Hónap: 2016. január

Érezd Isten jelenlétét

Valahányszor dolgozunk, érezhetjük, és azt is kell éreznünk, hogy Istenért dolgozunk. Külső munkádat jelenleg csak munkának tekinted. De ha úgy tekinted a munkát, mint lehetőséget, hogy kifejezd isteni képességeidet, vagy hogy kimutasd jóságodat, akkor egészen biztosan Istenért dolgozol. Amikor tudatosan érzed, hogy Istenért dolgozol, célod, a tökéletesség felé haladsz.

Lásd még itt.

 

335-bird-sri-chinmoy (1)

Reklámok

Minden vallás egy virág, amelynek a Jóga a gyökere

A Jóga nem az emberi elme egy modern találmánya, hanem a mi ősi és történelem előtti tulajdonunk. A Véda a mi legrégebbi, még használatos emberi dokumentumunk, és egy nézőpontból a Véda a Jógával kapcsolatos gyakorlati utalásoknak egy kiemelkedő gyűjteménye. Minden vallás egy virág, amelynek a Jóga a gyökere; az összes filozófia, költészet és a géniuszok művei tudatosan vagy nem tudatosan a Jógát eszközként felhasználják. Mi úgy hisszük, hogy Isten a világot a Jóga által teremtette, és a Jóga által fogja ismét Önmagába visszavonni. Jogah prabhavapjajau – Jóga a dolgok születése és elmúlása. Amikor Srí Krisna felfedi Ardzsunának a Teremtésének a nagyszerűségét, és a módszert, ahogyan azt a logikai ellentétek egybehangolásával a Lényéből teremtette, akkor azt mondja: „Paszja mé jogam aisvaram” – “Lásd meg az én isteni Jógámat”. Mi általában egy korlátozottabb jelentést tulajdonítunk a szónak; amikor használjuk vagy halljuk, akkor Patandzsáli rendszerének részleteire, a ritmikus légzésre, a jellegzetes ülésmódra, az elme koncentrációjára, az adeptus révületére gondolunk. Ezek azonban csak speciális rendszereknek a részletei. A rendszerek nem jelentik magát a dolgot, semmivel sem jobban, mint ahogyan egy öntözőcsatorna sem jelenti a Gangesz folyót. A Jógát végezhetjük anélkül, hogy a legkevésbé is gondolnánk a légzésre, bármely pózban vagy semmilyen pózban, a koncentráció bármilyen megkövetelése nélkül, teljes éber állapotban, gyaloglás, munka, evés, ivás, másokkal való beszélgetés közben, bármilyen elfoglaltságban, alváskor, álmodás során, tudattalanság, fél-tudatosság, kettős-tudatosság állapotában. A Jóga nem csodaszer vagy rendszer vagy rögzített gyakorlat, hanem magának az Univerzumnak a természetén alapuló folyamatnak egy örökkévaló valósága.

A Jóga lényegében azon a tényen nyugszik, hogy ebben a világban mi mindenütt egyek vagyunk, s mégis elválasztottak; lényünkben egyek vagyunk, s mégis elválasztottak, mindenféle embertársunkkal egyek vagyunk, s tőlük mégis elválasztottak, ezzel a végtelen létezéssel – amelyet Istennek, Természetnek vagy Brahmannak hívunk – egyek vagyunk, s tőle mégis elválasztottak. A Jóga általánosságban egy testben a léleknek az a képessége, hogy valóságos kapcsolatba lépjen más lelkekkel, önmaga részeivel, amelyek az ébrenléti tudat mögött vannak, a Természet erőivel és a Természet dolgaival, a Legfelsőbb Intelligenciával, Hatalommal és Boldogsággal, amelyek irányítják a világot, vagy magának ennek az egyesülésnek az érdekében, vagy pedig megnyilvánult lényünk, tudásunk, adottságunk, erőnk és gyönyörünk növelése vagy átalakítása céljából. Bármely rendszert, amely a belső lényünket és külső vázunkat ezen célkitűzések érdekében szervezi meg a Jóga egy rendszerének nevezhetjük.

– Sri Aurobindo

letöltés

Gyakorlatias-e a meditáció?

Akkor mondjuk valakire, hogy gyakorlatias, ha a megfelelő dolgot a megfelelő időben teszi, és így a külső élete zavartalanul folyik. De legyünk bármilyen okosak, bármilyen megfontoltak, a külső életben olykor tanácstalanok vagyunk. Nem tudjuk mit mondjunk, vagy mit tegyünk. Vagy, annak ellenére hogy helyesen szólunk, és a megfelelő dolgot tesszük, minden rosszul sikerül. Nem tudjuk irányítani az életünket. Őszintén szeretnénk valamit tenni, válni valamivé, de képtelenek vagyunk rá.

Mi ennek az oka? Azért történik ilyen, mert külső képességünk mindig belső tudatosságunkon múlik. Ha a belső életünkben gyakorlatiasak vagyunk, azaz ha imádkozunk és meditálunk, azzal növeljük belső tudatosságunkat. Ha belsőleg tudatosak vagyunk, szabadon hozzáférhetünk a végtelen Igazsághoz és az örökké tartó örömhöz, és irányítani tudjuk külső életünket.

Mindig belülről növekszünk, nem kívülről. A földben levő magból növekedik a növény, nem pedig fordítva. A belső élet folyamatosan az Igazság és Isten üzenetét hordozza. Ez a belső igazság a mag. Ha hagyjuk, hogy a mag kicsírázzon, csemetévé növekedjen, és végül fa váljék belőle, megehetjük a gyümölcsöt, amit a fa terem. Miközben esszük, tudjuk majd, hogy ez a gyümölcs a külső világhoz tartozik, bár forrása a belső világ. Látjuk, ahogy a belső világ képessége kifejeződik a külső világban.

Mindegy hány órát dolgozunk, beszélünk, vagy teszünk bármit is a külső világban, nem jutunk közelebb az Igazsághoz. De ha először meditálunk és azután cselekszünk és beszélünk, akkor cselekszünk gyakorlatiasan.  A belső gyakorlatiasságnak kell irányítania a külső életet, nem pedig fordítva. A külső élet élet-lehelete a belső életből kell eredjen. Csak akkor lehetünk igazán gyakorlatiasak.

Ha elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy belső életbe kezdjünk, meglátjuk, hogy a belső világ gyakorlatias, valóságos és természetes. A szeretet, a fény, a béke és az öröm istenien természetesek. Ha felszínre hozzuk, amit a belső világ nyújtani tud, akkor a külső élet is istenien természetes, gyakorlatias és beteljesítő lesz.

Sri Chinmoy saját szerzeményeit játsza. Próbálj rá relaxálni vagy meditálni!

 


Sri Chinmoy: Az öröm szárnyai

 

A rövid út, a rövidebb út, a legrövidebb út

„Édes Supreme Uram, igazán elfáradtam ettől a hosszú úttól. A távolság, mely elválaszt minket, nagyon nagy. Kérlek, kérlek, mutass nekem egy rövid utat! Örökre hálás leszek Neked, ha megengeded, hogy egy rövid úton érhesselek el Téged.”

„Gyermekem, meg vagyok lepődve, hogy egy rövid utat szeretnél, mert azt gondoltam, hogy egy szép napon a legrövidebb utat fogod Tőlem kérni. Megelégednél a rövid úttal is, de megmutatom neked nemcsak a rövid utat, hanem a rövidebb, és a legrövidebb utat is, arra az esetre, ha a közeljövőben ezekre is szükséged lenne.

A rövid út a hit; hinned kell Bennem. Állandóan hinned kell Bennem. Csak ismételd magadnak: ’Hiszek Istenben, hiszek Istenben.’ Ez kétségtelenül egy kiváló, rövid út.

A rövidebb út, hogy ezt ismétled magadban: ’Supreme Uram végtelenül jobban szeret engem, mint én önmagamat. Supreme Uram végtelenül jobban szeret engem, mint én önmagamat.’ Hogyan lehetséges ez? Úgy lehetséges, hogy amikor látod hibáid végtelen sorát, csalódott vagy, és el akarod pusztítani magadat. Én azonban úgy tekintek rád, mint saját Valóságom egy részére; ezért nem leszek csalódott. Végtelen türelemmel fordulok feléd, és téged kétségtelenül e türelem ment meg. Így láthatod, hogy végtelenül jobban szeretlek, mint te saját magadat.

A legrövidebb út pedig ez: azt kell mondanod magadnak, hogy lélekszakadva szükséged van Rám. Erre én azt válaszolom, hogy félreérthetetlenül szükségem van rád. Neked lélekszakadva szükséged van Rám, nekem pedig félreérthetetlenül szükségem van rád. Ennek kell lennie a te állandó, őszinte imádnak.

Ha azt tudod ismételni magadban, hogy hiszel Bennem, az a rövid út. Ha azt tudod mondani, hogy Én téged végtelenül jobban szeretlek mint te önmagadat, az a rövidebb út. A legrövidebb út pedig az, ha azt érzed, hogy neked lélekszakadva szükséged van Rám, nekem pedig félreérthetetlenül szükségem van rád. Ha mindezt meg tudod tenni, akkor a rövid út, a rövidebb út és a legrövidebb út mind nyitva áll előtted.

Számomra is létezik egy rövid út, egy rövidebb út és egy legrövidebb, hogy elérjelek téged. A rövid út az, ha azt mondom Magamnak, hogy benned a legtökéletesebb eszközömet fogom felfedezni. A rövidebb út az, ha azt mondom Magamnak, hogy mindig feltétel nélkül szeretlek, függetlenül attól, hogy mit teszel, hogy mit gondolsz Rólam, hogy mit mondasz Nekem, függetlenül attól, hogy mi történik veled, függetlenül attól, hogy mit akarsz tenni életed víziójával és életed valóságával. A legrövidebb út pedig az, ha Örökkévalóságom Lelkét látom benned, és Végtelenségem Célját tartogatom neked.”

Jharna-Kala-pink-yellow2


Sri Chinmoy: Everest-törekvés

Mutasd ki az okkult erődet, és elveszíted tanítványaid

Volt egy őszinte valódi spirituális Mester. Még nem rég nyitotta meg az asramját, és csak negyven tanítványa volt. Sajnos tanítványai többsége nem volt elég őszinte vagy komoly. Csak néhány volt igazán őszinte és odaadó. A többiek pusztán kíváncsiak voltak. Mesterük okkult erejét akarták látni.

A Mester gyakran beszélt az okkult erőről és a spirituális erőről, de a legtöbb tanítvány úgy gondolta ez az egész csak mese. Nem hitték, hogy valóban rendelkezik ilyen erőkkel.

Egy fiatal hölgy csatlakozott az asramhoz. Meglehetősen kevéssé hitt a Mesterben, de annál kíváncsibb volt. Egyik nap, a találkozó végeztével a Mester lábai elé vetette magát, és azt mondta: „Mester, Mester, segíts!”

„Mi baj van?” kérdezte a Mester.

„Az apám öngyilkos lett” mondta a hölgy. „Körülbelül tíz napja halt meg, most voltam megnézni a holttestet.”

„Miért lett öngyilkos?” kérdezte a Mester.

„Nem tudom,” válaszolt a hölgy, „én itt lakom Floridában, a szüleim pedig Kaliforniában. Anyám felhívott, hogy mi történt, és én elmentem meglátogatni. Most értem vissza. Tudsz segíteni az apám lelkének?” kérdezte a Mestert siránkozva.

A Mester megígérte, hogy tesz majd valamit az apja lelkéért.

Másnap a Mester felhívta a hölgyet: „Kérlek, gyere el hozzám, üzenetem van számodra.” A hölgy sietett a Mesterhez, hogy megtudja, mi az üzenet, mivel égett a kíváncsiságtól.

Előző éjjel a Mester belépett a lelkek világába és tett valamit a hölgy apjának lelkéért. Megáldotta a lelket és hosszasan elbeszélgetett vele.

Amikor a lány megérkezett az asramba, a Mester így szólt: „Akarsz bizonyítékot, hogy találkoztam apád lelkével?”

„Nem, Mester.” válaszolt a lány, de ez csak tettetett hit volt. Belül égett a vágytól, hogy hallja a bizonyítékot.

„Szeptember negyedikén van a születésnapod. Az apád mondta nekem” mondta a Mester.

A lány elmosolyodott, és így szólt: „Igen, Mester, de…” A ’de’ azt jelentette, hogy volt egy barátja, aki szintén járt az asramba, és úgy gondolta, talán tőle tudta meg a Mester, hogy szeptember negyedikén van a születésnapja.

A Mester tudta mire gondol, és azt mondta: „Jól van, mondok még valamit. Akkor talán elhiszed, hogy tényleg beszéltem az apáddal. Tudtad, hogy az apád tolvaj volt?”

„Az apám!? Lehetetlen!”

„Igen. Egyszer, mikor egy lopás után mászott kifelé egy házból, elveszítette a jobb hüvelykujját. Amikor a szolgálólány meghallotta a zajt, mindenki felkelt, és megpróbálták elkapni az apádat. Egy ablakon át menekült, de az ablak összezúzta az ujját. Az egész hüvelykujját elveszítette.”

„Jaj Mester, kérlek, ezt senkinek ne mond el az apámról” kiáltott fel a lány. „Csak az anyám és én tudjuk. Kérlek ne mond el senkinek.”

A Mester megáldotta a tanítványt, és azt mondta: „Apád áldott a lelkek világában, te pedig áldott vagy a földön. Szeretném még elmondani, hogy a kíváncsiságotokkal, néha meggyötritek a spirituális Mestereket. De ha akarják, véget vethetnek kíváncsiságotoknak. A kíváncsiság hasztalan. Ami hasznos, az az őszinte és valódi áhítat és odaadás. Mostantól szeretném, ha jó és őszinte tanítvány lennél.”

A tanítvány meghajolt, és azt mondta: „Igen Mester. Mostantól rendkívül odaadó és elkötelezett leszek irántad.”

Ez volt az utolsó alkalom, hogy ez a tanítvány elment az asramba. Egy pár hónappal később elmondta néhány másik tanítványnak, hogy azért nem megy többet a Mester asramjába, mert semmit nem lehet eltitkolni előle. Tudta, hogy sok helytelen dolgot tett, ostoba, erkölcstelen és istentelen dolgokat, és meg volt róla győződve, hogy a Mester felismerte istentelen természetét. Élete nyitott könyv volt, és nem akart ilyen módon kiszolgáltatott lenni. Ezért hagyta el az asramot.

Látjátok, ha a Mester jóllakatja a tanítvány okkultizmus iránti kíváncsiságát, elveszíti a tanítványt. Másrészt viszont, ha azt mondja, nincs okkult ereje, a kíváncsi tanítvány úgy azt gondolja: „Mi értelme olyan valakinél maradni, akinek nincs okkult ereje. Ugyanolyan hasznavehetetlen, mint én. Hagyjuk csak el!”

Ha a Mester csak egy kicsit is látni enged okkult erejéből, a kíváncsiskodók megijednek, hogy lelepleződnek, és elhagyják a Mestert. Az okkult erő teljesen szükségtelen az Istenmegvalósításhoz. Az Istenmegvalósításhoz csak egyetlen dolog nélkülözhetetlen, és ez a tulajdonság a törekvés.

Könyörület-magasság és igazságosság-fény

„Uram, Supreme, Te egyszerre a Könyörület-Magasság és az Igazságosság-Fény is vagy. Mondd meg nekem, a kettő közül Te melyiket tartod jobbnak.”

„Fiam, ha bátor vagy, akkor az Igazságosság-Fény végtelenül jobb. Ha gyenge vagy, akkor a Könyörület-Magasság végtelenül jobb. De azt szeretném neked mondani, hogy hosszú távon mind a Könyörület-Magasság, mind az Igazságosság-Fény ugyanahhoz a célhoz vezet. Mindkettő egyazon célt szolgálja.

A Kozmikus Játékban időnként kötelező számomra az Igazságosság-Fényt használni. Máskülönben, ha mindig a Könyörület-Magasságot használnám, a benned lévő kereső fejlődése meghatározatlan idővel késlekedne. Ha a benned lévő kereső képes szembenézni az Igazságosság-Fénnyel, akkor biztosan a leggyorsabban fogsz fejlődni. De az Igazságosság Fénye csak akkor érheti el célját, ha azt derűsen, odaadóan és lélekteljesen fogadják. Ha viszont az Igazságosság-Fényt vonakodással, félelemmel, vagy mint kényszerűséget fogadjuk, és belső ellenállást és lázongó magatartást vált ki, akkor az Igazságosság Fénye célt téveszt.

Fiam, ha Igazságosságom Fényét használom, azt kell érezned, hogy az rejtett Törődésem; tökéletesedésedért való Törődésem kerül előtérbe. Ha Könyörület-Magasságomat mutatom, az kétségtelenül egy lassú folyamat. De ha a benned levő kereső nem bocsát meg neked – habár Én megbocsátottam –, ha lelkiismeret-furdalásod van, és gyémántakaratoddal elhatározod, hogy ezt a hibát többé nem ismétled meg, akkor Könyörület-Magasságommal a leggyorsabban futhatsz. A leggyorsabban fejlődhetsz, ha végtelenül tudatosabbá válsz, ha önmagaddal szemben brutálisan őszinte leszel‚ és ha isteni határozottsággal töltöd fel magadat.

Gyermekem, többször használom Könyörületem Magasságát, mint Igazságosságom Fényét, mert tudom, hogy a földön minden egyes emberi lény gyenge. Ennélfogva Én a lassú folyamatot választom. Ha mindig Igazságosságom Fényét használhatnám, a fejlődés a leggyorsabb lenne. De ennek az a kockázata, hogy az edény megrepedhet. Ezért Igazságosságom Fényét nem szívesen használom olyan gyakran, mint Könyörület-Magasságomat. De ha Könyörület-Magasságomat használom, akkor vedd a fáradságot, és légy nagyon szigorú, irgalmatlanul szigorú magaddal szemben. Neked kell önmagaddal szemben szigorúnak lenned, hogy jobb, megvilágosultabb és beteljesültebb eszközömmé válhass.

Ha Igazságosságom Fényét használom, vedd azt vidáman, odaadóan és lélekteljesen. Ha Könyörület-Magasságomat használom, fogadd azt hála-tengereddel és hála-égboltoddal, ugyanakkor merülj magadba, és légy magaddal végtelenül szigorúbb, mint amilyen szigorú valaha is voltál. Akkor nem létezik baklövés, amit elkövethetsz. Az Igazságosság-Fény és a Könyörület-Magasság egyek, elválaszthatatlanul egyek. De az alkalomnak megfelelően, gyermekem, Én vagy Igazságosság-Fényemet, vagy Könyörület-Magasságomat használom.

Neked, mint keresőnek, mint igaz keresőnek, mint feltétel nélküli keresőnek, mindig boldognak kell maradnod, akár Könyörület-Magasságomat, akár Igazságosság-Fényemet használom. Az Igazságosság-Fény esetében használd boldogságodat alkotó módon; a Könyörület-Magasság esetében merülj magadba, és mutasd hála-szívedet. Aztán pedig gyémántakaratoddal töltsd fel testedet, vitális lényedet, elmédet és szívedet, hogy sajnálatos hibádat ne ismételd meg.

A Könyörület-Magasság az eső, az áldás zápora fentről. Az Igazságosság Fénye a tündöklő napsütés, a perzselő hőség. Mindkettőre egyformán szükségünk van, hogy a megvalósulás bő termését learathassuk, mely lassan, egyenletesen és biztosan a törekvés magjából csírázik ki, belső Vízióm és külső Valóságom Akaratának megfelelően.”

Nirmala-Bird-CKG2a-e1353950045874

 


Sri Chinmoy: Everest törekvés

 

Tízezer Virág-Láng (1)

 

Minek nevezzük

Amikor Isten lehajol,

Hogy megérintse a végest,

Azt Részvétek nevezzük.

Amikor az ember meghajol

Az emberiség iránti önfelajánlásban,

Azt alázatnak nevezzük.

 

Nincs semmink

Ha nincs bennünk alázat,

Az azért van, mert belsőleg

Nincs semmink, amit adhatnánk.

 

Az alázat nem megaláztatás

Az alázat nem megaláztatás.

Éppúgy, ahogy egy fának nem megaláztatás

Lehajolni, hogy felajánlja a gyümölcseit,

Ha alázatot gyakorlunk, mi is

A bennünk levő legjobbat

Ajánljuk fel az emberiségnek.

Bird-drawings-by-Sri-Chinmoy-undated-378

 

A spiritualitás nem türelmetlenség

A keresőnek tudnia kell, hogy a transzcendentális Igazságot nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani. Nem lehet az utat lerövidíteni. Időre és szüntelen erőfeszítésre van szükség. A kereső az Örökkévalóság Útján halad. Minden alkalommal, mikor eléri célját, látja, hogy a cél egy magasabb cél kiindulópontjává válik.

Ki mondja,

Hogy nincs mit feláldozni?

Fel kell áldoznunk

Vad türelmetlenségünket

Mindennap,

Minden órában,

Minden percben,

Minden másodpercben.


 

 

Sri Chinmoy: Életem lélek-utazása

Haldoklók

KÉRDÉS: Kórházban dolgozom, ahol rákot gyógyítanak, és ahol gyakori a haláleset. Néha a haldoklók arcán a tiedre hasonlító vonásokat fedezek fel. Megmagyaráznád, hogyan lehetséges ez?

SRI CHINMOY: Amikor egy vagyok az Univerzális Tudattal, mindenkiben benne vagyok. Nagyon sok ember van a világon, akik nem tanítványaim, de őszinte keresők. Az Isten-megvalósult lélek látja, mikor őszinte keresők halálukkor vagy haldoklásuk során Istenhez imádkoznak. Elmondom neked, ha Istenhez, Krisztushoz vagy bárkihez imádkoznak, ha valóban őszintén kopogtatnak Isten ajtaján, ott látják ragyogni az én arcomat, Buddha arcát, Krisna arcát az Univerzális Tudat miatt.

Hogy kik ezek az emberek, nem tudom megmondani. Százak és ezrek vannak ott, akik nem közvetlen tanítványaim, de az Univerzális Tudatnál kopogtatnak, így megkapják Fényem és Könyörületességem. Ezért van, hogy arcukon az én arcomat látod. Látnak engem, és segítséget kapnak könyörületes belső lényemtől. Ekkor lényem megvilágosult belső valójának egy része hozzájuk megy, némi vigaszt, megvilágosodást nyújt nekik, hogy a lelkek világában jobb sorsuk legyen, és visszajöhessenek keresni az Igazságot. Ha egy halálán lévő embert látsz, és arcvonásaimat fedezed fel rajta, akkor tudhatod, hogy ő is Isten-kereső. Nem kell tanítványomnak lennie, de mivel rendkívül őszinte a törekvése, az Univerzális Tudatom miatt vele leszek.

Amikor tanítványaim a leglélektelibben meditálnak rám, előfordul, hogy olyan mértékben azonosulnak velem, hogy más tanítványok az arcomat látják arcukon. Olyan erősen, olyan őszintén, olyan hűségesen, olyan lélektelien koncentrálnak rám, hogy arcukon tükröződöm. Még akkor is, ha az illető nő. Ez számos esetben megtörtént.


 

Sri Chinmoy: Halál és újjászületés