Kérdés: Miért beszélsz Istenről mindig hímnemű szavakkal?
Sri Chinmoy: Amikor azt mondom “Atya”, azzal nem zárom ki az Anyát, Isten egyszerre hímnemű és nőnemű. Csak arról van szó, hogy a nyugati világban az Atya fogalma ismertebb, mert Krisztus mindig azt mondta: “Atya”. Tehát azért használom az Atya szót, mert számotokra ez az ismerős. Keleten gyakran a női formához folyamodunk. A Legfelsőbb Istennőre, az Isteni Anyára gondolunk. Annyi istennőnk van: Mahákáli, Mahálaksmi, Mahászarasztvati és Mahésvari, tehát számunkra könnyű Istenre női fogalmakban gondolni. De ha veletek vagyok, olyan fogalmat kell használnom, ami számotokra viszonylag ismerős, mert úgy érzem, ez megkönnyíti nektek, hogy osztozzatok a tapasztalataimban. Valójában Isten egyszerre hímnemű és nőnemű. Ugyanakkor sem nem hímnemű, sem nem nőnemű, felette áll mindkettőnek. Isten az, ami örökkévalóan Ő: a látomása és a valósága.Ez a valóság meghaladja mind a hímnemű, mind a nőnemű formát, és ugyanakkor megtestesíti mind a hímneműt, mind pedig a nőneműt.
Napfényes út / Sunlit path 
“ez megkönnyíti nektek, hogy osztozzatok a tapasztalataimban.”
Ez érdekes. Miért az ő tapasztalataiban kell osztozniuk a tanítványoknak? Nem az a cél, hogy a tanítványok is a saját módjukon lássák Istent?
KedvelésKedvelés
Azt hiszem félreérthető, egyáltalán nem kell osztozni, hogy ki mit, hogyan, milyen formában tapasztal, az az ő saját dolga (mindenkinek egyéni tapasztalata van/lehet). Talán írtam is már, hogy ezekről tapasztalatokról, ha ő vagy Isten ezt nem kéri, azt tanácsolja lehetőleg egymás előtt se beszéljünk.
Mesterem sokat beszél Istenről, ezért használ olyan hasonlatokat, egyszerű fogalmazást, válaszol millió kérdésre, hogy a mondandója minél több ember számára könnyen érthető legyen.
KedvelésKedvelés