Zene és spiritualitás

A zene Isten belső vagy egyetemes nyelve. Nem tudok franciául, németül vagy olaszul. De ha zenét játszanak, a zene szíve azonnal belép a szívembe, vagy a szívem lép a zenébe. Ekkor nincs szükségünk külső kapcsolattartásra, a szív bensőséges kapcsolata elég. Szívem azonosul a zene szívével és lelki közösségünkben elválaszthatatlanul eggyé válunk.

A spirituális világban a meditációhoz a zene áll a legközelebb, a zene lélegzete. A meditáció csend, erőt adó és betöltő. A csend a kifejezhetetlennek az ékesszóló kifejezése. Aldous Huxley azt mondja: “A csend után a kifejezhetetlennek a kifejezéséhez a zene áll a legközelebb.”

A csend a forrása mindennek. Az a forrása a zenének, és maga a zene. A csend a Legfelsőbbnek a legmélyebb, legnagyobb megelégedést adó zenéje.

A lélekteljes zene azonnal felébreszti és ösztönzi a szívünket, mert az Abszolút legfelsőbbet testesíti meg. A lélekteljes zene a Fény, amely isteni módon akarja magát kifejezni. A lélekteli és spirituális zene segít bennünket, táplálja belső életünket. A zenének óriási ereje van. A tűzzel megégethetjük magunkat, vagy főzhetünk vele, és tehetünk sok más jó dolgot. Ugyanígy van ez a zenével is. Az isteni zene azonnal felemeli a tudatunkat, míg az istentelen zene azonnal leviszi a tudatunkat és próbálja lerombolni őszinte sírásunkat egy jobb spirituális életért. A spirituális személyt azonnal megérinti a zene. A zene így képes megváltoztatni a tudatunkat, feltéve, hogy szívből jön és szívbe megy. A zene, amely megérinti a szívünk legmélyét, képes felemelni a tudatunkat.

Kérdés: A könyveidben azt mondod, hogy a vitális zene káros lehet a spirituális életünkre. De időnként, ha olyan zenét hallgatok ami nagyon lendületes és ütemes, úgy érzem, örömet kapok. Ezt nem neveznéd spirituális zenének, ez csak energikus zene. Az ilyen fajta zenét ártalmasnak tekinted?

Sri Chinmoy: A vitális részünkre két szempontból tekinthetünk. Van dinamikus vitális és van kísértő vagy megkísértett vitális. Amikor Sri Chaitanya és tanítványai énekeltek és táncoltak az utcán, nem a kísértő vagy megkísértett életerőt manifesztálták. Nem. Az a dinamikus életerő volt, amely telve van lelkesedéssel és dinamikus energiáját mindenfelé szétszórja. Arra a vitálisra, amely tiszta módon van elárasztva energiával, a vitálisra amely megpróbálja a körülötte levők tudatát felemelni, abszolút szükség van. Ez a fajta törekvés, lelkesedés és dinamizmus nagyon jó.

De van egy másik fajta életerő, amelynek ugyancsak van dinamikus energiája, de az a tudatot mélyre, mélyebbre, legmélyebbre viszi. Elméd és szíved könnyedén látja a különbséget. Nem akarom a “rock and roll” vagy a “jazz” kifejezéseket használni. Mit tudok én azokról? De ha összehasonlítást akarsz tenni a dinamikus életerőből jövő zene és a kísértő vagy megkísértett vitális zenéje között, könnyen láthatod a különbséget. Ettől a másik fajta zenétől kaphatsz lelkesedést, de ez már nem az a fajta tiszta lelkesedés amely felemeli tudatodat vagy a spirituális életedet. Mialatt a zenének ebben a világában vagy, észre fogod venni, hogy a tudatod megy lefelé, vagy úgy találod, hogy már le is ment. Látnod kell milyen fajta vitális energiája van a zenének, vajon felfelé visz téged, vagy lefelé. Neked kell megítélned.

Egy Lélek dalai koncert felvétel:

(Ha nem indulna a lejátszó, kérlek kattints ide)

A Világharmónia futás dal:

(Ha nem indulna a lejátszó, kérlek kattints ide)

 



Sri Chinmoy: A zene forrása

Artist: Rezwana Choudhury Bannya, zene és szöveg: Sri Chinmoy Lélek dalai koncer 2009 New York

Reklámok

13 hozzászólás

  1. “De van egy másik fajta életerő, amelynek ugyancsak van dinamikus energiája, de az a tudatot mélyre, mélyebbre, legmélyebbre viszi. Elméd és szíved könnyedén látja a különbséget.”

    Ez nagyon érdekes. Tudnál nekem példát mondani a saját megkülönböztetésed alapján? Számodra mi az olyan zene, ami nem felfelé visz?

    Kedvelés

  2. Nekem a kemény metál, a kemény rock zene biztosan, ezeket sohasem szerettem igazán. Sajnos néhány Pink Floyddal is úgy vagyok már, pedig azok régen nagyon tetszettek. Valami belső nyugtalanságot hoznak.

    Kedvelés

  3. Illetve itt az is kérdés, hogy egy olyan zenéről, ami nem az ízlésednek megfelelő, azaz nem tetszik, arról valóban meg tudod-e állapítani, hogy merrefelé visz.

    Kedvelés

  4. “…hogy egy olyan zenéről, ami nem az ízlésednek megfelelő, azaz nem tetszik, arról valóban meg tudod-e állapítani, hogy merrefelé visz…”

    Nem.

    A Massív Attacknál 1:20-ig jutottam
    The Dam at Otter Creek: valahol már belinkelted, nem az én világom, van benne valami ami nyugtalanít, de akkor is, most is többször meghallgattam. Valahogy a Doors jön elő belőlem, nem tudnám elmondani miért.
    Az utolsó hidegen hagy.

    Fura dolgok ezek, ami Sri Chinmoytól először megérintett az egy kép volt, amin nem is tudtam hogy ő van és az az egyszerű fuvola játék, amelyet a https://napfenyesblog.wordpress.com/2015/10/12/spiritualitas-csalad/
    bejegyzésbe linkeltem.

    Kedvelés

  5. Érdekes ez, épp nemrég gondolkodtam azon, hogy számomra például nagyon fontos a ritmus a zenében, ezért inkább azokat kedvelem, amiben hangsúlyos ritmusok vannak. A túlságosan lágy, andalító zene valamiért nem tud annyira megfogni, a komolyzenék nagy része is emiatt nem érint meg, kivéve azokat, amik játékosabbak, spontánabbak, váratlan elemek is vannak bennük, illetve valamiféle vertikalitás. Nem csak horizontálisan hullámzik, mint egy folyó, hanem van fenti-lenti kiterjedése is.
    Egyébként szerintem nem probléma, ha egy zene a mélységet is megidézi, hisz az is a világunk része, számomra egy kicsit mindig giccsesnek, önámítónak hat az olyan zene, amiből ez kimarad. Valahogy nem igaz.

    Egyébként szép ez a fuvolajáték.

    Kedvelés

  6. Ami a zenéből nem hat rád, nem kell vele foglalkozni.
    Elmúltam 30 éves mire elkezdtem a komolyzene felé fordulni, sokat járok koncertekre, de van olyan zenei korszak, amely jóformán egyáltalán nem hat rám, nem ‘értem’. Érdekes az, hogy a barokkot építészetben túl csicsásnak találom, de a barokk zenét viszont kedvelem. Abból a korból még az operát is szeretem. A többi pedig inkább amit 1890 után vagy kortársak alkotnak. Az elmúlt évek nagy felfedezése számomra Arvo Part észt zeneszerző, de sok más kiváló, jól hallgatható kortárs zene is van. De pár éve fedeztem fel a Tilos rádió jóvoltából az indiai klasszikus zenét is.

    Kedvelés

  7. Én is tapasztalom, hogy vannak felemelő és lehúzó zenék, és ez nem feltétlenül függ a zene minőségétől. Mondjuk, a felemelő zenét mindig jó zenének érzi az ember, akkor is, ha zeneileg nem annyira összetett, kifinomult. Tényleg jó szó erre a lélekteli, ezek a zenék közvetlenül a lelket szólítják meg. Viszont nem lehet minden zenét egyértelműen ebbe a két kategóriába sorolni. Vannak egyértelműen felemelő és egyértelműen lehúzó zenék, de van egy csomó jó zene, amiről nem tudnám megmondani, talán életkortól, pillanatnyi hangulattól függően érezheti az ember ilyennek vagy olyannak, esetleg semlegesnek. Említetted a Pink Floydot. Egyértelműen jó zene, és én inkább semlegesnek mondanám, de egyre többször fordul elő, hogy inkább lehúzónak érzem. Szerintem ez dolog nagyban összefügg az előadó személyiségével is. Régen nagyon szerettem a Doorst, ma is jó zenének tartom, de Jim Morrison személyisége annyira rányomta a bélyegét az egészre, hogy egyértelműen, nagyon erősen lehúzó a zenéjük. De tizenéves korban az ember vonzódik a lehúzó dolgokhoz 🙂
    A Laura által belinkelt zenéket is lehúzónak érzem, az utolsó kivételével, az semleges. A Massive Attack amúgy jó zene, megvannak a lemezei, mégis elég ritkán hallgatom, éppen emiatt.
    Nekem a fő területem a progresszív rockzene, azon belül is a Yes és a King Crimson munkássága. A leginkább felemelő zenei élményeim éppen a Yes egyes számai voltak. Viszont ma már a világzene és a különböző népzenék, amit legtöbbször hallgatok. Tulajdonképpen ehhez kapcsolódik egy nagyon fontos terület: a szúfi zenék, és az indiai vallási zenék. Ez utóbbiakat szintén az egyértelműen felemelő kategóriába tudom sorolni.
    A komolyzene (bár inkább klasszikus zenének nevezném) még részben feltáratlan terület számomra, van egy pár dolog, amit szívesen hallgatok, de itt még vannak elmélyülési lehetőségek.
    Említetted az indiai klasszikus zenét. Ez nekem érdekes történet. Ez volt az első olyan “nyugati” zenén kívüli dolog, amivel találkoztam, de akkor egyáltalán nem volt rám hatással. Bizonyos körökben “divat” volt, nekem is ajánlották, már tizenéves koromban próbálkoztam vele, később is, de semmire nem mentem vele. Utána elkezdett érdekelni a világzene, és egyre több indiai dolgot ismertem meg: popzenét, filmzenét, vallási zenéket, népzenei dolgokat. És amikor már volt némi rálátásom az indiai zenei kultúrára, akkor megint elővettem az indiai klasszikus zenét, és már teljesen mást nyújtott, mint korábban! Nem mondom, hogy teljesen értettem, inkább csak derengeni kezdett valami, már kezdett emészthetővé válni. Tehát szerintem teljesen hibás megközelítés, ha valaki az indiai klasszikus zenén keresztül szeretné megismerni az indiai zenei kultúrát. Fordítva kell nekiállni, “alulról”, a popzenei dolgokkal kezdve, és csak fokozatosan lehet eljutni a klasszikus zenéig.

    A Sri Chinmoy – Lélek dalai nagyon tetszik, nekem nagyon bejön ez a zenei világ, ez valóban lélekteli! A futós viszont már nem… Elérhetők valahol Sri Chinmoy zenéi (különösen a Lélek dalai jellegűek)?

    Kedvelés

    1. Ez a végtelenül egyszerű fuvolás játék milyen neked?
      https://napfenyesblog.wordpress.com/2015/10/12/spiritualitas-csalad/

      Nekem ez volt első amivel Sri Chinmoy zenéjéből találkoztam. Azóta sok saját koncertjén is de tanítvány zenekarok által előadott koncerteken is voltam. Pár hete volt Budapesten, Győrben és Egerben is ilyen, számomra nagyon különleges hangulata volt a Kongresszusi központban levőnek.
      Zenéje eredeti előadásban és zenekarok által is előadva itt elég bőven megtalálható.
      http://www.radiosrichinmoy.org/
      Válogass, biztos találsz kedvedre valót. Nagyon érdekesek ezek a dalok, van ami teljesen hidegen hagy, van amitől elolvadok. Van sok olyan, amit énekelni is nagyon jó 😉

      India klasszikus zene.
      A Tilos rádiónak elévülhetetlen érdemei vannak számomra ez ügyben, de meglepve hallom néha hogy a műsorvezető teljesen máshogyan hallgatja, számol benne valamit stb. Én csak átadom magam és engedem hogy megérintsen. Ismered Nikhil Banerjee Pahadi Rag-ját? A legnagyobb videomegosztón a 14 perces műből az első 10 meghallgatható. 😉 Gyönyörű, tiszta, felemelő és európai füllel könnyen befogadható zene nekem a Pahadi raag. Szívesen eljuttatom MP3-ban.
      Elég nagy repertoárt gyűjtögettem össze az indiai klasszikusból az elmúlt években. Különben sok dél-indiai karnatikus zenével kapcsolatban nekem a nyugati jazz rokonság érzésem van.

      A szúfi zenébe belehallgatnék, mert az is egy misztikus irányzat.

      Kedvelés

  8. Köszönöm a linkeket!
    A fuvolajáték egyszerű, tiszta, megnyugtató, mint egyébként Sri Chinmoy képei is.
    A Raag Pahadi-t a Call of the Valley c. lemezről ismertem, de az egy rövidített, “nyugatiasított” változat. Most meghallgattam az általad írt változatot is (megvan egyébként a teljes 14 perces is). Szerintem már Neked sem egészen európai füled van! Legalábbis én az említett “előtanulmányok” nélkül nem találnám könnyen befogadhatónak.
    A karnatikus zenét is ismerem valamilyen szinten. Én nem látom a kapcsolódást a jazz-hez, nem tudom, itt konkrétan mire gondolsz.

    A szúfi zene elég átfogó kategória, sok minden beletartozik, a török “ney” nevű fuvolán játszott nyugalmas dallamoktól a kerengő dervisek ritmusosabb zenéjén keresztül az indiai eredetű qawwali stílus igazán energikus zenéjéig. Ismerkedésnek először talán a szufi zenére építő, de modern, elektronikus alapú zenét játszó Mercan Dede-t ajánlanám, különösen a “800” című lemezét szeretem. A tradicionális vonalból leginkább talán az arab-andalúz hagyományt feldolgozó Omar Metioui-t. A qawwali műfaj legnagyobbja Nusrat Fateh Ali Khan, a másik nagy név pedig Abida Parveen. Nusrat Fateh Ali Khan dalai egyszerre adnak felemelő spirituális élményt és energiabombát. Ismerkedésnek először egy “nyugatiasított”, de szerintem óriási zene:

    utána egy modern hangszerelésű, de a tradicionálishoz már közelebb álló dal:

    és végül az igazi:

    Kedvelés

  9. Nem vagyok még a végén, de a Night song első hallásra is jó zene.

    Érdekes, hogy ahogy tudom a Call of the Valley nagyon nagy példányszámban fogyott, nekem egy kicsit tényleg nyugatosított zene, ami miatt nem is nagyon hallgatom.
    A karnatikus zenét játszók közül Shivkumar Sharma és L Subramaniam zenéit szeretem különösen.
    Indiai szitárzenével még a Bangladesért ajánlott Beatles koncertfilmen találkoztam először Ravi Shankar képviseletében és már akkor feltűnt hogy ez nekem egyáltalán nem idegen. Egyszer volt szerencsém hallgatni az öreg Shankart 85+ éves korában egy fantasztikus koncerten.

    Kedvelés

    1. Azt hiszem, fogunk még zenéről értekezni! 🙂
      A Ravi Shankar koncertért irigyellek! Szerintem ő Yehudi Menuhinnal együtt csinálta a legfantasztikusabb dolgokat, de klasszikus zenészként sem utolsó…

      Kedvelés

Érdekel a véleményed!

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s