Bizonyíték / Evidence

Kérdés: A feleségem, aki máskülönben a legértelmesebbek egyike, ragaszkodik ahhoz a véleményéhez, hogy minden vallási hiedelem téveszme, melyet egzisztenciális aggodalmaink hoztak létre. Az emberek többsége elviselhetetlen gondolatnak tartja, hogy az élet biológiai és racionális tényein kívül az életnek nincs semmi jelentése. De ő úgy érzi, ez mindenkit ki kell hogy elégítsen. Szerinte a halál tényével hasonlóan kell szembenézni, mint egy biológiai realitással. Ez egy régi elmélet, amelyet úgy vélem -intellektuális szinten – sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet.

Sri Chinmoy: Az élettel és a halállal kapcsolatos végső igazságot sohasem lehet megfelelően magyarázni vagy kifejezni. Ezt csak egy törekvő érezheti, és egy megvalósult lélek tudhatja. Teljes mértékben egyetértek Önnel, hogy ezt az elméletet, és éppenúgy azt, melyet a felesége fejtett ki, nem lehet intellektuálisan igazolni. Azonban az sem bizonyítható, hogy abban, amit a felesége érez az élettel és halállal kapcsolatban, bármivel is több igazság volna, mint amit Ön érez ezzel kapcsolatban.

Az emberi emlékezet nem az első és nem is az utolsó szó a valóság világában. Ha nyolcvanéves koromban nem sikerül visszaemlékeznem életem bármely, négyéves korom előtti epizódjára, az nem jelenti azt, hogy azelőtt nem léteztem. Éppígy, ahogy évek sora múlik el, miközben a negyediktől a nyolcvanadik életév felé haladunk. ugyanúgy létezik az életeknek is egy sorozata, melyek összekötik a jelent a távoli múlttal, és beleképzelik magukat a közelgő jövőbe.

Aztán létezik valami, ami túl van korlátozott testi tudatunk felfogóképességén. Még akkor is, amikor az ember teljesen belemerül a legközönségesebb fizikai tevékenységekbe, időnként megérezhet magában valamiféle különös igazságokat. Ezek általában szokatlanok és nagyon felemelőek. Ezek az igazságok egy magasabb vagy mélyebb világból, a tudat egy másik szintjéről érkeznek, és az értelme kapuján kopogtatnak. Így köznapi tudatosságán túli erőket birtokol, és azok is így birtokolják őt.

Az élet elviselhetetlensége megszűnik, ha ráhangolódunk ezekre a magasabb erőkre, mely valójában az egyetemes harmónia. Teljesen egyeteértek abban a feleségével, hogy amikor az ember az ember semmiféle értelmet, semmilyen célt vagy rendeltetést nem lát az életben, ez a hozzáállás, sőt maga az élet is leviselhetetlenné válik. Azonban ami a vallási hiedelmeket illeti, egy hasonlatot szeretnék elmondani neki:

Most egy brooklyni lakásban élek. Ha egy gyerek meglátogat, és megkérdezi:

-Létezik olyan hely, amit Kölnnek hívnak? –

Azt fogom válaszolni:

-Természetesen, gyermekem, Németországban található. – Tegyük fel, hogy ezt válaszolja:

-Be kell bizonyítanod nekem! – Nos, hogyan is tudnám ezt bebizonyítani neki, azt leszámítva, hogy térképeket és fényképeket mutatok neki? Csak azt mondhatom, hogy személyesen látogattam Kölnbe, és sok millióan vannak, akik ugyanezt tették. A kételkedése nem tagadhatja a város létezését.

Ehhez hasonlóan, azoknak, akik teljes mértékben megvalósították Istent, jogukban áll azt mondani, hogy Isten létezik. Csak azért, mert mi magunk nem valósítottuk meg Őt, még nem tagadhatjuk a létezését. Ahogy a gyermek is csak úgy tud szemmel látható bizonyítékokat szerezni, ha Kölnbe utazik, ugyanúgy, Isten valóságát mi is csak úgy bizonyíthatjuk be a magunk számára, ha látjuk Őt. És ez az Isten-keresés egy máskülönben céltalan életnek is páratlan értelmet és irányt ad.

 

My wife, who is otherwise the most reasonable of beings, insists that all religious beliefs are delusions brought about by existential anxiety. Most people find the thought unbearable that there is no meaning in life except for the biological and rational fact of life itself. But this, she feels, should satisfy anybody. The fact of death, she believes, is to be similarly faced as a biological reality. It is an old theory, which I realise can neither be proved or disproved at an intellectual level.

The ultimate truth concerning life and death can never be adequately explained or expressed. It can only be felt by the aspirant and known by the realised soul. I concur fully with you that this idea, as well as that expressed by your wife, cannot be verified intellectually. However, what your wife feels about life and death cannot be proven to be any more true than what you feel about them.

Human memory is not the first and last word in reality. If, at the age of eighty, I fail to recollect any incidents in my life that took place before I reached the age of four, it does not mean that I did not exist before that. Just as a series of years passes by as we go from the age of four to eighty, so is there a series of lives which connects the present with the distant past and projects itself into the imminent future.

Then, too, there is something beyond the comprehension of our limited body-consciousness. Even while a man is grossly involved in the most ordinary physical activities, he may feel within himself, at times, some strange truths. These are usually unfamiliar and greatly elevating. These truths come from a higher or deeper world, from a different plane of consciousness, and they knock at his mental door. Thus he possesses and is possessed by forces beyond his ordinary awareness.

It is when we put ourselves in tune with these higher forces — indeed, with the universal harmony — that life ceases to be unbearable. I entirely agree with your wife’s view that when a person sees no meaning in life, no goal or purpose, this attitude, nay the life itself, becomes intolerable. However, regarding religious beliefs, I wish to place before her an analogy:

I am now living in a Brooklyn apartment. If a child calls on me and asks, “Is there a place called Cologne?” I shall reply, “Certainly, my child, it is in West Germany.” Suppose he says, “You must prove it to me!” Now how can I prove it to him, apart from showing him maps and photos? I can only tell him that I have personally visited Cologne and that there are millions of others who have also done so. His doubt cannot negate the existence of the city.

Similarly, those who have realised God fully have every right to tell us that there is a God. Just because we have not realised Him ourselves, we cannot deny His existence. Just as the child has to satisfy his physical eyes by going to Cologne, we can only prove to ourselves the reality of God by seeing Him. And this quest for God gives to an otherwise purposeless life an unparalleled meaning and direction.

world-harmony-9-sri-chinmoy
Sri Chinmoy festménye

 


Sri Chinmoy: Jóga és spirituális élet (108-111) ; Sahadeva és Pavaka 2017. október 11-én a Mahashamadi évfordulóján Sri Chinmoy zenéjét adja elő

Reklámok

A haláltól való félelem legyőzése / Conquering The Fear Of Death

Gondolhatunk a halálra olyan módon, ami nagyon jelentőségteli, de egyben nagyon megnyugtató is. Az otthonodban több szoba is van. Az egyik szobát nappalinak használod, a másikat irodának és megint cask egy másikat hálószobának. Egy nap leforgása alatt számos dolgot tehetsz. Pár órát az irodában dolgozol, azután eltöltesz egy pár órát a nappaliban, és egy pár órát a hálószobában alszol. Egy dolgot sem tehetsz huszonnégy napi órán át. Nem dolgozhatsz naponta huszonnégy órát, mert a testednek pihenésre van szüksége. De nem is aludhatsz napi huszonnégy órát. Megosztod az idődet.

Minden szobának megvan a maga szerepe. Egyik szobától sem félsz. Amikor elmész aludni, nem mondod azt “ Nem tudom, hogy holnap egyáltalán fel fogok-e ébredni.” Nem, amikor fáradt vagy, bemész a hálószobádba aludni, és másnap reggel, amikor a tested felfrissült, felébredsz. Hasonlóan létezés-otthonodban van egy szoba, amit halálnak neveznek, és egy másik, amit életnek. Amikor elfáradsz, és pihenni akarsz, átmész a másik szobába. Érezned kell, hogy mindkét szoba a tiéd, és létezésed szerves része.

Most félsz a haláltól, mert magadra, mint testre, értelemre és érzékekre gondolsz. De eljön az idő, amikor törekvésedből, imádból és meditációdból fakadóan magadra nem mint testre, hanem mint a lélekre gondolsz. Úgy fogsz gondolni magadra, mint Isten tudatos eszközésre. Mivel Isten mindenütt jelenvaló, és téged arra használ, hogy kinyilvánítsa Magát, hogyan hagyhatna téged valaha is a halál sorsára?

A haláltól való félelem legyőzése azon múlik, mennyi szeretettel bírsz Isten iránt, milyen őszintén igényled Őt. Ha Istenre való igényed lélekteljes, odaadó és állandó, akkor a belső világban szabad bejárást építesz ki Isten Szeretetéhez, Könyörületéhez és Törődéshez. Akkor pedig hogy félhetsz a haláltól? Attól a pillanattól fogva, amikor érzed, hogy szükséged van Istenre és Istennek szüksége van rád, attól a pillanattól, hogy érzed Istent magadban, magad előtt és magad körül, a halál számodra nem létezhet többé. Ez a fizikai test elhagyhatja a Földet, de a lélek, ami Isten egy tudatos része, tudatosan megmarad Istenben és Istenért az egész Örökkévalóságon át.

Rajtad múlik, hogy úgy gondolsz-e magadra, mint testre, vagy mint a lélekre. Ha magadra, mint a lélekre gondolsz, az azt jelenti, hogy már kialakítottál egy belső kapcsolatot Istennel. Ha tudod, hogy a lélek a valódi valóságod, egyáltalán nem fogsz félni a haláltól.

You can also think of death in another way, which is most significant and, at the same time, much more reassuring. In your house you have quite a few rooms. One room you use as your living room, another as your office and another as your bedroom. During the course of the day you do many things. For a few hours you work in your office, for a few hours you are in your living room and for a few hours you are in your bedroom sleeping. You cannot do any one thing for twenty-four hours a day. You cannot work for twenty-four hours a day because your body needs rest. Again, you cannot sleep for twenty-four hours a day. So you divide your time.

Each room has a significant role to play in your life. You are not afraid of any of these rooms. When you go to sleep, you do not say, “O my God, I have no idea if I will ever wake up tomorrow!” No, when you are tired you go to your bedroom, and the next morning, when your body is refreshed, you wake up. Similarly, in your existence-house you have one room called death and one room called life. When you become tired and want to take rest, you will go to your other room, which is called death. You have to feel that both rooms belong to you and are part and parcel of your existence.

Right now you are afraid of death because you think of yourself as your body, your mind, your senses. But a day will come when, on the strength of your aspiration, prayer and meditation, you will think of yourself not as the body but as the soul. You will think of yourself as a conscious instrument of God. Since God is omnipresent, and He is utilising you to manifest Himself, how can He ever abandon you to death?

Conquering the fear of death depends on how much love you have for God and how sincerely you need Him. If you need someone, immediately you establish a kind of inner access to that person. If your need for God is soulful, devoted and constant, then in the inner world you establish a free access to God’s Love, God’s Compassion, God’s Concern. And if you can always feel God’s Love, Compassion and Concern, then how can you be afraid of death? The moment you feel that you need God and He needs you, the moment you feel God inside you, before you and around you, then death no longer exists for you. When God is away from your mind, when God is not to be found inside your heart, when you feel that God is nowhere near you, at that time death exists for you. Otherwise, where is death? This physical body may leave the earth, but the soul, which is a conscious portion of God, will remain consciously in God and for God throughout Eternity.

It is up to you to think of yourself as the body or as the soul. If you think of yourself as the body and do not aspire, then in the spiritual life you are already dead. But if you think of yourself as the soul, that means you have already developed an inner connection with God. If you know that the soul is your real Reality, you will not have any fear of death.

English homepage here.

11-12-1974-2

 


Sri Chinmoy: Az isteni hős (188-189), Ish Weiss: Sri Chinmoy dalát a Mountain Silence együttes énekli

 

Öntözd a gyökeret / Pour water at the root

Ha az imáiddal szeretnél segíteni az embereknek, először meg kell tenned néhány dolgot.  A legfontosabb dolog, hogy mindennap imádkozz, vagy meditálj. Nem tudsz igazán segíteni az embereknek, ha nem szerzed meg először a képességet imáddal és meditációddal.

Imád és meditációd a belső munkád. Amikor reggel imával és meditációval dolgozol, Isten odadaja neked a fizetésedet, a spirituális gazdagságodat. Ha már van pénzed, odaadhatod másoknak. Imád segíthet egy másik embernek, de tudnod kell hogy miként. Istenhez imádkozol, és abban a bizonyos emberben belül ott van Isten. Amikor a boldogulásért imádkozol, nem közvetlenül őt érinted meg, hanem a benne lakozó Istent. Imád Istenhez, a Forráshoz jut.

Mit teszel, ha egy növény száraz? Nem kell magához a növényhez nyúlnod. Vizet öntesz a gyökerére és a növény újra erőre kap. Ahogy a növénynek a gyökeréhez mész, menj a Forráshoz, aki Isten. Az, akiért imádkozol, akkor látja leginkább a hasznát, ha ennek tudatában imádkozol.

Ha például beteg az édesapád, minden jogod megvan Istenhez imádkozni, hogy gyógyítsa meg őt, mivel ő nagyon közeli és kedves számodra. Milliószor részesültél a szeretetében, és természetesen te is szeretetet, törődést és hálát adsz neki cserébe. Ez az emberi közeledés a Legfelsőbbhöz. Törődésben hatalmas kötődés van, mert akaratodat nem engedted át az isteni Akaratnak.

Az isteni megközelítéshez még egy dimenziót hozzá kell venned: “Örök Atyám, ha az a Te Akaratod, kérlek gyógyítsd meg apámat.” Szereted az apádat, ezért szeretnéd, ha meggyógyulna. De ha a Legfelsőbbnek nem az az akarata, hogy ő meggyógyuljon, akkor legjobb, ha hagyod, hogy menjen, amikor a Legfelsőbb akarja. Ha akaratoddal azonosulni tudsz a Legfelsőbb Akaratával, meglátod, hogy egyformán boldog leszel, apád akár a Földön marad, akár nem, mivel Isten Akarata teljesül. A Legfelsőbb Úr jóváhagyása nélkül egyetelen emberi lény sem halhat meg. Még ha a haldokló ember éppen az édesapád is, tudnod kell, hogy ő végtelenül kedvesebb a Legfelsőbbnek, mint neked. A Legfelsőbb Úr az Apánk és az Anyánk. Ha valamelyik családtag elmegy az apához és az anyához, ugyanannak a családnak a többi tagja nem szomorú.

Englis homepage here.

If one wishes to help other people through his prayers, it is necessary to do a few things first. The most important thing is to meditate every day. If you cannot meditate, then pray. But you cannot really help people without first getting the inner capacity through your prayer and meditation. If you want to help people, then help people after you have received inner strength from your own prayer and meditation. Do the first thing first. You have to pray and meditate. If you cannot meditate, prayer is also a form of contacting God. If you pray you will get spiritual wealth; if you meditate you will get spiritual wealth. But if you try to help others without meditation, without your wealth, what will you be able to give them? At that time you yourself are a beggar too.

Your prayer and meditation is your inner work. When you work in the morning by praying and meditating, God gives you your salary, your spiritual wealth. Once you have your money, you can give it to others. But when you get your spiritual wealth, you must give it to the right person. There will be many who need and want your help. If you give it to the wrong person, then you will only create more problems both for him and for yourself. Prayer and meditation will not only give you the wealth but also show you the right person to whom you can give your spiritual wealth with utmost effectiveness.

Your prayers can help another person, but you have to know how. You are praying to God and that particular person has God within him. When you pray for his welfare, you are not touching him directly: you are touching the God in him. Your prayer is going to God, the Source.

What do you do if a plant is dry? You need not actually touch the plant itself. You pour water at the root and the plant again gets strength. As you would go to the root of a plant, go to man’s Source. His Source is God. The person you are praying for will get the most benefit if you pray with this idea in mind.

As a human being, you have every right to pray to God to cure your father, since he brought you into the world. He is your closest and dearest. As a human being, you have received affection from him millions of times, and you spontaneously offer your own affection, concern and gratitude in return. This is the human approach to the Supreme. Became your will has not surrendered to the divine Will, there is tremendous attachment in your so-called concern.

For the divine approach we need to add another dimension: “Eternal Father, if it is Your Will, please cure my father.” You have to know if his stay on earth will really be of any help to him or to God. Will your father make spiritual progress or work for God if he remains on earth a little longer or will he just lead an ordinary life and create more problems for himself?

You love your father, so you want your father to be cured. But if your father is cured, perhaps he will not be able to progress inwardly at all. If his cure is not the Will of the Supreme, it is best to let him go when the Supreme wants him to. If you identify your will with the Will of the Supreme, you will see that if your father stays on earth, you will be happy, and if he does not stay on earth, you will be equally happy because God’s Will will be executed.

Jharna kala 222
Sri Chinmoy festménye

Sri Chinmoy: Az isteni hős (291-292), Shunya hate: Sri Chinmoy dalát Agnikana együttese énekli

Élet – halál / Life – death

Kérdés: Van élet a halál után?

Sri Chinmoy: Igen, a halál után van élet. A halál nem a vég, és nem is lehet a vég. Számomra az élet és a halál olyan, mint két szoba. Napközben a nappali szobában dolgozom. A halál a pihenő szobám. Mindkettőre egyformán szükségem van, hogy Istent szeretni és szolgálni tudjam és megörvendeztessem.

A halál jelenleg valami ismeretlen dolog, és a legtöbb ember fél az ismeretlentől. De fel kell ismernünk, hogy a halál Isten Kozmikus Játékának fontos része, és természetes lépcsőfok fejlődésünkben. Mondjuk, hogy egy ember nagyon komolyan igyekszik, és jelentős fejlődést ér el ebben az életében. De miután játszotta egy bizonyos ideig az élet játékát, általában elfárad. Az ember semmiféle sportot vagy játékot nem tud pihenés nélkül játszani. Pihenésre van szükségünk, hogy megújult energiával és lelkesedéssel tudjunk újra játékba kezdeni. Tehát a halál jól megérdemelt pihenő az isteni harcos számára, aki itt a földön keményen harcolt a Legfelsőbb Úrért.

 

Question: Is there life after death?

Sri Chinmoy: Yes, there is life after death. Death is not and can never be the end. To me, life and death are like two rooms. During the day I work in the living room, and at night I take rest in the bedroom. Life is my living room; death is my resting room. Both I equally need in order to love, serve and please God.

Right now, death is something unknown, and most people are afraid of the unknown. But we have to realise that death is an important part of God’s Cosmic Game and a natural step in our evolution. An individual works very hard and makes considerable progress during his lifetime, let us say. But after playing the life-game for a certain number of years, he usually becomes tired. One cannot continue playing any game or sport without rest. We need rest so that we can start playing again with renewed energy and enthusiasm. So death is a well-deserved rest for the divine warrior who has been fighting hard on earth for the Lord Supreme.

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattints ide.)

bird-untitled-sri-chinmoy-2
Sri Chinmoy festménye

Sri Chinmoy bölcsessége (41), Saviour Dear: Sri Chinmoy dalát énekli Sharanagata Hammerl

Nem az út vége

A hibák

Nem sötét bűnök.

A kudarcok

Nem vad rombolások.

A halál

Nem az út vége.

 

Blunders are not

Dark sins.

Failures are not

Wild destructions.

Death is not

The journey’s close. 

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattints ide.)

1jharna-kala-acrylic-painting-by-sri-chinmoy-undated-266
Sri Chinmoy festménye

Sri Chinmoy: Tízezer Virág-Láng (2128), Puji Bale: Sri Chinmoy dalát a Mountain Silence együttes énekli

Megmondjuk-e a haldoklónak?

Kérdés: Ha valaki beteg, és gyógyulásra orvosilag nincs remény, helyénvaló-e elárulni neki, hogy meg fog halni? Segítünk-e ezzel a halálra való felkészülésében?

Sri Chinmoy: Ez rendkívül összetett kérdés. Minden egyes esetet külön meg kell vizsgálni. A legtöbb ember élni akar. Mivel nem tudják, mi a halál, nem akarnak meghalni. Úgy gondolják, hogy a halál egy zsarnok, aki különböző módon kínozza, és legvégül megsemmisíti őket. Amikor valakinek végére ért ezen életére szóló karmája és a Legfelsőbb azt akarja, hogy hagyja el a testét, viszont az illetőnek -a saját lelkével ellentétben- életéhsége, kielégítetlen vágyai vannak, akkor ez az ember a földön akar maradni. Nem akar Supreme Akaratának engedelmeskedni. Mit tehetsz ha ilyen emberrel kerülsz szembe? Ha elmondod neki, hogy Isten már nem akarja, hogy ő a földön maradjon, mert megélte testében az összes szükséges tapasztalatot, félreérti s azt mondja: “Isten nem akarja, hogy elhagyjam a testem, te vagy az, aki ezt akarja”. Irgalmatlannak és kegyetlennek tartana. Ebben az esetben -ha pontosan tudod,  hogy Supreme akarata az, hogy az illető elhagyja a testét – a legjobb amit tehetsz, ha csendben beszélsz a haldokló lelkével, és megpróbálod segíteni, hogy viselje el Supreme Akaratát.

Viszont ha a haldokló spirituális és őszinte Isten-kereső, akkor ő maga mondja majd szeretteinek: “Imádkozzatok Istenhez, hogy vigyen el, befejeztem munkálkodásomat a földön. Olvassatok fel nekem szent könyveket, a Bibliát, a Gitát. Engedjétek, hogy csak isteni, spirituális dolgokat halljak, melyek segítenek kezdeni az utazásomat.” Indiában nagyon sok ember van, akik, mikor érzik, hogy haláluk napja elérkezett, azt mondják: “Annál jobb, minél hamarabb viszel el engem.” Mikor anyám halálán volt, állandóan a Gítát olvasta. Utolsó napjaiban így beszélt: ” Most pedig távozom az Örökkévaló Úrhoz, hadd készüljek fel.” Az ilyen emberek ismerik, és örömmel elfogadják Supreme Akaratát.

Ha nem indulna a lejátszó, kérlek kattints ide.

45-jharna
Sri Chinmoy festménye

Sri Chinmoy: Halál és újjászületés. (27-28), Sri Chinmoy  zongorán játszik, washingtoni koncert.

 

Emlékezés a Mesterre

Kérdés: Mit tehetnek a tanítványaid ebben az életükben azért, hogy az elkövetkező életeikben emlékezzenek arra, hogy veled voltak, és arra amit tettek?

Sri Chinmoy: Ha a tanítvány tiszta szívből örömet tud szerezni a Mesternek, amíg Ő a földön van, akkor a következő megtestesülésben belső tapasztalatai leszenek, vagy gyermekkorától kezdve spirituális álmai lesznek. Akik nagyon-nagyon lélekteli kapcsolatot alakítanak ki velem ebben az életben, a következő testet öltésben gyermekkortól kezdve érezni fognak engem a szívükben. Olyan családba születnek le, ahol lesz kép rólam. Millió családnak van képe Krishnáról vagy más spirituális személyről. Megtörténhet, hogy a képre nézve olyan hatalmas belső érzésük lesz! Hasonlóképpen, akik a legszorosabb kapcsolatot alakítják ki velem, míg a földön vagyok, a következő életükben már a nevem hallatára örömet fognak érezni. Minden attól függ, hogy a Mester életében a lélek milyen kapcsolatot alakított ki. Ha nincs belső éhség, a személy szinte semmit sem kap a Mestertől, mindegy milyen nagy a Mester.

Ebben az életemben tanítványok ezreivel rendelkezem, sok követővel, baráttal, tisztelővel stb. Fizikai szinten néhány száz emberrel foglalkozom. De amikor a belső világban vagyok, a magasabb világban, lelkek ezreivel és ezreivel foglalkozom. A legtöbb tanítványom azt gondolja, hogy a lelkek világában csak néhány emberrel törődöm, mint például Agnival és azzal a tíz vagy húsz másik tanítvánnyal, akik az évek során meghaltak. Ez a legszánalmasabb hiba. A belső világban megszámlálhatatlan sok lélekkel érintkezem.

Néhányan akik nem szereztek örömet most, azt gondoljátok, hogy ha egyszer a másvilágon lesznek, azonnal közel,  közelebb, a legközelebb lesznek Hozzám. Ez nem így van. Nem készültök fel rá! Nem gondoltok a halálotokra, -nem, nem!

12342685_1091700440870949_1466180177343024339_n


 

Sri Chinmoy:_ Az örökkévalóság függönye mögött  16. o

Nem haltam meg!

Sri Ramakrishna távozásának napján, miután elhagyta a földi testét, minden tanítványa és mind, aki szerette a könnyek tengerében úszott. Sarada Devi bánata nem ismert határt. Saját szíve szívszaggató sírásává vált.

Este, az indiai hindu özvegyek szokása szerint a testéről egyenként levetette az összes díszt. Amikor az utolsót levetette, Sri Ramakrishna megjelent előtte, és azt mondta: “Mit csinálsz? Én nem haltam meg, én halhatatlan vagyok. Most a mennyei testemben vagyok, az arany testemben. Ezért azt akarom, hogy viseld továbbra is az arany karkötődet.”

Sarada Devi amíg élt, viselte a karkötőt.

Sri-Sarada-Devi

 


Sri Chinmoy: Az örökkévalóság fögönye mögött. 119. o

 

Halál mint akadály a spirituális fejlődésben

KÉRDÉS: A naplódban leírt egyik meditációdban a halált mint akadályt említed. Mindig úgy gondoltam, hogy a halált átmenetnek tekinted, mely lehetővé teszi az újjászületést és a folyamatos fejlődést.

SRI CHINMOY: Csodálatos! Ahogy mondtam, a halál átmenet. Az élet és a halál olyan, mint két szoba: az élet a nappalim, a halál a hálószobám. Mikor azt mondom, hogy a halál akadály, akkor a halálról egy másik nézőpontból beszélek. Mi is ez az akadály? Ez lesz az a sorompó, amely megállít minket a továbbhaladásban. Ez egy határ, melyen nem tudunk átlépni.

Ez az élet egy aranyló lehetőség, melyet a Legfelső Lény (Supreme) adott nekünk. Nos, a lehetőség egy dolog, az eredmény pedig egy másik. Spirituális fejlődésünk, belső tökéletesedésünk rendkívül egyenletes, nagyon lassú, de ugyanakkor nagyon jelentős. Természetesen akadnak emberek, akik száz meg száz vagy akár ezernyi inkarnáción keresztül követik a normális, természetes körforgását életnek és halálnak. Egy napon viszont Isten Örökkévalóságában megvalósítják, elérik majd a Legfelsőbbet ők is. De néhány igaz, őszinte, nagyszerű törekvő lélekteli ígéretet tesz, hogy még ebben az inkarnációban, itt és most valósítja meg Őt. Annak ellenére ígérik ezt, hogy tudják, ez nem az első vagy utolsó életük. Azonban tudják azt is, léteznek emberek, akik megvalósították Istent, és ők sem akarnak valami távoli, jövőbeli inkarnációra várni. Úgy érzik, hogy Isten megvalósítása nélkül haszontalan élni, és amilyen gyorsan ez lehetséges, el akarnak jutni hozzá. Ebben az esetben, ha eljön a halál, és ők még nem megvalósultak, még nem érték el ezt a céljukat, akkor a halál számukra akadály. Egy lelkes törekvő – akinek elrendeltetett, hogy meghaljon ötvenévesen, de a Supreme kegyes beleegyezésével húsz, harminc évvel kitolhatja a halált – vajon mit tesz ez alatt az időszak alatt? Folytatja őszinte törekvését, legmélyebb meditációját és legmagasabb elmélkedését (kontemplációját). Olyan lesz, mint az a versenyző, aki akadály nélkül szalad Célja felé. Ez alatt a kapott húsz vagy harminc év alatt elérheti a legtávolabbit, ahol Célja található.

De ha a halál közbeavatkozik, akkor ebben az életében nem tudja elérni, megvalósítani Istent. A következő inkarnációban nagyon kevés lélek képes azonnal felvenni múltja törekvésének elejtett fonalát. Amint valaki belép a világba, istentelen, kozmikus erők támadják meg, és a világ tudatlansága, korlátoltsága és tökéletlensége próbálja befedni a lelkét. A gyermekkor éveiben nem emlékszünk semmire. A gyerek ártatlan, tudatlan, és segítségre szorul. Pár évvel később az elme elkezd működni. Nyolc, tizenkét éves kor között már az elme irányít mindent. Így a következő inkarnáció első tizenegy, tizenkét vagy tizenhárom évében majdnem minden lélek – kivéve, ha az nagyon nagyszerű és spirituális volt – elfelejti múltja eredményeit és legmélyebb belső kiáltását. Vannak ugyan spirituális mesterek és nagy törekvők, akik magas fokú spirituális tapasztalatra tesznek szert gyermekkorukban, vagy akik Istenre gondolnak és énekelni kezdenek Istenről életük már ily korai szakaszában. Rendszerint azonban nincs erős kapcsolat a lélek előző inkarnációjában elért eredménye és a jelen inkarnáció korai gyermekévei között. Van láncszem, nagyon finom láncszem az életek között, de ez az első tizenkét vagy tizenhárom életévben lényegében nem érzékelhető.

Néhány lélek előző inkarnációjának törekvését ötven- vagy hatvanéves koráig sem éri el. Spirituális szemszögből nézve, a következő inkarnációjuk eme ötven vagy hatvan éve tökéletes időpazarlás. Ha valaki ebben az inkarnációjában fél évszázadot elvesztegetett, az előzőben pedig húszat vagy harmincat, úgy az már nyolcvan év veszteség. Ebben az esetben mondhatjuk, hogy a halál valóban akadálya a fejlődésnek. Le kell küzdenünk ezt az akadályt határozott törekvésünkkel, töretlen igyekezetünkkel. A törekvésnek olyannak kell lennie, mint egy lövedéknek, keresztül kell törnie, át kell hatolnia a halál falán.

De minden szándékunk ellenére időre van szükség, amíg a belső lény tudatosan a felszínre tör, és az ember az új inkarnációjában elkezd erőteljesen és őszintén meditálni és Istenhez imádkozni. Ekkor ráébred, hogy a múltjából semmi sem veszett el. Minden védve volt a Föld-Anya tudatában, amely valamennyiünk közös kincsestára. A lélek megtudhatja, hogy mit ért el eddig a földön; mindez biztonságban megőrződött a föld tudatában, a föld-„bankban”. Ha egy bankban pénzt helyezel el, majd Angliába utazol, és hat vagy több év múlva visszatérsz, a pénzed kiveheted. A lélek is ugyanezt teszi, miután tíz vagy húsz évre elhagyja a földet. Az addig elért összes eredményét a Föld-Anya érintetlenül megőrzi, majd mikor a lélek visszatér, hogy Istenért dolgozzon, a Föld-Anya visszaadja azokat.

A legtöbbször semmi sem vész el, kivéve az időt, a gyermekkor éveit. Legjobb egy inkarnáció alatt megvalósítani Istent, így nem veszítjük el tudatos törekvésünket újra és újra az átmeneti időszakban. Ha a földön ötven vagy száz évig ezzel az óriási, őszinte törekvéssel élünk, akkor nagyon sokat elérhetünk a belső világban. Ha egy spirituális mestertől valódi segítséget kapunk, akkor lehetséges egy vagy legfeljebb két-három inkarnáció alatt az Isten-megvalósítás. Viszont ha nincs valódi mester és nincs törekvés, akkor száz meg száz inkarnációt kell leélnünk.

images11

 

Haldoklók

KÉRDÉS: Kórházban dolgozom, ahol rákot gyógyítanak, és ahol gyakori a haláleset. Néha a haldoklók arcán a tiedre hasonlító vonásokat fedezek fel. Megmagyaráznád, hogyan lehetséges ez?

SRI CHINMOY: Amikor egy vagyok az Univerzális Tudattal, mindenkiben benne vagyok. Nagyon sok ember van a világon, akik nem tanítványaim, de őszinte keresők. Az Isten-megvalósult lélek látja, mikor őszinte keresők halálukkor vagy haldoklásuk során Istenhez imádkoznak. Elmondom neked, ha Istenhez, Krisztushoz vagy bárkihez imádkoznak, ha valóban őszintén kopogtatnak Isten ajtaján, ott látják ragyogni az én arcomat, Buddha arcát, Krisna arcát az Univerzális Tudat miatt.

Hogy kik ezek az emberek, nem tudom megmondani. Százak és ezrek vannak ott, akik nem közvetlen tanítványaim, de az Univerzális Tudatnál kopogtatnak, így megkapják Fényem és Könyörületességem. Ezért van, hogy arcukon az én arcomat látod. Látnak engem, és segítséget kapnak könyörületes belső lényemtől. Ekkor lényem megvilágosult belső valójának egy része hozzájuk megy, némi vigaszt, megvilágosodást nyújt nekik, hogy a lelkek világában jobb sorsuk legyen, és visszajöhessenek keresni az Igazságot. Ha egy halálán lévő embert látsz, és arcvonásaimat fedezed fel rajta, akkor tudhatod, hogy ő is Isten-kereső. Nem kell tanítványomnak lennie, de mivel rendkívül őszinte a törekvése, az Univerzális Tudatom miatt vele leszek.

Amikor tanítványaim a leglélektelibben meditálnak rám, előfordul, hogy olyan mértékben azonosulnak velem, hogy más tanítványok az arcomat látják arcukon. Olyan erősen, olyan őszintén, olyan hűségesen, olyan lélektelien koncentrálnak rám, hogy arcukon tükröződöm. Még akkor is, ha az illető nő. Ez számos esetben megtörtént.


 

Sri Chinmoy: Halál és újjászületés