Gyereknevelés

Kérdés: Beszélne a gyereknevelésről, különös tekintettel az olyan társadalmi környezetre, amelyben a spiritualitás nem kap hangsúlyt?

Sri Chinmoy: Nagy különbség van a kényelmes élet és a szeretetteljes élet között. Vannak olyan helyek a földön, ahol szegények az emberek, és nem engedhetik meg maguknak, hogy kényelmet nyújtsanak a gyerekeiknek. Ugyanakkor megadják gyerekeiknek a valódi kincset, a szeretetet. A gyermekeknek állandó szeretetet, állandó gondoskodást kellene adni. De itt Amerikában a szülők gyakran összekeverik a fegyelem hiányát a szeretettel és a gondoskodással. Azt mondják: “Látod, mennyire szeretünk. Itt a bizonyíték, hogy szeretünk. Adtunk neked tévét, adtunk neked magnót, számítógépet, mindent, amire csak az anyagi világban vágyhatsz.”

Sajnos itt Amerikában nem tanítják eléggé a gyerekeket a spirituális életre. A fizikai síkon egyfajta szabadságot kapnak, hogy megtalálják a saját útjukat. Ha pénzre van szükségük, kapnak pénzt. De ha mély szeretetről és gondoskodásról van szó, azt nem kapják meg. És ezeket a gyerekeket nem formálják kellően külső és belső fegyelemmel. A gyermekeket a spirituális síkon is tanítani kell csakúgy, mint fizikai és szellemi síkon.

Ebben a világban csak az adásból származik boldogság. A szülőknek adniuk kell, amijük van. Ha pénz-erejük van, azt kell adniuk. De a szeretet-erő végtelenül fontosabb. A gyermek szívének és lelkének nem fontos a pénz. A gyermeknek csak az anyja szíve és az apja szíve fontos.

A szülőknek ismerniük kell a türelem jelentését. Fenntartás nélkül kell adniuk ma, és még ha nincs is rá semmi reakció, holnap is újra meg kell tenniük. A szülők dolga az, hogy adjanak, adjanak és adjanak, és ne várjanak el semmit. Mikor eljön az ideje, a gyerekek hálásak lesznek.

A gyerekeket feltétel nélkül kell szeretni, nem pedig haszon reményében. Ha az anya úgy gondolja, hogy négyévesen azért szereti a gyermekét, hogy majd mikor huszonöt éves lesz, a gyermek támogatja őt, erről el kell mondanom, hogy az efféle haszon a belső életben képtelenség. A szülőknek semmit sem szabad várniuk a szeretetükért  cserébe. Ha a gyerekek nem is adnak cserébe semmit, Isten biztos nem lesz hálátlan.

Ha az anya az elméjét használja, így gondolkodik: “Ó Istenem, most olyan édes és helyes, de ki tudja, hogyan fog viselkedni, mikor felnő. Lehet, hogy akkor nem is gondol majd rám, létezni sem fogok az életében.” De azzal hogy így gondolkodik a gyermekéről, már kezdi is elválasztani saját létezésétől. De ha azt mondja: “Ó, nem, ő nekem a legdrágább és legédesebb, az én kis kincsem, és mindig is a kincsem fog maradni.” azzal a szeretetét önti a gyermekbe. És ha a gyermek egy pillanatra rámosolyog az anyjára, az elég ahhoz, hogy meghódítsa a szívét.

(Ha nem indulna a lejátszás, kattints ide.)

gyerekkel

Sri Chinmoy


Sri Chinmoy: Szeretet (149-155)

Reklámok

Érdekel a véleményed!

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s