Belső szegénység

Mindnyájan tudjátok, mit jelent a földi szegénység. Én azonban a spirituális szemszögből szeretnék a szegénységről beszélni. A szegénység nem a test tisztasága. A szegénység nem az elme világossága. A szegénység nem a szív spiritualitása. A szegénység nem a lélek valósága. A test tisztasága a fény. Az elme tisztasága a tágasság. A szív spiritualitása a magasság. A lélek valósága a gyönyör.

A fizikai életben a szegénység a tudatos erőfeszítés hiánya. A spirituális életben a szegénység az Isten Akarata iránti spontán önátadás hiánya. A fizikai életben az erőfeszítés elmondja az egyénnek, mit képes megtenni, és végül elérni a maga számára. A spirituális életben az önátadás elmondja a törekvőnek, Isten mit tett, mit tesz, mit fog tenni érte.

A szegénység nem szégyen. A tökéletesség fényében a szegénység nem bűn és nem vétek. Csak egy korlát. A szegénység nem betegség; a szegénység akadály. Ezen az akadályon könnyedén felül lehet kerekedni.

Mindezek után mi a szegénység? A szegénység boldogtalanság. Mi a boldogtalanság? Az érzelmi boldogtalanság az elme vágyának eredménye.  Létezik fizikai boldogtalanság is, ami a feszült idegek következménye. Amikor az embernek nincs hite önmagában, az a boldogtalanság kezdete. Amikor valaki leveszti hitét a Mesterében, akkor a boldogtalanság kártékony keze közé kerül.

A spirituális életünkben a szegénység nem jelenti a pénz vagy az anyagi gazdagság hiányát. A spirituális életünkben a szegénység az Isten utáni tudatos sírás hiányát jelenti. A spirituális életben csak akkor nincstelen az ember, ha nem tudja megengedni magának, hogy egy röpke percet szenteljen Istennek. Ha semmi időt sem tud Istenre gondolva, Istenhez imádkozva vagy Istenért dolgozva eltölteni, akkor tényleg nincstelen a belső világban.

A törekvő akkor valóban gazdag, amikor érzi, hogy az egész élete Istenért van. Akkor gazdagabb, ha látja, hogy lélegzete Istené. Akkor a leggazdagabb ember a földön, amikor felfedezi, hogy neki és Istennek szükségük van egymásra. Ezt a felfedezést csak akkor teheti meg, amikor a lélekben él. A  lelke állandóan előtérbe hozza a valóságot szíve legmélyebb zugából, és elé helyezi ezt a valóságot.  A lelke érezteti vele, hogy ő és Isten elválaszthatatlanul egyek. Istennek szüksége van rá, hogy kinyilvánítsa a földön végtelen lehetőségeit és képességeit , a törekvőnek pedig szüksége van Istenre, hogy megismerje az Érzékelésen Túli Világ legmagasabb Igazságát.

Egy törekvő sem szegény, és nem is lehet azzá, ha a lélekben él. A lélek a bőség, a lélek a végtelenség. Ha a törekvő a lélekben él, akkor csupa törekvés, csupa megvalósítás, csupa tökéletesség. A törekvő életét elárasztja a fény. Testében a Fény az ő szépsége. Életerejében a Fény az ő képessége. Elméjében a Fény az ő dicsősége. Szívében a Fény az ő győzelme.

(Ha nem indulna a lejátszás, kattints ide.)

 

birds-undated-78

Sri Chinmoy rajza


Sri Chinmoy előadása a Fordham University – Bronx, New York 1970. március 18. Kelet fényei a nyugat értelméhez. Sri Chinmoy egyetemi beszédei (88-89), zene: Béke koncert a Brown Egyetemen

Reklámok

Érdekel a véleményed!

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s