Menjetek túl a “szeretem, nem szeretem”-en!

Amikor az Ashramban éltem, nyers tojásokat kellett szállítanom egy kis ládikában az Anya kedvenceinek. Az Anya ráírta a tojásokra a kedvenc tanítványai nevét. Lehet, hogy én voltam az egyik. Bármikor elégedett volt velem, adott két nyers tojást. A nevemnek mindig ’Chin’-t írt. Mindenkinek a tojásokra volt írva a neve. Bicikliznem kellett ide, oda, mindenhova, hogy szállítsam őket. Vatta, vagy valami puha anyag volt a tojások körül, hogy ne törjem össze őket. Olyan sok helyre kellett bicikliznem!

Néha amikor az értelmemben éltem, azt gondoltam: „Mit csinálok, biciklizek egyik helyről a másikra?” Élveztem vajon? Ennek ellenére, mennyi odaadó szolgálatot hajtottam végre! Szeretem, vagy nem szeretem: ha nem szereted, akkor is meg kell tenned. Szerencsére soha nem ejtettem le a tojásokat! Én mondom nektek, nem számít, hogy van hozzá kedvem, vagy nincs hozzá kedvem. Szerettem a tojásokat egyik helyről a másikra vinni? Boldogan kellett csinálnom, és most megvan az eredménye. Nektek ugyanígy kellene szolgálnotok.

Kérdés: Guru, csináltad, de nem szeretted?

Sri Chinmoy: Az isteni eredmény eljött. Esetemben én tisztában voltam a magasságommal. Esetetekben talán kicsit lejjebb van a spirituális magasságotok. Miért csináltam? Mert Sri Aurobindo mondta az Anyának, hogy ezt kell tennem, és ilyen volt a szeretetem Sri Aurobindo iránt. Sri Aurobindo az Anyát a Shakti-jaként fogadta el. Talán fizikai értelmem először nem elsőre ezt a munkát, de amint az Anyára gondoltam, megkérdeztem magamtól: „Ki kit képvisel? Ő Sri Aurobindo-t képviseli.” Amikor Sri Aurobindóra gondoltam, az értelmem leállt.

Ezután, mindenen túl kellett mennem. A Legfennsőbbhöz kellett mennem. A fizikai azt mondta: „Nem tudom csinálni! Nagyon nehéznek tartom.”, Így Supreme-hoz mentem, Amint Supreme-hoz mentem, vége lett a panaszaimnak! Talán néha hibáztam; nem csináltam boldogan, vagy vidáman. De az Isteni Anya kényszerített, hogy csináljam. Tanulóként olykor kudarcot vallottam; de szerencsére védelem alatt álltam, mert az Isten-megvalósításom a zsebemben volt!

Ezt a munkát huszonöt, huszonhat éves koromban végeztem. Tizenkettő vagy tizenhárom éves koromra jól tudtam, hogy ki és mi vagyok. Először tudnod kell, ki vagy. Utána tudod ledönteni, hogy valamit megtégy vagy ne tedd meg. Most még nem jutottál el arra a spirituális szintre, amellyel én akkor rendelkeztem. Ez volt a tapasztalat, amit Sri Aurobindo és az Anya adott nekem még úgy is, hogy ismerték a szintemet. Ez a módja, ahogy a spirituális Mesterek megpróbálnak rávenni, hogy szakítsatok a „szeretem és nem szeretem”-etekkel. Szolgálatot végezhettek boldogan, vidáman. Menjetek túl a „szeretem és nem szeretem”-eteken! Akkor rengeteg, rengeteg spirituális fejlődést fogtok elérni – rengeteget! Ekkor a fejlődés gyors lesz. Máskülönben nagyon bonyolult.

Fivérem szanszkrit tudós volt, egy nagy tudós. Az ő munkája az volt, hogy nehéz, nehéz edényeket cipelte konyhából az ebédlőbe. Kb. ötven méterre. Olyan nehéz zöldséges, curry-s és más fazekak voltak. Az ő feladata volt, hogy vigye őket. Nagy tudós volt, és ezt a munkát kapta. Majd banánokat kellett mosnia. Neki és még valaki másnak kellett minden nap a banánokat megmosni.  Az Ashramban olyan sokan voltak, akiknek nem kellett iskolába járniuk, mégsem kellett ilyen munkát végezniük. Bátyámnak kellett mosnia a banánokat, és cipelni a nehéz, nehéz fazekakat. Ez volt az Anya utasítása: meg kellett tennie. A Sri Aurobindo Ashramban lehettél professzor, lehettél tudós, ennek ellenére megkértek, hogy mossál banánokat. Az első dolog, ami történt az volt, hogy az Ashram megváltoztatta a foglalkozásodat. Megint csak azt mondom, menj túl a „van hozzá kedvem, nincs hozzá kedvem” álláspontodon!

 

When I lived in the Ashram, raw eggs I had to deliver in a small casket to twenty of the Divine Mother’s favourites. The Mother would write the names of her favourite disciples on the eggs. Perhaps I happened to be one of those. Whenever she was pleased with me, she used to give me two raw eggs. For my name, she would always write ‘Chin’. Everybody’s name was written on the eggs. I had to cycle here, there and everywhere to deliver them. There was cotton or something soft around the eggs, so that I would not break them. I had to go to so many places on my bicycle!

Sometimes, when I was living in the mind, I thought, “What am I doing, cycling from place to place?” Did I enjoy it? Yet, how much devoted service I performed! Like or dislike: if you do not like it, you have to do it anyway. Luckily I never dropped the eggs! I am telling you that likes and dislikes do not matter. Did I like to take eggs from here to there? I had to do it happily, and now I have the results. You should also serve in the same way.

 Question: Guru, you did it, but you did not like it?

Sri Chinmoy: The divine results came. In my case, I knew my height. In your case, your spiritual height is perhaps a little lower. Why did I do it? Because Sri Aurobindo told the Mother that I had to do it, and my love for Sri Aurobindo was like that. Sri Aurobindo accepted the Mother as his Shakti. My physical mind may not have welcomed this job at first, but as soon as I thought of the Mother, I asked myself, “Who is representing whom? She is representing Sri Aurobindo.” When I thought of Sri Aurobindo, my mind stopped.

Then again, I had to go beyond everything. I had to go to the Supreme. The physical said, “I cannot do it! I find it very difficult,” so I went to the Supreme. Once I went to the Supreme, my complaints were finished! Perhaps sometimes I failed; I did not do it happily or cheerfully. But the Divine Mother compelled me to do it. As a student, I may at times have failed; but luckily I was saved because my God-realisation was inside my pocket!

This delivery job I did when I was twenty-five or twenty-six years old. By the time I was twelve or thirteen, I knew well who I was and what I was. You have to know what you are first. Then you can decide to do something or not to do it. Right now, you have not come to that spiritual standard, the standard that I had at that time. This was the experience Sri Aurobindo and the Mother gave me, even knowing my standard. This is how spiritual Masters try to compel you to break your likes and dislikes.

You can do service happily, cheerfully. Go beyond your likes and dislikes! Then you will make tremendous, tremendous spiritual progress — tremendous! At that time progress becomes fast. Otherwise, it is very difficult.

My brother was a Sanskrit scholar, a great scholar. His job was to carry heavy, heavy pots from the kitchen to the dining hall, about fifty metres. They were so heavy — vegetable pots, curries and all that. His job was to carry them. He was a great scholar, and that was the job he got. Then he had to wash bananas. He and somebody else had to wash the bananas every day. At the Ashram there were so many people who had not gone to school, even, but they did not have to do that kind of job. My brother had to wash the bananas and carry heavy, heavy pots. It was the Mother’s order: he had to do it. At the Sri Aurobindo Ashram, you could be a professor, you could be a scholar, and they would still ask you to wash bananas. The first thing that happened was that the Ashram changed your profession. Again I say, go beyond your likes and dislikes!

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattints ide.)

chinmoy_with_bicycle.jpg

Sri Chinmoy biciklivel


Sri Chinmoy: Túl azon, hogy szeretem, nem szeretem (39-43), Sri Chinmoy saját műveit énekli és adja elő csellón a Silence Speaks című CD-ről.

Reklámok

Érdekel a véleményed!

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s