Sri Chinmoy Jézus dalai (8) / Songs devoted to Jesus Christ (8)

Samarpaner sangit sur
Dharanire tumi diyecho
Taito sabar antara tale
Shreshtha asan labhecho

A Mountain Silence együttes előadásában, kétszer:

 

 

samarpaner-sangit-sur

Jézus dalok még itt,  ittittittittitt, és itt.


Mountain Silence

Reklámok

Humor / Humour

Kérdés: Azáltal, hogy itt meditálok és vagyok, oly sok boldogságot és örömöt kapok, és Te olyan sokféle módon kényeztetsz és teszel elégedetté engem. Amikor a többi tanítvánnyal vagyok, csaknem mindig úgy érzem, hogy egész idő alatt tréfálkozunk.

Sri Chinmoy: Ez a tréfálkozás végtelenül jobb, mint töprengeni, duzzogni, pletykálkodni másokról – végtelenül jobb! Felvidítod magad, ha tréfálsz, amikor a humort élvezed. Van bárki is a spirituális Mesterek között, aki nem szerette a tréfát? Sri Aurobindo nagyon élvezte a humort. Sri Ramakrishna is. Az összes spirituális élvezte a humort.

A humor elveszi az értelem lázát, nemcsak a fizikai lázat. A humor a legjobb orvosság arra, hogy elvegye a lázat, ami az elménkben van.

Kérdés: Az rendben van, ha egész nap ilyenek vagyunk?

Sri Chinmoy: Nem egész nap! Eljön az idő, amikor komolynak kell lenned. De miért engedem meg itt ezeket a dolgokat? Ezek a vicces dolgok felvillanyozzák értelmeteket. Egész nap nagyon keményen dolgoztok a létfenntartásotokért. Ez a munka olyan nehéz teher az elméteknek.

Még ha csak meglátsz is valakit – nem kell, hogy a munkád kapcsán legyen valaki-, hatással lehet rád. Kimész az utcára, meglátsz valakit, és annak az embernek olyan sok problémája van. Nem beszélsz vele, de a gondjai beléd hatolnak. Nem tudod, miért lett a fejed olyan nehéz, nehéz, nehéz. Ez a súlyosság jöhetett attól, akit röpke másodpercre láttál. Azután időbe telik, oly sok időbe, hogy megszabadítsd ezektől a terhektől magadat.  Nem tudod, mi ment beléd valójában, de valami nehezet, nagyon, nagyon nehéz terhet érzel. Ránézni valakire, akár öntudatlanul, valamit nem méltányolsz benne, meg is támad, megtámad.

A humor azonban elveszi az elmének ezt a súlyosságát. Majd néhány perc múlva, talán tizenöt, vagy húsz perc múlva eljön az idő, hogy úgy érezd, az elme könnyű, komollyá és őszintévé vált, kutat, nem kételkedik. Ismerned kell, mikortól keresi az értelem az igazságot, és hol van az a pont, amikor kételkedik a spiritualitásodban, kételkedik valakiben, vagy más negatív dolgokkal foglalkozik.  Amikor eljön az ideje annak, hogy úgy érzed, az értelem a fényt keresi, az igazságot, akkor vagy kész a meditációra.

 

Question: Through meditating and being here, I get so much happiness and joy and you spoil me and fulfil me in so many ways. When I am with the other disciples, I almost feel we just joke all the time.

Sri Chinmoy: That joking is infinitely better than brooding and sulking and speaking ill of others — infinitely better! You are lightening yourself when you joke, when you enjoy the humour aspect. Is there anybody among the spiritual Masters who did not like jokes? Sri Aurobindo enjoyed humour very much. So did Sri Ramakrishna. All the spiritual Masters enjoyed humour.

Humour takes away the mental fever, not only the physical fever. To take away the fever that we have inside the mind, humour is the best medicine.

Question: Is it all right to be that way all day long?

Sri Chinmoy: Not all day long! The time comes when you must be serious. But why do I allow these things here? These funny things are lightening your mind. The whole day you work very hard for your livelihood. That work puts such a heavy load on the mind.

Even if you see a person — it does not have to be someone at your work — it can affect you. You go out in the street, you see an individual, and that person has so many problems. You are not talking to that person, but his problems are entering into you. You do not know why your mind has become so heavy, heavy, heavy. That heaviness has come from the person whom you saw for a fleeting second. Then it takes time, so much time, for you to unburden yourself. You do not know what has actually entered into you, but you feel something heavy — a very, very heavy load. By looking at a person even unconsciously, not to appreciate something in him, you are being attacked, attacked.

Again, humour takes away that heaviness of the mind. Then after a few minutes, perhaps fifteen or twenty minutes, the time comes when you feel that the mind is light, the mind has become serious and sincere, the mind is searching, not doubting. You have to know at what point the mind is searching for truth, and at what point the mind is doubting your spirituality, doubting someone or doing other negative things. When the time comes that you feel the mind is searching for light, for truth, that is the time you are ready to meditate.

Sri-Chinmoy-Jharna-Kala5.jpg


Sri Chinmoy: Túl azon, hogy szeretem, nem szeretem (99-103), Your soul will help you: Sri Chinmoy dalát Agnikana együttese énekli

Erőteljes vonakodásod / Powerful unwillingness

 Mi késlelteti bizonytalan ideig
Az Isten-megvalósításod?
Nem erőtlen alkalmatlanságod,
Hanem erőteljes vonakodásod.

What indefinitely delays
Your God-realisation?
Not your feeble incapacity
But your powerful unwillingness.

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattint ide.)

bird-CKG-undated-2.jpg
Sri Chinmoy rajza

 


Sri Chinmoy: Tízezer Virág-Láng (5696), I Cherish only one strenght: Sri Chinmoy dalát Parichayaka Hammerl adja elő.

 

Folytasd, csináld tovább /Continue doing this, continue doing this

Kérdés: Guru, mindig azt mondod nekünk, hogy a lelkünknek megvan a képessége, hogy megbüntessen minket, és megbüntet, ha csalódást okozunk neki. Azon csodálkozom, hogy ha a lelkeink ekkora erővel rendelkeznek, hogy valójában fizikai bajt képesek okozni a testünknek, miért nem mutatják meg, hogy megvan a hatalmuk, hogy ösztönözzenek minket?

Sri Chinmoy: Pontosan ezt csinálták harminc éven keresztül! Ezt tették amióta csatlakoztál az utunkhoz. Mióta az utunkra jöttél, éppen attól a naptól fogva, ki ösztönzött, hogy gyere és meditálj? A gyerekek azt fogják mondani, hogy szüleik hozták őket. De a szülőket ki inspirálta, hogy jöjjenek? Nem a lelkük? Hogy a gyerekek azt mondják, hogy őket a szüleik hozták, akkor a szülőket a lelkük hozta. Ugyanakkor a szülők adták az inspirációt a gyerekeiknek.

Attól a naptól kezdve, hogy a lelketek az útra hozott, a lélek inspirál, inspirál, inspirál benneteket – könyörög nektek! A lélek nem csak ösztönöz, hanem könyörög, könyörög, könyörög. Amikor jó tudatban vagytok, amikor jó a meditációtok, akkor mindenképpen éreznetek kell, hogy valaki bennetek, valami lény, könyörög: „Folytasd, csináld tovább.”

Az örömöt, amit hat hónap meditálás után kaptok, váratlanul fogjátok kapni egy napon egy function-ön vagy otthon. Azzal az örömmel, amit kaptok, a lelketeket tápláljátok akkor, és a lélek olyan büszke. A lélek azt mondja: „Ez az, amit akarok tőled!” Ezt az üzenetet fogjátok kapni. Ezt senki nem tagadhatja. Amikor egy nagyon erőteljes meditációtok van, azon a napon mégegyszer elhatározzátok, arra születtetek, hogy kiváló tanítványok legyetek. Eltökélitek, hogy le fogjátok győzni a bizonytalanságot, féltékenységet, kisebbrendűséget, felsőbbrendűséget, vagy bármi mást, amit nem ösztönzőnek, vagy istentelennek éreztek. Az a nap, amikor nincs akadálya a meditációtoknak, a lelketek győzelme.

Igaz az az állítás, hogy a léleknek megvan a képessége, hogy büntessen. De ugyanez a lélek éveken át, -öt, tíz vagy tizenöt éven keresztül- könyörgött nektek. Olykor a lélek talán egy, vagy két hétig is azt mondja, hogy ez reménytelen eset. De azután megpróbálja újból és újból és újból. Van egyetlen tanítvány, aki azt mondhatja, hogy a lelke nem ösztönözte? És ha a lélek legalább egy bizonyos mértékig nem inspirált volna, egyetlen tanítvány sem maradt volna az úton. Egyetlen tanítvány sem fog az úton maradni, ha a lélek nem ösztönzi.

A lélek ad inspirációt, de mennyit képes elfogadni a test, a vitális és az értelem? Az értelem eltökélte, hogy nem fogad el inspirációt. Az értelem mindig kész az igazságot a saját módján látni. Az értelem azt mondja a léleknek, a szívnek, a Mesternek, és még Istennek is: „Ha ez nem történik meg, nem fogok tovább menni. Ha ezt nem teszik meg értem, nem mozdulok.” Így Isten mit tehet? Az értelem határt szabott a léleknek, Istennek, a Mesternek. Azt mondja: „Ha nem kapom meg azt a mangót, akkor nem fogok csinálni semmit. Ha e dolog nem az én saját módomon történik, egy tapodtat sem mozdulok.”

A lélek mégis folytatja azzal a reménnyel, hogy egy napon ugyanaz az értelem azt fogja mondani: „Miért kell ennek az én módomon történnie? Hadd legyen, ahogy te akarod, a lélek módján.” A lélek csak reménykedik, hogy egy nap ezt az üzenetet hallja az értelemtől, mert a lélek próbálja az értelmet rávenni, hogy isteni módon menjen, átadással. Az átadás a Mesternek átadást jelent a léleknek odaadásotok és szeretetetek erejénél fogva. Az értelem elszánta magát, hogy megtagadja az önátadást a léleknek, a lélek mégis reménykedik, reménykedik, reménykedik.

Ugyanakkor a lélek látja, hogy a múltban – öt, tíz, tizenöt vagy harminc évvel korábban – az értelem gyakorolta az önátadást a léleknek. Abban az időben az értelem a lélek módján akarta látni a fényt. De az értelem mostanra elhatározta, hogy nem fogad el fényt, mert erősebbé vált bármi másnál. Megvan a saját eszméje: „Ennek úgy kell lennie, ahogy én akarom.” Az értelem nemtörekvővé vált. Volt idő, amikor fényt, az igazságot kereste, mostanra önfejűvé, teljesen irányíthatatlanná vált. Az értelem nem engedelmeskedik. Olykor, még ha maga Isten is áll az értelem előtt, az értelem hajlíthatatlan marad. Isten használhatja mindenható Erejét, de az értelmet csak összetörni tudja; nem képes rábírni, hogy figyeljen rá. Az értelem még Istenre sem hallgat – elfelejti a lelket és a Mestert!

Én mondom nektek, néha a tanítványok egyáltalán nem hallgatnak rám. Ha a lélek, még ha éppen Isten áll is közvetlenül előttetek, lehet, hogy figyeltek rájuk. A Mester magasabb, mint a lélek. Igaz, hogy Istennél nem lehet magasabb, de a Mester és Isten egyek. De nem mondhatjátok, hogy „Ha a lelkem jön, és előttem áll, és mond valamit, akkor meg fogom tartani.” Ha a Mesteretekre nem tudtok hallgatni, a lelketekre hogy hallgattok majd?

 

Question: Guru, you are always telling us that our souls have the capacity to punish us, and that they will punish us if we displease them. I am wondering, if our souls have so much power that they can actually do physical harm to our body, why do they not appear to have the power to inspire us?

Sri Chinmoy: They have been doing that very thing for thirty years! They have been doing that since you joined the path. Since you joined the path, from that very day, who inspired you to come and meditate? Children will say that their parents brought them. But who inspired the parents to come? Was it not their souls? If the children say their parents brought them, then the parents were brought by their souls. Again, the parents gave the inspiration to their children.

From the day your soul brought you to the path, it has been inspiring, inspiring, inspiring you — begging you! The soul is not just inspiring — it is begging, begging, begging. When you are in a good consciousness, when you have a good meditation, at that time you are bound to feel that somebody within you, some being within you is begging you: “Continue doing this, continue doing this.”

The joy that you get after six months’ meditation, all of a sudden one day you will receive at a function or at home. With the joy that you are receiving, at that time you are feeding your soul, and the soul is so proud. The soul will say, “This is what I want from you!” This is the actual message you will get. Nobody will be able to deny it. When you have a very powerful meditation, on that day once again you are resolved, you are determined to become an excellent disciple. You resolve that you will conquer insecurity, jealousy, inferiority, superiority or anything else that you feel is uninspiring or undivine. That very day, when you do not have obstacles to your meditation, that is the victory for the soul.

To say that the soul has the capacity to punish is true. But this very soul for years — five years, ten years or fifteen years — has been begging you. Sometimes the soul almost every day for a month or two has been trying to inspire you. Sometimes a soul may say for a week or two that it is a hopeless case. But then the soul tries again and again and again. Is there any disciple who can say that his soul has not inspired him? And if the soul has not inspired him at least to a certain extent, no disciple will stay on the path. No disciple will stay on the path if the soul has not inspired him.

The soul gives inspiration, but how much can the body, the vital and the mind accept? The mind is determined not to accept inspiration. The mind is always ready to see the truth in its own way. The mind is telling the soul, the heart, the Master and even God, “If this is not done, I am not going to go farther. If this is not done for me, I am not going to move.” So what can God do? The mind has put a limit before the soul, before God, before the Master. It says, “If I do not get this mango, then I am not going to do anything. If this is not done in my own way, I am not going to budge an inch.”

Still the soul continues, with the hope that one day that same mind will say, “Why should it be done in my way? Let it be your way, the soul’s way.” The soul is only hoping to hear this message from the mind one day because the soul is trying to convince the mind to go in the divine way, to surrender. Surrender to the Master means surrender to the soul on the strength of your devotion and your love. The mind is determined not to surrender to the soul, but still the soul is hoping, hoping, hoping.

Again, the soul sees that in the past—five, ten, fifteen or thirty years earlier — the mind did surrender to the soul. At that time the mind wanted to see the light in the soul’s way. But the mind is now determined not to receive light, because the mind has become stronger than anything else. The mind has its own thought: “This has to be the way I want it.” The mind has become unaspiring. There was a time when the mind used to search for light, for truth, but now the mind has become stubborn, absolutely unruly. The mind will not listen. At times even if God stands in front of the mind, the mind remains stubborn. God can use His omnipotent Power, but He can only break the mind; He cannot make the mind listen. The mind does not listen even to God — forget about the soul and the Master!

I tell you, sometimes the disciples do not listen to me at all. If the soul, even if God stands right in front of you, you may not listen. The Master is higher than the soul. The Master may not be higher than God, true; but the Master and God are one. But you cannot say, “If my soul comes and stands in front of me and tells me something, then I will listen.” If you cannot listen to your Master, will you listen to your soul?

oneness-sri-chinmoy
Egység: Sri Chinmoy festménye

 


Sri Chinmoy: Beyond likes, dislikes (49-53); The Battle of kurkshetra: Sri Chinmoy zongorán játszik

 

Házasság / Merriage

Kérdés: A házasságkötés annyi, mintha még több karmát kérnénk magunknak?

Sri Chinmoy: A hétköznapi életben nem csak a házasság, de mindenféle tevékenység mozgásba hozza a karma kerekét. Ha például valami vagy valaki másra gondolsz, mint Istenre, azzal már karma keletkezik. A házasságban általában a két fél karmája egy egésszé egyesül, amin természetesen osztoznak. A nő a férfinak ajánlja lelke minden képességét és erejét, de cselekedeteinek és gondolatainak összegyűlt hatását – vagyis karmáját is neki adja. A fordítottja ugyanúgy igaz. És amikor a társak még további lelkeket hoznak le gyerekeik formájában, a gyermekek karmája hozzáadódik az övékhez.

A házasság nélkül is sok problémád van. Talán azt hiszed, a házasságkötés megoldja minden problémádat. Vagy azt gondolhatod: „Hős vagyok, a feleségem minden problémáját meg fogom oldani.” Ő pedig a saját részéről szintén gondolhatja azt: „Hős vagyok, legyőzöm a férjem problémáit.” De ez csak az egóból ered.

A legtöbb házasság a magány csillapításának szükségletére vagy az alacsony életerő igényeinek kielégítésére épül. A házasság bármely adott esetben összeegyeztethető vagy összeegyeztethetetlen a spiritualitással. Egyes lelkek úgy érzik, hogy a házasság által gyorsabban fejlődhetnek, míg más lelkek úgy, hogy a házasság hátráltatni fogja spirituális fejlődésüket. Én gyakran mondom, hogy az egyedülálló emberek tudnak a leggyorsabban futni a spirituális életben.

Kérdés: Mi a házasság spirituális jelentése?

Sri Chinmoy: Az isteni házasság nem birtoklás, hanem egység. Az isteni szeretet csupa adás, nincsen benne követelés. Az isteni szeretetben állandóan áldozatot hozunk, és érezzük, hogy isteni látomásunk kiterjed.

Ha isteni házasságról van szó, akkor egy fejből kettő lesz, két kézből négy lesz. Minden megduplázódik: képességünk automatikusan növekszik. De ha állandó csata zajlik a férj és a feleség között, ha az egyik gyorsabban akar futni a spirituális életben, a másik pedig nem, akkor ő nehéz teher lesz társa vállán. Hogy futhat valaki a leggyorsabban, ha valami nehéz terhet cipel, ami nem akar elérni a célba? Tehát az egyénnek kell eldöntenie, hogy megházasodik-e, és hogy ez isteni házasság lesz-e. Ha emberi házasság lesz, az csalódáshoz vezethet. Ha isteni házasság, az megvilágosodáshoz vezethet.

 

Question: Is getting married asking for more karma?

Sri Chinmoy: In the ordinary life, not only marriage, but every activity in life sets the wheel of karma into motion. Anything that you do — it need not be marriage; for example, if you just walk out of this place and think of something or someone (other than God) then karma is already created. In anything you do, it is the same.

“Marriage” is a very sweet word but most of the time it is made of very bitter experiences. Without being married, one has thousands of problems. Now when you get married, you add to your life another problem. You may say, “I am a hero; I shall conquer her problems.” She, on her part, also thinks, “I am a heroine; I shall conquer his problems.” So both of you enter marriage determined to solve the problems of the other. This I am saying from the viewpoint of difficulties, since you have asked about the karma entailed in marriage. But of course, there is another side, the side of joy. I mean human joy or human love. You will say, “I have so much love for her.” She will say, “I have so much love for him, so let us be joined.” Now if this human love is rightly guided by the inner reality or inner being of the couple, then they blend together; otherwise the union breaks into pieces. Immediately the two sides start fighting, this side and that. You start your journey with your possession: sweet love, human love. She also started this way. Then afterwards, everything goes wrong. This is the kind of karma that two people bring on themselves. But if you do not enter into marriage, then you may try to solve your problems alone. There is nothing on your shoulders. Now sometimes in this world, we feel, “If I can take somebody’s burden from him, then I will be appreciated and I will feel a sense of pride,” but again I tell you that this is all coming from a sense of ego. It is not only ego or marriage which adds to your karma, but anything you do, unless it is done by God’s Grace. Then there is no bondage at all.

Normally in marriage, the individual karma of each party become joined into a whole which they naturally share. The woman, for example, offers the man all her soul’s capacities and strengths, but she also gives him the effects of her accumulated actions and thoughts — her karma. The reverse is just as true. When they bring down a few more souls in the form of children, the children’s karma is added to their own. That is why in India they say that there are three divine moments in a person’s earthly sojourn: his birth, his marriage and his death. In India, marriage is extremely important, first because of the many, intricate ties, duties, responsibilities that the person makes, not only to his partner, but to the family of his partner; and second, because it was clearly understood that marriage set the pattern for the remainder of the person’s lifetime and, in India, deeply affected the general growth and direction of the individual soul. To a lesser extent, the same is true in the West.

Marriage is certainly an additional form of karma, but if you marry with the idea of progressing spiritually and aspiring for a higher life, and if your spouse also wishes to lead the inner life, then the two of you can march along the path like two pilgrims, side by side. At that time, if you can offer all your joint actions to the Supreme, you do not have to worry about your wife’s karma becoming a burden to you or vice-versa, because you will be surrendering your actions to Him. Marriage is a burden in the ordinary life; in the spiritual life, it can be different. The Supreme Himself can take the burden.

Question: What is the spiritual significance of marriage?

Sri Chinmoy: Divine marriage is not possession, but oneness. Divine love is all giving; here there is no demand. In divine love, we make constant sacrifice and we see that our whole vision is enlarged.

When it is a divine marriage, one head becomes two heads, two hands become four hands. Everything is doubled: our capacity automatically increases. But if there is a constant battle going on between husband and wife, if one wants to run the fastest in the spiritual life and the other does not, then one will be a heavy burden on the other’s shoulders. How can one run the fastest when one is carrying something very heavy that is unwilling to reach the destination?

So the individual has to make the decision whether he is going to marry and whether it is to be a divine marriage. If it is a human marriage, then it can lead to frustration. If it is a divine marriage, it can lead to illumination.

 

1-1-2006


Sri Chinmoy: Love (137-139), 2017. október 11-én a Mahashamadi évfordulóján Sahadeva és Pavaka énekel

 

Kék madár / Blue bird

Szívem mélyén
Mosolyog a kék madár, játszik a kék madár.
A ragyogás-formának és mennyei gyönyörnek ünnepe
Hívogat mindenkit.
A nap, a hold,
A hegyek és az óceán
Eljöttek mind.
Ma hallgatni fogunk a Végtelen hívására.
Futni fogunk a Végtelen felé.
Közvetlenül előttünk áll a fény létrája.
Az isteni fény virágává vált szívünk.
Mi vagyunk a legfelsőbb Urunk reménye.
A Virág-Teremtő nem más, mint a mi szeretetünk.

In the depth of my heart the blue bird
smiles and the blue bird plays.
The festival of lustre-form and
celestial delight is inviting everyone.
The sun, the moon, the mountains
and the ocean all have come.
Today we shall listen to the call of
Infinity.
We shall run toward Infinity.
Right in front of us is the ladder of Light.
Our hearts have become the flower of
Light Divine.
We are the hope of our Lord Supreme.
The world-creator is none other than our love.

English homepage here.

Nil pakhi hase hriday gabhire nil pakhi kare khela
Sabare dakichhe lavanya rup ananda ghana mela
Surya chandra esechhe sabai esechhe baridhi giri
Asimer dake chale jabo mora samukhe jyotir sinri
Hriday moder alor kusum amara prabhur asha
Bishwa srashta nahe ar kichhu amader bhalobasa

45-ckg-birds.black_-975x1024

 


Sri Chinmoy: Az Isten-élet csúcsai: szamadhi és sziddhi (54), 2009 augusztusi születésnapi ünnepségen a Silence and Sound együttes játszik

Két vonal a Mennybe / Two line to heaven

A lélekteljes meditáció-vonal a Mennybe
Sosem foglalt,
Mert
Nagyon kevés kereső képes
Azt a vonalat hívni.

A háborgó csalódottság-vonal a Mennybe
Mindig forgalmas,
Mert
Mindenki képes
Azt a vonalat hívni.

The soulful meditation-line to heaven
Is never busy
Because
Very few seekers have the capacity
To use that line.


The wild frustration-line to Heaven
Is always busy
Because
Everybody has the capacity
To use that line.

Jharna-18
Sri Chinmoy festménye

Sri Chinmoy: Virág-Lángok (97), Sri Chinmoy saját dalát adja elő

Isten választott Órája / God’s choice Hour (2)

(Terjedelmi okokból a  korábbi bejegyzés folytatása.)

Kérdés: Mi van, ha valaki éhenhal, hogy úgy mondjam, amíg a húsz dollárra vár? Nem fizikai halálról beszélek.

Sri Chinmoy: Ti nem haltok éhen! Senki sem halt meg spirituálisan Istenhez imádkozva. Mindig van belső fejlődés az Isten-megvalósítás felé. Van bárki a földön, aki azt mondhatja: “Imádkoztam Istenhez, de csak éheztem”? Van bárki, aki spirituálisan meghalt Istenhez imádkozva, majd azt kellett mondania: “Isten, imádkoztam Hozzád, de nem törődtél velem”?

Indiai szerzetesek, mint Swami Vivekananda és mások ételt koldulni jártak. Csak mentek utcáról utcára, inen oda, ebből a faluból abba a faluba. Meghaltak? Van bárki, aki meghalt, miközben Istenhez imádkozott? Nincs! Isten ad egy álmot valakinek, hogy vigyen ezeknek a szerzeteseknek banánt, vagy tejet. Ugyanakkor az indiai sadhuk néha azt mondják, hogy semmit sem fognak enni. Nem koldulnak ételt; csak imádkoznak Istenhez. Akkor Isten Maga, vagy Káli Anya, vagy egy másik kozmikus Isten fog álmot adni egy gazdag asszonynak, és mindennap meg megérkezik az étel hozzájuk. Minden nap jön tej, ennivaló, minden, amire szükségük van. A sadhuk azt mondják: “Imádkozom Hozzád, Isten. A Te dolgod. Ha meg akarod tartani az egészségemet, akkor megtartod.” Akkor Isten látja, hogy a legőszintébben imádkoznak, és Isten hoz ételt. Ez történt sadhuk millióival. Mindegyikkel ez történik.

Nem beszélsz a fizikai éhezésről. De látnunk kell, mi után vágyódtok, milyen vágy beteljesüléséért, vajon Isten azt gondolja-e, hogy az a vágy pozitív. Ha Isten nem teljesíti a vágyatokat, az a ti érdeketekben van. Abban az esetben, ha Isten látja, hogy nincs spirituális képességetek, nincs potenciál, akkor biztosan kielégíti a vágyatokat. Ha Isten nem lát valami belső, mélyebb, jelentőségteljesebb dolgot az életetekben, bárkinek az életében, akkor be fogja teljesíteni a nem spirituális vágyat.

Isten sok vágyát teljesíteni fogja a hétköznapi embereknek, akik nem lépnek be a spirituális életbe. De a ti esetetekben még reménykedik abban, hogy képes lesz benneteket magasra, magasabbra a legmagasabbra felvinni, ezért nem elégíti ki bizonyos vágyaitokat. De ugyanazokat a vágyakat, amelyekkel az én  tanítványaim rendelkeznek, Isten bizonyára kielégíti azok számára, akik nem fogadták el a spirituális életet. Azoktól az emberekről Isten azt mondja: “Az ő színvonaluk más. Ők nem törődnek a spirituális fejlődéssel.”

De Isten azt mondja, ti ígértetek valamit. Azt ígértétek, hogy nem lesztek elégedettek, ha egy helyben maradtok. Sokkal magasabbra akartok menni. El fogja hinni Isten az ígéreteteket? Vagy beteljesíti jelenlegi fizikai, mentális vagy vitális vágyaitokat? Az ígéretetek sokkal magasabb, mint a vágyatok. Amikor jó lelkiállapotban vagytok, spirituális hangulatban, az ígéretetek végtelenül magasabb, mint azok a földhöz-kötött vágyak, amelyek néhány napig, vagy néhány hónapig tartanak. Isten mindent tud. Azt mondja: “Ha teljesítem a kicsi vágyatokat, oda lesztek kötve. Ha nem teljesítem földhöz-kötött vágyatokat, akkor az ígéretet, amit Nekem tettetek, ami sokkal magasabb, teljesíteni fogom.” Isten magasabbra akar vinni titeket.

Sok, sok vágyat fog Isten azoknak teljesíteni, akik nem fogadták el a spirituális életet. De a spirituális emberek esetében, és ha különleges az ígéret, amit a lelkük tett, és amit ők maguk tudatosan tettek a lelküknek, akkor Isten azt mondja: “Nagyon magas a céljuk. Ők maguk akarták és tűzték ki célul a legmagasabb célt.” Szeretet, odaadás, feltétel nélküli átadás, ha ez a magasabb cél, amit kitűztek, és most a fizikai, vitális, vagy az értelem meg akar elégedni valami alacsonyabb vággyal, mit fog szegény Isten tenni?

Ha Isten látja, hogy valaki ígéretet tett, hogy felmászik a fa legmagasabb ágára, és azután a vágy kielégítéséért imádkozik, nem fog várni arra az illetőre. Azt mondhatja: “Rendben van, rendelkezz az időddel. De azt akarom, hogy végül teljesítsd az ígéretedet.” Vagy talán megengedi, hogy vegye alacsonyabbra az ígéretét, és azt mondja: “Nem, nem akarok felmászni a legmagasabb ágra, amíg jöhetek és megérinthetem a fát, nekem az elég.” A kereső talán még azt is mondhatja: “Ha a fa közelébe jöhetek, vagy ezer mérföldön belülre jöhetek a fához, elégedett leszek. ” Akkor Isten azt mondja: “Akkor maradj ott.”

De Istennek mindig kell az ígéretünk. Isten akarja az ígéretünket, még ha megszegjük, vagy el is felejtjük. Ma az a legmagasabb cél sincs a fejünkben. De holnap, vagy néhány napon belül, Isten reméli, hogy az a legmagasabb ígéret a felszínre kerül, és mi ismét fel akarunk mászni. Még ha most fel is adjuk az ígéretet, bizonyos idő múlva megint fel akarunk mászni a Himalájára, mert ez az ígéretünk, ez a célunk. Azután Isten vár, azt mondja: ” Rendben, leesel, ma nem akarsz mászni. Tarts pihenőt egy, vagy két hónapra, vagy akár néhány évre. De azután megint próbálj felmászni a Himalájára.”

 

Question: What if someone dies of starvation, so to speak, while waiting for the twenty dollars? I am not talking about physically dying.

Sri Chinmoy: You do not die of starvation! Nobody has died spiritually by praying to God. There is always inner progress towards God-realisation. Is there anybody on earth who can say, “I prayed to God, but I only starved”? Is there anybody who died spiritually by praying to God and then had to say, “God, I prayed to You, but You did not care for me”?

Indian monks, like Swami Vivekananda and others, went begging for food. They were only roaming from street to street, from where to where, from this village to that village. Did they die? Is there anybody who died while praying to God? No! God will give a dream to someone to bring those monks some bananas or milk. Again, Indian sadhus sometimes say they will not eat anything. They are not begging for food; they are only praying to God. Then God Himself, or Mother Kali or another Cosmic God, will give a dream to a rich woman, and every day food will come to them. Every day milk, food, everything they need will come. The sadhus will say, “I am praying to You, God. It is Your business. If You want to preserve my health, then preserve it.” Then God sees that they are praying most sincerely, so God brings food. That has happened to millions of sadhus. To all of them it happens.

You are not talking about physical starvation. But we have to see what you are longing for, for the fulfilment of what particular desire, and whether God thinks that desire is positive. If God is not fulfilling your desire, then it is for your good. Again, if God sees that you have no spiritual capacity, no potential, then God will definitely fulfil your desire. If God does not see something inner, deeper, more meaningful, more fruitful in your life, in anybody’s life, then God will fulfil the unspiritual desire.

There are many desires God will fulfil for ordinary people who have not entered the spiritual life. But in your case, God still hopes that He will be able to take you high, higher, highest, so that is why God does not fulfil certain desires of yours. But the same desires that my disciples have, God would definitely fulfil for people who have not accepted the spiritual life. About those people, God says, “Their standard is different. They do not care for spiritual progress.”

But God says that you have promised something. You have promised that you are not going to be satisfied if you stay in one place. You want to go much higher. Will God believe your promise? Or will God fulfil your present physical, mental or vital desire? Your promise is infinitely higher than your desire. When you are in a good mood, a spiritual mood, your promise is infinitely higher than the earth-bound desire that you have for a few days or a few months. God knows everything. He says, “If I fulfil your little desire, then you will be caught there. If I do not fulfil your earth-bound desire, then the promise that you have made to Me, which is infinitely higher, I am going to fulfil.” God wants to take you higher.

Many, many desires God will fulfil for people who have not accepted the spiritual life. But if they are spiritual people, and if there is a special promise that their soul has made, and that they themselves have consciously made to their soul, then God says, “Their goal is very high. They themselves wanted and aimed at that higher goal.” Love, devotion, unconditional surrender: if that is the higher goal they aimed at, and now the physical, vital or mind wants to be satisfied by fulfilling a particular lower desire, what will poor God do?

If God sees that someone made a promise to climb up to the highest branch of the tree and then started to pray for the fulfilment of desire, God will not wait for that individual. He may say, “All right, take your time. But I want you to fulfil your promise eventually.” Or He may allow the person to lower his promise and say, “No, I do not want to climb to the highest branch; as long as I can come and touch the tree, it is enough.” Perhaps the seeker will even say, “If I can come near the tree, or come within a thousand miles of the tree, I will be fulfilled.” At that time God says, “Then stay there.”

But our promise God always wants. God wants our promise, even if we break or forget our promise. Today that highest goal is out of our mind. But tomorrow, or in a few days, God hopes that again that highest promise will come to the fore, and once again we will want to climb up. Even if right now we are giving up the promise, after some time we will once again want to climb up the Himalayas, because that is our promise that is our goal. Then God waits. He says, “All right, you fell down; you do not want to climb today. Take rest for a month or two, or even for a few years. But then, again try, try to climb up the Himalayas.”

2004-ny-chinmoy.jpg
Sri Chinmoy

Sri Chinmoy: Túl azon, hogy szeretem, nem szeretem (69-75); Sangit Surabhi együttes énekel a 2018-as Apák napján

Ma kétkedő elmém is / Today even my doubting mind

Ma
Még kétkedő elmém is
Arra vágyik,
Hogy a törekvés repülővel szálljon.

Today
Even my doubting mind
Is more than eager
To fly the aspiration-plane.

English homepage here.

3-2-1985-sri-chinmoy.jpg
Sri Chinmoy festménye

 


Sri Chinmoy Ma. Meditációk az év minden napjára (szeptember 27.), Music of the Aspiration Heart: Sri Chinmoy fuvolán játszaik