Isten kozmikus játéka

Isten egy volt, de sokká akart válni. Az egyszemélyes játszma nem szórakoztató. Ha bármilyen játékot akarsz játszani, több játékosra van szükség. Isten saját csendjéből hozta létre Önmagát hogy istenien élvezze a kozmikus játékot.

Ha mélyen magunkba merülünk, látjuk, hogy mi csak tudatos részvevői vagyunk Isten Kozmikus Játékénak, hogy nem mi vagyunk a cselekvők; Isten a cselekvő. Mi csak az Ő eszközei vagyunk. Isten egy, de úgy érezte, hogy szórakoztatni akarja Önmagát, beteljesíteni Magát milliónyi alakban és formában. Úgy érezte , hogy amíg csak Egy, nem teljesen elégedett. Miért kellene megelégednie azzal, hogy Ő csupán az Egyetlen végtelen? Lehet a sokszoros véges is. Isten mindentudó, mindenható és mindenütt jelenlevő. Ha mindenható, akkor miért ne lehetne olyan, mint egy hangya, egy végtelenül kicsiny teremtmény? Mindenható hatalma miatt úgy gondolunk Istenre, mint valami nagyon nagyra , hatalmasra. De éppen azért, mert Isten mindentudó és mindenható  képes benne lenni a végeben is. Így Isten az Ő örök játékát benned és rajtad keresztül, rajtam keresztül, minden emberi lényen keresztül játssza.

Isten végtelen, de benne lakik minden egyes kicsiny gyermekben. Itt a végesben szórakoztatni akarja magát, és a Végtelen dalát játszani. Csak akkor éli át a legnagyobb örömet. A végesben történik az, hogy a Végtelen elérésére törekszünk. És a végtelen akkor részesül a legnagyobb örömben, ha olyan kicsivé teszi magát, amilyenné csak lehetséges.

Véges és végtelen -ezek külső szemünk számára ellentéteknek látszanak, de Isten szemében egyek. A véges és a Végtelen mindig együtt járnak, egyik kiegészíti a másikat. A véges el akarja érni az abszolút Legmagasabbat, ami a Végtelen. A Végtelen a végesben és rajta keresztül akar megnyilvánulni. A játék akkor teljes. Ellenkező esetben egyoldalú lenne a játék. Nem lenne öröm, nem lenne teljesítmény, nem lenne beteljesedés. A Végtelenben és azon keresztül a véges énekli a megvalósítás dalát. És a végesben és rajta keresztül a Végtelen énekli a manifesztáció dalát.

Uram, kereslek és Te elrejtőzöl.

Azért kereslek, mert Nélküled

Élet-lángom nem ég, és nem is tud égni.

Hát Uram, mondd meg nekem, 

Miért rejtőzöl el?

“Leányom, azért rejtőzöm el, mert

Rejtőzködésem erősíti a keresésedet,

Örömtelivé teszi szeretetedet,

Felmagasztalja teljesítményedet,

És halhatatlanná teszi megvilágosodásodat.

Mi az élet célja?

Az élet célja a belső isteniség kinyilvánítása. Az élet célja az, hogy Isten tudatos eszközévé, választott eszközévé váljunk. Az élet célja az, hogy kinyilvánítsuk  azt a legmagasabb Igazságot, amit megtestesítünk. Először  látnunk és éreznünk kell az Igazságot. Aztán fel kell fednünk és ki kell nyilvánítanunk az Igazságot.

132-ckg


Sri Chinmoy: Istenről…

Advertisements

4 hozzászólás

  1. Köszönöm 🙂

    Ha nem gond, továbbmennék még egy kicsit. Olvastam Chinmoy Istenről szólókönyvét, úgyhogy ezzel az elgondolással már találkoztam.
    Egyes feltételezések szerint Istenben a megnyilvánuló “mellett” a megnyilvánulatlan is jelen van /ezzel a legmesteribb módon Guénon foglalkozik/, sőt, a megnyilvánulatlan még közelebb is áll az Ő lényegéhez. Szerintem ez olyasmi lehet, mint a buddhisták nirvana-ja.

    Chinmoy arról beszél, hogy Isten a végesben megnyilvánul, azonban például Srí Maharshi azt mondja, hogy a végső valóság az Önvaló részek és végesség nélküli teljessége, amiben már nem csak véges nincs, de végtelen sem. Nincsenek viszonyítási pontok.
    Tehát az a kérdés, vajon Isten legközvetlenebb “tapasztalása” micsoda, a megnyilvánuló véges, vagy a megnyilvánulatlan véges-és-végtelen-nélküliség. Ahol már nincs kicsi, és ezért nincs nagy sem. Ugyanis a legvalóságosabb valóságnak azt kellene tekintenünk, ami Isten legközvetlenebb valósága.

    Ez a játék, amit itt leírsz, vagy olyasmi, ami már a játékon is túl van, nincsenek ugyanis a játszó számára adódó tárgyak, dolgok, lények.

    Kedvelés

  2. Laura, nem mindig tudlak követni, de úgy gondolom, hogy Sri Ramana Maharsi számára személytelen Isten, még Sri Chinmoy a személytelent és a személyes aspektusát is hirdeti, bár mindig kihangsúlyozza, hogy keresőként legtöbbünknek először könnyebb a személyes Isten felé közeledni. Itt a példái is valószínűleg azért a személyes Isten felől közelítenek.

    Különben nem ezt a részletet kerestem, a másik is lényegében erről szól, de ott számomra jobban hangsúlyos a lelkek spirituális evolúciója, ami az ásványi világtól a növényeken és állatokon keresztül halad az isteni felé.

    Kedvelés

  3. “Itt a végesben szórakoztatni akarja magát, és a Végtelen dalát játszani. Csak akkor éli át a legnagyobb örömet.”
    Ez nagyon szép, de őszintén szólva nekem túlságosan rózsaszín. Hogyan magyarázzuk akkor a rosszat, a szenvedést?

    Kedvelés

    1. naervedkanten: “…Hogyan magyarázzuk akkor a rosszat, szenvedést?”

      Hosszabb kifejtést kíván, türelmet kérek.

      Hogy rózsaszín lenne? Attól függ honnan nézzük. A reinkarnáció tana is kevésbé fenyegetőnek tűnik az élet utáni tisztító tűz vagy örök pokol ígéreténél, de az-e?

      Kedvelés

Érdekel a véleményed!

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s