halál

Nem az út vége

A hibák

Nem sötét bűnök.

A kudarcok

Nem vad rombolások.

A halál

Nem az út vége.

 

Blunders are not

Dark sins.

Failures are not

Wild destructions.

Death is not

The journey’s close. 

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattints ide.)

1jharna-kala-acrylic-painting-by-sri-chinmoy-undated-266

Sri Chinmoy festménye


Sri Chinmoy: Tízezer Virág-Láng (2128), Puji Bale: Sri Chinmoy dalát a Mountain Silence együttes énekli

Megmondjuk-e a haldoklónak?

Kérdés: Ha valaki beteg, és gyógyulásra orvosilag nincs remény, helyénvaló-e elárulni neki, hogy meg fog halni? Segítünk-e ezzel a halálra való felkészülésében?

Sri Chinmoy: Ez rendkívül összetett kérdés. Minden egyes esetet külön meg kell vizsgálni. A legtöbb ember élni akar. Mivel nem tudják, mi a halál, nem akarnak meghalni. Úgy gondolják, hogy a halál egy zsarnok, aki különböző módon kínozza, és legvégül megsemmisíti őket. Amikor valakinek végére ért ezen életére szóló karmája és a Legfelsőbb azt akarja, hogy hagyja el a testét, viszont az illetőnek -a saját lelkével ellentétben- életéhsége, kielégítetlen vágyai vannak, akkor ez az ember a földön akar maradni. Nem akar Supreme Akaratának engedelmeskedni. Mit tehetsz ha ilyen emberrel kerülsz szembe? Ha elmondod neki, hogy Isten már nem akarja, hogy ő a földön maradjon, mert megélte testében az összes szükséges tapasztalatot, félreérti s azt mondja: “Isten nem akarja, hogy elhagyjam a testem, te vagy az, aki ezt akarja”. Irgalmatlannak és kegyetlennek tartana. Ebben az esetben -ha pontosan tudod,  hogy Supreme akarata az, hogy az illető elhagyja a testét – a legjobb amit tehetsz, ha csendben beszélsz a haldokló lelkével, és megpróbálod segíteni, hogy viselje el Supreme Akaratát.

Viszont ha a haldokló spirituális és őszinte Isten-kereső, akkor ő maga mondja majd szeretteinek: “Imádkozzatok Istenhez, hogy vigyen el, befejeztem munkálkodásomat a földön. Olvassatok fel nekem szent könyveket, a Bibliát, a Gitát. Engedjétek, hogy csak isteni, spirituális dolgokat halljak, melyek segítenek kezdeni az utazásomat.” Indiában nagyon sok ember van, akik, mikor érzik, hogy haláluk napja elérkezett, azt mondják: “Annál jobb, minél hamarabb viszel el engem.” Mikor anyám halálán volt, állandóan a Gítát olvasta. Utolsó napjaiban így beszélt: ” Most pedig távozom az Örökkévaló Úrhoz, hadd készüljek fel.” Az ilyen emberek ismerik, és örömmel elfogadják Supreme Akaratát.

Ha nem indulna a lejátszó, kérlek kattints ide.

45-jharna

Sri Chinmoy festménye


Sri Chinmoy: Halál és újjászületés. (27-28), Sri Chinmoy  zongorán játszik, washingtoni koncert.

 

Emlékezés a Mesterre

Kérdés: Mit tehetnek a tanítványaid ebben az életükben azért, hogy az elkövetkező életeikben emlékezzenek arra, hogy veled voltak, és arra amit tettek?

Sri Chinmoy: Ha a tanítvány tiszta szívből örömet tud szerezni a Mesternek, amíg Ő a földön van, akkor a következő megtestesülésben belső tapasztalatai leszenek, vagy gyermekkorától kezdve spirituális álmai lesznek. Akik nagyon-nagyon lélekteli kapcsolatot alakítanak ki velem ebben az életben, a következő testet öltésben gyermekkortól kezdve érezni fognak engem a szívükben. Olyan családba születnek le, ahol lesz kép rólam. Millió családnak van képe Krishnáról vagy más spirituális személyről. Megtörténhet, hogy a képre nézve olyan hatalmas belső érzésük lesz! Hasonlóképpen, akik a legszorosabb kapcsolatot alakítják ki velem, míg a földön vagyok, a következő életükben már a nevem hallatára örömet fognak érezni. Minden attól függ, hogy a Mester életében a lélek milyen kapcsolatot alakított ki. Ha nincs belső éhség, a személy szinte semmit sem kap a Mestertől, mindegy milyen nagy a Mester.

Ebben az életemben tanítványok ezreivel rendelkezem, sok követővel, baráttal, tisztelővel stb. Fizikai szinten néhány száz emberrel foglalkozom. De amikor a belső világban vagyok, a magasabb világban, lelkek ezreivel és ezreivel foglalkozom. A legtöbb tanítványom azt gondolja, hogy a lelkek világában csak néhány emberrel törődöm, mint például Agnival és azzal a tíz vagy húsz másik tanítvánnyal, akik az évek során meghaltak. Ez a legszánalmasabb hiba. A belső világban megszámlálhatatlan sok lélekkel érintkezem.

Néhányan akik nem szereztek örömet most, azt gondoljátok, hogy ha egyszer a másvilágon lesznek, azonnal közel,  közelebb, a legközelebb lesznek Hozzám. Ez nem így van. Nem készültök fel rá! Nem gondoltok a halálotokra, -nem, nem!

12342685_1091700440870949_1466180177343024339_n


 

Sri Chinmoy:_ Az örökkévalóság függönye mögött  16. o

Nem haltam meg!

Sri Ramakrishna távozásának napján, miután elhagyta a földi testét, minden tanítványa és mind, aki szerette a könnyek tengerében úszott. Sarada Devi bánata nem ismert határt. Saját szíve szívszaggató sírásává vált.

Este, az indiai hindu özvegyek szokása szerint a testéről egyenként levetette az összes díszt. Amikor az utolsót levetette, Sri Ramakrishna megjelent előtte, és azt mondta: “Mit csinálsz? Én nem haltam meg, én halhatatlan vagyok. Most a mennyei testemben vagyok, az arany testemben. Ezért azt akarom, hogy viseld továbbra is az arany karkötődet.”

Sarada Devi amíg élt, viselte a karkötőt.

Sri-Sarada-Devi

 


Sri Chinmoy: Az örökkévalóság fögönye mögött. 119. o

 

Halál mint akadály a spirituális fejlődésben

KÉRDÉS: A naplódban leírt egyik meditációdban a halált mint akadályt említed. Mindig úgy gondoltam, hogy a halált átmenetnek tekinted, mely lehetővé teszi az újjászületést és a folyamatos fejlődést.

SRI CHINMOY: Csodálatos! Ahogy mondtam, a halál átmenet. Az élet és a halál olyan, mint két szoba: az élet a nappalim, a halál a hálószobám. Mikor azt mondom, hogy a halál akadály, akkor a halálról egy másik nézőpontból beszélek. Mi is ez az akadály? Ez lesz az a sorompó, amely megállít minket a továbbhaladásban. Ez egy határ, melyen nem tudunk átlépni.

Ez az élet egy aranyló lehetőség, melyet a Legfelső Lény (Supreme) adott nekünk. Nos, a lehetőség egy dolog, az eredmény pedig egy másik. Spirituális fejlődésünk, belső tökéletesedésünk rendkívül egyenletes, nagyon lassú, de ugyanakkor nagyon jelentős. Természetesen akadnak emberek, akik száz meg száz vagy akár ezernyi inkarnáción keresztül követik a normális, természetes körforgását életnek és halálnak. Egy napon viszont Isten Örökkévalóságában megvalósítják, elérik majd a Legfelsőbbet ők is. De néhány igaz, őszinte, nagyszerű törekvő lélekteli ígéretet tesz, hogy még ebben az inkarnációban, itt és most valósítja meg Őt. Annak ellenére ígérik ezt, hogy tudják, ez nem az első vagy utolsó életük. Azonban tudják azt is, léteznek emberek, akik megvalósították Istent, és ők sem akarnak valami távoli, jövőbeli inkarnációra várni. Úgy érzik, hogy Isten megvalósítása nélkül haszontalan élni, és amilyen gyorsan ez lehetséges, el akarnak jutni hozzá. Ebben az esetben, ha eljön a halál, és ők még nem megvalósultak, még nem érték el ezt a céljukat, akkor a halál számukra akadály. Egy lelkes törekvő – akinek elrendeltetett, hogy meghaljon ötvenévesen, de a Supreme kegyes beleegyezésével húsz, harminc évvel kitolhatja a halált – vajon mit tesz ez alatt az időszak alatt? Folytatja őszinte törekvését, legmélyebb meditációját és legmagasabb elmélkedését (kontemplációját). Olyan lesz, mint az a versenyző, aki akadály nélkül szalad Célja felé. Ez alatt a kapott húsz vagy harminc év alatt elérheti a legtávolabbit, ahol Célja található.

De ha a halál közbeavatkozik, akkor ebben az életében nem tudja elérni, megvalósítani Istent. A következő inkarnációban nagyon kevés lélek képes azonnal felvenni múltja törekvésének elejtett fonalát. Amint valaki belép a világba, istentelen, kozmikus erők támadják meg, és a világ tudatlansága, korlátoltsága és tökéletlensége próbálja befedni a lelkét. A gyermekkor éveiben nem emlékszünk semmire. A gyerek ártatlan, tudatlan, és segítségre szorul. Pár évvel később az elme elkezd működni. Nyolc, tizenkét éves kor között már az elme irányít mindent. Így a következő inkarnáció első tizenegy, tizenkét vagy tizenhárom évében majdnem minden lélek – kivéve, ha az nagyon nagyszerű és spirituális volt – elfelejti múltja eredményeit és legmélyebb belső kiáltását. Vannak ugyan spirituális mesterek és nagy törekvők, akik magas fokú spirituális tapasztalatra tesznek szert gyermekkorukban, vagy akik Istenre gondolnak és énekelni kezdenek Istenről életük már ily korai szakaszában. Rendszerint azonban nincs erős kapcsolat a lélek előző inkarnációjában elért eredménye és a jelen inkarnáció korai gyermekévei között. Van láncszem, nagyon finom láncszem az életek között, de ez az első tizenkét vagy tizenhárom életévben lényegében nem érzékelhető.

Néhány lélek előző inkarnációjának törekvését ötven- vagy hatvanéves koráig sem éri el. Spirituális szemszögből nézve, a következő inkarnációjuk eme ötven vagy hatvan éve tökéletes időpazarlás. Ha valaki ebben az inkarnációjában fél évszázadot elvesztegetett, az előzőben pedig húszat vagy harmincat, úgy az már nyolcvan év veszteség. Ebben az esetben mondhatjuk, hogy a halál valóban akadálya a fejlődésnek. Le kell küzdenünk ezt az akadályt határozott törekvésünkkel, töretlen igyekezetünkkel. A törekvésnek olyannak kell lennie, mint egy lövedéknek, keresztül kell törnie, át kell hatolnia a halál falán.

De minden szándékunk ellenére időre van szükség, amíg a belső lény tudatosan a felszínre tör, és az ember az új inkarnációjában elkezd erőteljesen és őszintén meditálni és Istenhez imádkozni. Ekkor ráébred, hogy a múltjából semmi sem veszett el. Minden védve volt a Föld-Anya tudatában, amely valamennyiünk közös kincsestára. A lélek megtudhatja, hogy mit ért el eddig a földön; mindez biztonságban megőrződött a föld tudatában, a föld-„bankban”. Ha egy bankban pénzt helyezel el, majd Angliába utazol, és hat vagy több év múlva visszatérsz, a pénzed kiveheted. A lélek is ugyanezt teszi, miután tíz vagy húsz évre elhagyja a földet. Az addig elért összes eredményét a Föld-Anya érintetlenül megőrzi, majd mikor a lélek visszatér, hogy Istenért dolgozzon, a Föld-Anya visszaadja azokat.

A legtöbbször semmi sem vész el, kivéve az időt, a gyermekkor éveit. Legjobb egy inkarnáció alatt megvalósítani Istent, így nem veszítjük el tudatos törekvésünket újra és újra az átmeneti időszakban. Ha a földön ötven vagy száz évig ezzel az óriási, őszinte törekvéssel élünk, akkor nagyon sokat elérhetünk a belső világban. Ha egy spirituális mestertől valódi segítséget kapunk, akkor lehetséges egy vagy legfeljebb két-három inkarnáció alatt az Isten-megvalósítás. Viszont ha nincs valódi mester és nincs törekvés, akkor száz meg száz inkarnációt kell leélnünk.

images11

 

Haldoklók

KÉRDÉS: Kórházban dolgozom, ahol rákot gyógyítanak, és ahol gyakori a haláleset. Néha a haldoklók arcán a tiedre hasonlító vonásokat fedezek fel. Megmagyaráznád, hogyan lehetséges ez?

SRI CHINMOY: Amikor egy vagyok az Univerzális Tudattal, mindenkiben benne vagyok. Nagyon sok ember van a világon, akik nem tanítványaim, de őszinte keresők. Az Isten-megvalósult lélek látja, mikor őszinte keresők halálukkor vagy haldoklásuk során Istenhez imádkoznak. Elmondom neked, ha Istenhez, Krisztushoz vagy bárkihez imádkoznak, ha valóban őszintén kopogtatnak Isten ajtaján, ott látják ragyogni az én arcomat, Buddha arcát, Krisna arcát az Univerzális Tudat miatt.

Hogy kik ezek az emberek, nem tudom megmondani. Százak és ezrek vannak ott, akik nem közvetlen tanítványaim, de az Univerzális Tudatnál kopogtatnak, így megkapják Fényem és Könyörületességem. Ezért van, hogy arcukon az én arcomat látod. Látnak engem, és segítséget kapnak könyörületes belső lényemtől. Ekkor lényem megvilágosult belső valójának egy része hozzájuk megy, némi vigaszt, megvilágosodást nyújt nekik, hogy a lelkek világában jobb sorsuk legyen, és visszajöhessenek keresni az Igazságot. Ha egy halálán lévő embert látsz, és arcvonásaimat fedezed fel rajta, akkor tudhatod, hogy ő is Isten-kereső. Nem kell tanítványomnak lennie, de mivel rendkívül őszinte a törekvése, az Univerzális Tudatom miatt vele leszek.

Amikor tanítványaim a leglélektelibben meditálnak rám, előfordul, hogy olyan mértékben azonosulnak velem, hogy más tanítványok az arcomat látják arcukon. Olyan erősen, olyan őszintén, olyan hűségesen, olyan lélektelien koncentrálnak rám, hogy arcukon tükröződöm. Még akkor is, ha az illető nő. Ez számos esetben megtörtént.


 

Sri Chinmoy: Halál és újjászületés

India csoda-lakomái (1)

“Úgy döntöttem elmesélek néhány hagyományos történetet, amit Indiában jól ismernek az emberek. Ezeket a történeteket nem én találtam ki. Spirituális mesterekről szólnak, akik olyan könnyedén és gyakran szemléltették okkult erejüket, mint ahogy mi vizet iszunk. Én azok közé tartozom, akik nem értékelik a csodákat, mert a csodák elég gyakran csak a kíváncsiságot táplálják. A kíváncsiság és a törekvés között pedig hatalmas szakadék tátong. Ugyanakkor vannak spirituális mesterek, akik úgy gondolják, hogy az embernek akkor is tanácsos elkezdenie a spirituális utazást, ha azt kíváncsisággal kell elkezdenie. Végül ugyanaz az ember fog lépni a valódi törekvés világába.

Az okkultisták néha be akarják bizonyítani, hogy nem korunk tudományáé az utolsó szó Isten teremtését illetően. Meg akarják mutatni, hogy a belső világ határtalan kincsei könnyűszerrel elhallgattatják az emberiség és a külső világ vívmányait. Csak hogy tudjuk, amit csodának nevezünk, az az érzékeken túli világban mindennapos esemény. Belsőleg tanulhatunk ezektől a nagy mesterektől, lenyűgöző csodáikból, lélekemelő életükből. Ezért gondoltam, elmondom ezeket a történeteket.”

Sri Chinmoy

A mester spirituális ereje

Sri Juktésvar, aki később Szvámi Jogánanda guruja lett, nagyon közeli tanítványa volt Sjáma Csaran Láhirinek. Egy napon legkedvesebb barátját, Rámot megtámadta a kolera. Két orvos próbálta megmenteni az életét, de úgy tűnt, minden erőfeszítésük hiábavaló. Csak órák kérdése volt, hogy Rám meghaljon.

Juktésvar elszaladt a mesteréhez, és kérlelte, mentse meg a barátja életét.

– Vannak orvosaitok – felelt Láhirí. – Miért van szükségetek rám? Az orvosok meg fogják menteni. Ők nélkülem is meg tudják tenni, amit kell. Nem szükséges beavatkoznom.

Juktésvar reménnyel telve tért vissza, de barátja állapota fokozatosan rosszabbodott. Mikor már csak pár perce volt hátra, Rám így szólt legkedvesebb barátjához:

– Pár percen belül meghalok. Kérlek, mondd meg a mesternek, hogy van egy utolsó kívánságom. Az a kívánságom, hogy jöjjön el, és érintse meg a holttestemet, és így áldjon meg. Ez az utolsó kérésem tőle. – És néhány perc múlva eltávozott.

Juktésvar sírva ment újra Sjáma Csaran Láhirihez, hogy átadja Rám üzenetét.

– Hogy van Rám? – kérdezte a mester.

– Kérlek, menj, és nézd meg magad! – felelt Juktésvar. – Az volt az utolsó imája, hogy érintsd meg a holttestét, és áldd meg őt.

– Akkor miért kellene odamennem? – kérdezte erre Sjáma Csaran. – Nem halott.

– De igen – mondta Juktésvar. – Az orvosok is megerősítették.

Láhirí olajat vett ki egy mécsesből, és így szólt: – Menj, tegyél ebből az olajból a szájába!

A barátja ugyan halott volt, de ha ez volt mestere parancsa, mi mást tehetett volna Juktésvar. Elment, és a mestertől kapott olajból tett egy kicsit Rám szájába. Pár perc múlva Rám életre kelt, és azt mondta, álmot látott, amiben Sjáma Csaran Láhirí gyönyörű alakban jelent meg. A mester így szólt hozzá: “Rám, miért alszol? Kelj fel, és gyere el hozzám!” Ezután Rám felállt, felöltözött, és a két barát elment Sjáma Csaran házához.

– Megtanítottam neked, hogyan győzheted le a halált – szólt a mester Juktésvarhoz. – Ezentúl, ha valaki meghal, csak tegyél egy kis olajat a szájába. Megadtam neked a halál elleni orvosságot.

Mindenki csak nevetett és nevetett, mert tökéletesen tudták, hogy az olaj csak egy külső gesztus volt, egy jelkép, egy szimbólum. Az élet ajándéka valójában Láhiritől származott.

Sri Chinmoy magyarázata:

Csak a mindenható spiritualitás változtathatja a lehetetlent könnyen bekövetkező lehetőséggé. De a spiritualitás – puszta nagylelkűségéből – igyekszik világi eszközökön keresztül működni, hogy a fizikai elmét meggyőzze arról, hogy az igazság alapelvei a bennünk lévő emberi számára is hozzáférhetők. Egyébként minden habozás nélkül mondhatjuk, hogy a spirituális erő változtatja át csendben a lehetetlen valóságot tiszta és biztos lehetőséggé. És nem pusztán ennyit tesz, hanem utána a lehetőséget gyakorlati és szükségszerű valósággá alakítja.

Rámot a mester spirituális ereje élesztette újjá. Máskülönben életben marad-e a haldokló, akármilyen olajat tesznek is a szájába? Lehetett volna bármi más is. A mester csak azért mondta a tanítványának, hogy használjon olajat, hogy a fizikai elmét valamilyen fizikai tárggyal meggyőzze. Ezért mondják a mesterek, hogy “tedd ezt, vagy tedd azt”, amikor valaki beteg. Valójában spirituális erejük végzi a gyógyítást, de tudják, hogy ez meggyőzi a fizikai elmét, és így a beteg fizikai értelme el tudja hinni, hogy a mester valóban törődik vele.