Bizonyíték / Evidence

Kérdés: A feleségem, aki máskülönben a legértelmesebbek egyike, ragaszkodik ahhoz a véleményéhez, hogy minden vallási hiedelem téveszme, melyet egzisztenciális aggodalmaink hoztak létre. Az emberek többsége elviselhetetlen gondolatnak tartja, hogy az élet biológiai és racionális tényein kívül az életnek nincs semmi jelentése. De ő úgy érzi, ez mindenkit ki kell hogy elégítsen. Szerinte a halál tényével hasonlóan kell szembenézni, mint egy biológiai realitással. Ez egy régi elmélet, amelyet úgy vélem -intellektuális szinten – sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet.

Sri Chinmoy: Az élettel és a halállal kapcsolatos végső igazságot sohasem lehet megfelelően magyarázni vagy kifejezni. Ezt csak egy törekvő érezheti, és egy megvalósult lélek tudhatja. Teljes mértékben egyetértek Önnel, hogy ezt az elméletet, és éppenúgy azt, melyet a felesége fejtett ki, nem lehet intellektuálisan igazolni. Azonban az sem bizonyítható, hogy abban, amit a felesége érez az élettel és halállal kapcsolatban, bármivel is több igazság volna, mint amit Ön érez ezzel kapcsolatban.

Az emberi emlékezet nem az első és nem is az utolsó szó a valóság világában. Ha nyolcvanéves koromban nem sikerül visszaemlékeznem életem bármely, négyéves korom előtti epizódjára, az nem jelenti azt, hogy azelőtt nem léteztem. Éppígy, ahogy évek sora múlik el, miközben a negyediktől a nyolcvanadik életév felé haladunk. ugyanúgy létezik az életeknek is egy sorozata, melyek összekötik a jelent a távoli múlttal, és beleképzelik magukat a közelgő jövőbe.

Aztán létezik valami, ami túl van korlátozott testi tudatunk felfogóképességén. Még akkor is, amikor az ember teljesen belemerül a legközönségesebb fizikai tevékenységekbe, időnként megérezhet magában valamiféle különös igazságokat. Ezek általában szokatlanok és nagyon felemelőek. Ezek az igazságok egy magasabb vagy mélyebb világból, a tudat egy másik szintjéről érkeznek, és az értelme kapuján kopogtatnak. Így köznapi tudatosságán túli erőket birtokol, és azok is így birtokolják őt.

Az élet elviselhetetlensége megszűnik, ha ráhangolódunk ezekre a magasabb erőkre, mely valójában az egyetemes harmónia. Teljesen egyeteértek abban a feleségével, hogy amikor az ember az ember semmiféle értelmet, semmilyen célt vagy rendeltetést nem lát az életben, ez a hozzáállás, sőt maga az élet is leviselhetetlenné válik. Azonban ami a vallási hiedelmeket illeti, egy hasonlatot szeretnék elmondani neki:

Most egy brooklyni lakásban élek. Ha egy gyerek meglátogat, és megkérdezi:

-Létezik olyan hely, amit Kölnnek hívnak? –

Azt fogom válaszolni:

-Természetesen, gyermekem, Németországban található. – Tegyük fel, hogy ezt válaszolja:

-Be kell bizonyítanod nekem! – Nos, hogyan is tudnám ezt bebizonyítani neki, azt leszámítva, hogy térképeket és fényképeket mutatok neki? Csak azt mondhatom, hogy személyesen látogattam Kölnbe, és sok millióan vannak, akik ugyanezt tették. A kételkedése nem tagadhatja a város létezését.

Ehhez hasonlóan, azoknak, akik teljes mértékben megvalósították Istent, jogukban áll azt mondani, hogy Isten létezik. Csak azért, mert mi magunk nem valósítottuk meg Őt, még nem tagadhatjuk a létezését. Ahogy a gyermek is csak úgy tud szemmel látható bizonyítékokat szerezni, ha Kölnbe utazik, ugyanúgy, Isten valóságát mi is csak úgy bizonyíthatjuk be a magunk számára, ha látjuk Őt. És ez az Isten-keresés egy máskülönben céltalan életnek is páratlan értelmet és irányt ad.

 

My wife, who is otherwise the most reasonable of beings, insists that all religious beliefs are delusions brought about by existential anxiety. Most people find the thought unbearable that there is no meaning in life except for the biological and rational fact of life itself. But this, she feels, should satisfy anybody. The fact of death, she believes, is to be similarly faced as a biological reality. It is an old theory, which I realise can neither be proved or disproved at an intellectual level.

The ultimate truth concerning life and death can never be adequately explained or expressed. It can only be felt by the aspirant and known by the realised soul. I concur fully with you that this idea, as well as that expressed by your wife, cannot be verified intellectually. However, what your wife feels about life and death cannot be proven to be any more true than what you feel about them.

Human memory is not the first and last word in reality. If, at the age of eighty, I fail to recollect any incidents in my life that took place before I reached the age of four, it does not mean that I did not exist before that. Just as a series of years passes by as we go from the age of four to eighty, so is there a series of lives which connects the present with the distant past and projects itself into the imminent future.

Then, too, there is something beyond the comprehension of our limited body-consciousness. Even while a man is grossly involved in the most ordinary physical activities, he may feel within himself, at times, some strange truths. These are usually unfamiliar and greatly elevating. These truths come from a higher or deeper world, from a different plane of consciousness, and they knock at his mental door. Thus he possesses and is possessed by forces beyond his ordinary awareness.

It is when we put ourselves in tune with these higher forces — indeed, with the universal harmony — that life ceases to be unbearable. I entirely agree with your wife’s view that when a person sees no meaning in life, no goal or purpose, this attitude, nay the life itself, becomes intolerable. However, regarding religious beliefs, I wish to place before her an analogy:

I am now living in a Brooklyn apartment. If a child calls on me and asks, “Is there a place called Cologne?” I shall reply, “Certainly, my child, it is in West Germany.” Suppose he says, “You must prove it to me!” Now how can I prove it to him, apart from showing him maps and photos? I can only tell him that I have personally visited Cologne and that there are millions of others who have also done so. His doubt cannot negate the existence of the city.

Similarly, those who have realised God fully have every right to tell us that there is a God. Just because we have not realised Him ourselves, we cannot deny His existence. Just as the child has to satisfy his physical eyes by going to Cologne, we can only prove to ourselves the reality of God by seeing Him. And this quest for God gives to an otherwise purposeless life an unparalleled meaning and direction.

world-harmony-9-sri-chinmoy
Sri Chinmoy festménye

 


Sri Chinmoy: Jóga és spirituális élet (108-111) ; Sahadeva és Pavaka 2017. október 11-én a Mahashamadi évfordulóján Sri Chinmoy zenéjét adja elő

Reklámok

Szíved felszálló imái / Your heart’s climbing prayers

Ó, éhes, hajléktalan emberiség,
Meg tudod, és meg is kell
Változtatnod a sorsod.
Hogyan?
Csak legyen teljes hited
Szíved felszálló imáinak
Beteljesedésében.

O hungry, homeless humanity,
You can and you must
Change your fate.
How?
Just have complete faith
In the fulfilment
Of your heart’s climbing prayers.

1995-chinmoy2a.jpg


Sri Chinmoy: Tízezer Virág-Láng (4727), Sri Chinmoy fuvolán játszik a Music if the Aspiration Heart albumon

Ezrekből csak egy / Out of thousands only one person

Szeretnék valamit mondani a hitről. Biztos mindannyian hallottatok már a Gangeszről, India legszentebb folyójáról. Azt tartják, hogy aki a Gangeszban megmerítkezik, minden bűnétől megszabadul. Egész évben mindenféle bűnöket elkövethetünk, és ha pusztán belépünk a Gangeszba, ezek a bűnök mind eltűnnek. Ez a mi indiai hitünk.

Egyszer Parvati megkérdezte hitvesét, Sívát: „Igaz, hogyha egy ember egyszer megmerítkezik a Gangeszban, minden bűne egy szempillantás alatt szertefoszlik? Valóban ilyen hite van az embereknek?” Síva így válaszolt: „Nos a legjobb az lesz, ha szemléltetem. Mindketten emberi alakot öltünk, és leülünk a Gangesz partjára. Én egy igen öreg ember leszek, te pedig egy öregasszony. Egy csecsemőt tartasz majd a kezedben, és én elveszem az életét. Akkor te azonnal elkezdesz keserű könnyeket hullatni, és kiabálni, hogy elvesztetted egyetlen gyermekünk. Sokan odajönnek, hogy vigasztaljanak, te pedig elmondod nekik: „Ha egy olyan ember áldja meg a gyermekemet, aki úgy érzi, nincs bűne, a gyermek feléled.”

Így hát emberi alakot öltöttek, és leültek a Gangesz partjára. Emberek százai jöttek, hogy ússzanak és fürdőzzenek a Gangeszban. Parvati azt mondta: „Ti itt mindannyian tudjátok, hogy amint beléptek a Gangeszba, bűneitek nem léteznek többé. Menjetek tehát, merítkezzetek meg és áldjátok meg a gyermekemet, és akkor visszatér belé az élet.” Több százan mentek el mellettük, de senki nem akarta megtenni. Készek voltak úszni, készek voltak megmerítkezni vagy akár órákat fürdeni a Gangeszban, de tudták, hogy ennek semmi hatása sem lesz a gyermekre. Megérinthetik a gyermeket, de az nem fog életre kelni.

Így ment ez órákon át. Azután az ott ácsorgók láthatták, hogy egy középkorú ember odamegy az asszonyhoz, aki elvesztette egyetlen gyermekét. Igencsak kellemetlen szaga volt, és indiai mértékkel mérve „jellemtelennek” mondanánk. Az ember odajött az asszonyhoz és megkérdezte: „Miért sírsz?” Az asszony azt válaszolta: „Azért sírok, mert senki nem akarja megáldani a gyermekemet, pedig mindenki tudja, hogy amint megfürdik a Gangeszban, minden bűn távozik belőle, és életre tudja kelteni a gyermekem.”

„Ezért sírsz? Nekem van hitem. Hadd próbáljam meg.” mondta az ember, azzal beugrott a Gangeszba. Pár perc múlva visszatért, megérintette a gyermeket és az azonnal életre kelt. Ekkor Síva így szólt: „Látod, ezrekből csak egy embernek volt hite a Gangeszban!” És ezzel Síva, Párvati és a gyermek eltűntek.

Gyakran mondjuk, hogy hiszünk valamiben, de csak áltatjuk magunkat. Ez az ember sosem foglalkozott a spirituális élettel, de tudta, hogy a Gangesz a Himalájában ered. Minden indiai spirituális mester csodálja a Himaláját, és a legtöbb védikus látó is a Himalája barlangjaiban meditált. Ennek az embernek korlátlan hite volt a Gangeszban. Legtöbbünk, bement volna ugyan a Gangeszba, de nem merte volna megérinteni a gyermeket, mert senki nem szeret nevetség tárgyává válni. Ha a gyakorlati életről van szó, legtöbbünk kudarcot vall. És majdnem mindannyiunk, aki esetleg megérintette volna a gyermeket, meglátta volna, hogy kísérlete sikertelen, mert nincs valódi hitünk a Gangeszban. De ez a bizonyos ember hitt a Gangeszban. Ha igaz hitünk van Istenben, nem kell napi huszonnégy órát meditálnunk, egy pár perc már megteszi a hatását. Ha ilyen lélekteli hitünk van Istenben, Isten gondunkat viseli.

Lásd még Szvámi Vivekananda példáját itt.

Now I wish to say something about faith. I am sure that all of you have heard about the Ganges, India’s most sanctified river. It is said that whoever takes a dip in the Ganges will be freed from all sins. Throughout the year you can commit all kinds of sins, and then if you just enter into the river, all these sins will disappear. This is our Indian belief.

Once Parvati, the consort of Lord Shiva, asked Lord Shiva: “Is it true that if once a man takes a dip in the Ganges all his sins will vanish in the twinkling of an eye? Do people have such faith?” He said to his consort: “Well, the best thing is for me to demonstrate it. Look, both of us will take human form and sit on the bank of the Ganges. I will be a very old man and you will be an old woman. You will be holding a baby in your lap and I will take away the life from the baby. Then immediately you start shedding bitter tears and crying that we have lost our only child. Many will come to console you and you will tell them: ‘If my son is blessed by a person who feels that he has no sin, he will come back to life.’

So they took human form and sat on the banks of the Ganges. Hundreds had come to swim and bathe in the river. Parvati said: “All of you here know that the moment you enter into the Ganges, all your sins will no longer exist. So go and have a dip and then bless my child, and he will come back to life.” Hundreds of persons passed by, but nobody wanted to do it. They were ready to swim, they were ready to take a dip or bathe in the Ganges for hours, but they knew that it would have no effect on the child. They would touch the child, but he would not come back to life. This went on for hours. Finally the bystanders saw a middle-aged man approach the lady who had lost her only child. This man had just come out from a bar. He smelled very unpleasant and, according to Indian standards, was what you would call ‘characterless.’ The man came to her and asked, “Why are you crying?” She said, “I am crying because nobody is coming to bless my child, although everybody here knows that the moment they bathe in the Ganges all their sins will leave and they will be able to bring my child back to life.”

“You are crying for that? I have faith. Let me go.” So he jumped into the Ganges, and in a couple of minutes he came back and touched the child. Immediately the child returned to life Then Lord Shiva said: “See! Out of thousands only one person had faith in the Ganges!” And with this Lord Shiva, Parvati and the child disappeared.

Whenever we do anything we say that we have faith. but we are only fooling ourselves. This man never cared for the spiritual life or anything, but he knew that the Ganges actually came from the Himalayas. All India’s spiritual Masters have great admiration for the Himalayas, and most of the Indian Vedic Seers meditated in the caves of the Himalayas. This man had boundless faith in the Ganges. Most of us would have gone to the Ganges but would not have dared to touch the child, because nobody wants to be a laughing stock. When it comes to the practical life, most of us will fail. And almost all of us who might have come and touched the child would have seen that we were not successful, because we lacked true faith in the Ganges. But that particular man did have faith in the Ganges. If we have true faith in God, we need not meditate twenty-four hours a day; just a few minutes will serve the purpose. If we have that soulful faith in God, then God takes care of us.

English homepage here.

Goodness.jpg


Sri Chinmoy: Asztrológia, természetfeletti és a túlvilág (62-64 ), Khama karo: Sri Chinmoy melódiáját Pratul játssza

A hit tisztánlátása

Az Istenbe vetett hit a válasz minden kérdésre. De hitünknek belsőnek és mélynek kell lennie. Ez nem puszta külső bizalom. Ez hit egy folyó, amely az örökké növekvő és örökké megvilágosító valóságba ömlik.

Azok az emberek, akik csak azt hiszik el, amit saját szemükkel látnak, csak a felét eszik meg a gyümölcsnek. Ha meg akarjuk vizsgálni az igazságot, hogy vajon van-e füle-farka, akkor elveszítjük. Az igazság azonosulás kérdése. Íme a Krisztus kijelentése a hitről és a kétségről: Áldottak, akik hisznek anélkül, hogy minden percben bizonyítékot követelnének.

Ha a hétköznapi világban élsz, a törekvés nélküli világban, látnod kell ahhoz, hogy higgyél. De ha törekszel, először hiszed az igazságot, és azután meglátod az Igazságot. Hiszel valamiben, és a hited lesz látásod előfutára. Általában azt mondjuk: “Hiszem, ha látom.” De ha hiszel valamiben, akkor mondhatod, hogy ha hiszed, azzal már látod.

Isten eszköze vagy. Ha hiszel saját életedben, a törekvés-életben, és ha hiszel az Isteni Kegyelemben, akkor mondhatod, hogy látni és érezni fogod az Igazságot, és az Igazsággá válsz. A hit a megvalósulás előfutára. Amikor valóban megvalósítod az Igazságot, akkor látod, hogy a megvalósítás teljesen egy a hittel.

Minél magasabbra mész, annál világosabban látod, hogy a hit tisztítja meg az utat. Saját magadba, spirituális mesteredbe, Istenbe és törekvő életedbe vetett hited az, ami megvalósulásodat sietteti. Mi a megvalósulás? A megvalósulás azt jelenti, hogy tudod: te nem a véges vagy, hanem a Végtelen. A Végtelen a végesben játssza kedvenc dallamát. Amikor a Végtelen a végesen keresztül játszik, és a végest használja hangszereként, és amikor a véges sajátjának tudja tekinteni a Végtelent a megvalósítás terén, akkor Isten a Végtelen és Isten a véges tökéletesen beteljesedik egymásban.

Az idők kezdetétől fogva

Az volt Isten Terve,

Hogy lélekteli hitünknek

Ragyogó győzelmet adjon.

Having faith in God is the perfect answer to all questions. But our faith has to be something inner and deep. It is not mere outer cinfidence. This faith is the river that is flowing into the sea of ever-growing, ever-illuminig reality.

People who only believe what they see with their naked eyes are only eating half the fruit. If you want to scrutinise the Trouth, to see whether it has a tail or a nose, then you will lose it. Trouth is a matter of identification. This is the Christ’s pronouncement about faith and doubt: Blessed are those who have faith without demanding proof at every moment.

When you live in the ordinary world, the unaspiring world, you have to see in order to believe. But when you aspire, first you believe the Truth and then you see the Truth. You have faith in something, and your faith is the precursor of your seeing. Normally we say, “Seeing is believing.” But if you believe in something, then you can say that believing is seeing.

You are the instrument of God. If you have faith in your own life, in the life of aspiration, and if you have faith in divine Grace, then you can say that you are going to see, feel and become the Truth. Faith is the precursor of realisation. When you actually realise the Truth, at that time you will see that realisation is totally one with faith. Faith sees what is coming ahead; faith becomes totally one with what you are going to realise.

The higher you go, the more clearly you will able to see that faith is clearing the way. It is your own faith in yourself, in your spiritual Master, in God and in your life of aspiration that is hastening your realisation. What is realisation? Realisation means that you know you are not the finite, you are the Infinite. It is in the finite that the Infinite is playing its favoruite as its very instrument, and when the finite can claim the Infinite as its own in the field of realisation and in the field of manifestation, then only God the Infinite and God the finite become totally fulfilled in each other.

It was God’s Plan

Right from the beginning of time

To give our soulful faith

A splendid victory. 

(Ha nem indulna a lejátszó, kérlek kattints ide.)

Jharna-undated-16a.jpg
Sri Chinmoy festménye

Sri Chinmoy: Az isteni hős (267-269), Premer basini: Sri Chinmoy dalát a Mountain Silence együttes énekli

Hit és meditáció

A hit és a meditáció együtt járnak.

A hitből

Erőteljesebb lesz

A kereső meditációja.

Rendszeres meditációval

A kereső hite

Automatikusan növekszik.

 

Faith and meditation go together.

From faith,

A seeker’s meditation

Becomes more powerful.

From regular meditation,

Automatically a seeker’s faith

Increases. 

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattints ide.)

Bird-Drawing-by-Sri-Chinmoy-undated-389-1024x1021.jpg
Sri Chinmoy rajza

 


Sri Chinmoy: Válogatás A Huszonhétezer Törekvés-Növény sorozatból (9527), Shundara Shib: Sri Chinmoy dalát a Shindhu együttes adja elő

Hit

A hit egy csoda-hatalom.

Ezt az erőt akkor kapjuk,

Amikor messze túljutunk

A kétkedő elme birodalmán.

 

Belief is a miracle-power.

This power we get

When we go far beyond

The domain of the doubting mind. 

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattints ide.)

12-3-1976-3-Sri-Chinmoy
Sri Chinmoy festménye

 


Válogatás A Huszonhétezer Törekvés-Növény sorozatból  (16583), Dyloke Bhuloke: Sri Chinmoy dalát a Mountain Silence együttes adja elő

A hit erősítése (2)

A spirituális életben csak egy szabály van, az pedig az, hogy legyen hited.

A hit olyan, mint egy izom: fejleszthető. Ahogy a rendszeres edzéssel erősíteni tudjuk izmainkat, gyakorlással belső képességeink is fejleszthetők. Isten nem küld a világba senkit úgy, hogy ne adna neki képességet. Rendszeres gyakorlással belsőleg erőssé válhatunk. Ha minden reggel lélekteljesen és őszintén koncentrálunk és meditálunk, akkor a kétség nem tudja eljátszani bennünk romboló szerepét. Ahogy belső életünkben megerősödünk, azt mondhatjuk majd: „Hadd támadjon a kétség. Akkor is meg tudom tartani tökéletes hitemet.”

(Ha nem indulna a lejátszó, kérlek kattints ide.)

jharna-28-6-1986-3-e1350223186146-1

Sri Chinmoy festménye

 


Sri Chinmoy: Életem lélek-utazása  (augusztus 14), Chitta Dolai: Satja együttes Sri Chinmoy dalát adja elő

Hit

Szeretnék valamit mondani a hitről. Biztos mindannyian hallottatok már a Gangeszről, India legszentebb folyójáról. Azt tartják, hogy aki a Gangeszban megmerítkezik, minden bűnétől megszabadul. Egész évben mindenféle bűnöket elkövethetünk, és ha pusztán belépünk a Gangeszba, ezek a bűnök mind eltűnnek. Ez a mi indiai hitünk.

Egyszer Párvati megkérdezte hitvesét, Sívát: „Igaz, hogyha egy ember egyszer megmerítkezik a Gangeszban, minden bűne egy szempillantás alatt szertefoszlik? Valóban ilyen hite van az embereknek?”

Síva így válaszolt: „Nos a legjobb az lesz, ha szemléltetem. Mindketten emberi alakot öltünk, és leülünk a Gangesz partjára. Én egy igen öreg ember leszek, te pedig egy öregasszony. Egy csecsemőt tartasz majd a kezedben, és én elveszem az életét. Akkor te azonnal elkezdesz keserű könnyeket hullatni, és kiabálni, hogy elvesztetted egyetlen gyermekünk. Sokan odajönnek, hogy vigasztaljanak, te pedig elmondod nekik: „Ha egy olyan ember áldja meg a gyermekemet, aki úgy érzi, nincs bűne, a gyermek feléled.”

Így hát emberi alakot öltöttek, és leültek a Gangesz partjára. Emberek százai jöttek, hogy ússzanak és fürdőzzenek a Gangeszban. Parvati azt mondta: „Ti itt mindannyian tudjátok, hogy amint beléptek a Gangeszba, bűneitek nem léteznek többé. Menjetek tehát, merítkezzetek meg és áldjátok meg a gyermekemet, és akkor visszatér belé az élet.” Több százan mentek el mellettük, de senki nem akarta megtenni. Készek voltak úszni, készek voltak megmerítkezni vagy akár órákat fürdeni a Gangeszban, de tudták, hogy ennek semmi hatása sem lesz a gyermekre. Megérinthetik a gyermeket, de az nem fog életre kelni.

Így ment ez órákon át. Azután az ott ácsorgók láthatták, hogy egy középkorú ember odamegy az asszonyhoz, aki elvesztette egyetlen gyermekét. Igencsak kellemetlen szaga volt, és indiai mértékkel mérve „jellemtelennek” mondanánk. Az ember odajött az asszonyhoz és megkérdezte: „Miért sírsz?” Az asszony azt válaszolta: „Azért sírok, mert senki nem akarja megáldani a gyermekemet, pedig mindenki tudja, hogy amint megfürdik a Gangeszban, minden bűn távozik belőle, és életre tudja kelteni a gyermekem.”

„Ezért sírsz? Nekem van hitem. Hadd próbáljam meg.” mondta az ember, azzal beugrott a Gangeszba. Pár perc múlva visszatért, megérintette a gyermeket és az azonnal életre kelt. Ekkor Síva így szólt: „Látod, ezrekből csak egy embernek volt hite a Gangeszban!” És ezzel Síva, Párvati és a gyermek eltűntek.

Gyakran mondjuk, hogy hiszünk valamiben, de csak áltatjuk magunkat. Ez az ember sosem foglalkozott a spirituális élettel, de tudta, hogy a Gangesz a Himalájában ered. Minden indiai spirituális mester csodálja a Himaláját, és a legtöbb védikus látó is a Himalája barlangjaiban meditált. Ennek az embernek korlátlan hite volt a Gangeszban. Legtöbbünk, bement volna ugyan a Gangeszba, de nem merte volna megérinteni a gyermeket, mert senki nem szeret nevetség tárgyává válni. Ha a gyakorlati életről van szó, legtöbbünk kudarcot vall. És majdnem mindannyiunk, aki esetleg megérintette volna a gyermeket, meglátta volna, hogy kísérlete sikertelen, mert nincs valódi hitünk a Gangeszban. De ez a bizonyos ember hitt a Gangeszban. Ha igaz hitünk van Istenben, nem kell napi huszonnégy órát meditálnunk, egy pár perc már megteszi a hatását. Ha ilyen lélekteli hitünk van Istenben, Isten gondunkat viseli.

Jharna-Kala-by-Sri-Chinmoy-undated-404


Sri Chinmoy: Asztrológia, természetfeletti és túlvilág 16-17

 

A hit erősítése

Mint minden jó tulajdonság, a hit is Isten ajándéka. De a hit növelhető személyes erőfeszítésünk által is. Ha imádkozunk és meditálunk, megnövelhetjük hitünket. A hit olyan, mint egy izom. Ha edzünk, izmaink fejlődnek. Ugyanígy, ha eddzük hitünket, azt is megnövelhetjük. Sokan kíváncsiságból kezdenek a spirituális életbe. Nagyon kicsi a hitük. Valami mégis arra kényszeríti őket, hogy folytassák. Később mélyebb hit kibontakozását érzik magukban. Ha valaki egy spirituális utat követ, mindenképpen nő a hite.

Egyik módja annak, hogy több hitet fejlesszünk, ha olyanokkal barátkozunk, akinek már több van több hite. Ez hasonló ahhoz, hogy egy nagyobb tudású ember társaságában saját tudásunk felszínre jön. Ugyanígy, miközben olyanokkal érintkezünk, akiknek több a hite, hitünk lángja fellobban. Ha úgy érzed, hogy valakinek nagyobb a hite Istenben, mint neked, akkor menj és keresd a társaságát. Még ha nincs is lehetőséged rá, hogy beszélj vele, puszta jelenléte növelni fogja a hitedet. Számodra, mint kereső számára ajánlatos olyanokkal érintkezni, akiknek nagyobb a képessége és nagyobb a törekvése mint neked. Szíved öntudatlanul úgy működik majd, mint egy isteni mágnes, és magához vonzza isteni tulajdonságaikat.

Mountain Silence: Samarpaner

Bird-Drawing-by-Sri-Chinmoy-9-1-2006-4-1024x660.jpg


Sri Chinmoy: Az öröm szárnyai  43 o