Emberi tudat – Isteni tudat

Kérdés: Mi a különbség az emberi tudat és az isteni tudat között?

Sri Chinmoy: Az emberi tudatot elsősorban korlátozottság, tökéletlenség, kötöttség és tudatlanság alkotják. Ez a tudat itt akar maradni a földön. A végesben leli örömét: a családban, a társaságban, a földi dolgokban. Az isteni tudat összetevői a Béke, az Üdvösség, az isteni Erő és így tovább. Természete, hogy állandóan kiterjed. Az emberi tudat úgy érzi, hogy semmi sem fontosabb a földi élvezeteknél. Az isteni tudat úgy érzi, hogy semmi sem fontosabb és jelentősebb, mint a mennyei Öröm és Üdvösség a földön. Az emberi tudat megpróbál meggyőzni minket, hogy közelében sem vagyunk az Igazságnak vagy a beteljesedésnek. Próbálja azt éreztetni velünk, hogy Isten valahol máshol van, mérföldek millióira tőlünk. Az isteni tudat azonban azt érezteti velünk, hogy Isten pontosan itt van, benne minden egyes lélegzetben, minden egyes szívverésben, benne mindenkiben és mindenben körülöttünk.

Az emberi tudat azt érezteti velünk, hogy létezhetünk Isten nélkül. Amikor mély tudatlanságban van, az emberi tudat úgy érzi, hogy Istenre nincs szükség. Emberek millióit és milliárdjait látjuk, akik nem imádkoznak és nem meditálnak. Úgy gondolják: „Ha Isten létezik, hát jó; ha nem létezik, nem vesztünk semmit.” Bár unos-untalan használják az „Isten” szót, nem törődnek Isten valóságával, létezésével, sem a Mennyben, sem mindennapi életükben.

De az isteni tudat egyáltalán nem ilyen. Még a bennünk lévő korlátozott isteni tudat is azt érezteti velünk, hogy Istenre minden pillanatban a legnagyobb szükség van. Érezteti velünk, hogy pontosan azért vagyunk a földön, mert Ő létezik. És amikor isteni gondolatokat táplálunk, az isteni tudat érezteti velünk, hogy Ő az, aki arra ösztönöz minket, hogy isteni gondolataink legyenek. Az isteni tudat mindenben azt érezteti velünk, hogy van egy isteni szándék, isteni törekvés, isteni eszmény, isteni cél. A közönséges emberi tudatban nincs szándék, nincs határozott cél; olyan, mint egy fékevesztetten őrjöngő elefánt. Az isteni tudatban mindig van cél, és ez a cél mindig önmaga túlszárnyalása. Ma a célunknak tekintünk valamit, de amikor a cél küszöbére érünk, azonnal ösztönzést érzünk, hogy túlhaladjunk rajta. Az addigi cél egy magasabb célhoz vezető lépcsővé válik. Ez azért van így, mert Isten állandóan felülmúlja Önmagát. Isten határtalan és végtelen, de még saját végtelenségét is felülmúlja. Mivel Isten mindig fejlődik, mi is fejlődünk, amikor az isteni tudatban vagyunk. Az isteni tudatban minden állandóan kiterjed, és egy magasabb és beteljesítőbb Fénybe növekszik.

(Ha nem indulna a lejátszó. kérlek kattints ide.)

smile-83-sri-chinmoy

Sri Chinmoy

 

 


Sri Chinmoy: Az Isten-élet csúcsai: szamádhi és sziddhi,  Sangit Surabhi együttes Sri Chinmoy dalát adja elő: Tomar Pane

Reklámok

Érdekel a véleményed!

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s