös dologgá válik: az értelem megmondja hogyan cselekedj. Van egy eszméd, mint például: “Ne hazudj!” Rendben van, nem hazudsz, de ha teljesen őszinte maradsz is, még ha a föld legőszintébb emberévé válsz is, őszinteséged nem képes téged Istenhez vinni. Szükség van az őszinteségre is, de csak azért, mert őszintévé válik valaki, még nem képes elérni a célt. Ehhez istenivé kell válnod. Ki isteni? Isteni az, aki hallja a belülről jövő üzenetet, és hallgat is az üzenetre. Ha hallgatsz erre az üzenetre, a karmád mindenképpen isteni lesz. Maga a cselekedet az önátadásod, mert hallgatsz Valakire benned, Aki mindent tud, és Aki minden.

Tehát ha képes vagy istenien cselekedni, az automatikusan segíti az átadásodat, valójában az isteni cselekedet maga az önátadás. De mi van, ha csak erkölcsösen vagy csak kötelességtudatból cselekszel? Szent kötelességed, hogy segíts a családodnak. De kapsz-e a lelkedtől folyamatosan üzenetet, hogy mondd ezt a fiadnak, azt a feleségednek, és valami mást a lányodnak? Ha nem kapod meg a belső üzenetet, és csak saját bölcsességedet nyújtod, mert a család feje vagy, akkor ehhez minden jogod megvan. De nem tudod, hány alkalommal adsz hibás és rossz tanácsot. Értelmed azt mondja, hogy teljesen helyes a tanácsod. De azt szeretném mondani, ha nem a lelkedből ered, akkor a tanácsod lehet teljesen rossz. Még értelmed legfőbb tanácsa is lehet teljesen téves. És ami a karmádat illeti, téves tanácsod nem csak rád lesz hatással, hanem szeretteidre is.

De ha a tanácsod a a szívedből és a lelkedből ered, akkor én mondom, ez a cselekedet a saját életedben önátadást eredményez még akkor is, ha a hozzátartozóid félreértenek, vagy egyáltalán nem hallgatnak rád. Te eljátszottad a szerepedet. Nos ha a lányod nem hallgat rád, az nem a te hibád. Olyat mondtál, ami közvetlenül Istentől, a Belső Vezetőtől jött. Tehát Isten lesz felelős, ha a lányod nem hallgat rád, mert az üzenet Tőle jött. Te csak végrehajtottad az akaratát, csupán az Ő eszközeként cselekedtél. De ha az üzenet nem a benned levő Istentől ered, akkor a tetted lehet tökéletesen rossz is, és a karmád problémát okozhat.

Mindig azt mondom, hogy a szülőknek vagy az idősebb családtagoknak minden joguk megvan, hogy megmondják a gyerekeknek, mit tegyenek, mit ne tegyenek. Azonban tudniuk kell, hogy tanácsuk közvetlenül a lelküktől jön, vagy az úgynevezett tájékozottságukból ered, amit abból nyertek, hogy sokkal hosszabb ideig éltek már a földön, mint a család többi tagja. Természetesen minden információt és külső tudást felhalmoztál életed során. De ez nem jelenti azt, hogy belső életedben isteni üzeneteket, közvetlen látomást kapsz.

sri-chinmoy-pav21


 

Sri Chinmoy: Önátadásom az Istenné válásom.  37 o.

Soha ne add fel!

Ha úgy érzed, hogy meditációd nem olyan mély, amilyennek lennie kellene, ne add fel. Nem ehetjük mindennap a legfinomabb ételeket, de attól még eszünk. Ugyanígy, amikor meditálunk, tápláljuk a lelkünket, belső lényünket. Még ha nem is tudjuk minden nap a legpompásabban táplálni a lelkünket, akkor is tovább kell próbálkoznunk. Bármivel tápláljuk is a lelket, az jobb, mintha éheztetnénk. Tehát ne add fel soha, próbálj mindig meditálni.

Olyan türelmesnek kell lennünk, mint a földművesnek. A földműves felszántja a földet, és megműveli a talajt. Azután várnia kell, hogy Isten esőt adjon, és a mag csírába szökhessen.  Törekvés-életünkben  éppígy rendszeresen meditálnunk kell, de éreznünk kell azt is, hogy Isten kegyelme esőként száll ránk. Amikor Isten kegyelme leereszkedik, a mi emberi erőfeszítésünk pedig felszáll, képesek leszünk állandóan jól meditálni.

330-sri-chinmoy


 

Sri Chinmoy: Az öröm szárnyai 158

Az élet célja

Az élet célja a belső isteniség kinyilvánítása. Az élet célja az, hogy Isten tudatos eszközévé, választott eszközévé váljunk. Az élet célja az, hogy kinyilvánítsuk a legmagasabb Igazságot, amit megtestesítünk. Először látnunk és éreznünk kell az Igazságot. Aztán fel kell fednünk és ki kell nyilvánítanunk az Igazságot. Az élet célja az, hogy tudatára ébredjünk a Legfelsőbb Valóságnak. Az élet célja az, hogy az Örökkévaló Lény tudatos kifejeződésévé váljunk.

Az élet célja a fejlődés. A fejlődés a belülről jövő kibontakozás. Minden egyes élet maga egy világ. Valóban minden egyes élet egy mikrokozmosz. Ami a hatalmas világegyetemben lélegzik, az lélegzik minden egyes egyénben is.

Az élet célja az, hogy felismerjük Istent. A felismerés sohasem érkezhet el ahhoz, aki tétlen. Meg kell fizetnünk érte az árat. Nincs más választás.

Először szeretnünk kell Istent, ha valóban szeretjük az életet, mert isten nem csak a Forrás, hanem maga az élet Lélegzete. Isten szeretete semmibe se kerül, de nagyon sokat ér. Elménk ismeri ezt az igazságot. Lelkünk megtestesíti ezt az igazságot.

Minden embernek van lelke, és minden egyes léleknek megvan a saját természete. A lélek, amely Isten közvetlen képviselője, azért jön le a földre, hogy beteljesítse azt az ígéretét, amelyet az Abszolútnak tett a legmagasabb tudatsíkon, a mennyben. Minden egyes léleknek sajátos módon kell kinyilvánítania belső isteniségét itt a földön. A lélek a saját fényének a felfedezésén keresztül nyilvánítja ki belső isteniségét. Amikor a lélek törekvése, megvalósítása, kinyilatkoztatása és kinyilvánítása által belép a Kozmikus Önvalóba, akkor fejezi be a földi utazását.

Sri Chinmoy: Peace concert in Tokyo

jhar-oslo-8-sri-chinmoy

 


Sri Chinmoy: Életem Lélek utazása

Halál mint akadály a spirituális fejlődésben

KÉRDÉS: A naplódban leírt egyik meditációdban a halált mint akadályt említed. Mindig úgy gondoltam, hogy a halált átmenetnek tekinted, mely lehetővé teszi az újjászületést és a folyamatos fejlődést.

SRI CHINMOY: Csodálatos! Ahogy mondtam, a halál átmenet. Az élet és a halál olyan, mint két szoba: az élet a nappalim, a halál a hálószobám. Mikor azt mondom, hogy a halál akadály, akkor a halálról egy másik nézőpontból beszélek. Mi is ez az akadály? Ez lesz az a sorompó, amely megállít minket a továbbhaladásban. Ez egy határ, melyen nem tudunk átlépni.

Ez az élet egy aranyló lehetőség, melyet a Legfelső Lény (Supreme) adott nekünk. Nos, a lehetőség egy dolog, az eredmény pedig egy másik. Spirituális fejlődésünk, belső tökéletesedésünk rendkívül egyenletes, nagyon lassú, de ugyanakkor nagyon jelentős. Természetesen akadnak emberek, akik száz meg száz vagy akár ezernyi inkarnáción keresztül követik a normális, természetes körforgását életnek és halálnak. Egy napon viszont Isten Örökkévalóságában megvalósítják, elérik majd a Legfelsőbbet ők is. De néhány igaz, őszinte, nagyszerű törekvő lélekteli ígéretet tesz, hogy még ebben az inkarnációban, itt és most valósítja meg Őt. Annak ellenére ígérik ezt, hogy tudják, ez nem az első vagy utolsó életük. Azonban tudják azt is, léteznek emberek, akik megvalósították Istent, és ők sem akarnak valami távoli, jövőbeli inkarnációra várni. Úgy érzik, hogy Isten megvalósítása nélkül haszontalan élni, és amilyen gyorsan ez lehetséges, el akarnak jutni hozzá. Ebben az esetben, ha eljön a halál, és ők még nem megvalósultak, még nem érték el ezt a céljukat, akkor a halál számukra akadály. Egy lelkes törekvő – akinek elrendeltetett, hogy meghaljon ötvenévesen, de a Supreme kegyes beleegyezésével húsz, harminc évvel kitolhatja a halált – vajon mit tesz ez alatt az időszak alatt? Folytatja őszinte törekvését, legmélyebb meditációját és legmagasabb elmélkedését (kontemplációját). Olyan lesz, mint az a versenyző, aki akadály nélkül szalad Célja felé. Ez alatt a kapott húsz vagy harminc év alatt elérheti a legtávolabbit, ahol Célja található.

De ha a halál közbeavatkozik, akkor ebben az életében nem tudja elérni, megvalósítani Istent. A következő inkarnációban nagyon kevés lélek képes azonnal felvenni múltja törekvésének elejtett fonalát. Amint valaki belép a világba, istentelen, kozmikus erők támadják meg, és a világ tudatlansága, korlátoltsága és tökéletlensége próbálja befedni a lelkét. A gyermekkor éveiben nem emlékszünk semmire. A gyerek ártatlan, tudatlan, és segítségre szorul. Pár évvel később az elme elkezd működni. Nyolc, tizenkét éves kor között már az elme irányít mindent. Így a következő inkarnáció első tizenegy, tizenkét vagy tizenhárom évében majdnem minden lélek – kivéve, ha az nagyon nagyszerű és spirituális volt – elfelejti múltja eredményeit és legmélyebb belső kiáltását. Vannak ugyan spirituális mesterek és nagy törekvők, akik magas fokú spirituális tapasztalatra tesznek szert gyermekkorukban, vagy akik Istenre gondolnak és énekelni kezdenek Istenről életük már ily korai szakaszában. Rendszerint azonban nincs erős kapcsolat a lélek előző inkarnációjában elért eredménye és a jelen inkarnáció korai gyermekévei között. Van láncszem, nagyon finom láncszem az életek között, de ez az első tizenkét vagy tizenhárom életévben lényegében nem érzékelhető.

Néhány lélek előző inkarnációjának törekvését ötven- vagy hatvanéves koráig sem éri el. Spirituális szemszögből nézve, a következő inkarnációjuk eme ötven vagy hatvan éve tökéletes időpazarlás. Ha valaki ebben az inkarnációjában fél évszázadot elvesztegetett, az előzőben pedig húszat vagy harmincat, úgy az már nyolcvan év veszteség. Ebben az esetben mondhatjuk, hogy a halál valóban akadálya a fejlődésnek. Le kell küzdenünk ezt az akadályt határozott törekvésünkkel, töretlen igyekezetünkkel. A törekvésnek olyannak kell lennie, mint egy lövedéknek, keresztül kell törnie, át kell hatolnia a halál falán.

De minden szándékunk ellenére időre van szükség, amíg a belső lény tudatosan a felszínre tör, és az ember az új inkarnációjában elkezd erőteljesen és őszintén meditálni és Istenhez imádkozni. Ekkor ráébred, hogy a múltjából semmi sem veszett el. Minden védve volt a Föld-Anya tudatában, amely valamennyiünk közös kincsestára. A lélek megtudhatja, hogy mit ért el eddig a földön; mindez biztonságban megőrződött a föld tudatában, a föld-„bankban”. Ha egy bankban pénzt helyezel el, majd Angliába utazol, és hat vagy több év múlva visszatérsz, a pénzed kiveheted. A lélek is ugyanezt teszi, miután tíz vagy húsz évre elhagyja a földet. Az addig elért összes eredményét a Föld-Anya érintetlenül megőrzi, majd mikor a lélek visszatér, hogy Istenért dolgozzon, a Föld-Anya visszaadja azokat.

A legtöbbször semmi sem vész el, kivéve az időt, a gyermekkor éveit. Legjobb egy inkarnáció alatt megvalósítani Istent, így nem veszítjük el tudatos törekvésünket újra és újra az átmeneti időszakban. Ha a földön ötven vagy száz évig ezzel az óriási, őszinte törekvéssel élünk, akkor nagyon sokat elérhetünk a belső világban. Ha egy spirituális mestertől valódi segítséget kapunk, akkor lehetséges egy vagy legfeljebb két-három inkarnáció alatt az Isten-megvalósítás. Viszont ha nincs valódi mester és nincs törekvés, akkor száz meg száz inkarnációt kell leélnünk.

images11

 

Spiritualitás

A spiritualitás az ember tudatos vágyódása Isten után. A spiritualitás azt mondja nekünk, hogy Isten, aki ma ismeretlen, holnap megismerhetővé, holnapután teljes ismertté válik.

Istent Isten kedvéért kell akarnunk. Isten beteljesíthet minket saját vágyunk szerint, de ha ezt így teszi, mi leszünk azok, akik nem érzik magunkat igazán beteljesedettnek. Síró szívünk, törekvő szívünk, megvilágosító szívünk mindaddig nem lesz elégedett, míg Istent az Ő saját módján meg nem örvendezteti.

Egy kezdet nélküli kezdet azt mondja, hogy a spiritualitás egy törekvés-növény. E növény nő, nő, örökké nő. Egy vég nélküli vég azt mondja nekünk, hogy a spiritualitás egy önátadás-fa. Ez a fa isteni gyümölcsöket terem, és e gyümölcsök Szeretett Supreme-unkkal való állandó, tudatos és önátadó egységünk ereje által jutnak el hozzánk.

Az igazi spiritualitás az élet tudatos elfogadása, nem pedig az élet megszüntetése, megtagadása, megsemmisítése. El kell fogadnunk az életet, és gyökeresen meg kell változtatnunk, hogy Szeretett Supreme-unk képmásához legyen hasonlatos.

A spiritualitás így szól a szívhez: „Ó szív, miért maradsz bizonytalan? Nem érzed, hogy a Mindenható, a Supreme lakik benned? Nem szabad bizonytalannak érezned magadat, mert te vagy az, aki kijelentheti az egész világnak, hogy ott van benned a Szeretett Supreme élő Jelenléte. Az emberi lény minden része közül elsősorban te vagy a kiválasztott eszköz, hogy az értelmet, a vitális lényt és a testet a lélekhez vezesd. A lélek végül hozzám vezeti őket.”

A spiritualitás így szól az értelemhez: „Ó értelem, ne gondolkodj többé! Gondolat-erőd csupa zavar. Zavart keltesz a család többi tagjában – a testben, a vitális lényben, a szívben –, és ugyanakkor te is összezavarodsz, ha átadod magad a gondolatok világának. Légy bölcs, és maradj csendben!”

A spiritualitás így szól a vitális lényhez: „Ó, vitális lény, ne sóvárogj! Akkor is, ha vágyaid tárgyát birtoklod, e birtoklás nem tesz elégedetté téged. A birtoklásban ott a vágy még több birtoklás után. Mindig csak egy koldus leszel, ha sóvárogsz. Nem számít, hogy mit kapsz, elégedetlen és beteljesületlen maradsz. Ezért ne menj azon az úton! Vess véget sóvárgásodnak!”

Végül a spiritualitás így szól testhez: „Ó, test, meddig alszol még? Nem látod, hogy időtlen idők óta alszol már? Tudatlanság-alvásod az oka, hogy családod többi tagja képtelen elérni az Aranypartot, a kitűzött Célját. Ó, test, ne aludj! A Cél csak azoké, akik fölébredtek. Ébredj fel, kelj fel! Családod többi tagja abban a pillanatban a leggyorsabbnál is gyorsabban fog futni, amint élénkké és tetterőssé válsz, és félredobod a tudatlanság álmának béklyóit.”

A spiritualitás azt mondja a keresőnek, hogy ne éljen a régmúltban, ne éljen a távoli jövőben, hanem a ma közvetlenségében, az örök Mostban éljen. Ez az örök Most az embert, a törekvő magot, és Istent, a mindent tápláló Gyümölcsöt testesíti meg.

Lásd még ezt a bejegyzést.

23-2-1975-ckg


Sri Chinmoy: Everest törekvés

 

 

Rombolás, birtoklás és megvilágosulás

Állati világ, emberi világ és isteni világ: a rombolás világa, birtoklás világa és a megvilágosulás világa.

A rombolás összetett kifejezés. Az állati világban néha a rombolás a túlélés eszköze. De egyébként a rombolás egy negatív erő, a sötétség ereje, mely egyáltalán nem termékeny,hasznos vagy bátorító. Még a gondolatok világa is, mely az emberi életben oly nagy segítség, lehet teljesen romboló is. Nincs szükségünk másik emberre, hogy elpusztítson minket. Egyetlen egészségtelen, rossz gondolat is elég ahhoz, hogy mentális egyensúlyunkat tönkretegye, és ha azt elveszítjük, mindent elveszítünk.

Amikor levegőt veszünk, Isten számtalan apró teremtményét lélegezzük be. Ahhoz, hogy élni tudjunk, lélegeznünk kell, és ők áldozataink lesznek. Mikor elpusztulnak, kedves szívünknek egységérzésének ereje miatt nyomorultul kellene éreznie magát. De ha a mélyebbre hatolunk, akkor azt láthatjuk, hogy ez a pusztítás egyáltalán nem az. Isten Kozmikus Tervében ez a helyes út, hogy életünket folytassuk. Amit valaki rombolásnak nevezhetne, az tulajdonképpen Isten kis teremtményei számára előrelépés, mert a lélek a halál és újjászületés folyamatán keresztül fejlődik.

A birtoklás világában az élvezetért birtoklunk. Birtoklásunk közben megkülönböztetéseket teszünk. Ezt akarjuk; azt nem. Elválasztottságunk érzése miatt előnyben részesítünk egy dolgot a másikkal szemben, és ezt az előnyt emberi módunkon szabjuk ki. Előnyben részesítünk dolgokat, melyek ösztönöznek minket, vagy azonnali örömet és megelégedést adnak. Isten esetében nem létezik megkülönböztetés. Ő mindent sajátjának tekint, és mindenben hatalmas szükségszerűséget és hasznosságot érez.

Birtokolni akarjuk a világot, de képességünk erre annyira korlátozott, hogy választanunk kell a dolgok között. Isten esetében másképp van, Ő nem választ, Neki nincs kedvence; Ő mindent birtokol. Saját Istenségét akarja felszínre hozni, melyet beleoltott minden teremtményébe. Még a tudatlanság romboló erőiben is van némi fény. Ezért Isten még a tudatlanság erejében lévő végtelenül kicsiny fényt is előtérbe akarja hozni. Istenhez hasonlóan nekünk is az istenséget kell látnunk a tudatlanság erőiben. Ne a külső világot nézzük elsősorban; ne fordítsuk teljes figyelmünket a külső testre, amely nem biztos, hogy isteni. Ahelyett, hogy csak a teremtmény külső testével foglalkoznánk, foglalkozzunk a teremtmény istenségével, belső valóságával, és próbáljuk meg a test valóságát átalakítani, hogy oly tökéletessé váljon, mint a lélek-valóság.

Az isteni világban a megvilágosodás tökéletesség. A megvilágosodás sosem utasítja el a rombolás világát, vagy a birtoklás világát. Könnyedén magába tudja fogadni mind a birtoklás, mind a rombolás világát. Mikor behatol a rombolás világába, energiát hoz felszínre, mert a rombolás-világ rengeteg energiával rendelkezik. Isten teremtményének energia aspektusát hozza előtérbe, és azt isteni célra használja. Ha a birtoklás világába lép, akkor mindent birtokol; nem zár ki semmit. Előtérbe hozza az istenség lényegét, mely mindenben ott van. Mikor az Isteniség felszínre kerül, még a külső test is könnyen átalakítható. A megvilágosodás világa nem zárja ki sem a birtoklás világát, sem pedig a rombolás világát. A megvilágosodás világa az elfogadás világa.

Isten az egész világot saját Elégedettségéért teremtette. De az Ő Elégedettsége más, mint a mi elégedettségünk. A mi megelégedésünk az igénylés és a birtoklás, hogy azt mondhassuk: „Ez az enyém, ez az, amit birtoklok.” Isten esetében másként van, Ő teremtményét és saját Létét elválaszthatatlanul egynek látja. A mi esetünkben birtoklásunk mindig magába foglal valakit vagy valamit: „Én vagyok a tulajdonos, te vagy a tulajdon.” Aztán azt érezzük, hogy felsőbbrendűek vagyunk birtokunknál, ennélfogva azt teszünk vele, amit akarunk. Isten pedig azt érzi, hogy Ő és a birtoka egyek, és egyenlőek is.

Néha a teremtmény szembeszáll a teremtővel. A szülők gyermekeik teremtői. Amikor a gyerekek felnőnek, kamaszkorba lépnek, gyakran lázadnak szüleik ellen. A teremtmény megerősödhet, és túlnőhet a teremtő látomásán. Mikor Isten Víziójával teremt valamit, és teremtménye túllép Látomás-Valóságán, Ő nem lesz szomorú. Ellenkezőleg, éppen ez az, amit akar. Isten Látomás-világában egy Valóságot lát, de e Valóságon belül sok valóság virágzik.

Ha megkapjuk azt, amit akarunk, elégedettek vagyunk egy ideig. De ha egy kicsivel is többet kapunk, mint amennyit akartunk, akkor gyakran nem vagyunk elégedettek, mert nem pont azt kaptuk, amit akartunk. Birtokolni akarunk, de ha valami több, vagy kevesebb annál, amit akartunk, akkor nem vagyunk megelégedve, mert az emberi vágy olyannyira korlátozott, hogy a dolgokat pontosan úgy akarjuk, ahogyan azt az értelem kigondolta. Isten, amint kivetítette Vízióját, elégedett. Akkor is, ha a Látomás megnyilvánulása nem ugyanaz lesz, hatalmas örömet érez. A mi esetünkben, miután kigondoltuk kívánságunkat, egy meghatározott eredmény várunk el, és ha az eredmény nem egyezik elvárásainkkal, akkor nyomorultul érezzük magunkat. Isten esetében a Látomás kivetítése önmagában is több, mint elegendő Elégedettségéhez.

A rombolás néha nemcsak a túléléshez szükséges, hanem a tetterő, az energia felszínre kerüléséhez is, mely most a rombolást szolgálja. Máskülönben a levertség és álmosság világa borítja be a lélek rettenthetetlen erejét. Maga a birtoklás nem rossz, csak tudnunk kell, hogy mit birtokoljunk. Tudnunk kell, hogy amire igazából szükségünk van, az a kötelesség, a szépség, a fény és a gyönyör. E dolgokat kell felszínre hoznunk. Ne azon dolgok elérésére törekedjünk, melyek birtokolnak minket, miközben mi birtokoljuk azokat, hanem azok elérésére, melyek az egység dalát énekelni. A megvilágosodás mindennek az elfogadását jelenti – rombolásé, birtoklásé, mindené –, de csak az átalakítás érdekében. El kell fogadnunk, felszínre kell hoznunk és át kell alakítanunk.

Az értelem most az emberi világban, a kísértés világában él. A szem meglát valami szépet, és rögtön megkísérti az értelmet, hogy menjen, és ragadja meg. A fül meghall valami szépet, és rögtön megkísérti az értelmet, hogy menjen, és ragadja meg. Az emberi lény minden része ki van téve a kísértésnek, a kísértés támadásának.

A kísértés világában egy állandó harc folyik, egy kötélhúzás, a kísértés és a megvilágosodás között. A kísértés mindig ki akarja terjeszteni határait, de még ha sikerül is, akkor sem elégedett, mert a kísértést mindig csalódás követi. Ezért mindig maradandó megelégedést keres itt, ott, mindenhol. A megvilágosodás láttán végül megadja magát, mert látja, hogy a megvilágosodás az elégedettség megtestesítője.

A megvilágosodás körülveszi a rombolás világát, a birtoklás világát és a kísértés világát. Próbáljuk mindig a megvilágosodást megcélozni, hogy megvédjük földhöz kötött életünket a rombolás világától, és alakítsuk földhöz kötött életünket mennyeien szabad világgá.

1999-ny-chinmoy_emelés

Sri Chinmoy 2 x 200 fontot (2 x 90,7 kg) emel


Sri Chinmoy: Everest törekvés