Hogyan tudjuk átadni magunkat a Legfelsőbbnek?

Kérdés: Hogyan tudjuk átadni magunkat a Legfelsőbbnek?

Sri Chinmoy: Mondjuk, amikor hároméves voltál, hallgattál édesanyádra. Talán most már nem hallgatsz rá mindig, mert azt gondolod, többet tudsz nála. De amikor gyerek voltál, magától értetődő hited volt benne, és mindig hallgattál rá. És ezáltal, hogy hallgattál rá, mindig a helyes dolgot tetted. Anyukád azt mondta, ne nyúlj a tűzhöz, és szót fogadtál. Ha megérintetted volna a tüzet, az megégette volna a kezed. Azonban éppen azért, mert engedelmes voltál, és átadtad magad az ő akaratának, elkerülted, hogy megégesd magad. Sok dologra kért, hogy ne tedd meg, és mivel nem tetted meg őket, megmenekültél.

Ugyanilyen gyermeki egyszerűséggel és őszinteséggel, ugyanilyen hittel kell rendelkezned a spirituális életben. El kell hinned, hogy spirituális mestered, akárcsak az édesanyád, nem hagy cserben, nem vezet félre. A spirituális életben most egy gyermek, egy csecsemő vagy. Ha ugyanolyan magától értetődő hittel tudsz rendelkezni, amilyennel a gyermekkorodban, akkor most is beteljesülsz. Egy gyermek állandóan igényli maga körül az anyját. Spirituális életedben is szükséged van mestered belső irányítására, ha biztonságban akarsz lenni. Ha ez a belső vezetés hiányzik, vagy elveszíted, többé nem vagy biztonságban. Spirituális mestered nem vezet félre, Belső Vezetőd nem csap be. Nem! Az önátadás csak akkor jön, ha hiszünk valaki másban, ha abban a bizonyos személyben nagyobb a hitünk, mint saját magunkban.

Hogyan válhatsz gyermekivé? Gyermekivé a felejtés által válhatsz. A tudatlanság és a sötétség sok dolgot tanított, amelyet most el kell felejtened. Egy gyermek gyakorlatilag semmit sem tud, annyit tud csak, hogyan szeresse az anyját, és ez mindennél többet jelent a számára. neked és mindenki másnak el kell felejtenetek azokat a dolgokat, amelyekre az elme tanított.

Ha nincs mestered, akkor mélyen belülre kell menned, hogy felfedezd lelked belső hangját. Érezned kell, hogy a belső hang messze jobban tud mindent, mint te. Sajnos a keresőt nagyon gyakran félrevezetik. Olykor az életerő hangja megtévesztően hasonlít a lélek belső hangjára és a kereső összetéveszti őket. Azután a helytelen dolgot teszi, és szenved a következményektől. Ha szeretnéd felfedezni valódi belső hangodat, imádkoznod kell saját lelkedhez, hogy segítsen.

De ha van mestered, akiben fenntartás nélkül hiszel utazásod végtelenül könnyebb lesz. Hiszel a karjaidban, ezért úgy érzed, hogy megüthetsz valakit, vagy harcolhatsz valakivel. Ez a korlátozott képességed. De ha hinni tudsz valakiben, aki sokkal erősebb nálad, akkor ő abban a helyzetben lesz, hogy érted használja az erejét. A spirituális életben is, ha képes vagy korlátozott képességeddel örömet szerezni belső lényednek, a lelkednek, Belső Vezetődnek vagy spirituális mesterednek, akkor meglátod, hogy ő feltétlenül ad neked valamit, ami messze túlszárnyalja képzeletedet. Ha kedvükre teszel a szüleidnek, mikor azt akarják, hogy tegyél meg valamit, akkor ha pénzt kérsz tőlük vagy más anyagi segítséget, azt azonnal megadják neked. Ellenben, ha nem jársz a kedvükben, nem adnak semmit.

Mikor egy gyerek futva jön az édesapjához egy ötcentessel, amit épp most talált az utcán, ezt mondja: „Nézd apa! Találtam öt centet!”, akkor az apa nagyon örül, hogy fia odament hozzá. A gyermek egyetlen tulajdona, minden vagyona öt cent. Ezzel elmehetett volna a boltba édességet venni vagy felhasználhatta volna valamilyen más módon. Ehelyett az apjához ment ezzel a kis pénzdarabbal. Az apa látja, hogy gyermekének olyan jó szíve van, hogy azt, amije csak van, a legnagyobb kincsét, tétovázás nélkül odaadja. Természetesen örömében huszonöt centet vagy egy egész dollárt ad neki.

A spirituális életben is adsz egy kevés törekvést- ami a te cented- néhány perces kora reggeli imád vagy meditációd alatt. Akkor a spirituális mestered vagy Belső Vezetőd azonnal rengeteg dolgot ad neked: békét, Fényt, boldogságot, örömöt és gyönyört. De kell, hogy adj egy szemernyit a törekvésedből reggelente öt percre vagy fél órára. Hogy megtanulj vagy megkapj valamit, adnod is kell valamit sajátodból, utána látni fogod az eredményt.

Isten soha nem marad az adósunk. Rendelkezünk egy kevés képességgel: tudunk minden nap néhány percet meditálni Istenre. Abban a pillanatban, amint látja, hogy rendszeresek vagyunk a meditációban, hogy őszinték és komolyak vagyunk, és teljes szívvel elfogadtuk a spirituális élet ezen megközelítését, Isten Fény, gyönyör és béke formájában záporként zúdítja ránk határtalan részvétét. Add hát Istennek amid van: gyermeki hited és belső sírásod. Ha képes vagy Neki adni belső sírásod és Belé vetett feltétel nélküli hited, akkor törekvés-életedben elkerülhetetlenül megvalósul az önátadás.

 

Question: How can we surrender to the Supreme?

Sri Chinmoy: Let us say that as a child, when you were about three years old, you used to always listen to your mother. Perhaps you don’t always listen to her now; but when you were a child, there were many things your mother asked you to do or not to do. Did you do anything wrong at that time by listening to her? No. Your mother asked you not to touch fire and you believed her. If you had touched the fire, it would have burnt your hand. But just because you were obedient and you surrendered to your mother’s will, you escaped being burnt. There were many things she asked you not to do and you didn’t do them. As a result you were saved.

You have to have this same kind of faith in the spiritual life. You need to have a childlike simplicity and sincerity to tell you that your spiritual Master, like your mother, will not disappoint you or deceive you. You are now a child, a baby in the spiritual life. You have to feel that if you can have the kind of implicit faith which you had in your childhood, then you will again be fulfilled. When you were a child, the moment you saw that your mother was not near or around you, you felt helpless. A child needs his mother around him all the time. In the spiritual life also, we have to know that when we need the inner guidance, the guidance of the Master, we are safe. When we miss or lose that inner guidance, we are unsafe. Your spiritual Master will not deceive you; your Inner Pilot will not deceive you. No! Surrender comes only when one has faith in somebody else, when one has more faith in that particular person than he has in himself.

If you do not have a Master and you practise meditation, then you have to go deep within and feel that the inner voice knows far better than you do. Unfortunately, the seeker is very often misguided. Sometimes the voice of the vital resembles the inner voice of the soul. Then the seeker is mistaken and he suffers, thinking that he is listening to the soul’s dictates.

You can also become a child just by unlearning. Ignorance and darkness have taught you many things which you have now to unlearn. A child knows practically nothing; he knows only how to love his mother and that is more than everything for a child. Everyone has to unlearn things that the mind has taught him.

So when we pray, when we meditate, the first thing we should do is to get rid of doubts, suspicions and other negative qualities. You have faith in your arms so that you can strike someone or you can fight with someone. That is your limited capacity. But if you can have faith in somebody else who is much stronger than you and if you can please him, then naturally he will be able to use his strength for you. In the spiritual life also, if you can please your inner being, your soul, your Inner Pilot, your spiritual Master, with your limited capacity, then you will see that the object of your adoration is bound to give you something far beyond your imagination. If you please your parents when they want you to do something, then if you ask them for money or for some other material help, immediately they will give it to you. They will give it to you because they have much more money than you have, much more capacity in various fields. But if you don’t please them, then they will give you nothing.

When a child comes running to his father with a nickel he has just found in the street, he says, “Look, Father, I have found a nickel!” The father is so happy that his son has come to him. The child’s sole possession, his only wealth is a nickel. With this nickel he could have gone to a shop and bought candy or used it in some other way, but he didn’t do it. Instead he came home to his father with this little nickel. Naturally the father is pleased and gives the child a quarter or dollar instead of the nickel. The father sees that his child has the heart to give what he has: he gives his best possession without any hesitation.

In the spiritual life also, you give a little aspiration, which is your nickel, during your prayer or meditation for a few minutes early in the morning. Then immediately the spiritual Master will invoke so many things for you: Peace, Light, Bliss, Joy and Delight. But you have to give an iota of your aspiration, for five minutes or half an hour of meditation in the morning. When we feel that in order to learn something we have to give something of our own, then we will see the result.

God will never be indebted to us. We do have a little capacity; we meditate on God for a few minutes each day. But are we exercising this capacity or not? The moment He sees that we are regular in our meditation, that we are sincere and earnest and that we have accepted this approach to the spiritual life wholeheartedly, God showers His boundless Compassion on us in the form of Light, Delight and Peace. So give to God what you have: your childlike faith and inner cry. If you can give Him your inner cry and have implicit faith in Him, then surrender will automatically loom large in your life of aspiration.

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattints ide.)

1994-chinmoy-3-fiji
Sri Chinmoy

 

 


Sri Chinmoy: Önátadásom az Istenné válásom (8-12), Darashan Mor Sundara: Sri Chinmoy dalát a Songs-Flower-Seeds együttes adja elő.

 

Reklámok

Gyereknevelés

Kérdés: Beszélne a gyereknevelésről, különös tekintettel az olyan társadalmi környezetre, amelyben a spiritualitás nem kap hangsúlyt?

Sri Chinmoy: Nagy különbség van a kényelmes élet és a szeretetteljes élet között. Vannak olyan helyek a földön, ahol szegények az emberek, és nem engedhetik meg maguknak, hogy kényelmet nyújtsanak a gyerekeiknek. Ugyanakkor megadják gyerekeiknek a valódi kincset, a szeretetet. A gyermekeknek állandó szeretetet, állandó gondoskodást kellene adni. De itt Amerikában a szülők gyakran összekeverik a fegyelem hiányát a szeretettel és a gondoskodással. Azt mondják: “Látod, mennyire szeretünk. Itt a bizonyíték, hogy szeretünk. Adtunk neked tévét, adtunk neked magnót, számítógépet, mindent, amire csak az anyagi világban vágyhatsz.”

Sajnos itt Amerikában nem tanítják eléggé a gyerekeket a spirituális életre. A fizikai síkon egyfajta szabadságot kapnak, hogy megtalálják a saját útjukat. Ha pénzre van szükségük, kapnak pénzt. De ha mély szeretetről és gondoskodásról van szó, azt nem kapják meg. És ezeket a gyerekeket nem formálják kellően külső és belső fegyelemmel. A gyermekeket a spirituális síkon is tanítani kell csakúgy, mint fizikai és szellemi síkon.

Ebben a világban csak az adásból származik boldogság. A szülőknek adniuk kell, amijük van. Ha pénz-erejük van, azt kell adniuk. De a szeretet-erő végtelenül fontosabb. A gyermek szívének és lelkének nem fontos a pénz. A gyermeknek csak az anyja szíve és az apja szíve fontos.

A szülőknek ismerniük kell a türelem jelentését. Fenntartás nélkül kell adniuk ma, és még ha nincs is rá semmi reakció, holnap is újra meg kell tenniük. A szülők dolga az, hogy adjanak, adjanak és adjanak, és ne várjanak el semmit. Mikor eljön az ideje, a gyerekek hálásak lesznek.

A gyerekeket feltétel nélkül kell szeretni, nem pedig haszon reményében. Ha az anya úgy gondolja, hogy négyévesen azért szereti a gyermekét, hogy majd mikor huszonöt éves lesz, a gyermek támogatja őt, erről el kell mondanom, hogy az efféle haszon a belső életben képtelenség. A szülőknek semmit sem szabad várniuk a szeretetükért  cserébe. Ha a gyerekek nem is adnak cserébe semmit, Isten biztos nem lesz hálátlan.

Ha az anya az elméjét használja, így gondolkodik: “Ó Istenem, most olyan édes és helyes, de ki tudja, hogyan fog viselkedni, mikor felnő. Lehet, hogy akkor nem is gondol majd rám, létezni sem fogok az életében.” De azzal hogy így gondolkodik a gyermekéről, már kezdi is elválasztani saját létezésétől. De ha azt mondja: “Ó, nem, ő nekem a legdrágább és legédesebb, az én kis kincsem, és mindig is a kincsem fog maradni.” azzal a szeretetét önti a gyermekbe. És ha a gyermek egy pillanatra rámosolyog az anyjára, az elég ahhoz, hogy meghódítsa a szívét.

(Ha nem indulna a lejátszás, kattints ide.)

gyerekkel
Sri Chinmoy

Sri Chinmoy: Szeretet (149-155)

Gyermek-felnőtt

Kérdés: Úgy tűnik, a felnőttek mindig mindenféle dolgon aggódnak, a gyerekek viszont nem.

Sri Chinmoy: Mivel a gyermek a szívében él, mindig érzi, hogy az anyja vagy az apja gondoskodni fog róla. Állandóan érzi a védelmet, a vezetést és a segítséget. Így természetesen bízik az életében. Mivel mindig a szívében van, ezért érzi, hogy nincs olyan szükséglete, amit szülei ki ne elégítenének. Ha az elméjében élne, azonnal úgy gondolná: “Ó, az apám talán nem tudja majd megtenni ezt. Lehet, hogy anyám nem lesz ott, hogy segítsen.” Akkor félénk, bizonytalan és nyugtalan lenne. De a gyermek nem az elméjében él. Hasonlóan, ha gyermeki lelkületet szeretnél, bármely idős vagy is, érezned kell, hogy van Valaki, akinek végtelenül több Bölcsesség-Fénye van, és aki állandóan gondol rád, vezet és oltalmaz téged, és az a személy Isten. Az, akinek fontosabb az értelem, mint a szív, akinek fontosabbak a külső eredmények, mint a belső eredmények, az, aki inkább törődik a körülötte élő társadalommal, mint a benne élő Istennel, sosem tud gyermekként viselkedni. Az igazi gyermek folyton a szívében él, míg a felnőtt állandóan az elméjében tartózkodik. Az elmében nincs szeretet. Valódi szeretet a virág-szívben található. A virág-szív mindig azon igyekszik, hogy másokat boldoggá tegyen. Mivel Istennek gyermeki virág-szíve van, Ő állandóan próbál minket boldoggá tenni.

Légy spontán, mint egy gyermek!

A gyermek sohasem próbál

Semmi természetellenesre szert tenni.

Nem igyekszik valaki

Vagy valami más lenni.

Természetes módon fordul Isten felé.

(Ha nem indulna a lejátszó, kattints ide.)

Jharna-Kala-by-Sri-Chinmoy-undated-404