Hónap: 2016. február

Különféle vallások miszticiszmusa

Sok kifinomult nyugati van, aki nem elég, hogy nem érti a fennkölt hindu miszticizmust, de meglehetősen félreérti azt. Szeretném elmondani, hogy a hindu miszticizmus nem az, aminek ők gondolják: önhipnózisnak és önáltatásnak, hanem sokkal inkább a Halhatatlanság Életével, a Végtelenség Szívével és az Örökkévalóság Lélegzetével való teljes egység. Ahhoz, hogy valaki jól ismerje a hinduizmust, a jóga belső iskoláját kell járnia, általában egy spirituális mester közvetlen vezetésével.

A buddhizmusban rejlő misztizizmust jelentős mértékben a hindu miszticizmus ihlette és később is számottevően hatott rá. Ezért  e két hagyomány távolról sincs szöges ellentétben egymással, sőt, ugyanazt az Igazságot valósítja meg. A Nirvána felülemelkedik a fájdalmon és az élvezeten, a születésen és a halálon. A Nirvána üdve a Megszabadítóval való legmagasabb misztikus egység. A hindu misztikus, önmegvalósításánál fogva szintén eggyé válik az Abszolúttal és örökre kiszabadul az élvezet és a fájdalom, a születés és halál csapdájából.

Az Iszlám Szufi miszticizmusa a belső életerő legerősebb mámorában jut kifejezésre, menyasszony és vőlegény Igazsággal terhes szimbolikus szerelmében. Ez a fajta miszticizmus talán jelentős mértékben közelebb viszi gyakorlóját az Eggyel való egység megtapasztalásának valós lehetőségéhez. Ugyanakkor azt is el akarja mondani, hogy a Korán Allahja szigorú önfegyelmet és önmagunk által uralt életet követel. Hívei szerint ez a miszticizmus végül szabad bejárást eredményez Hozzá, ami igen ritka eredmény.

A zsidó vallás ragyogó miszticizmusa a Kaballa. Ez a tan a Biblia okkult értelmezésén alapul, és ezoterikus tanként mindmáig sikeresen adták tovább a beavatottaknak.

A kereszténység misztikus indíttatását nem a judaizmusnak, hanem a görög világnak köszönheti. Némely tudós azon a véleményen van, hogy az Újtestamentumból hiányoznak a misztikus tapasztalatok. Nehezen tudnék egyetérteni velük. Szeretném elmondani, hogy az Újtestamentum bővelkedik misztikus tapasztalatokban. Amit ők valójában hiányolnak – és azt is csak azért, mert nem tudnak tanításainak mélyére hatolni – az a kulcs, amely az Istennel való egyesüléshez vezető misztikus ajtót nyitja.

Spanyolországban Avilai Teréz egy mélységesen misztikus dolgot adott a  világnak. Az ő misztikus élménye a legsikeresebb betetőzése a törekvő lélek és a megszabadító Krisztus közti isteni házasságnak. Ez az a fajta egyesülés, amelyben az ember tehetetlen, síró akarata, és Isten mindenható, mindent beteljesítő Akarata egymásba ölelkezik.

Jharna-27-3-1978

 


Sri Chinmoy: Belső ígéret

 

Reklámok

Béke (5)

Fedd el idegességed! Végül belehalsz. Fedd fel idegességed! Végül te leszel a győztes.

A nyugtalanság és az idegesség az egész világot fogva tartja. A jóga gyakorlásának alapvető célja, hogy békére, lelki békére tegyünk szert. Ha valaki lelki nyugalomra tesz szert, automatikusan rendíthetetlen belső erőt nyer. Hogy hatolhatna az idegesség olyan valakibe, akit belső erő tölt el? Olyankor nem lehet nyugtalanság, nem lehet idegesség. Az idegesség akkor lép föl, amikor elveszünk egy részt az egészből. Akkor jön a félelem, ha valamit elválasztunk az egésztől. Isten az egész. Isten az Abszolút. Ha gyakorlod a jógát, megérinted az Abszolútot, és belépsz az Abszolútba. Nem maradsz az egész elkülönült része. Ha belépsz az Abszolútba, ott minden csupa erő, csupa hatalom. Ott nincs félelem. A jógával meggyógyíthatsz minden idegességet, minden nyugtalanságot, minden tökéletlenséget.

sri-chinmoy-pavitrata

Istent akarod követni?

Istent akarod követni? Ha Istent akarod követni, felejtsd el a benned lakozó emberit, és kérd meg a benned rejlő istenit, hogy birtokoljon téged.

Egyetlen gondolattal növekedj: „Isten akar engem, és nekem szükségem van Istenre.” Semmi más gondolatnak nem szabad körülötted lennie. Akkor meglátod, hogy lassan, biztosan és fokozatosan Isten isteni gondolatai beléd jutnak, és áthatják teljes belső és külső lényedet. Akkor békesség lesz a testedben, az életerődben és az elmédben.

335-bird-sri-chinmoy

Az élet célja

Az élet célja a belső isteniség kinyilvánítása. Az élet célja az, hogy Isten tudatos eszközévé, választott eszközévé váljunk. Az élet célja az, hogy kinyilvánítsuk a legmagasabb Igazságot, amit megtestesítünk. Először látnunk és éreznünk kell az Igazságot. Aztán fel kell fednünk és ki kell nyilvánítanunk az Igazságot. Az élet célja az, hogy tudatára ébredjünk a Legfelsőbb Valóságnak. Az élet célja az, hogy az Örökkévaló Lény tudatos kifejeződésévé váljunk.

Az élet célja a fejlődés. A fejlődés a belülről jövő kibontakozás. Minden egyes élet maga egy világ. Valóban minden egyes élet egy mikrokozmosz. Ami a hatalmas világegyetemben lélegzik, az lélegzik minden egyes egyénben is.

Az élet célja az, hogy felismerjük Istent. A felismerés sohasem érkezhet el ahhoz, aki tétlen. Meg kell fizetnünk érte az árat. Nincs más választás.

Először szeretnünk kell Istent, ha valóban szeretjük az életet, mert isten nem csak a Forrás, hanem maga az élet Lélegzete. Isten szeretete semmibe se kerül, de nagyon sokat ér. Elménk ismeri ezt az igazságot. Lelkünk megtestesíti ezt az igazságot.

Minden embernek van lelke, és minden egyes léleknek megvan a saját természete. A lélek, amely Isten közvetlen képviselője, azért jön le a földre, hogy beteljesítse azt az ígéretét, amelyet az Abszolútnak tett a legmagasabb tudatsíkon, a mennyben. Minden egyes léleknek sajátos módon kell kinyilvánítania belső isteniségét itt a földön. A lélek a saját fényének a felfedezésén keresztül nyilvánítja ki belső isteniségét. Amikor a lélek törekvése, megvalósítása, kinyilatkoztatása és kinyilvánítása által belép a Kozmikus Önvalóba, akkor fejezi be a földi utazását.

Sri Chinmoy: Peace concert in Tokyo

jhar-oslo-8-sri-chinmoy

 


Sri Chinmoy: Életem Lélek utazása

Emberi szeretet, isteni szeretet

Ha valakinek adunk valamit, és azután cserébe várunk valamit, mert úgy érezzük, hogy a másik köteles viszonzásul adni valamit, akkor az emberi szeretet. Ha azonban feltétel nélkül tudunk tenni valamit, az isteni szeretet. Az isteni szeretet esetén az adás kedvéért adunk, és úgy érezzük, a másik ember dolga, hogy ad-e cserébe valamit vagy sem. Ez feltétel nélküli szeretet. Ez isteni szeretet.

 

Minden alkalommal,

Mikor feltétel nélkül szeretsz,

Egy szárnyas angyal száll le,

És azt mondja neked:

„Ülj a szárnyamra gyorsan!

A Legfelsőbb Úr vár reád.”

1991-CKG-Bird

Hogyan mutatható meg Isten?

Az egyetlen módja, hogy Istent meg tudd mutatni valakinek, aki nem hisz Isten létezésében, saját személyes belső békéd, belső fényed és belső örömöd. A Legfelsőbb Urat megmutathatod mindazon a végtelen módon vagy végtelen megjelenési formában, ahogyan Ő megmutatkozik. Mivel a Legfelsőbb Úr végtelen béke, fény és erő, feltárhatod Őt pusztán azáltal, ha te magad megtestesíted ezeket a tulajdonságokat. Puszta megjelenésed, puszta jelenléted, mikor egy ember előtt állsz, megéreztetheti vele Isten benned való jelenlétét.

sri-chinmoy-8

 

 

Csak egy tanítványt akarok: a Szívet

 

Élt egyszer egy spirituális Mester, kinek több száz tanítványa és követője volt. A Mester gyakran tartott előadásokat különböző helyeken: templomokban, zsinagógákban, iskolákban és egyetemeken. Beszédet tartott mindenhol, ahová hívták, vagy ahol tanítványai előadásokat szerveztek számára. Beszélt gyermekekhez, felnőttekhez, előadásokat tartott egyetemi hallgatóknak és háziasszonyoknak. Néha tudósoknak és fejlett keresőknek adott elő. Ez így ment csaknem húsz éven át.

Végül eljött az idő, és a Mester úgy határozott, hogy nem tart több előadást. Így szólt tanítványaihoz: „Elég! Sok éven keresztül csináltam ezt. Ezután nem mondok több beszédet. Csend jön. Egyszerűen csendben maradok.”

Körülbelül tíz évig a Mester nem tartott előadást. Hallgatását nem törte meg sem ashramjában sem máshol. Korábban kérdések ezreire válaszolt, most pedig nyilvános meditációkat sem tartott. Tíz év elteltével tanítványai könyörögtek hozzá, hogy folytassa korábbi gyakorlatát: mondjon beszédeket, válaszoljon kérdésekre és tartson nyilvános meditációkat. Mindannyian kérlelték, s végül beleegyezett.

A tanítványok nyomban több helyen is szervezni kezdtek. Újsághirdetéseket adtak fel, mindenhová plakátokat függesztettek, melyek hirdették, hogy Mesterük újból fog beszédeket mondani, és magas meditációkat tartani a nyilvánosság számára. A Mester el is ment ezekre a helyekre, néhány kedves, odaadó tanítványával együtt, és emberek százai gyűltek össze, hogy a Mestert meghallgassák, és választ kapjanak kérdéseikre. De mindenki legnagyobb meglepetésére a Mester egyáltalán nem beszélt. Az előadás elejétől a végéig, két teljes órán át csendben maradt.

A hallgatóságból egyes keresők bosszankodtak. Kifogásolták, hogy az újságban és a plakátokon azt írták, hogy a Mester a meditáción kívül rövid beszédet tart, és kérdésekre is válaszol. „Hogyan lehetséges, hogy meg sem szólalt?” – kérdezték. „Hazug ember!” – mondták sokan és felháborodásukban korán el is mentek a találkozóról. Mások abban a reményben maradtak két órán keresztül, hogy a Mester talán majd a végén fog beszélni, de a Mester a meditációt anélkül fejezte be, hogy bármit is mondott volna. A közönség soraiból néhányan belső örömöt éreztek. Egyesek csak azért maradtak, mert attól tartottak, ha korán elhagyják a termet, mások azt gondolják majd róluk, hogy nem spirituálisak, és egyáltalán nem tudnak meditálni. Így voltak akik elmentek, voltak akik vonakodva maradtak, egyesek mások előtt akartak bizonyítani, és csak nagyon kevesen voltak azok, akiket a legnagyobb őszinteség, odaadás és belső sírás marasztalt.

Így ment ez három-négy éven keresztül. Sokan irgalmatlanul kritizálták a Mestert és a tanítványokat is kínos helyzetbe hozták, mikor ilyeneket mondtak: „A Mesteretek hazudik. Mivel magyarázzátok, hogy az újságokban olyan hirdetést jelentettek meg, hogy Mesteretek beszédet mond, kérdésekre válaszol és meditációt tart. Ő csak meditációt tart, és abból nem tanulunk semmit. Ki tud két-három órán keresztül meditálni? Csak áltat bennünket, és önmagát is csak áltatja.”

Néhány közeli tanítványa nagyon rosszul érezte magát emiatt. Bántotta őket, hogy sértegetik és kritizálják Mesterüket. Újra és újra kérlelték a Mestert, hogy legalább egy rövid beszédet mondjon és feleljen néhány kérdésre a meditáció végén. Végül a Mester beleegyezett.

A következő alkalommal, a Mester tulajdonképpen nem felejtette el ígéretét, csak meggondolta magát. Csak meditált és meditált, s most nem kettő, hanem négy órán keresztül. Még közeli tanítványai is szomorúak voltak. Nem lehettek mérgesek Mesterükre, mert az komoly karmikus hiba ha valaki Mesterére megharagszik. De attól tartottak, hogy a hallgatóságból valaki feláll és ott helyben sértegetni fogja a Mestert. Így gondolatban felkészültek rá, hogy megvédik Mesterüket, ha ilyesmi történne.

Amikor már négy óra is eltelt, de még semmi jel nem mutatott arra, hogy a Mester beszélni készülne, vagy befejezné a meditációt, egyik igen közeli tanítványa felállt és így szólt: „Mester, kérlek ne feledkezz meg az ígéretedről.”

A Mester azonnal így válaszolt: „Ó, az ígéretem. Valóban, ígéretet tettem nektek, így most szent kötelességem beszédet tartani. Mai beszédem nagyon rövid lesz. Szeretném elmondani, hogy már több száz, több ezer előadást tartottam. De kik hallgatták szavaimat? Ezernyi fül és ezernyi szem. Tanítványaim a közönség fülei és szemei voltak – ezer meg ezer fül és szem. De semmit sem sikerült megtanítanom nekik. Most másfajta tanítványokat keresek. Ezentúl új tanítványaim a szívek lesznek.

Ezernyi helyen mondtam el tanításaimat. De tanításaim egyik fülön be, a másikon ki – az elképzelhető legröpkébb pillanat alatt. És az emberek láttak engem beszélni és kérdésekre válaszolni. Szemeik egy elröppenő pillanatra megláttak bennem valamit, majd mindent teljesen el is veszítettek. Míg én a fennkölt Igazságról, Békéről, Fényről és Üdvösségről beszéltem, az nem jutott be a fülekbe, mivel azok már telve voltak az évek alatt felgyülemlett szóbeszéddel, kétséggel, féltékenységgel, bizonytalansággal és tisztátalansággal. A fülek teljesen be voltak szennyeződve és nem fogadták tanításomat. A szemek szintén nem fogadták el Igazságom, Békém, Fényem és Üdvösségem, mivel a szemek mindent a saját módjukon láttak. Amikor az emberi szemek valami szépet látnak, azonnal összehasonlítgatásba kezdenek. Azt mondják: „Hogyan lehet az, hogy ő ilyen szép, hogy ilyen szépen beszél, hogy a kérdései és a válaszai is csodálatosak? Miért van az, hogy én nem lehetek ugyanilyen?” És azonnal előtör a féltékenység. Az emberi fül és az emberi szem is féltékenységgel válaszol. Ha a fül valami jót hall valaki másról, azonnal beléhatol a féltékenység. Ha a szem meglát valakit, aki gyönyörű, az illetőt rögtön irigység fogja el.

„A fülek és a szemek eljátszották a szerepüket. Bebizonyították, hogy istentelen tanítványok, nem tudtam tanítani őket. Fejlődésük a legkevésbé sem volt kielégítő. Most új tanítványokat akarok, és meg is vannak az új tanítványaim. A szívek azok, melyekben egység fog növekedni, – egység az Igazsággal, egység a Fénnyel, egység a belső szépséggel, egység mindazzal, ami Istennek van, s ami Isten maga. A szív-tanítvány az, akinek megvan a képessége, hogy azonosuljon a Mester Bölcsességével, Fényével és Üdvösségével. És ahogy a Mesterrel azonosul, felfedezi saját valóságát: a végtelen Igazságot, Békét, Fényt és Üdvösséget. A szív a valódi hallgató; a szív az igazi megfigyelő; a szív az igazi tanítvány, aki eggyé válik a Mesterrel, a Mester megvalósításával, a Mester látomásával, és a Mester örök Fényével. Mostantól kezdve a szív lesz egyedüli tanítványom.”

…Szótlan vagyok a Nap szívében…

Sri Chinmoy:

Az Abszolút

Nincs értelem, nincs forma, csak létezem;
Most megszűnt minden gondolat és akarat,
Véget ért a természet tánca,
Én vagyok Az, akit kerestem.

A legvégső tiszta Gyönyör birodalma,
Egyaránt túl tudón és tudotton,
A hatalmas nyugalmat élvezem végre:
Csak az Egyetlennel vagyok.

Kereszteztem az élet titkos útjait
Magam váltam a Céllá.
Az örök Igazság kitárulkozott:
Én vagyok az út, az Isten-Lélek.

Lelkem minden magasságok tudatára ébredt,
Szótlan vagyok a Nap szívében,
Semmiért sem cserélnék tettel és idővel;
Kozmikus játékom befejeződött.

oneness-sri-chinmoy

India csoda-lakomái (2)

A sértés megtorlást von maga után

Egy napon Troilanga Szvámi meztelenül sétált az utcán, amikor meglátta őt egy elöljáró felesége. Az asszony nagyon megbotránkozott, és azt akarta hogy tartóztassák le a szvámit. Az őrök már éppen le akarták tartóztatni a jógit, amikor az hirtelen eltűnt. Sok ember vette őt körül, ezért mindenkit meglepett, hogy el tudott menekülni. Kis idő múlva Troilanga Szvámi mosolyogva megjelent ugyanazon a helyen. Az elöljáró haragra gerjedt.

-Miért csinálsz ilyet?- kiabált és kíméletlenül szidalmazta a mestert. -Miféle furcsa kinézetű alak vagy te. Miért mászkálsz meztelenül? Elment az eszed? Annyi kellemetlenséget okozol nekünk!

Végül mégis hagyta, hogy Troilanga Szvámi elmenjen. A következő éjjel az elöljáró álmot látott. Álmában egy tigrisbőrt viselő és háromágú szigonyt tartó szanjászí futott felé, és meg akarta őt ölni. A szanjászí azt mondta az elöljárónak: “Hogy merészelted sértegetni Troilanga Szvámit? Ő olyan nagy spirituális mester. Nem engedem, hogy itt maradj Benáresz szent városában!”

Az elöljáró halálra rémült. Álmában hangosan felkiáltott, mire szolgálói a segítségére siettek, és felébresztették.

Másnap az elöljáró maga ment el Troilanga Szvámihoz, a lába elé borult, és bocsánatáért esedezett, amit azonnal meg is kapott.

Magyarázat:

Ha valaki Isten megvalósított mestert sérteget, akkor azonnali büntetésben részesül, nem magától a mestertől, hanem Istentől, aki a mestert, az Ő legfőbb eszközét jobban szereti, mint saját magát. A mester megbocsát a vétkesnek, mert a megbocsátás az, amit a mester ismer. De Isten, annak ellenére, hogy Ő saját örökkévalóságának és végtelenségének megbocsátása, nem engedi, hogy választott eszközét nevetségessé tegyék és sértegessék, mert az az  eszköze, aki csak Istentől és egyedül Istenért van. Végső soron Isten saját Igazság-Fény-Szépségének állandó kinyilvánulását akarja.

Az Arany Lehetőség inkarnációja

Hadd mondjak valamit a reinkarnációról. Láthatjátok hogy az Isten-megvalósított lélek mennyire szenved az emberiség kezében. Talán azt mondjátok: “Kinek kell az Isten-megvalósítás, Guru olyan sokat szenved” Igaz, szenvedek, de Isten senkit sem enged megvalósulatlannak maradni.

Most az a kérdés mennyi lehetőséget kaphattok egy inkarnációban a fejlődéshez? Minden spirituális Mester azt mondta, hogy ha bármely emberi inkarnációban egy Isten-megvalósított lelket kapsz spirituális Mesterednek, akkor a legtöbb lehetőséget- nem csak arra hogy a leggyorsabban fuss abban az inkarnációban- hanem arra is, hogy a jövőbeni inkarnációk számát csökkentsd.

A tanítványaimnak azt szeretném mondani, ha ebben az inkarnációban nem használjátok ki, hogy a társaságomban lehettek, ha nem használjátok megfelelően a belső és külső kapcsolatotokat velem, akkor himalája nagyságú hibát követtek el. Minden alkalommal, amikor a földre visszajöttök, meglátjátok, milyen nehéz fejlődni. Lehetetlen felmérni a szenvedést, amelyen minden emberi lény keresztül megy a földön. Úgy érzitek, hogy a szenvedésetek elviselhetetlen, de nincs arról fogalmatok, mennyivel többet szenvednek azok, akik semmilyen spirituális utat sem követnek. Szerencsések vagytok, hogy spirituális életet éltek.

Minden inkarnáció tapasztalatokat ad nekünk. Nevezhetitek jó, vagy rossz tapasztalatoknak, de ezek a tapasztalatok egy speciális célhoz visznek minket. Néhány emberi lény spirituális gazdagságot nyert -békét, fényt és üdvösséget- az előző inkarnációjából. Korábbi törekvésükből valami isteni tulajdonsághoz jutottak. Biztosan, határozottan, Isten vissza fogja adni nekik ezeket az isteni tulajdonságokat, amikor ismét elkezdik az utazásukat. Ugyanakkor emberek milliói vannak a földön, akik az új inkarnációjukat, új életüket bármilyen isteni béke, isteni fény vagy isteni üdvösség nélkül kezdik.

Azok számára, akik spirituális utat követnek, az a legfontosabb, hogy mennyire komolyan veszik saját spirituális életüket, mennyire értékelik spirituális életüket,  milyen nagyon akarják belső kapcsolatukat tartani a Belső Vezetőjükkel, a Legfelsőbbel.

Ha az isteni dolgok lehagytak benneteket, vagy szándékosan nem értékelitek őket, vagy ha úgy érzitek, hogy semmi nincs a spirituális életben, akkor mehettek és megpróbálhatjátok a másik életet, amit mi külső életnek nevezünk. Meg fogjátok látni, hogy a külső élet végtelenül, végtelenül nehezebb. Mialatt az úton vagytok, a lehetőségeket, amelyeket a törekvésetekből, felajánlásotokból, szeretetetekből, odaadásotokból kaphattok nem fogjátok megkapni, ha nem éltek spirituális életet.

A spirituális életben az óra jön és megy. Ha rosszul használjátok az órát, Isten óráját, a következő alkalommal amikor az óra érkezik, sokkal szigorúbb lesz. Ez olyan, mint a repülőtér. A gép fedélzetére történő végső hívás előtt van három négy felszólítás. De amikor az utolsó hívás jön, ha nem rohantok és szálltok be a gépbe, a repülő nem fog rátok várni.  Lekésitek a járatotokat, és ki tudja mikor kaptok egy másikat. Ugyanígy a spirituális életben. A tudat egyik szintjéről  a másikra akartok menni. Szólítottak. Ha a lehetőség előnyét nem ragadtátok meg most, ha semmi figyelmet nem fordítottatok arra, hogy a járatra hívtak, akkor a vesztesek ti lesztek.

images11