A középút

A spirituális életben legfontosabb, legjelentőségteljesebb és leggyümölcsözőbb dolog az önuralom. Ha nincs önfegyelem, nincs önmegvalósítás. A szótárban több százezer szót találunk. Mindezen szavak közül az önuralmat a legnehezebb gyakorolni. Hogyan lehet önuralmunk? Át kell adni magunkat a Forrásnak. Ez a Forrás a Fény. Ez a Forrás Isten.

Hogyan ösztönözhetjük a testet, az életerőt, az értelmet és a szívet, hogy belépjenek a jobb és betöltőbb fénybe? Bírálattal sohasem tudjuk megváltoztatni vagy átalakítani őket. De ha értékeljük őket, és azt mondjuk, hogy képesek jelentős szerepet játszani Isten kozmikus Drámájában, Hogy Isten földi kinyilvánításában ugyanolyan fontosak, mint a lélek, akkor átalakíthatjuk őket. Ha nem ítéljük el a testet, az életerőt, az értelmet és a szívet, épp ellenkezőleg, azt mondjuk nekik, hogy Isten kiválasztott eszközei lehetnek, hogy Istennek szüksége van rájuk, a Földön isteni Játékához, akkor végül át tudjuk őket alakítani. Családunk engedetlen tagjai nemsokára megérzik Isten kinyilvánításának beteljesülésében játszott szerepük fontosságát. Egyesíthetők és egyesülni is fognak a közös cél érdekében.

Az önfegyelemhez idő kell. Nem lehet egyik napról a másikra elérni. Befelé nézéssel, önvizsgálattal, megfelelő meditációval érhető el. Ugyanakkor az önuralom nem önkínzást jelent. Vezeklést sem jelent. A nyugati világban sajnos félreértik az önfegyelmet. Úgy gondolják, hogy az önfegyelem eszménye az a vezeklő, küzdelmes életvitel, amit a múltban Indiában néhány törekvő gyakorolt. De ez a fajta vezeklő élet, a test kínzása és büntetése nem valódi önuralom. Ez önsanyargatás. Ha valaki úgy akarja megvalósítani Istent, hogy napokig és hónapokig koplal, akkor őt nem Isten, hanem a halál fogja magához ölelni.

Isten normális , természetes életet -a középutat- követeli meg tőlünk. Buddha is azt tanította, hogy a középutat kövessük, és ne essünk szélsőségekbe. Nagyon szilárdan kell gyökereznünk a földben. A fa gyökere a föld alatt van, az ágak pedig felfelé tekintenek, a legmagasabbra. Belül önfegyelem van, kívül pedig önkinyilvánítás. A ma önfegyelméből lesz a holnap öntúlszárnyalása.

Szeretnék elmondani egy esetet Szokratész életéből. Egyszer Szokratész és egy sereg csodálója elmentek egy tenyérjóshoz. A jós belenézett Szokratész tenyerébe és így szólt:

-Hát micsoda rossz ember vagy te! Csúf és tele az alacsony életerő problémáival. Az életed csupa romlottság.

Szokratész csodálóiba mintha villám csapott volna. Meg akarták verni a tenyérjóst. Micsoda arcátlanság ilyeneket mondani Szokratészról, aki egy igazán istenfélő ember, egy valódi szent!

Szokratész azonban így szólt:

-Várjatok! Kérdezzük meg, hogy elmondott-e mindent?

-Nem – felelt a tenyérjós. -Még mondani akarok valamit. Ebben az emberben kétségkívül megvannak mindezek az istentelen tulajdonságok, de egyet sem mutatott ki belőlük. Uralkodik mindegyiken.

Csak egyetlen filozófia létezik: 

Isten látható

Törekvés sírásommal. 

Csak egyetlen vallás létezik:

Életem napsütése

Isten Könyörület- Szépségével kezdődik.

Az életnek csak egyetlen törvénye van:

Azért élek, hogy Istent szeressem.

Isten azért él, hogy engem megtisztítson, 

Hogy győzelmi Lobogóját magasra emelhesse

Életem csataterén.

Advertisements

Érdekel a véleményed!

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s