Nincs meg bennük a sürgetés

Van egy híres történet két emberről, akik megkérdezték Naradától, mikor valósítják meg Istent. Egyikük évek óta gyakorolta az önmegtartóztatást és a jógát. Megkérdezte Naradát, mikor fogja Istent megvalósítani, és Narada azt mondta neki, hogy már csak három további inkarnációra van szüksége. Amint az ember meghallotta, hogy három inkarnációt kell várnia, nagyon szomorú és kedvetlen lett.  S volt ott egy részeges ember, aki soha nem imádkozott és nem meditált. Ő is megkérdezte, mikor valósítja meg Istent. Narada így szólt: „Nézd ezt a tamarind fát. Látod, milyen sok levele van, Ahány levele van ennek a fának, annyi inkarnációd van az Isten-megvalósításig.” Amikor a részeg ezt hallotta, olyan boldog lett. Azt mondta: „Óh, meg fogom Istent valósítani! Meg fogom Istent valósítani!” A részeg tudta, hogy egy nap meg fogja valósítani Istent, Isten választott Órájában, s kész volt évek milliót várni. Mivel megadta magát Isten Akaratával való egységének, a részeges jóval előbb megvalósította Istent, mint a kereső, aki gyakorolta a jógát, de nem volt türelme és önátadása.

Ha nincs türelmed és önátadásod, akkor nem vagy jobb az első keresőnél. Meg kell adnod magad Isten Akaratának, és másfajta életet kell élned. Akkor Isten mindent meg fog tenni érted. Isten azt fogja mondani: „Mivel őszinteség van önátadásodban, az összes múltbeli hibádat meg fogom bocsátani. Nem kell aggódnod.” Ez történt sok kereső esetében. Néhányan nem voltak isteniek, mielőtt a spirituális életet elfogadták, de azután istenivé váltak. Sajnálatos módon néhányan közülük később megint istentelenekké váltak, méghozzá a végletekig.

Ugyanakkor, néhányan nem lettek túlságosan isteniek, sem túlságosan istentelenek. Meglehetősen sok ilyen kereső van, akiknek úgynevezett kiegyensúlyozott az életük, nem mennek el egyik végletbe sem. Lehet, hogy a kényelem élvezetében úszkálnak, nincs meg bennük a sürgetés, hogy a legmagasabbra jussanak. Ugyanakkor nem akarnak lemenni sem. Nem akarnak felmenni, és nem akarnak lemenni sem. Számomra könnyebb felmenni a lépcsőn, mint lemenni. Ha fölmegyek a lépcsőn, több lesz az erőm. Amikor lemegyek, szenvedek. Ezért akarok mindig felmenni, fel, fel.

 

There is a famous story about two men who asked Narada when they would realise God. One man had been practising austerities and yoga for many years. He asked Narada when he would realise God, and Narada told him that he would have to wait only three more incarnations. As soon as the man heard that he had to wait three incarnations, he became very sad and disheartened. Then there was a drunkard who never prayed and meditated. He also asked Narada when he would realise God. Narada said, “Look at this tamarind tree. You see how many leaves it has. It will take you as many incarnations to realise God as this tree has leaves.” When the drunkard heard this, he was so happy. He said, “Oh, I am going to realise God! I am going to realise God!” As long as the drunkard knew that he would one day realise God, at God’s choice Hour, he was ready to wait for millions of years. Because of his surrendered oneness with God’s Will, the drunkard realised God long before the seeker who had been practising yoga but did not have patience and surrender.

If you do not have patience and if you do not have surrender, then you are no better than the first seeker. You have to surrender to God’s Will and practise a different kind of life. Then God will do everything for you. God will say, “Since there is sincerity in your surrender, I shall forgive all your past mistakes. You do not have to worry.” This has happened in the case of many seekers. Some people were not divine before they accepted the spiritual life, but then they became divine. Unfortunately, some of them later became undivine once more, even to the extreme.

Again, some people do not become too divine and also they do not become too undivine. There are quite a few seekers like this who have a so-called balanced life and do not go to either extreme. They may be wallowing in the pleasures of comfort; they do not have the urge to go to the highest. At the same time, they do not want to go down, either. They do not want to go up and they do not want to go down.

For me, it is easier to climb up the stairs than to go down. When I climb up the stairs, I get more strength. When I go down, I suffer. That is why I always want to go up, up, up.

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattints ide.)

 

sri-chinmoy-47mile-1980.jpg

Sri Chinmoy


Sri Chinmoy: A végtelen keresője akartam lenni (49-53), The pride of the earthly race: Sri Chinmoy dalát Agnikana együttese adja elő

Reklámok

Érdekel a véleményed!

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s