Baleset-vonat állj, tapasztalat vonat robogj tovább

Egy bizonyos király, aki Bhaskaránanda tanítványa volt, elment mesteréhez, hogy néhány napot a lábainál töltsön. Látogatásának negyedik napján a király sürgönyt kapott a palotából. Súlyos katasztrófa történt, ahol szükség volt a király sürgős beavatkozására. Fizikailag is jelen kellett lennie.

A király azonnal indulni akart, de Bhaskaránanda így szólt hozzá: “Nem, nem mehetsz! Bármilyen komoly is a dolog, ma nem mehetsz!”

A király azonnal indulni akart, de Bhaskarananda így szólt hozzá: “Nem, nem mehetsz! Bármilyen komoly is a dolog, ma nem mehetsz!”

A király nem akart engedetlen lenni a mesterével szemben, de nagyon szomorú volt.Végül a mester beleegyezett: ” Jól van, elmehetsz ma, de ne menj a délután kétórai vonattal. Azt akarom, hogy az esti vonatra szállj.”

Mikor a király este kiért az állomásra megdöbbenéssel hallotta, hogy az előző vonat balesetet szenvedett. Sok ember kiesett a szerelvényből, és meghaltak. Mikor a király ezt megtudta, elöntötte a mestere iránt érzett hála. Ahelyett, hogy tervei szerint hazatért volna, visszament a mester házához, és hálásan megérintette a lábát.

Sri Chinmoy magyarázata: A mester látja, amint a jövő folyamatosan ragyog, és kibontakozik az örök most közelségében. Látó szeme számára a jövő rendelkezésre áll. A mester megmentette  tanítványa életét azzal, hogy megkérte, ne szálljon fel egy bizonyos vonatra. Könnyen szólhatott volna az állomásfőnökségnek, hogy fordítsanak különös figyelmet a vonat útjára. De nem azért nem figyelmeztette őket, mert részvéttelen vagy rosszindulatú lett volna a vonattal vagy a szerencsétlen utasokkal szemben, hanem azért, mert azt a parancsot kapta belülről, a legfőbb Valóságtól, hogy csak a tanítványa életét mentheti meg. Isten azt akarta, hogy hallgasson a súlyos balesetről, ami a vonat számára el volt rendelve. A mesterek nem akarják megváltoztatni a kozmikus Törvényt, hacsak Isten határozottan el nem rendeli, mert a kozmikus Törvényt Isten teremtette. Ilyen esetben nem arról van szó, hogy a mester közönyös a világgal szemben, és részrehajló a saját kis világa iránt. A mester Isten Akaratát hajtja végre Isten párhuzamos valóságokat rejtő világában. A teremtés-megóvás és a pusztítás-átalakítás mind Istentől és Istenért való. Isten bennük és általuk köti meg Magát és élvezi a véges pusztítás-halálát vagy átalakulás-életét és a végtelenség Halhatatlanságának elégedettség-tökéletességét.

Swami_Bhaskarananda II

Bhaskaránanda


Sri Chinmoy: India csoda-lakomái (51-52)

Advertisements

Érdekel a véleményed!

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s