Hónap: 2015. november

Bármi történjék a Gondviselés jóvoltából

Bármi történjék is a Gondviselés jóvoltából, az nemcsak hogy a lehető legjobb, de szükségszerű is, mert nincs más választási lehetőség.

A siker és a kudarc két tapasztalat. Ezt a két tapasztalatot egyesítenünk kell, és erőfeszítésünk végén bármelyik tapasztalathoz jussunk is, azt rendkívüli örömmel kell felajánlanunk a Legfelsőbbnek. Ha az eredményt lélektelien, vidáman, fenntartás és feltétel nélkül Szeretett Legfelsőbb Urunk Lábai elé tudjuk helyezni, akkor kétségkívül valódi lelki békénk lesz. A lelki béke eljön, és kopogtat életünk ajtaján. Nem kell várnunk a lelki békére, ő fog várni ránk.

A tökéletes boldogság:
Lelkesedés elvárás nélkül.

 

Bird-Drawing-by-Sri-Chinmoy-undated-340

 


Sri Chinmoy: Életem-lélek utazása

 

Reklámok

Húsz millióból egy ember?

Szvámi Vivekananda:

“Egyszer egy nagy bölcs azt mondta nekem, hogy ezen a világon még egy ember sincs húsz millió közül, aki hisz Istenben.

Kérdeztem tőle, miért, és ő így felelt: “Tegyük fel, egy tolvaj van ebben a szobában, és tudomást szerez róla, hogy a szomszéd szobában egy halom arany van, és csak egy nagyon vékony válaszfal van a két szoba közt. Hogyan fogja magát a tolvaj érezni?”

Azt válaszoltam: “Nem fog tudni egyáltalán aludni; az agya serényen azon fog gondolkodni, milyen módon jusson az aranyhoz, és semmi másra nem fog gondolni.”

Ekkor a bölcs így felelt: “Azt hiszed, hogy egy ember hihet Istenben, és nem veszti el az eszét, hogy eljusson hozzá? Ha egy ember őszintén hiszi, hogy létezik a Mennyei Boldogságnak ez a mérhetetlen, végtelen bányája, és azt el lehet érni, akkor az igyekezetében nem vesztené el az eszét, hogy elérje azt?” Az Istenbe vetett erős hit és az ebből eredő buzgalom, hogy elérjük Őt, alkotja a vallásos hitet.

250px-Swami_Vivekananda-1893-09-signed
Szvámi Vivekananda

Rombolás, birtoklás és megvilágosulás

Állati világ, emberi világ és isteni világ: a rombolás világa, birtoklás világa és a megvilágosulás világa.

A rombolás összetett kifejezés. Az állati világban néha a rombolás a túlélés eszköze. De egyébként a rombolás egy negatív erő, a sötétség ereje, mely egyáltalán nem termékeny,hasznos vagy bátorító. Még a gondolatok világa is, mely az emberi életben oly nagy segítség, lehet teljesen romboló is. Nincs szükségünk másik emberre, hogy elpusztítson minket. Egyetlen egészségtelen, rossz gondolat is elég ahhoz, hogy mentális egyensúlyunkat tönkretegye, és ha azt elveszítjük, mindent elveszítünk.

Amikor levegőt veszünk, Isten számtalan apró teremtményét lélegezzük be. Ahhoz, hogy élni tudjunk, lélegeznünk kell, és ők áldozataink lesznek. Mikor elpusztulnak, kedves szívünknek egységérzésének ereje miatt nyomorultul kellene éreznie magát. De ha a mélyebbre hatolunk, akkor azt láthatjuk, hogy ez a pusztítás egyáltalán nem az. Isten Kozmikus Tervében ez a helyes út, hogy életünket folytassuk. Amit valaki rombolásnak nevezhetne, az tulajdonképpen Isten kis teremtményei számára előrelépés, mert a lélek a halál és újjászületés folyamatán keresztül fejlődik.

A birtoklás világában az élvezetért birtoklunk. Birtoklásunk közben megkülönböztetéseket teszünk. Ezt akarjuk; azt nem. Elválasztottságunk érzése miatt előnyben részesítünk egy dolgot a másikkal szemben, és ezt az előnyt emberi módunkon szabjuk ki. Előnyben részesítünk dolgokat, melyek ösztönöznek minket, vagy azonnali örömet és megelégedést adnak. Isten esetében nem létezik megkülönböztetés. Ő mindent sajátjának tekint, és mindenben hatalmas szükségszerűséget és hasznosságot érez.

Birtokolni akarjuk a világot, de képességünk erre annyira korlátozott, hogy választanunk kell a dolgok között. Isten esetében másképp van, Ő nem választ, Neki nincs kedvence; Ő mindent birtokol. Saját Istenségét akarja felszínre hozni, melyet beleoltott minden teremtményébe. Még a tudatlanság romboló erőiben is van némi fény. Ezért Isten még a tudatlanság erejében lévő végtelenül kicsiny fényt is előtérbe akarja hozni. Istenhez hasonlóan nekünk is az istenséget kell látnunk a tudatlanság erőiben. Ne a külső világot nézzük elsősorban; ne fordítsuk teljes figyelmünket a külső testre, amely nem biztos, hogy isteni. Ahelyett, hogy csak a teremtmény külső testével foglalkoznánk, foglalkozzunk a teremtmény istenségével, belső valóságával, és próbáljuk meg a test valóságát átalakítani, hogy oly tökéletessé váljon, mint a lélek-valóság.

Az isteni világban a megvilágosodás tökéletesség. A megvilágosodás sosem utasítja el a rombolás világát, vagy a birtoklás világát. Könnyedén magába tudja fogadni mind a birtoklás, mind a rombolás világát. Mikor behatol a rombolás világába, energiát hoz felszínre, mert a rombolás-világ rengeteg energiával rendelkezik. Isten teremtményének energia aspektusát hozza előtérbe, és azt isteni célra használja. Ha a birtoklás világába lép, akkor mindent birtokol; nem zár ki semmit. Előtérbe hozza az istenség lényegét, mely mindenben ott van. Mikor az Isteniség felszínre kerül, még a külső test is könnyen átalakítható. A megvilágosodás világa nem zárja ki sem a birtoklás világát, sem pedig a rombolás világát. A megvilágosodás világa az elfogadás világa.

Isten az egész világot saját Elégedettségéért teremtette. De az Ő Elégedettsége más, mint a mi elégedettségünk. A mi megelégedésünk az igénylés és a birtoklás, hogy azt mondhassuk: „Ez az enyém, ez az, amit birtoklok.” Isten esetében másként van, Ő teremtményét és saját Létét elválaszthatatlanul egynek látja. A mi esetünkben birtoklásunk mindig magába foglal valakit vagy valamit: „Én vagyok a tulajdonos, te vagy a tulajdon.” Aztán azt érezzük, hogy felsőbbrendűek vagyunk birtokunknál, ennélfogva azt teszünk vele, amit akarunk. Isten pedig azt érzi, hogy Ő és a birtoka egyek, és egyenlőek is.

Néha a teremtmény szembeszáll a teremtővel. A szülők gyermekeik teremtői. Amikor a gyerekek felnőnek, kamaszkorba lépnek, gyakran lázadnak szüleik ellen. A teremtmény megerősödhet, és túlnőhet a teremtő látomásán. Mikor Isten Víziójával teremt valamit, és teremtménye túllép Látomás-Valóságán, Ő nem lesz szomorú. Ellenkezőleg, éppen ez az, amit akar. Isten Látomás-világában egy Valóságot lát, de e Valóságon belül sok valóság virágzik.

Ha megkapjuk azt, amit akarunk, elégedettek vagyunk egy ideig. De ha egy kicsivel is többet kapunk, mint amennyit akartunk, akkor gyakran nem vagyunk elégedettek, mert nem pont azt kaptuk, amit akartunk. Birtokolni akarunk, de ha valami több, vagy kevesebb annál, amit akartunk, akkor nem vagyunk megelégedve, mert az emberi vágy olyannyira korlátozott, hogy a dolgokat pontosan úgy akarjuk, ahogyan azt az értelem kigondolta. Isten, amint kivetítette Vízióját, elégedett. Akkor is, ha a Látomás megnyilvánulása nem ugyanaz lesz, hatalmas örömet érez. A mi esetünkben, miután kigondoltuk kívánságunkat, egy meghatározott eredmény várunk el, és ha az eredmény nem egyezik elvárásainkkal, akkor nyomorultul érezzük magunkat. Isten esetében a Látomás kivetítése önmagában is több, mint elegendő Elégedettségéhez.

A rombolás néha nemcsak a túléléshez szükséges, hanem a tetterő, az energia felszínre kerüléséhez is, mely most a rombolást szolgálja. Máskülönben a levertség és álmosság világa borítja be a lélek rettenthetetlen erejét. Maga a birtoklás nem rossz, csak tudnunk kell, hogy mit birtokoljunk. Tudnunk kell, hogy amire igazából szükségünk van, az a kötelesség, a szépség, a fény és a gyönyör. E dolgokat kell felszínre hoznunk. Ne azon dolgok elérésére törekedjünk, melyek birtokolnak minket, miközben mi birtokoljuk azokat, hanem azok elérésére, melyek az egység dalát énekelni. A megvilágosodás mindennek az elfogadását jelenti – rombolásé, birtoklásé, mindené –, de csak az átalakítás érdekében. El kell fogadnunk, felszínre kell hoznunk és át kell alakítanunk.

Az értelem most az emberi világban, a kísértés világában él. A szem meglát valami szépet, és rögtön megkísérti az értelmet, hogy menjen, és ragadja meg. A fül meghall valami szépet, és rögtön megkísérti az értelmet, hogy menjen, és ragadja meg. Az emberi lény minden része ki van téve a kísértésnek, a kísértés támadásának.

A kísértés világában egy állandó harc folyik, egy kötélhúzás, a kísértés és a megvilágosodás között. A kísértés mindig ki akarja terjeszteni határait, de még ha sikerül is, akkor sem elégedett, mert a kísértést mindig csalódás követi. Ezért mindig maradandó megelégedést keres itt, ott, mindenhol. A megvilágosodás láttán végül megadja magát, mert látja, hogy a megvilágosodás az elégedettség megtestesítője.

A megvilágosodás körülveszi a rombolás világát, a birtoklás világát és a kísértés világát. Próbáljuk mindig a megvilágosodást megcélozni, hogy megvédjük földhöz kötött életünket a rombolás világától, és alakítsuk földhöz kötött életünket mennyeien szabad világgá.

1999-ny-chinmoy_emelés

Sri Chinmoy 2 x 200 fontot (2 x 90,7 kg) emel


Sri Chinmoy: Everest törekvés

Lélek, szív, elme, életerő

A lélek: Isten képviselője

Ha most magunkra gondolunk, a testünkre gondolunk és nem a lekünkre. Sajnos állandóan az alacsonyabb részünkkel azonosulunk. Lényünk olyan, mint egy ház, mely a mi tulajdonunk. A harmadik emeletet sosem használjuk, hanem minden időnket az alagsorban vagy a földszinten töltjük. A harmadik emelet is a miénk, csak végre találnánk meg az odavezető utat.

A lélek harcol a kétség, a zavarodottság, az aggodalom és hasonlók ellen. Megpróbálja feltárni saját belső isteniségét és képessége szerint megalapozni az isteni Igazságot a földön. A lélek feltárja, amit mindig is tudott, de miközben feltárja, növekszik és gazdagodik azáltal, hogy magába olvasztja a földi tapasztalat lényegét. Eközben a fizikai tudat egyre inkább megismeri a lélek korlátlan isteni képességét.

Isten kozmikus színjátékában

Az isteniség a lelket használja arra,

Hogy lehozza a Fényt és a Gyönyör üzenetét,

Egészen a Föld-tudat szívébe. 

A szív: bejárat a lélekhez

A lélek után tisztaságban és isteniségben a következő a szív. Nem a testi szívről beszélek, ami egy szerv, hanem a spirituális szívről. A spirituális szív a mellkasod közepén található, léted központjában. A lélek tudata átitatja az egész testet, de a lélek leggyakrabban úgy dönt, hogy a szívben marad. Ha a szívedre koncentrálsz, akkor a lélek ajtaján kopogtatsz, ami a Legfelsőbb Úr ajtaja.

Spirituális tanulmányaid során a szív rendkívül fontos, mivel a szív képviseli az azonosulást. Ha valamivé válni akarsz, azonosulnod kell az adott dologgal. Ránézel egy virágra, és csodálod a szépségét és illatát. Azután megpróbálsz pontosan ugyanabba a tudatba belenőni, mint amit a virág megtestesít: a virág szépségébe és tisztaságába.  A spirituális életben is, amikor belépünk a szívbe, azonnal azonosulunk fényével, békéjével, erejével és üdvösségével. Azonosulásunknál fogva isteni valósággá válunk. Ha a Legfelsőbbet olyan hamar el akarjuk érni, ahogy csak lehet, akkor a szív útját kell követnünk, hogy a lelkünk felszínre jöhessen.

Szíved belső madarát

Elvárás-csúcsodon túl látod majd

Énekelni és szárnyalni,

Ha hagyod,

Hogy szíved hajnalcsillaga

Magához intse külső életed.

Az elme: Nyugtalanság-felszín, csendesség-mélység

Eddig az elme volt az emberiség legnagyobb vívmánya. Segítségével a tudomány és a fizikai világunk hatalmas mértékben fejlődött. Az érvelő értelem mindazonáltal akadály a spirituális kereső számára. Az értelem szeret információt gyűjteni, az információ azonban egy cseppnyi bölcsességet sem ad.

Ha már tudatára ébredtünk, hogy az értelmet nem megfelelően használjuk, de az Isteni szolgálatába állítjuk, akkor egy lépéssel előbbre jutottunk. A következő lépés, hogy megtudjuk mit rejt az értelem – milyen képességeket és lehetőségeket testesít már meg. Az óceán felszíne csupa nyugtalanság, de ha megfigyeljük az óceán mélyét, csupa béke és csendesség. Hasonlóképp az értelem felszínén tele van kavargással, feszültséggel, sötétséggel, de ha a mélyére hatolunk, messze a kétség birodalmán túl megtaláljuk a felsőbb értelmet. Most nem igazán ismerjük s Végtelenséget, az Örökkévalóságot, és a Halhatatlanságot. Ezek csak homályos fogalmak, amelyeket a fizikai értelem nem tud megragadni.  De ha bejutottunk a felsőbb értelembe, akkor ezeket a dolgokat látjuk majd a valódi Valóságnak.

Az ima, mely fent szárnyal,

Megnyitja számodra a tökéletesség kapuját. 

Az értelem, mely magába merül, 

Megmutatja neked az elégedettség szobáját.

Az életerő: az érzelmek székhelye

Amikor az életerő szót használom,, természetünk dinamikus, érzelmi részére gondolok – egy olyan energiára, amellyel élhetünk, vagy visszaélhetünk, amit használhatunk emberi vagy isteni módon.

Az emberi életerő olyan érzelmeket foglal magába, mint a közönséges öröm, bánat, harag és izgalom. Az érzelem önmagában nem rossz, ha nem élünk vissza vele. Amikor visszaélünk vele, megpróbálunk birtokolni valakit vagy valamit, vagy akár az egész világot. Ily módon az emberi életerő elvakít és korlátoz bennünket, és végül elszívja a fizikai és szellemi energiánkat.

Az isteni életerő azonban így szól: “Tudom, hogyan kell kitárnom szeretet szárnyamat. Miért? Mert egyedül így nyerhetek elégedettséget.” Az isteni érzelem kiterjeszti tudatunkat és mindig szívesen látott vendég. Belső törekvésünk kifejeződése. A belső égbolt magasságába emel mineket.

Ha azt akarod, hogy valami történjen

Az életedben,

Akkor az életerődnek a forradalmi úttörő

Szerepét kell játszania.

A test: a lélek otthona

A lélek, ami Istennek egy tudatos isteni része, a fizikai testben kell éljen ahhoz, hogy fejlődhessen. A templomban ott van az oltár. Hasonlóan, a test is egy templom, és a templomban ott van az oltár, a lélek.

A fizikai test, mint olyan, nagyon korlátozott. Természetétől fogva letargikus, egy tapodtat sem akar mozdulni. A Fény egyre csak ereszkedik és ereszkedik alá, de ez a fizikai lényünk legalacsonyabb része, és a Fény itt rendkívül nehezen tud működni. A test az utolsó terület, ami Fényt kap, de ha valaki elkezd tudatosan törekedni, akkor fokozatosan az egész lénye törekedni kezd. Lelke törekszik, értelme törekszik, életereje törekszik, és végül a teste is törekszik. Amikor a törekvőnek a fizikai része elkezd eggyé válni a lélek inspirációjával és törekvésével, akkor Isten Fénye alkalmas befogadó edényt talál benne.

Felébredt testem

Dicsőségtől dicsőségig megy.

Átalakult életerőm

Dicsőségtől dicsőségig menetel.

Megvilágosult értelmem

Dicsőségtől dicsőségig fut.

Felszabadult szívem 

Dicsőségtől dicsőségig repül.

Beteljesedett lelkem

Dicsőségtől dicsőségig táncol.

A témával kapcsolatos bejegyzések:

http://wp.me/p6OgOU-3V

http://wp.me/p6OgOU-3r


Sri Chinmoy: Isteni hős

 

 

 

Isten kozmikus játéka

Isten egy volt, de sokká akart válni. Az egyszemélyes játszma nem szórakoztató. Ha bármilyen játékot akarsz játszani, több játékosra van szükség. Isten saját csendjéből hozta létre Önmagát hogy istenien élvezze a kozmikus játékot.

Ha mélyen magunkba merülünk, látjuk, hogy mi csak tudatos részvevői vagyunk Isten Kozmikus Játékénak, hogy nem mi vagyunk a cselekvők; Isten a cselekvő. Mi csak az Ő eszközei vagyunk. Isten egy, de úgy érezte, hogy szórakoztatni akarja Önmagát, beteljesíteni Magát milliónyi alakban és formában. Úgy érezte , hogy amíg csak Egy, nem teljesen elégedett. Miért kellene megelégednie azzal, hogy Ő csupán az Egyetlen végtelen? Lehet a sokszoros véges is. Isten mindentudó, mindenható és mindenütt jelenlevő. Ha mindenható, akkor miért ne lehetne olyan, mint egy hangya, egy végtelenül kicsiny teremtmény? Mindenható hatalma miatt úgy gondolunk Istenre, mint valami nagyon nagyra , hatalmasra. De éppen azért, mert Isten mindentudó és mindenható  képes benne lenni a végeben is. Így Isten az Ő örök játékát benned és rajtad keresztül, rajtam keresztül, minden emberi lényen keresztül játssza.

Isten végtelen, de benne lakik minden egyes kicsiny gyermekben. Itt a végesben szórakoztatni akarja magát, és a Végtelen dalát játszani. Csak akkor éli át a legnagyobb örömet. A végesben történik az, hogy a Végtelen elérésére törekszünk. És a végtelen akkor részesül a legnagyobb örömben, ha olyan kicsivé teszi magát, amilyenné csak lehetséges.

Véges és végtelen -ezek külső szemünk számára ellentéteknek látszanak, de Isten szemében egyek. A véges és a Végtelen mindig együtt járnak, egyik kiegészíti a másikat. A véges el akarja érni az abszolút Legmagasabbat, ami a Végtelen. A Végtelen a végesben és rajta keresztül akar megnyilvánulni. A játék akkor teljes. Ellenkező esetben egyoldalú lenne a játék. Nem lenne öröm, nem lenne teljesítmény, nem lenne beteljesedés. A Végtelenben és azon keresztül a véges énekli a megvalósítás dalát. És a végesben és rajta keresztül a Végtelen énekli a manifesztáció dalát.

Uram, kereslek és Te elrejtőzöl.

Azért kereslek, mert Nélküled

Élet-lángom nem ég, és nem is tud égni.

Hát Uram, mondd meg nekem, 

Miért rejtőzöl el?

“Leányom, azért rejtőzöm el, mert

Rejtőzködésem erősíti a keresésedet,

Örömtelivé teszi szeretetedet,

Felmagasztalja teljesítményedet,

És halhatatlanná teszi megvilágosodásodat.

Mi az élet célja?

Az élet célja a belső isteniség kinyilvánítása. Az élet célja az, hogy Isten tudatos eszközévé, választott eszközévé váljunk. Az élet célja az, hogy kinyilvánítsuk  azt a legmagasabb Igazságot, amit megtestesítünk. Először  látnunk és éreznünk kell az Igazságot. Aztán fel kell fednünk és ki kell nyilvánítanunk az Igazságot.

132-ckg


Sri Chinmoy: Istenről…

Béke (2)

Amíg mélyen bennünk nincsen béke, nem remélhetjük, hogy a külső világban béke lesz. Te és én alkotjuk a világot, azzal a rezgéssel, amit a világnak adunk. Ha meg tudjuk idézni a békét, és át tudjuk adni valaki másnak, meglátjuk, hogyan terjed a béke egyik emberről a másikra, majd fokozatosan az egész világra. A világ békéje az egyes emberek tökéletességéből fog létre-jönni. Ha én békés vagyok és te békés vagy, és ő meg ő is békések, automatikusan ránk virrad az egyetemes béke.

Két háború van: a belső és a külső. A belső háború, amit lelkünk vív a korlátok, a tudatlanság, a kétség és a halál ellen. A külső háború, amelyben ember harcol ember ellen, nemzet nemzet ellen. A külső háborúknak csak akkor lesz vége, ha előbb a belső háború véget ér. Azért harcolunk, mert mélyen bennünk hiányzik az összhang. Félelem, nyugtalanság és aggodalom van bennünk. Ha meglesz bennünk a béke, az öröm, a bőség és a beteljesedés, akkor nem fogunk hadat viselni.

A társadalom olyan, mint egy család.
Ha a család minden tagja
Tökéletessé válik,
Akkor a család
Békében, fényben
És harmóniában úszik.
A közösség fejlődése
Az egyéni fejlődésből indul ki.

evening peace

Az álmokról (1)

Kérdés: Honnan jönnek az álmok?

Sri Chinmoy: Nagyon sok világ van, amely az emberi szem számára nem látható. Az álmok ezekből a világokból jönnek. Egyes álmok a vitális síkon zajlanak. Ezek az álmok gyakran zavarosak, hiszen ott, az élvezet világában, nincs sok fény. A vitális világból érkező álmok tele vannak szenzációval és izgalommal. Azok az álmok, amelyek a felsőbb világokból érkeznek, ragyogóak, de nincs bennük semmi szenzáció. Amikor egy álom a vitális síkról érkezik, állandó mozgást látunk. Olyan, mint egy csatatér, ahol mindent törnek-zúznak, és ölik az embereket. Ha az alacsonyabb világokból, a tudatalattiból – vagy nevezhetjük tudattalan világnak is – látunk álmot, éreznünk kell, hogy ezek az álmok értéktelenek. Nem tudják megváltoztatni természetünket, nem ösztönözhetnek, és nem töltenek el reménnyel jövőbeli beteljesülésünkről. A legjobb, amit tehetünk, hogy elfelejtjük őket.

Ha egy álom a mentális síkról jön, van benne egy kis kiegyensúlyozottság – nem teljes egyensúly, de egy kis higgadtság, egy kis csend és nyugalom. Ha a pszichikai síkról jön, szeretetet, kedvességet, könyörületet és törődést érzünk azok a dolgok és személyek iránt, amiket vagy akiket látunk. Ha pedig az álom a lelki síkról jön, minden csupa fény, gyönyör és béke.

Ha alacsonyabb világokból van álmunk, talán nem akarunk azonosulni vele, mert lehet, hogy rettentően megijedünk tőle. Az álom fenyegetésként jön hozzánk. De a magasabb világokból jövő álmok mint meghívás érkeznek. Ezek az álmok a valóság előjelei. Belső örömet, belső megelégedést kapunk, és azonnal megleljük benne a helyünket. Ezután be kell lépnünk ebbe a valóságba, és azzá fejlődnünk.

Ha meditálunk, tudatosan be tudunk lépni az álmok világába. Az álomvilágok számunkra most még valami bizonytalan, kétes dolgok, és bizonyos mértékben érthetetlenek. De ha tanulmányozzuk őket, sok dolgot megtudhatunk róluk.

Kérdés: Tanulhatunk az álmainkból?

Sri Chinmoy: Álmainkból sokat tanulhatunk, de tudnunk kell, melyik tudati síkról jön az álom. Ha az alacsonyabb vitális szintről jön, el kell dobnunk. Abszurditás figyelmet szentelnünk egy olyan álomnak, melyben valaki megöl bennünket, vagy éppen mi ölünk meg valakit. Az alacsonyabb vitális szintről jövő álmok jelentéktelenek és használhatatlanok. Semmit sem tanulhatunk belőlük.

De ha az álmok az intuitív síkról, a pszichikai síkról, a magasabb értelemtől, a megvilágosult értelemtől érkeznek, akkor megfelelő jelentőséget kell tulajdonítanunk azoknak. Ha azt látjuk, hogy lehetőségünk van, vagy szükségét érezzük, hogy segítsünk valakinek meditációjában vagy tudatának felemelésében, az ilyen álmokra valódi figyelmet kell szentelnünk.

A magasabb síkokról hozzánk érkező álmokat, a jó álmokat, az isteni álmokat kincsként kell őriznünk. Ha ilyen fajta álmunk van, megpróbálhatjuk elősegíteni ezek valósággá válását. Mint spirituális személyek, keresők, szeretnénk békét teremteni. Ez kellene legyen legmagasabb álmunk. Békét fogunk lehozni fentről, aztán ezt a békét felajánljuk az emberiségnek. Tehát magasabb szintű álmainkat, isteni álmainkat a legnagyobb szeretettel fogadjuk, de a romboló hatású álmainkat, alacsonyabb vitális álmainkat ki kell törölnünk emlékezetünkből.

birds2

—–

Sri Chinmoy: Ezüst álmok szárnyán

 

 

 

Kimegyek – bejövök (2)

Kimegyek, hogy megmérjem a természet isteniségét.

Bejövök, hogy értékeljem az Isteniség természetét.

—–

Mikor kimegyek, arra van szükségem, amit találok.

Mikor bejövök, azt találom, amire szükségem van.

—–

Büszkén megyek ki, csak hogy elmondjam, mit tudok.

Csendesen jövök be, csak hogy érezzem, mi vagyok.

—–

Mikor kimegyek, beindítom elme-mozdonyomat.

Mikor bejövök, szív-hajómmal vitorlázom.

—–

Hogy lássam Istent, az Erőt, kimegyek.

Hogy érezzem Istent, a békét, bejövök.

—–

Kimegyek, hogy megkapjam, amit akarok.

Bejövök, hogy érezzem, amire szükségem van.

—–

Kimegyek, hogy megvásároljam a világot.

Bejövök, hogy szeressem a világot.

—–

Kimegyek, és könnyelműen megsokszorozom vágy-álmaimat.

Bejövök, és gondosan vigyázom törekvés-álmaimat.

Kimegyek-bejövök 11


Sri Chinmoy: Kimegyek – Bejövök, Radha Honig rajzaival

Legyen meg a Te Akaratod

Kétezer évvel ezelőtt a Megváltó Krisztus a legmagasabb tanítást hagyta ránk:

“Legyen meg a Te Akaratod!.”

Imák millióit mondták már Istennek, de ennél jobb, nagyszerűbb, betöltőbb ima nem lehet. Ha szeretjük Istent, boldogok leszünk. Ha szolgáljuk Istent, boldogabbak leszünk. Ha egyéni akaratunkat átadjuk Isten Akaratának, a legboldogabbak leszünk.

Ha valami Isten Akarata, akkor egyfajta belső örömöt vagy elégedettséget érzünk, még mielőtt hozzáfognánk. Munka közben szintén örülni fogunk. Végül úgy érezzük, ugyanolyan boldogok leszünk, függetlenül attól, hogy cselekedetünk eredményes vagy eredménytelen. Általában csak akkor vagyunk boldogok, ha siker kecsegtet és utazásunk végén győzelmet látunk. De ha egyformán boldogok vagyunk, örülünk és elégedettséget érzünk, ha sikert aratunk, akár kudarcot vallunk, és ha a cselekedetünk eredményét vidáman Istennek tudjuk ajánlani, akkor tudjuk majd, hogy amit tettünk, az Isten Akarata volt.

Not my will, but thy be done. /Legyen meg a Te akaratod.


Sri Chinmoy zenéje, előadja a Mountain Silence együttes

Sri Chinmoy: Az öröm szárnyai

Pontosan mit értesz azon, hogy Isten-megvalósítás?

Az Isten-megvalósítás a szó legmagasabb értelmében vett önfelfedezést jelent, Istennel való egységünk tudatos felismerését. Amíg megmaradsz a tudatlanság állapotában, azt érzed, hogy Isten valaki más, akinek végtelen ereje van, míg te a földön a leggyengébb ember vagy. De abban a pillanatban amikor megvalósítod Istent, rájössz, hogy te és Isten teljességgel egyek vagytok a belső és a külső életben is.  Az Isten-megvalósítás a saját abszolút legmagasabb Önvalónkkal való azonosulásunkat jelenti.

Lehet, hogy olvastál könyveket Istenről és lehet  hogy hallottad, hogy Isten mindenkiben benne van. De amíg meg nem valósítod Istent, mindez csak elmélet. Amikor az ember megvalósítja Istent, tudatában van annak, hogy kicsoda Isten, hogy néz ki és mit akar. Istent látja a végesben és a végtelenben is. Istent személyeként és személytelenként is látja.

Ez nem az elme hallucinációja, vagy képzelődése, ez a közvetlen valóság. Amikor az ember egy másik emberi lénnyel beszélget, mindig ott van a tudatlanság fátyla, a sötétség, a tökéletlenség, és a félreértés. De Isten és az Őt megvalósított ember belső lénye között nem lehet tudatlanság, nem létezhet fátyol. Istennel érthetőbben, nyíltabban, belsőségesebben beszélgethetsz mint egy emberi lénnyel.

Ami az Isten-megvalósításhoz elsősorban és leginkább szükséges az a lelki béke.Lelki békét nyerünk, ha csökkentjük a földi szükségleteinket és növeljük a mennyei szükségleteinket. Úgy is szert tehetünk lelki békére, ha nem várunk el semmit senkitől és semmitől, kivéve Istentől. Amíg elvárás van, emberi elvárás, addig nem lehet lelki békénk. Nem juthatunk lelki békéhez lemondás által, csak igenlő elfogadás által. El kell fogadnunk Isten igazi Valóságát, amelyet a világ magában rejt. Aztán belső sírásunkkal, törekvésünkkel létre kell hoznunk test tudatunkban a fogadókészséget, hogy örömmel fogadjuk Istent, aki az Ő határtalan Fényével és Gyönyörével érkezik.

Ahhoz, hogy felismerjük Istent, szükségünk van tisztaságra is, különösen az érzelmi életerőnkben. Amikor megtisztítjuk az érzelmi életerőnket, meglátjuk, megérezzük Isten jelenlétét. Aztán létre kell hoznunk a tisztaságot az elmében. Amikor létrehozzuk a tisztaságot az elménkben, képesekké válunk arra, hogy nagyon bensőségesen lássuk Istent. Aztán állandóan egynek  kell lennünk Istennel. Ahhoz hogy Istennel állandóan egyek legyünk, létre kell hoznunk ennek legfőbb szükségszerűségét szívünkben. Ez a szükségszerűség lelki szükséglet legyen számunkra. Amikor kialakítottuk a lelki szükségszerűségét annak, hogy Istennel állandóan egyek legyünk, egész biztosan látni fogjuk Istent, beszélni tudunk majd Istennel, belenövünk majd Isten képmásába, és Isten odaadó és feltétel nélküli eszközeként tudatosan részt veszünk Isten Kozmikus Drámájában.

Bárhol is vagyunk, Isten ott van. Ahhoz, hogy felismerhessük ezt a legfőbb igazságot, vissza kell adnunk mindazt, amit kölcsönvettünk a világtól: sötétséget, tudatlanságot, kötődést, korlátozottságot, tökéletlenséget és halált. Azért vettük kölcsön ezeket a dolgokat, mert úgy éreztük, hogy jelentős segítségünkre lesznek, de mostanra felismertük, hogy komoly akadályt képeznek. Tehát ezeket a dolgokat vissza kell adnunk, és növelnünk kell azokat a dolgokat, amelyek lényünk legbelső rejtekében örökösen birtoklunk: a békét, a fényt, üdvösséget, és igazságot. Előtérbe kell hoznunk őket, mert ezek létezésünk igazi Valóságai. Magunkénak kell tekintenünk mindazt, amik örökkévalóan vagyunk, és fel kell ajánlanunk az egész világnak. Ha ezt tesszük, tudni fogjuk, hogy ki Isten és hol van Isten.

Abban a pillanatban, amikor tudod

Ki is vagy valójában,

A világ minden titka

Nyitott könyv lesz a számodra.

self-transcendence-sri-chinmoy