Önfegyelem

Az önfegyelem nem jelent önkínzást. Vezeklést sem jelent. Sajnos Nyugaton az önfegyelmet félreértik. Az emberek azt hiszik, hogy az önfegyelem eszménye az az önsanyargató, fáradságos élet, amit néhány indiai törekvő élt a múltban. De ez a fajta önsanyargató élet, a test kínzása és büntetése nem valódi önfegyelem. Ez önpusztítás. Mérhetetlen pusztításhoz vezet a tudatlanság szívében. Ha valaki úgy akarja megvalósítani Istent, hogy heteken, hónapokon keresztül koplal, őt a halál fogja magához ölelni, nem Isten.

Isten tőlünk normális, természetes életet vár – a középutat. Buddha azt tanította nekünk, hogy a középutat kövessük, és ne essünk végletekbe. Nagyon szilárdan kell gyökereznünk a földbe. A fa gyökere a föld alatt van, nem máshol. A gyökér a föld alatt van, az ágak pedig felfelé, a legmagasabb felé nyújtózkodnak.

Az önfegyelem belül van, az önkinyilvánítás pedig kívül. Az önfegyelem az önkinyilvánításhoz vezet. A ma önfegyelme a holnap öntúlszárnyalása lesz. Az önuralomhoz az önfegyelem elsődleges fontosságú. Az önfegyelemhez idő kell. Nem lehet az egyik napról a másikra elérni. Önmegfigyelésen, önvizsgálaton és megfelelő meditáción keresztül érhetjük el az önfegyelmet.

Szeretnék elmondani egy esetet Szokratész életéből. Egyszer Szokratész és egy sereg csodálója elmentek egy tenyérjóshoz. A jós belenézett Szokratész tenyerébe és így szólt:

-Hát micsoda rossz ember vagy te! Csúf és tele az alacsony életerő problémáival. Az életed csupa romlottság.

Szokratész csodálóiba mintha villám csapott volna. Meg akarták verni a tenyérjóst. Micsoda arcátlanság ilyeneket mondani Szokratészról, aki egy igazán istenfélő ember, egy valódi szent!

Szokratész azonban így szólt:

-Várjatok! Kérdezzük meg, hogy elmondott-e mindent?

-Nem – felelt a tenyérjós. -Még mondani akarok valamit. Ebben az emberben kétségkívül megvannak mindezek az istentelen tulajdonságok, de egyet sem mutatott ki belőlük. Uralkodik mindegyiken.

Mielőtt az ember megvilágosul, az alacsony életerő minden istentelen ereje megtámadhatja. De kellő eltökéltséggel legyőzheti őket. Szokratésznak sikerült. Egy idő után bármely törekvő le tudja győzni a rossz erőket.

Self-control does not mean self-torture. Neither does it mean austerity. Unfortunately, in the West, self-control has been misunderstood. People think that the austere, arduous life practised by some Indian aspirants of the past stands as the ideal of self-control. But that kind of austere life, torturing and punishing the body, is not real self-control. It is self-mortification. It leads us to abysmal destruction in the heart of ignorence. If somebody wants to realise God by fasting for days and months, he will be embraced by death, not by God.

A normal, natural life-teh middle path- is what God demands from us. The Buddha taught us to follow the middle path, not to go to extremes. We have to be very firmly planted on earth. The roof of the tree is under the ground, not elsewhere. The root is under the ground, and the branches are growing up towards the highest.

Self-control is within, and self-manifestation is without. Self-control leads us to self-illumination. Today’s self-control will be tomorrow’s self transendence. For self-mastery, self-control is of paramount importance. Self-control takes time. It cannot be achieved overnight. Through introspection, self-examination and proper meditation one achieves self-control.

I wish to tell about an incident in the life of Socrates. Once Socrates and host of his admirers went to see a palmist. The palmist read Socrates’ hand and said, “What a bad person you are, ugly and full of lower vital problems. Your life is full of corruption.”

Socrates’ admirers were thunderstruck. They wanted to strike the palmist. How coluld he say such things abiut Socrates, who was truly a piuus man? But Socrates said, ” Wait, let us ask him if he has said everything.”

The palmist continued, “No, I have something more to say. This man has all these indivine qualities, without doubt, but he has not shown any of them. They are all under his control.”

Before one gets illumination, he may be attacked by all the undivine forces of the lower vital. But he can conquer them if such is his determination. Sosretes did it. Any aspirant can conquer these wrong forces after a while. Countless times he may be attacked by vital impulses. each time he can boldly, courageously place his feet on the heads of these dark forces.  

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattints ide.)

flute-meditation-bali-20004 (1)

 


Sri Chinmoy: A belső ígéret (185-186), Sri Chinmoy saját dalát adja elő

Reklámok

Érdekel a véleményed!

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s