Cselekvés, elvárás

…a lélek inspirál bennünket pontosan attól a naptól fogva, amikor a spirituális életet elfogadtuk. Nincs egyetlen nap, amikor a lélek ne próbálna ösztönözni minket. A lélek mondja nekünk, hogy keljünk fel 5:30-kor vagy 6:00-kor. Ha egyszer felkelünk, akkor lehet, hogy három hét vakációra megyünk. Akkor viszont, ha három hétig minden nap rendszeresen imádkozunk, elvárunk valami eredményt. Három hétig 6-kor kelünk, imádkozunk és meditálunk, de akkor úgy érezzük, hogy imánknak nincs eredménye. Azt gondoljuk, hogy vagy Isten nem hallgatott meg bennünket, vagy az imánk nem őszinte. Akkor mit fogunk tenni? Vagy azt mondjuk: “Óh, az imám őszinte, de Isten nem törődik velem. Isten nem hallgat meg. Ha Isten nem törődik velem, akkor miért vegyem a fáradtságot, hogy 6-kor keljek és imádkozzak?” Akkor vége az ima-életünknek, vége a meditáció-életünknek.

Kérdés: Guru, ha őszintén kelsz fel, imádkozol és meditálsz, akkor a lélek miért nem ad neked elegendő belső édességet, vagy bátorítást, hogy érezd, érdemes?

Sri Chinmoy: Gondoljunk a földművesre. Amikor a magot elülteti, hónapokig kell várnia, hogy a palántát meglássa. Itt nekünk is várnunk kell. Miért használjuk az “Isten választott Órája” kifejezést? Nem azt mondjuk hogy ‘az én órám’. A helyes dolgot tesszük, de a választott óra még nem jött el. A tűzhelyhez megyünk és megpróbáljuk bekapcsolni. Majd azt mondjuk: “Minden nap próbálom begyújtani. Hogy lehet, hogy nem gyullad be?” De ha egy kicsit jobban elfordítjuk, végül megjelenik a láng.

A farmer elülteti a magot. Minden nap kimegy a mezőre, locsol és locsol. Végül megelégelheti. Azt mondja: “Ez meg mi? Ha lenne valami csírázni való itt, mostanra már kikelt volna.” Ilyen a mi türelmetlenségünk.

De a legmagasabb ima azt fogja mondani: “Isten talán valami mást akar adni nekem. Nem teljesíti ezt a vágyamat. Talán valami másra gondol, és ha azt a bizonyos dolgot adja nekem, automatikusan megkapom azt is, amit óhajtottam.” Mi nem vagyunk ilyen bölcsek. Azt kellene mondanunk: “A saját érdekemben nem adja azt nekem, de fog adni valami mást. Ha megkapom azt a bizonyos dolgot, amiről most még sejtelmem sincs, akkor automatikusan teljesülni fog a mostani vágyam is.”

Rendelkezünk ezzel a türelemmel? Rendelkezünk ilyen bölcsességgel, a bölcsességgel, hogy egyek legyünk Isten Akaratával? Nem! Ehelyett megkérdezzük, Isten miért nem adja nekünk azt, amiért imádkozunk. Tudnunk kell, hogy vagy a helyes dolgot tesszük, de az óra még nem jött el, vagy nem a helyes dolgot tesszük. Talán megváltoztatja az elképzelésünket és azt mondja, másfajta imát ajánljunk, vagy valami másfajta meditációt végezzünk. Vagy talán ad valamit, ami minden imánkat be fogja teljesíteni.

… the soul has been inspiring us right from the day we accepted the spiritual life. There is not a single day that the soul does not try to inspire us. The soul will tell us to get up at 5:30 or 6:00. Once if we get up, then for three weeks we may take a vacation. Again, for tree weeks if we pray every day on a regular basis, then we expect some result. For tree weeks we get up at 6:00 and pray and meditate, but then we feel that our prayer has no result. We think that either God has turned a deaf ear to us or our prayer is  not sincere. Then what shall we do? We may say, “Oh, my prayer is sincere, but God does not care for me. God does not listen to me. If God does not care for me, then why do I have to take the trouble of getting up at 6:00 and praying?” Then our prayer-life ends, our meditation-life ends.

Question: Guru, if you are sincerely getting up and praying and meditating, why is it that the soul does not give you enough inner sweetness or encouragement to make you feel that it is worthwhile?

Sri Chinmoy: Let us think of farmer. When the farmer sows the seed, he has to wait for months to see the plant. Here also we have to wait. Why do we use the expression ‘God’s choice Hour’? We do not say ‘my hour’. We are doing the right thing, but the choice hour has not yet come. We go to the village stove and we try to light it. Then we say, “I have been trying to light it every day. How is it that it does not ignite?” But when we turn it a little more, finally the flame comes.

The farmer sows the seed. Every day is going to the field and watering, watering. Eventually he may become fed up. He will say, “What is this? If there had been something to germinate, by this time it would have germinated.” This is our impatience.

But the highest prayer will say: “Perhaps God wants to give me something else. He is not fulfilling this particular desire of mine. Perhaps He has something else in mind, and if that very thing He gives, then automatically I will get my wish also.” That wisdom we do not have. We should say, “He is not giving me this for my own good, but  He will give me something else. When I get that particular thing, which I am not even aware of right now, then automatically my present desire will be fulfilled also.”

Do we have that kind of patience? Do we have that kind of wisdom, the wisdom to be one with God’s Will? No! Instead, we ask why God is not giving us what we pray for. We have to know that either we are not doing the right thing. Perhaps, He will change our mind and tell us to offer some other prayer or do some other type of meditation. Or perhaps He will give us something which will fulfil all our prayers.

grace-sri-chinmoy

Kegyelem: Sri Chinmoy festménye


Sri Chinmoy: Túl azon, hogy szeretem, nem szeretem (65-67), Sri Chinmoy zongorán improvizál

Reklámok

Érdekel a véleményed!

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s