Hónap: 2016. június

Miért könnyebb hitetlenkedni, mint hinni?

Kérdés: Miért könnyebb hitetlenkedni, mint hinni?

Sri Chinmoy: Könnyebb hitetlenkedni, mint hinni, mert a hitetlenkedés alászállás, míg a hit felemelkedés. Alászállni könnyebb, mint felemelkedni.

Könnyebb hitetlenkedni, mint hinni, mert a hitetlenkedés törés, míg a hit építés. Törni könnyebb, mint építeni.

Könnyebb hitetlenkedni, mint hinni, mert a hitetlenkedés önközpontú elménk cselekedete, míg a hit önodaadó szívünk cselekedete.

A hitetlenkedés utazását a kétkedő elmében kezdi, és a romboló elmében fejezi be. A hit az utazását a megvilágosító lélekben kezdi, és egyre csak menetel tovább a törekvő szív tágas birodalmában.

A hitetlen ember szorosra zárt szemmel közli velünk, mik a többiek, mi a világ, és hogy ő maga mit tud tenni az egész világért, ha akar. A hívő ember, tágra nyitott szív-ajtóval elmondja nekünk, mit tett érte Isten, mit tesz érte isten, és mit fog tenni érte Isten. A hitetlenkedésnek megvan a maga tökéletessége. A hitetlenség az elválasztás forgószelében találja meg a maga tökéletességét. A hitnek is megvan a maga tökéletessége. A hit az egyetemes egység zenéjében találja meg tökéletességét.

A hitetlenség így szól a világhoz: “Vigyázz, vigyázz! Mert, ha nem, felfallak.” A hit így szól a világhoz: “Gyere be, gyere be! Már alig várom érkezésedet.”

A hitetlenség gyűlöli a világot. Miért? mert úgy érzi, hogy a világ soha nem őbelőle van, és soha nem lehet őérte. A hitetlen ember mindig úgy érzi, hogy ez a világ nem az övé, és sohasem uralkodhat a világ felett. Pontosan ez az, amiért a hitetlen ember gyűlölni meri a világot.

A hívő ember szereti a világot. Miért? Mert hiszi, hogy világunk valóban Isten törekvő teste, Isten ragyogó álma, Isten betöltő valósága. A spirituális életben, ha valaki hitetlenséget táplál, azzal csak a végső céltól való távolságát növeli. De ha a keresőnek bőséges hite van a spirituális életben, a végső Igazság utáni saját kutatásában, akkor kétségtelenül rövidíti a távolságot. Végül, ha belső lényét elárasztja a korlátlan hit, akkor érzi, hogy maga a cél, a Túlvilág célja fut felé, és nem ő próbálja elérni a célt.

Eljön az idő, amikor a hitetlen ember, miután teljesen elcsüggedt, elkeseredésében el akarja pusztítani maga körül a világot. De a legnagyobb megdöbbenésére azt látja, hogy a világ a maga vad tudatlanságával már már leszúrta őt. Büszke tudásával meg akarta ölni a világot, de mielőtt a világot megölhette volna, a világ és annak vad tudatlansága ölte meg őt.

A hívő ember szeretni akarja a világot. Nagy meglepetésére látja, hogy a teljes léte a világ szívének közepében van. A világ már trónust helyezett szíve legbelsőbb zugába, hogy a hívő ember arra ülhessen.

A spirituális életünkben a hitetlenség nem kevesebb mint bűntény. Mikor hitetlenkedünk, lassan ölő mérget csepegtetünk a szervezetünkbe, megöljük lehetőségeinket és képességeinket, és tudatosan és szándékosan tobzódunk a tudatlanság örömeiben.

Miért hitetlenkedünk? hitetlenkedünk, mert félünk az egységtől, félünk a tágasságtól. Úgy érezzük hogyha belépünk a tágasságba, elveszítjük azonosságunkat, elveszítjük egyéniségünket, elveszítjük magát a létünket is.  De elfelejtjük a tagadhatatlan igazságot, hogy amikor belépünk a tágasságba, az nem kevesebb, mint saját megistenült tudatunk kiterjesztése.

A hétköznapi embereknek , a törekvés nélküli emberi lényeknek rendkívül nehéz nem hitetlenkedni. A törekvő ember, a törekvő kereső tudja, hogy van belül valami, ami előre löki őt a Fénybe, a valóságba, mert élete a tudatos tudás élete. A törekvés nélküli ember úgy érzi, hogy belülről valami visszahúzza, húzza valami ismeretlenbe, valamibe, ami megköti őt.

Minél mélyebbre jutunk a spirituális életben, annál inkább tudatára ébredünk hitetlenség és a hit képességének. A hitetlenség nem más, mint rombolás. A hit nem más, mint új teremtés. Minden alkalommal, amikor hiszünk valamiben, egy új teremtés arcát látjuk magunkban és rajtunk kívül. És ha még egy lépést tovább lépünk, amikor belső hitünk uralkodik, egy tökéletes embert és egy felszabadult lelket látunk magunkban.

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattints ide )

images (5)

Sri Chinmoy


Sri Chinmoy bölcsessége (99-101), zene: Sri Chinmoy játszik fuvolán

 

Reklámok

Hivő és a fanatikus

Hit és kétség olyanok, mint az Északi- és a Déli-sark. A hívő embert sajnos gyakran félreértik. Hajlunk arra, hogy az igazán hívő embert fanatikusnak bélyegezzük. Ezzel sajnálatos hibát követünk el. A fanatikus gyűlöli a józan észt, és semmibe veszi az érvelő elmét, míg a hívő ember, ha valóban hívő, szívesen látja a józan észt, és elfogadja a kétkedő elmét. Azután hite segíti a kétkedő elmét, hogy az túlszárnyalja önmagát, és eljusson a végtelen Tágasságba, valami örökkévalóba és halhatatlanba.

 

Légy bölcs!

Félelmeidet és kétségeidet

Tartsd állandóan

Tökéletes ellenőrzés alatt!

Bird-drawings-by-Sri-Chinmoy-undated-379

Sri Chinmoy festménye


Sri Chinmoy: Életem lélek-utazása (június 4)

Megbocsátás

Két módon lehet

Bocsánatot nyerni.

Az egyik, ha azt mondjuk Istennek:

“Uram,

nem teszek többé ilyet.”

A másik, ha megkérjük Istent:

“Uram,

Kérlek, mutasd meg nekem,

Hogyan élhetek tudatosan

Benned és Érted!”

Jharna-10-12-1984-5-e1350226773790

Sri Chinmoy: Jharna-kala


Sri Chinmoy: Megbocsátás (26)

Emberi szeretet, isteni szeretet

Az egyedüli hatékony módszer arra, hogy az embert szeressük, az, ha először fáradhatatlanul szeretjük Istent.

Minden belső tanítás vége a szeretet: az isteni szeretet, nem az emberi szeretet. Az emberi szeretet megköt, az eredménye pedig kielégítetlenség. És a kielégítetlenség végén ott a pusztulás. Az isteni szeretet ellenben kiterjedés, növekedés, a valódi egység érzése. Tehát ha valakit szeretünk, tudnunk kell, hogy éppen azért szeretjük, mert mélyen benne ott lakozik Isten. Nem azért szeretem, mert ő az apám, az anyám vagy a testvérem. Nem. Csak azért szeretem, mert benne érzem és látom legkedvesebb Szeretettem élő jelenlétét.

Jharna-Kala-by-Sri-Chinmoy-undated-404.jpg


Sri Chinmoy: Életem lélek-utazása június 20

Másokban látni

Ha látod, hogy valakinek a hiányosságai és rossz tulajdonságai nyilvánvalóak, próbáld azonnal azt érezni, hogy hiányosságai és rossz tulajdonságai nem tükrözik őt teljesen. Valódi énje végtelenül jobb, mint amit belőle látsz.

Ha az emberiségnek tökéletessé kellene válnia ahhoz, hogy elfogadd, akkor nem lenne szüksége a szeretetedre, gyengédségedre és törődésedre. De most, tökéletlen tudatállapotában az emberiségnek igenis szüksége van a segítségedre. Add meg az emberiségnek fenntartás nélkül még a legjelentéktelenebb, legkorlátozottabb segítséget is, amit csak tudsz. Itt az arany lehetőség. Ha ezt az alkalmat elszalasztod, jövőbeli szenvedésed meghaladja majd tűrőképességedet, mert eljön a nap, mikor rájössz, hogy az emberiség tökéletlensége a te saját tökéletlenséged. Isten teremtménye vagy. Az emberiség ugyanúgy. Az emberiség nem más, mint egyetemes szíved kifejeződése. Szeretni tudod az emberiséget, és szeretned is kell – nemcsak mint egészet, hanem az egyes képviselőit is –, ha ráébredsz arra a tényre, hogy amíg az emberiség meg nem valósítja legfelsőbb Célját, saját isteni tökéletességed sem lesz teljes.

Sri-Chinmoy-portrait-sw


Sri Chinmoy: Életem lélek-utazása június 19.

“Legyen meg a Te Akaratod” (2)

Kérdés: melyik a legcsodálatosabb ima: a dicséret és a könyörgés, melyben az ember Istent mindenhatónak látja, vagy az elfogadás imája – “Legyen meg a Te Akaratod”?

Sri Chinmoy: A “Legyen meg a Te Akaratod” végtelenül gyönyörűbb, végtelenül megvilágosítóbb és végtelenül betöltőbb, mint a dicsérés és könyörgés imája.

Imáinkban, amikor nagyra becsüljük, imádjuk Istent és hódolunk az Ő végtelen képességei és tulajdonságai előtt, tudatosan vagy öntudatlanul reméljük, hogy viszonzásul áldásos jutalomban vagy kegyben részesülünk. Bizonyos értelemben olyan ez, mintha hízelegni próbálnánk Istennek, és viszonzást várnánk el érte.

De amikor azt mondjuk “Legyen meg a Te Akaratod”, az azt jelenti, hogy teljesen tudatában vagyunk mérhetetlen behatároltságunknak, gyengeségünknek és tudatlanságunknak, és tudatában vagyunk Isten irántunk való mérhetetlen Részvétének, Törődésének és Szeretetének. Tekintettel mérhetetlen tudatlanságunkra, beismerjük, hogy nem vagyunk tisztába vele, mi jó nekünk. Rájövünk, hogy kérhetünk rosszat, ami ahelyett, hogy segítene vagy kielégítene, szerencsétlenné tesz bennünket. Ezért megkérjük isteni Atyánkat, aki végtelenül jobban szeret minket, mint amennyire mi szeretjük magunkat, hogy vegye át életünk irányítását és hozza meg Ő a döntéseket számunkra.

Amikor alázatosan felajánljuk földhöz kötött akaratunkat Isten Mennyeien szabad Akaratának, kicsiny cseppnek érezzük magunkat, amely belép a határtalan óceánba és elválaszthatatlanul eggyé válik az óceánnal. Minden kereső végső célja, hogy elérje a végtelen Békét, végtelen Fényt és végtelen Gyönyört, és ezt csak úgy teheti, ha a Mindentudó istent, a Mindenható Istent és a Mindenütt Jelenlevő Istent az Ő Tetszése szerint teljesíti be és teszi elégedetté.

A témáról még itt

Mountain Silence együttes: The Kingdom of Heaven (szöveg és dallam Sri Chinmoy)

(Ha nem indulna a lejátszó, kérlek kattints ide )

 


Sri Chinmoy: Világpusztulás: Soha, lehetetlen! 59-61, Mountain Silence: The Kingdom of Heaven

Az ember elfelejti

Az ember elfelejti, hogy életerejét vágyak irányítják.

Az ember elfelejti, hogy elméje szüntelenül kóborol.

Az ember elfelejti, hogy földi napjai rövidek.

Az ember elfelejti, hogy valódi szükséglete nagyon kevés.

Az ember elfelejti, hogy egyedül Istent mondhatja magáénak, teljesen a sajátjának.

 

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattints ide )

Artist: Rezwana Choudhury Bannya, music and words: Sri Chinmoy


Sri Chinmoy: 700 bölcsesség virág. (61)

Kelet és Nyugat (2)

Kérdés: Ön össze tudja párosítani India spiritualitását a Nyugat dinamizmusával. Ez meglehetősen szokatlan az indiai spirituális tanítók körében. Előre kidolgozott tervet követ? A mai világ számára teremtettnek érzi magát, vagy pedig megpróbál a világhoz idomulni, miközben jót hoz bele?

Sri Chinmoy:  Ahogy a külső élet gyümölcstelen és haszontalan béke nélkül, mégúgy gyümölcstelen és haszontalan a külső élet dinamizmus nélkül. Véleményem szerint India spiritualitása belső békéjén nyugszik, éppen úgy, mint a nyugati világ fejlődése külső dinamizmusán alapszik. A nyugat dinamizmusának és a kelet belső békéjének kéz a kézben kell létrehoznia a tökéletes harmónia és elégedettség világát.

Törekvés-szívemet Indiának, felajánlás-életemet Amerikának köszönhetem. Úgy érzem, hogy mind a belső törekvés-élet, mind a külső felajánlás-élet szükségesek Mennybéli Atyánk isteni Fényének itt a földön való manifesztációjához.

Nem követek előre kidolgozott tervet. Mindössze odaadóan, lélekteljesen és feltétel nélkül engedelmeskedem Szeretett Supreme Uram egyértelmű Parancsának. kezdetben a nyugat teljesen tanácstalanná tett és összezavart. Az évek során azonban képes voltam a nyugati világot annak minden jó és rossz tulajdonságával együtt a sajátomnak elfogadni.

Törekvés szívemmel most Istenhez imádkozom, hogy mind a nyugati, mind a keleti világot árassza el abszolút Szeretetével, Békéjével és Örömével. Felajánlás-életemmel pedig inspirálni próbálom a világot, hogy egy jobb, tisztább és magasabb életért kiáltson.

A témáról bővebben itt

Sri Chinmoy énekli a Shanti Sagare Khelibo Nachibo kezdetű dalát

 

126-ckg


Sri Chinmoy: Világ pusztulás: Soha, lehetetlen (107-109)