érzelmek

Spiritualitás

A spiritualitás az ember tudatos vágyódása Isten után. A spiritualitás azt mondja nekünk, hogy Isten, aki ma ismeretlen, holnap megismerhetővé, holnapután teljes ismertté válik.

Istent Isten kedvéért kell akarnunk. Isten beteljesíthet minket saját vágyunk szerint, de ha ezt így teszi, mi leszünk azok, akik nem érzik magunkat igazán beteljesedettnek. Síró szívünk, törekvő szívünk, megvilágosító szívünk mindaddig nem lesz elégedett, míg Istent az Ő saját módján meg nem örvendezteti.

Egy kezdet nélküli kezdet azt mondja, hogy a spiritualitás egy törekvés-növény. E növény nő, nő, örökké nő. Egy vég nélküli vég azt mondja nekünk, hogy a spiritualitás egy önátadás-fa. Ez a fa isteni gyümölcsöket terem, és e gyümölcsök Szeretett Supreme-unkkal való állandó, tudatos és önátadó egységünk ereje által jutnak el hozzánk.

Az igazi spiritualitás az élet tudatos elfogadása, nem pedig az élet megszüntetése, megtagadása, megsemmisítése. El kell fogadnunk az életet, és gyökeresen meg kell változtatnunk, hogy Szeretett Supreme-unk képmásához legyen hasonlatos.

A spiritualitás így szól a szívhez: „Ó szív, miért maradsz bizonytalan? Nem érzed, hogy a Mindenható, a Supreme lakik benned? Nem szabad bizonytalannak érezned magadat, mert te vagy az, aki kijelentheti az egész világnak, hogy ott van benned a Szeretett Supreme élő Jelenléte. Az emberi lény minden része közül elsősorban te vagy a kiválasztott eszköz, hogy az értelmet, a vitális lényt és a testet a lélekhez vezesd. A lélek végül hozzám vezeti őket.”

A spiritualitás így szól az értelemhez: „Ó értelem, ne gondolkodj többé! Gondolat-erőd csupa zavar. Zavart keltesz a család többi tagjában – a testben, a vitális lényben, a szívben –, és ugyanakkor te is összezavarodsz, ha átadod magad a gondolatok világának. Légy bölcs, és maradj csendben!”

A spiritualitás így szól a vitális lényhez: „Ó, vitális lény, ne sóvárogj! Akkor is, ha vágyaid tárgyát birtoklod, e birtoklás nem tesz elégedetté téged. A birtoklásban ott a vágy még több birtoklás után. Mindig csak egy koldus leszel, ha sóvárogsz. Nem számít, hogy mit kapsz, elégedetlen és beteljesületlen maradsz. Ezért ne menj azon az úton! Vess véget sóvárgásodnak!”

Végül a spiritualitás így szól testhez: „Ó, test, meddig alszol még? Nem látod, hogy időtlen idők óta alszol már? Tudatlanság-alvásod az oka, hogy családod többi tagja képtelen elérni az Aranypartot, a kitűzött Célját. Ó, test, ne aludj! A Cél csak azoké, akik fölébredtek. Ébredj fel, kelj fel! Családod többi tagja abban a pillanatban a leggyorsabbnál is gyorsabban fog futni, amint élénkké és tetterőssé válsz, és félredobod a tudatlanság álmának béklyóit.”

A spiritualitás azt mondja a keresőnek, hogy ne éljen a régmúltban, ne éljen a távoli jövőben, hanem a ma közvetlenségében, az örök Mostban éljen. Ez az örök Most az embert, a törekvő magot, és Istent, a mindent tápláló Gyümölcsöt testesíti meg.

Lásd még ezt a bejegyzést.

23-2-1975-ckg


Sri Chinmoy: Everest törekvés

 

 

Reklámok

Lélek, szív, elme, életerő

A lélek: Isten képviselője

Ha most magunkra gondolunk, a testünkre gondolunk és nem a lekünkre. Sajnos állandóan az alacsonyabb részünkkel azonosulunk. Lényünk olyan, mint egy ház, mely a mi tulajdonunk. A harmadik emeletet sosem használjuk, hanem minden időnket az alagsorban vagy a földszinten töltjük. A harmadik emelet is a miénk, csak végre találnánk meg az odavezető utat.

A lélek harcol a kétség, a zavarodottság, az aggodalom és hasonlók ellen. Megpróbálja feltárni saját belső isteniségét és képessége szerint megalapozni az isteni Igazságot a földön. A lélek feltárja, amit mindig is tudott, de miközben feltárja, növekszik és gazdagodik azáltal, hogy magába olvasztja a földi tapasztalat lényegét. Eközben a fizikai tudat egyre inkább megismeri a lélek korlátlan isteni képességét.

Isten kozmikus színjátékában

Az isteniség a lelket használja arra,

Hogy lehozza a Fényt és a Gyönyör üzenetét,

Egészen a Föld-tudat szívébe. 

A szív: bejárat a lélekhez

A lélek után tisztaságban és isteniségben a következő a szív. Nem a testi szívről beszélek, ami egy szerv, hanem a spirituális szívről. A spirituális szív a mellkasod közepén található, léted központjában. A lélek tudata átitatja az egész testet, de a lélek leggyakrabban úgy dönt, hogy a szívben marad. Ha a szívedre koncentrálsz, akkor a lélek ajtaján kopogtatsz, ami a Legfelsőbb Úr ajtaja.

Spirituális tanulmányaid során a szív rendkívül fontos, mivel a szív képviseli az azonosulást. Ha valamivé válni akarsz, azonosulnod kell az adott dologgal. Ránézel egy virágra, és csodálod a szépségét és illatát. Azután megpróbálsz pontosan ugyanabba a tudatba belenőni, mint amit a virág megtestesít: a virág szépségébe és tisztaságába.  A spirituális életben is, amikor belépünk a szívbe, azonnal azonosulunk fényével, békéjével, erejével és üdvösségével. Azonosulásunknál fogva isteni valósággá válunk. Ha a Legfelsőbbet olyan hamar el akarjuk érni, ahogy csak lehet, akkor a szív útját kell követnünk, hogy a lelkünk felszínre jöhessen.

Szíved belső madarát

Elvárás-csúcsodon túl látod majd

Énekelni és szárnyalni,

Ha hagyod,

Hogy szíved hajnalcsillaga

Magához intse külső életed.

Az elme: Nyugtalanság-felszín, csendesség-mélység

Eddig az elme volt az emberiség legnagyobb vívmánya. Segítségével a tudomány és a fizikai világunk hatalmas mértékben fejlődött. Az érvelő értelem mindazonáltal akadály a spirituális kereső számára. Az értelem szeret információt gyűjteni, az információ azonban egy cseppnyi bölcsességet sem ad.

Ha már tudatára ébredtünk, hogy az értelmet nem megfelelően használjuk, de az Isteni szolgálatába állítjuk, akkor egy lépéssel előbbre jutottunk. A következő lépés, hogy megtudjuk mit rejt az értelem – milyen képességeket és lehetőségeket testesít már meg. Az óceán felszíne csupa nyugtalanság, de ha megfigyeljük az óceán mélyét, csupa béke és csendesség. Hasonlóképp az értelem felszínén tele van kavargással, feszültséggel, sötétséggel, de ha a mélyére hatolunk, messze a kétség birodalmán túl megtaláljuk a felsőbb értelmet. Most nem igazán ismerjük s Végtelenséget, az Örökkévalóságot, és a Halhatatlanságot. Ezek csak homályos fogalmak, amelyeket a fizikai értelem nem tud megragadni.  De ha bejutottunk a felsőbb értelembe, akkor ezeket a dolgokat látjuk majd a valódi Valóságnak.

Az ima, mely fent szárnyal,

Megnyitja számodra a tökéletesség kapuját. 

Az értelem, mely magába merül, 

Megmutatja neked az elégedettség szobáját.

Az életerő: az érzelmek székhelye

Amikor az életerő szót használom,, természetünk dinamikus, érzelmi részére gondolok – egy olyan energiára, amellyel élhetünk, vagy visszaélhetünk, amit használhatunk emberi vagy isteni módon.

Az emberi életerő olyan érzelmeket foglal magába, mint a közönséges öröm, bánat, harag és izgalom. Az érzelem önmagában nem rossz, ha nem élünk vissza vele. Amikor visszaélünk vele, megpróbálunk birtokolni valakit vagy valamit, vagy akár az egész világot. Ily módon az emberi életerő elvakít és korlátoz bennünket, és végül elszívja a fizikai és szellemi energiánkat.

Az isteni életerő azonban így szól: “Tudom, hogyan kell kitárnom szeretet szárnyamat. Miért? Mert egyedül így nyerhetek elégedettséget.” Az isteni érzelem kiterjeszti tudatunkat és mindig szívesen látott vendég. Belső törekvésünk kifejeződése. A belső égbolt magasságába emel mineket.

Ha azt akarod, hogy valami történjen

Az életedben,

Akkor az életerődnek a forradalmi úttörő

Szerepét kell játszania.

A test: a lélek otthona

A lélek, ami Istennek egy tudatos isteni része, a fizikai testben kell éljen ahhoz, hogy fejlődhessen. A templomban ott van az oltár. Hasonlóan, a test is egy templom, és a templomban ott van az oltár, a lélek.

A fizikai test, mint olyan, nagyon korlátozott. Természetétől fogva letargikus, egy tapodtat sem akar mozdulni. A Fény egyre csak ereszkedik és ereszkedik alá, de ez a fizikai lényünk legalacsonyabb része, és a Fény itt rendkívül nehezen tud működni. A test az utolsó terület, ami Fényt kap, de ha valaki elkezd tudatosan törekedni, akkor fokozatosan az egész lénye törekedni kezd. Lelke törekszik, értelme törekszik, életereje törekszik, és végül a teste is törekszik. Amikor a törekvőnek a fizikai része elkezd eggyé válni a lélek inspirációjával és törekvésével, akkor Isten Fénye alkalmas befogadó edényt talál benne.

Felébredt testem

Dicsőségtől dicsőségig megy.

Átalakult életerőm

Dicsőségtől dicsőségig menetel.

Megvilágosult értelmem

Dicsőségtől dicsőségig fut.

Felszabadult szívem 

Dicsőségtől dicsőségig repül.

Beteljesedett lelkem

Dicsőségtől dicsőségig táncol.

A témával kapcsolatos bejegyzések:

http://wp.me/p6OgOU-3V

http://wp.me/p6OgOU-3r


Sri Chinmoy: Isteni hős