Az öt érzék szakadékában / In the abyss of the five senses

Az öt érzék szakadékában
Az állati élet
Nem tudja, mi a helyes.
Az emberi élet tudja,
Mi a helyes,
De nem azt teszi.
Az isteni élet tudja,
Mi a helyes,
És meg is teszi.

In the abyss of the five senses,
The animal life does not know
The right thing.
The human life knows
But does not do
The right thing.
The divine life knows
And always does
The right thing.

Jharna-59.jpg


Sri Chinmoy 10000 Virág-Láng (1381), Shunya hate: Sri Chinmoy dalát Agnikana együttese énekli

Reklámok

Valami különleges / Something special

Isten valami különleges dolgot adott nekem:
Tudatosságot.
Valami különleges dolgot adtam Istenek:
Készséget.
Isten most nekem akarja adni
Elégedettségét,
Én pedig Istennek akarom adni
A hálámat.

God gave me something special:
Awareness.
I gave God something special:
Willingness.
Now God wants to give me
His Satisfaction
And I want to give God
My gratitude.

Bird-Drawing-by-Sri-Chinmoy-9-1-2006-2-1024x750


Sri Chinmoy: 207 Virág-Láng (115); Paree csoprtjának acapella előadása

Cselekvés és Felszabadulás / Action and Liberation

A spirituális ember megtalálta a munkáját. Munkája az önzetlen szolgálat. Munkája az odaadó cselekvés. Valóban nincs szüksége semmi más áldásra. Cselekvése a földi lét isteni elfogadása. Ehhez készséges testre, erős értelemre, lélekteli szívre és belső fogékonysággal és külső képességgel teli legfelsőbben inspirált életre van szüksége.

A cselekvés belépés az élet csataterére. A cselekvés az élet kimondhatatlan szenvedéseinek és temérdek korlátjának legyőzése. A cselekvés az élet mardosó tökéletlenségének átalakítása ragyogó tökéletességgé. A cselekvés végtelenül mélyebb és magasabb dolog, mint a fizikai lét puszta fenntartása. A cselekvés a legnagyobb titok, amely képessé tesz minket, hogy belépjünk az Örök Életbe.

Az, aki nem fogadta el tudatosan a spirituális életet, a cselekvés talán szükséges rossznak, a keserű kudarc szülőanyjának tekinti. De a spirituális ember számára a cselekvés isteni áldás. A rabság és a tudatlanság fölött aratott páratlan győzelem. Egyszerre Isten lélekteljes Látomása a mennyben, és gyümölcsöző Küldetése a földön.

Isten azt mondja, hogy az isteni cselekvés embere az eszmény hős. Ez az eszményi isteni hős Istent nyilvánítja ki a földön. Számára az Isten-megvalósítás nem elég. Az ő szíve Isten mindent beteljesítő kinyilatkoztatásáért sír.

A nemtörekvő ember meghal, és a szerepe véget ér. A törekvő meghal, és szerepe épp csak elkezdődött. A spirituális mester elhagyja testét, és küldetése elkezd gyümölcsöt teremni.

Az ember vak. Nem tudja, mit tegyen. Ha tenni akar valamit, nem tudja hogyan lásson hozzá, ezért ahelyett, hogy örömet lelne munkájában, azonnal nehézségei támadnak. T.H. Huxley találóan jegyzi meg: „Az ember legnagyobb nehézségei akkor kezdődnek, mikor azt teheti, amit akar.” De ha az ember lelkének parancsaira hallgat, és azt tudja tenni, amit a lélek akar, hogy tegyen, akkor élete arany lehetőségekké válik, és a legnagyobb siker kopogtat szíve ajtaján.

Van egy mondás: a hüvelykujjé a felelősség, a mutatóujjé a kezdeményezés. Hasonlóan, az ember törekvése kezdeményez, de Isten Törődése vállalja a felelősséget.

Valaki azt mondta: „Az idealista lábujjhegyen jár, a materialista sarkon.” Hasonlóan, az isteni harcos-dolgozó az önmegvilágosítás tüzén jár, az istentelen, törekvés nélküli, inspirálatlan dolgozó, aki csupa ego, hiúság és büszkeség, az önpusztítás tüzén jár.

Egyes emberek szerint az emberi élet egy kegyetlen, értelmetlen és reménytelen csúnya szó: munka. Szeretném elmondani, hogy tévednek. Szeretik a munkát. Amit gyűlölnek, az a munkához társított tudat, a munka terhe. Pedig a munka és a kegy jól összeillenek. Kinek a kegyéről is van szó? Isten kegyéről. Igen, Isten kiválasztott gyermeke az, Isten kegyeltje csak az, aki azért dolgozik, hogy Istent megörvendeztesse. Isten megörvendeztetésével pedig megvalósítja és beteljesíti önmagát. És akkor elmondja a világnak, hogy az emberi élet egy istenien jelentőségteljes szép szó: Öröm.

A felszabadulás beszél: „Nem vagyunk a természet rabszolgái.” A felszabadulás tanít. Azt tanítja, hogy minden szívdobbanásunk páratlan alkalmat kínál a felszabadulás elérésére. A felszabadulás énekel bennünk: „Kelj fel, ébredj! Célod az eszményi Cél, a célok Célja,”

A felszabadulás az ember gyakorlati bölcsessége. A felszabadulás nem megalkuvás a világgal. A felszabadulás az embernek a természet kísértésével folytatott versenyének vége. A felszabadulás a Túlvilág egébe emeli a föld-tudatot.

Melyik a nehezebb: felszabadulásért sírni, vagy a felszabadulás elérése után sírni a tudatlanságot szerető és sötétséget ölelő világ megvilágosodásáért és átalakulásáért? Kétségkívül a második.

Szegény felszabadult ember, de furcsa is a sorsa. Állandóan azokra gondol, akik csak alig gondolnak rá. Amikor kiáll a világ elé, a világ egy riadt gyermekként vagy ellenséges gyermekként viselkedik. A felszabadult ember azt mondja a világnak, hogy Isten nemcsak megismerhető hanem több mint megismerhető. Azt is elmondja a világnak, hogy könnyebb megismerni Istent, mint a világot, mert ha az ember meg akarja ismerni a világot, akkor azt Istenen keresztül és Istentől ismerheti meg.

 

Krisna a megtestesült megvilágosodás.
Buddha a megtestesült felszabadulás.
Krisztus a megtestesült üdvözülés.

A világ Krisnának kínálja a sötétségét.
A világ Buddhának kínálja szenvedését.
A világ Krisztusnak kínálja bűnét.

A világ lezuhant tudata a
Legmagasabb Túlvilág felé száll,
Hogy a Megváltó Krisztus megérintse.
A világ megtört tudata a
Legmélyebb Túlvilágba merül,
Hogy a Felszabadító Buddha megához ölelje.
A világ megolvadt tudata a
Legtávolabbi Túlvilág felé menetel,
Hogy a Megvilágosító Krisna megáldja.

 

A spiritual person has found his work. His work is selfless service. His work is dedicated action. Indeed, he has no need of any other blessedness. His action is the divine acceptance of earthly existence. And for this he needs a perfect body, a strong mind, a soulful heart and a supremely inspired life of inner receptivity and outer capacity.

Action is entering into the battlefield of life. Action is conquering life’s untold miseries and teeming limitations. Action is transforming life’s devouring imperfection into glowing perfection. Action is something infinitely deeper and higher than the mere survival of physical existence. Action is the secret supreme, which enables us to enter into the Life Eternal.

He who has not consciously accepted the spiritual life may consider action a necessary evil and the mother of bitter frustration. But to a spiritual person, action is a divine blessing. It is the matchless victory over bondage and ignorance. It is at once God’s soulful Vision in Heaven and God’s fruitful Mission on earth. God says that a man of divine action is the ideal hero. This ideal hero divine manifests God here on earth. To him, God-realisation is not enough. His is the heart that cries for God’s all-fulfilling manifestation.

An unaspiring person dies and his role is over. An aspiring person dies and his role just begins. A spiritual Master leaves his body, and his mission starts bearing fruit.

Man is blind. He does not know what to do. When he wants to do something, he does not know how to go about it; and so, instead of getting joy from work, he immediately enters into difficulty.

  1. H. Huxley pointedly remarks, “A man’s worst difficulties begin when he is able to do as he likes.” But if a man listens to the dictates of his soul and is able to do what his soul wants him to do, then his life will be transformed into golden opportunities and the greatest success will knock at his heart’s door.

There is a saying that, “The thumb takes the responsibility; the index finger, the initiative.” Similarly, man’s aspiration takes the initiative, but it is God’s Concern that takes the responsibility.

And someone has said, “The idealist walks on tiptoe, the materialist on his heels.” Similarly, the divine hero-worker walks on the fire of self-illumination; the worker undivine, unaspiring and uninspired, who is full of ego, vanity and pride, walks on the fire of self-destruction.

According to some people, human life is just a cruel, meaningless and hopeless four-letter word: work. I wish to say they are mistaken. They like work; what they hate is the sense of labour, the burden of labour. Labour and favour perfectly rhyme. After all, whose favour is it? God’s favour. Indeed, he is God’s chosen child, and he alone is God’s favourite, who works to please God. And, in pleasing God, he realises and fulfils himself. Then he tells the world that human life is a divinely meaningful three-letter word: joy.

Liberation. Liberation speaks: “We are not nature’s slaves.” Liberation teaches. It teaches us that our every heartbeat offers us a unique opportunity to achieve liberation. Liberation sings within us: “Arise, awake! Yours is the ideal Goal, the Goal of Goals.”

Liberation is man’s practical wisdom. Liberation is not a compromise with the world. Liberation is the end of man’s competition with nature’s temptation. Liberation elevates the earth-consciousness into the skies of the Beyond.

Which is more difficult: to cry for liberation or, after having been liberated, to cry for the illumination and transformation of the ignorance-loving, darkness- embracing world? Undoubtedly, the latter.

The poor liberated man — strange, indeed, is his fate. He constantly thinks of those who hardly ever think of him. When he stands before the world, the world acts either like a frightened child or a hostile child. A liberated man tells the world that God is not only knowable, but more than knowable. He also tells the world that it is easier to know God than to know the world, because when he wants to know the world he has to know it through God and from God.

Sri Krishna is Illumination Incarnate.
The Buddha is Liberation Incarnate.
The Christ is Salvation Incarnate.

The world is offering its darkness to Sri Krishna.
The world is offering its suffering to the Buddha.
The world is offering its sin to the Christ.

The fallen consciousness of the world
Is flying towards the highest
Beyond to be touched by Christ, the Saviour.
The broken consciousness of the world
Is diving into the deepest
Beyond to be embraced by Lord Buddha, the Liberator.
The molten consciousness of the world
Is marching towards the farthest
Beyond to be blessed by Sri Krishna, the Illuminator.

grace-sri-chinmoy

 


Sri Chinmoy : A belső ígéret (67-70); Dub dibo aj shunyatai: Sri Chinmoy dalát a Hiya Bhasha együttes énekli

 

Miért betegszenek meg / Why do spiritual Masters get sick

Kérdés: Miért lesznek betegek a spirituális mesterek, ha kapcsolatban vannak Istennel?

Sri Chinmoy: A spirituális személyek sokszor úgynevezett végzetes betegségben halnak meg. De ezek a szegény mesterek nem felelősek ezért. Az történik, hogy a mester azonosul a tanítványaival. Tanítványai iránt érzett szeretete határtalan. Tehát megpróbálja magába venni és feloldani a tanítványok tökéletlenségeit. Ez olyan, mint az anya és a fia esete. Amikor az anya látja, hogy gyermeke szenved, azt mondja: „Add nekem a szenvedésed!” Nem mondhatjuk azt, hogy  mivel a guru szenved, ezért tökéletlen. Nem, saját spirituális gyermekei helyett szenved. Helytelenül tettek valamit, a mester pedig kedvességből és könyörületéből magába vonja tökéletlenségüket. Több oka is van, amiért egy spirituális mesterek betegek lesznek.

Kérdés: Ez történt Sri Ramakrisnával is?

Sri Chinmoy: Igen, Sri Ramakrisna magára vette minden tanítványa tökéletlenségeit. Ezzel gyógyította, megmentette őket. Aztán el kellett fogadnia a rákot, és meghalt. Szeretete, bensőségessége és egysége révén magába fogadta a tökéletlenségeiket. Teljesen szokványos dolog, hogy az anya feláldozza a saját életét, hogy megmentse a gyermekét. És a guru és a tanítványa közti kapcsolat végtelenül bensőségesebb, mint az anya és fia közti kapcsolat. Ebben az életedben van egy fiad, de nem tudhatod, hogy a következő életében nem Indiában fog-e megszületni, miközben te Japánban, vagy valahol máshol. A következő életben a kapcsolat megszakadhat. De a spirituális mester, a megvalósult lélek tudja, hogy egy bizonyos tanítvány hol fog megszületni következő életében, és hogy ő maga hol születik meg. Az ő kapcsolata a tanítvánnyal az örökkévalóságig tart. A gurunak el kell vinnie a tanítványt Istenhez. Amíg ezt meg nem tette, nem fejezte be a feladatát.

Élő kapcsolatot kell létrehoznod a guruddal. Amikor a gurudhoz imádkozol, érezned kell, hogy ő benned lélegzik. Ha ilyen kapcsolatot hoztál létre, akkor biztos lehetsz benne, hogy a guru elvisz elrendelt célodig.

 

Question: Why do spiritual Masters get sick if they are in touch with God?

Sri Chinmoy: Many times spiritual figures die of so-called fatal diseases. But these poor Masters are not responsible. What happens is that the Master identifies himself with his disciples; his love and affection for his disciples are boundless. So he tries to take the disciples’ imperfections into himself and dissolve them. It is like the case of mother and son. When the mother sees that the child is suffering she says, “Give me your suffering, give it to me.” So you cannot say that because the Guru is suffering he is imperfect. No, he is suffering for his own spiritual children. They have done something wrong, and out of his bounty and kindness and compassion he draws into himself that imperfection. There are various reasons why the spiritual Masters fall sick.

Question: Was this what happened to Ramakrishna?

Sri Chinmoy: Yes, Ramakrishna took the evils of all his disciples. Then he cured them, he saved them. He had to take the cancer and he died. On the strength of his love and intimacy and union, he took their imperfections inside himself. Otherwise nobody would have done it. Someone else will say, “If you are suffering, then let you suffer.” But in the relation between mother and child it is very common for a mother to sacrifice her own life to save her child. And the relation between a Guru and his disciple is infinitely more intimate than the relation between mother and son. This is the difference: here in this life you have a son, but in the next life you do not know whether he will take birth in India while you may take birth in Japan or somewhere else. So in the next life your connection is broken. But in the case of a spiritual Master, a realised soul, he knows where a particular disciple is going to take birth in his next incarnation and where he himself is going to take birth. His connection and his relationship with his disciple will last throughout eternity. Their relationship is the relationship of eternity. It is his so-called burden, the burden of joy, that the Guru has to take his disciple to God. Until he has done this he has not completed his task. When the Master accepts a disciple, his promise to the disciple is not mere words that God will give you realisation. You have to make a living relationship and connection with your Guru. When you pray to your Guru you have to feel that he is breathing within you. All the time a living relationship you must have. When you have established that relationship, then you can rest assured that the Guru will take you to your destined goal.

25-11-77-ckg-for-shraddha2


Sri Chinmoy bölcsessége (180); Adesh Widmer: Sitar music for meditation

Szemébe nézz / Look straight into His Eyes

Nem számít, mennyire istentelen vagy,
Isten azt akarja,
Hogy egyenesen a Szemébe nézz.
Hogy Részvéte
Beléd léphessen,
És átalakítsa életed, amit a bűn terhe nyom.

No matter how undivine you are,
God wants you to look
Straight into His Eyes
So that His Compassion can enter into you
And transform your guilt-loaded life.

guru-gratuliert-nirmala2

 


Sri Chinmoy: 27000 Törekvés-Növény (13542); Tumi-Sthir: Sri Chinmoy dalát Arthada és barátai éneklik

Ővele, Őbenne és Őérte / With Him, in Him, and for Him

Nem csak akkor kell éreznünk az Ő jelenlétét, mikor imádkozunk és meditálunk, hanem minden cselekedetünkben: amikor éneklünk, amikor futunk, amikor dolgozunk. És még valami: azt is éreznünk kell, hogy mindent Ővele, Őbenne és Őérte teszünk.

 

We have to feel His Presence not only when we pray and meditate, but in our every action: when we sing, when we run, when we work. And something more: we also have to feel that we are doing everything with Him, in Him and for Him.

1-3-1987-sri-chinmoy.jpg


Sri Chinmoy: Sacred Rock welcomes Sri Chinmoy;  Amar Ashru: Gandharva plays

Lélek / Soul

Kérdés: Támaszt a lélek követeléseket az emberrel szemben, hogy az megváltoztassa a szokásait?

Sri Chinmoy: Követeléseket, mint olyat, nem támaszt a lélek. Ez nem ugyanaz, mint amikor az anya követel meg valamit a gyermekétől: – Ezt és ezt a te érdekedben mondom neked. – A lélek egy isteni inspirációt küld. Ez az inspiráció néha annyira erőteljes és élő lehet, hogy az ember ezt belső tehernek érezheti, melyet belső énje helyez a külső személyiségére. A lélek azonban nem követel. Ellenkezőleg, együttérez az ember gyengeségeivel és tökéletlenségeivel, és megpróbál azonosulni velük. Aztán belső Fényével megpróbál segíteni az embernek, hogy az szokásait megváltoztassa.

Kérdés: Sajnos tudom, hogy az elme fogékonysága változékony. A lélekkel is ugyanez a helyzet, vagy a lélek mindig fogékony?

Sri Chinmoy: A lélek mindig fogékony. A lélek mindig nagyon lelkesenfogad több fényt, több örömet, több áldást és minden isteni tulajdonságot. Az elme és az életerő nagyon ritkán fogékony. A szív időről időre befogad, bár nem mindig. De a lélek mindig fogad. Ha a Mester békét akar adni, ha fényt akar adni, ha üdvösséget vagy bármilyen isteni tulajdonságot akar adni, akkor a lélek egyszerűen megragadja azt. A lélek mindig nagyon lelkes és éhes e dolgokért, mert a lélek értékeli őket. Ha valaki orvos, akkor tisztán látja az orvosság értékét. De ha nem vagy orvos, és ha nem érzed magad betegnek, akkor nem érdekel az orvoslás témája.

Question: Does the soul make demands on a person so that he has to change his ways?

Sri Chinmoy: The soul does not make demands as such. It is not like a mother making demands of her child at every moment, saying, “I’m telling you such and such for your own good.” What the soul does is send a divine inspiration. This inspiration can at times be so vivid and spontaneous that the person may feel it to be almost an inner imposition made by his inner self on his outer personality. But the soul does not demand. On the contrary, it sympathises with human failings and imperfections and tries to identify itself with these failings. And then, with its inner Light, it tries to help the person to change his ways.

Question: I know, unfortunately, that the mind goes through varying degrees of receptivity. Is this also the case with the soul, or is the soul always receptive?

Sri Chinmoy: The soul is always receptive. The soul is always eager to receive more light, more joy, more blessings and every divine quality. The mind and the vital very rarely receive. The heart from time to time receives, though not always. But the soul always receives. If the Master wants to give peace, if he wants to give love, if he wants to give light, if he wants to give bliss or any divine quality, the soul just grabs it. The soul is always eager and hungry for these things because the soul values them. If someone is a doctor, then he appreciates the value of medicine. But if you are not a doctor and if you do not feel that you are sick, then you are not interested in the subject of medicine.

1995-chinmoy-canberra-1 (1).jpg
Sri Chinmoy Canberrában

 


Sri Chinmoy: Jóga és spiritualitás (161-162), Sri Chinmoy válaszol 5. rész (8); Inside my Mind:  Sri Chinmoy saját szerzeményét játssza fuvolán

A meditáció szerető gondolatot jelent / Meditation means loving thought

A meditáció nem csak azt jelenti,
Hogy behunyt szemmel
Egy helyben ülünk.
A meditáció
Szerető gondolatot, tiszta gondolatot,
Önodaadó gondolatot is jelent
Napi törekvés-életünkben.

Meditation does not only mean
To sit at one place
With closed eyes.
Meditation also means
Loving thought, pure thought,
Self-giving thought,
In our daily life of aspiration.

Meditation-sri-chinmoy.jpg


Sri Chinmoy: Ten Thousand Flower-Flames (6378); Amas saka: Agnikana együttese Sri Chinmoy dalát énekli

Maradj észrevétlen / Reamain unseen

Maradj észrevétlen,
Légy olyan, akit nem tapsolnak meg.
Te egyedül, és senki más,
A leggyorsabbnál is gyorsabban
Leszel képes futni.

Remain unseen,
Remain unapplauded.
Faster than the fastest
You alone, and nobody else,
Will be able to run.

bird-undated-79.jpg


Sri Chinmoy: Tízezer Virág-Láng ( 933); Asha Niye: Sri Chinmoy dalát a Shindhu együttes énekli

Az élet értelme / The meaning of life

Az élet Isten transzcendentális Áldása az Ő teremtésére. Mi fontosabb, mint Isten áldása? Isten Törődése. Mi fontosabb, mint Isten Törődése? Isten Akaratának teljes megvalósulása.

Az élet a bölcsesség és a hit ember általi megtapasztalása. Bölcsesség hit nélkül: a hiábavalóság fogsága. Hit bölcsesség nélkül: az ostobaság mosolya. A hit és a bölcsesség összhangban lehet egymással. A hit felébreszt, hogy meglássuk az Igazságot. A bölcsesség segít, hogy éljük az Igazságot.

A külső világ az ember értelmének tovatűnő és pusztító gondolatai, illetve az ember lelkének alkotó és állhatatos akarata közötti konfliktus játéka. A belső világ az értelem megadása és a lélek elfogadása közötti harmónia játéka.

Az élet akarat. Csak egyetlen akarat van, amely Isten és ember között közvetít. Ez az akarat egyszerre a Törődés és Részvét alászálló sírása, illetve a szeretet és elesettség felemelkedő sírása.

Az élet az ember tudatos próbálkozása, hogy Istent szemből szembe lássa.

Először próbálkozz. Majd kiálts, ha kell.
Először adj. Majd végy, ha kell.
Először fuss. Majd állj meg, ha kell.
Először tégy. Majd szólj, ha kell.

A világot a gondolat, az emberi gondolat uralja. A puszta gondolkodásnak azonban semmi haszna nincs.

Amikor gondolkodom, Isten a csalódásom.
Amikor sírok, Isten a vigaszom.
Amikor próbálkozom, Isten a megváltásom.
Amikor akarok, Isten a megvilágosodásom.

Először Istent kell szeretnünk, ha igazán szeretjük az életet, mert Isten nemcsak az élet Forrása, hanem az élet igazi Lélegzete. Az Isten iránti szeretet nem kerül semmibe, egyáltalán semmibe, de sokat ér. Elménk tudja ezt az igazságot. Szívünk gyakorolja ezt az igazságot. Lelkünk megtestesíti ezt az igazságot.

Az emberi élet végső célja a megszabadulás. A megszabadulás az ember választása és Isten Kegyelme. A megszabadulás az ember teljes szabadsága és Isten állandó felelőssége.

Te azért sírsz, mert nincs terved, amely életedet értelmessé és sikeressé tenné. Ő azért sír, mert terve zátonyra futott. Én azért sírok, mert nem akarok egyetlen tervet sem. Én azt akarom, hogy mindig a Legfelsőbb Lábainál üljek, aki egyszerre Látomás és Valóság.

Életemnek három orvosa van: Dr. Szeretet, Dr. Hódolat és Dr. Átadás. Dr. Szeretet gyógyítja értelmem korlátozottságát. Dr. Hódolat gyógyítja szívem tisztátalanságát. Dr. Átadás gyógyítja értelmem tudatlanságát.

Életemnek három Istene van: Isten a Létezés, Isten a Tudat és Isten az Üdvösség. Isten a Létezés örökké bennem él. Isten a Tudat állandóan növekszik bennem. Isten az Üdvösség halhatatlanul velem él.

 

Life is God’s Transcendental Blessing to His Creation. What is more important than God’s Blessing? God’s Concern. What is more important than God’s Concern? The absolute Fulfilment of God’s Will.

Life is man’s experience of wisdom and faith. Wisdom without faith is the bondage of futility. Faith without wisdom is the smile of stupidity. Faith and wisdom can go together. Faith awakens us to see the Truth. Wisdom helps us to live the Truth.

The outer world is a play of conflict between the fleeting and destructive thoughts of man’s mind and the constructive and lasting will of man’s soul. The inner world is a play of harmony between the mind’s surrender and the soul’s acceptance.

Life is will. There is only one will that mediates between God and man. That will is at once the descending cry of concern and compassion and the ascending cry of love and helplessness.

Life is man’s conscious attempt to see God face to face.

First try. Then cry. If necessary.
First give. Then take. If necessary.
First run. Then stop. If necessary.
First be the doer. Then be the talker. If necessary.

Thought, human thought, rules the world. But mere thinking is of no avail.

When I think, God is my frustration.
When I cry, God is my consolation.
When I try, God is my salvation.
When I will, God is my illumination.

We must love God first if we really love life, for God is not only the Source but the very Breath of life. Love of God costs nothing, absolutely nothing, but is worth much. Our mind knows this truth. Our heart practises this truth. Our soul embodies this truth.

The ultimate aim of the human life is liberation. Liberation is the choice of man and the Grace of God. Liberation is man’s total freedom and God’s constant responsibility.

You cry because you have no plans to make your life meaningful and successful. He cries because all his plans have come to a lame conclusion. I cry because I do not want to have any plans. What I want is to be seated all the time at the Feet of the Supreme, who is at once the Vision and the Reality.

My life has three doctors: Dr. Love, Dr. Devotion and Dr. Surrender. Dr. Love cures my mind’s narrowness. Dr. Devotion cures my heart’s impurity. Dr. Surrender cures my life’s ignorance.

My life has three Gods: God the Existence, God the Consciousness and God the Bliss. God the Existence eternally lives in me. God the Consciousness constantly grows in me. God the Bliss immortally lives with me.

Birds-undated-98

 


Sri Chinmoy: Kelet fénye a nyugat értelméhez. (12-13); Amar Jiban & Ami chahi: Sri Chinmoy dalait játssza Pratul