Meditatív állapot futás közben

Don Kardong kérdése: Mit gondol, miért van az, hogy a futók gyakran meditatív állapotot érnek el futás közben?

Sri Chinmoy: A koncentráció, a meditáció és a kontempláció ugyanannak a családnak a három tagja. Amikor egy futó teljes figyelmét egy bizonyos versenyre irányítja, akkor képes az értelmét a nemkívánatos, zavaró dolgoktól megszabadítani. Célirányos koncentrációja a futót egy mélyebb és meditatív tudatba viszi.

(Don Kardong 1976-os olimpián negyedik volt a maraton futásban 2:11:16-os idővel)

 

Don Kardong: Why do you think that runners often are able to achieve a meditative state while running?

Sri Chinmoy: Concentration, meditation and contemplation are three members of the same family. When a runner focuses all his attention on a particular race, he is in a position to free his mind, liberate his mind, from uncomely distractions. Here one-pointed concentration is the pathfinder for a deeper meditative consciousness. Your personal experiences are in perfect harmony with the experiences of a seeker-runner.

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattints ide.)

maina612

Sri Chinmoy


Sri Chinmoy: Külső futás és a belső futás (155), Run and Become: Sri Chinmoy dalát Premik együttese adja elő

Reklámok

Tétlen remények

A tétlen remények elszállnak,

A tétlen ötletek meghalnak,

A tétlen test alszik és alszik,

A tétlen élet semmit nem vet,

Semmit nem arat.

 

 

Idle hopes fly away,

Idle ideas die away,

Idle body sleeps and sleeps,

Idle life nothing sows,

Nothing reaps.

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattints ide.)

129-ckg.jpg

Sri Chinmoy rajza


Sri Chinmoy Tízezer Virág-Láng (287), Dukhbona ar: Sri Chinmoy dalát a Mountain Silence együttes adja elő

Önátadás és csakrák

Kérdés: Van kapcsolat az Isten iránti önátadás és a csakrák megnyitása között?

Sri Chinmoy: Nincs közvetlen kapcsolat az Isten iránti önátadás és a csakrák megnyitásának mértéke között. Lehet valaki teljesen önátadó Isten felé és Isten mégsem akarja, hogy megnyíljanak az illető csakrái. Ugyanígy a csakrák megnyitása adhat bizonyos okkult erőket, de nem jelzi azt, hogy az önátadás erőteljes lenne. Semmiképpen sem.

Ha Isten Akaratának elfogadása még nem teljes, akkor a csakrák megnyitásával szerzett okkult erő az áhított áldás helyett valódi átkot fog jelenteni. Az okkult erők helytelen használata tévútra vihet, és visz is. Biztos lehetsz benne, hogy ha valaki azért működteti az okkult erőket, hogy a világ figyelmét és elismerését kivívja magának és nem pedig Isten Akarata szerint, akkor számára a Legmagasabb megvalósítása örökre csak egy távoli sírás marad.

Question: Is there any relationship between surrender to God and progress in the opening of the chakras?

Sri Chinmoy: There is no direct relationship between one’s surrender to God and one’s progress in the opening of the chakras. One may totally surrender to God, but God may not or need not open that person’s chakras. The full opening of the chakras may give the aspirant some occult powers, but that does not indicate that his surrender to God is stronger or going to be stronger as the result of the opening of the chakras. Far from it. If the surrender to God’s Will is not complete, the occult powers that you get from the opening of the chakras is a veritable curse, instead of a covetous boon. One’s misuse of occult power can and does lead one astray. To be sure, if he uses the occult power to draw the attention and admiration from the world and not in conformity with God’s Will, for him, the realisation of the highest Absolute will always remain a far cry.

(Ha nem indulna a lejátszó, kérlek kattints ide.)

chinmoy-pav22a

Sri Chinmoy

 


Sri Chinmoy: A Föld Sírása összetalálkozik a menny Mosolyával (36), Nil Akashe: Sri Chinmoy dalát a Mountain Silence együttes énekli

Önátadás hatása a következő életünkre

Kérdés: Önátadásunk mennyire tud hatni következő életünkben? Van arra biztosíték, hogy képesek leszünk mindazzal továbbhaladni, amit elhagytunk, időveszteség nélkül, ami gyakran gondot okoz?

Sri Chinmoy: Ha valakinek az önátadása teljes és állandó, akkor az önátadás megvalósítása, amit az Isteniséggel való tudatos egységnek hívunk, a törekvő személyt egy első osztályú spirituális családba fogja helyezni a következő inkarnációjában. Kezdettől fogva spirituálisan táplálni és inspirálni fogják a szülei. Nem kell még tizenhét vagy tizennyolc évet sem várnia ahhoz, hogy fizikai értelme meggyőzést kapjon belső spirituális éhsége felől. Születésénél fogva a spiritualitásban tudatos élete lesz.

Említettem, hogy a szülők inspirálhatják gyermeküket. Ugyanígy igaz, hogy a gyermek, a gyermek isteni arca is inspirálni fogja a szülőket, hogy ők is a spiritualitás tengerébe merüljenek.

Question: How does surrender affect rebirth into our next incarnation? Does it in any way assure that we will be able to pick up where we left off without the loss of time which often occurs?

Sri Chinmoy: If one’s surrender is complete and constant, then the result of surrender, which we call conscious oneness with the Divine, will bring the aspirant into a first-class spiritual family in his next incarnation. From the very beginning, he will be inspired and nurtured spiritually by the parents. He will not have to wait for seventeen or eighteen years to convince his physical mind about his inner spiritual thirst. His will be the life of conscious awareness in the field of spirituality right from the dawn of his birth.

I just said that the parents would inspire the child. It is equally true that the child, the very divine face of the child will inspire the parents to dive deep into the sea of spirituality.

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattints ide.)

surrender-Sri-Chinmoy-15-11-2003

Sri Chinmoy festménye: Surrender / Önátadás

 


Sri Chinmoy:  A Föld Sírása összetalálkozik a Menny Mosolyával   (44-45), Self-giving means: Sri Chinmoy dalát a Mountain Silence együttes adja elő

Ne próbáld megváltoztatni a világot

Ne próbáld megváltoztatni a világot.

Kudarcot fogsz vallani.

Próbáld meg szeretni a világot.

Lám, a világ megváltozott,

Örökre megváltozott.

 

 

Do not try to change the world.

You will fail.

Try to love the world.

Lo, the world it changed,

Changed forever.

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattints ide.)

undated259-sri-chinmoy.jpg

Sri Chinmoy rajza


Sri Chinmoy: Az életmegvilágosító útitárs (19),  Omnipotence-Poise: Sri Chinmoy 2000. február 19-i koncerten zongorán inprovizál

 

Éveim előrehaladtával

Éveim előrehaladtával 

Nemcsak nagyságot, de jóságot is,

Nemcsak lehetőséget, de szükségszerűséget is látok

Minden kis dologban, ami a kozmoszban történik.

 

As the years advance upon me,

I see Not only greatness but goodness,

Not only possibility but inevitability

In every little happening in the cosmos.

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattints ide.)

 

universal-love-sri-chinmoy-1024x744

Sri Chinmoy festménye


Sri Chinmoy: Tízezer Virág-Láng (3347) Nath, Nath, Nath: Sri Chinmoy dalát a Mountain Silence együttes adja elő

Kötődés és kötődésmentesség

A kötődés a tanítóm.

Mit tanulok?

“Isten barlangban él.”

A kötődés mentesség a tanítóm.

Mit tanulok?

“Isten palotában él.”

A kötődés követeli testem lélegzetét, az üvöltő véges életét. A kötődésmentesség a hívogató Túlvilág Fényét adja lelekem ígéretének. A kötődés a vágy gyökere. A tudatlanság a kötődés gyökere.

Ebben a világban kötődünk a testhez, az elméhez, az életerőhöz és a szívhez. Miért? Mert birtokolni akarunk. Sajnos elfelejtettük, hogy a földön semmit sem birtokolhatunk örökké, de még hosszú ideig sem.

Vegyük például a testet. Bármennyi figyelmet szentelünk is a testnek, ez a test csak ötven, hatvan vagy hetven évig tart ki, azután meghal. Még saját testünket sem birtokolhatjuk örökre. Nincs a földön semmi, amit örökre birtokolhatnánk, ha a fizikai világban élünk és fizikai beteljedéséért sírunk. De ha a lekünkben élünk, akkor az Örökkévalóságban és az Örökkévalóságért vagyunk.

A nagy indiai filozófus Sankaracsarja azt mondta: “Ki a feleséged? Ki a fiad? Ez a világ nagyon sajátos. Testvérek gondoljatok az Egyre, aki örökké a tiétek!” Ez a kötődésmentesség üzenete. Ha egy fizikai személyhez ragaszkodsz -feleségedhez, a férjedhez, a fiadhoz, a barátodhoz – azzal csak megkötöd magadat és a másikat. De ha az imádat valódi Tárgyát látod feleségedben, a férjedben, a fiadban, akkor felvirradhat benned az isteni tudás.

Sziddhárta herceg, aki később Buddhává vált, elhagyta gyönyörű feleségét és apró gyermekét, amikor azok aludtak. Mielőtt távozott, így szólt: “Szerettelek benneteket. Még mindig szeretlek benneteket. De az egész világot szeretnem kell. Csak ha az egész világot szeretem, akkor lesz teljes az irántatok érzett szeretetem.” Emberi ragaszkodása meg kellett hogy adja magát a benne rejlő isteni szeretetnek.

Miközben a királyságot elhagyták, a herceg kocsihajtója egy nagyon nagy jelentőségű kérdést tett fel: “Hát nem vagy aljas? Miképp lehet, hogy otthagyod a feleségedet, aki annyira szeretett? A kincse vagy, az ő páratlan gazdagsága.”

Sziddhárta így válaszolt: “Tévedsz. A feleségem szeretete megkötött engem, és a szeretetem megkötötte őt. Most kilépek a nagyvilágba, ahol senki sem köt meg, és ahol én sem fogok megkötni senkit. Meg fogom szabadítani magamat és másokat.”

 

 

 

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattints ide.)

40-birds-black-ckg

Sri Chinmoy rajza


Sri Chinmoy: Belső ígéret (191-192), I am a Fool: Sri Chinmoy dalát Minati együttese énekli.

Furcsa tapasztalat

Micsoda furcsa tapasztalat!

Félsz a fénytől, ami

Próbál megvilágosítani,

De nem félsz a sötétségtől,

Ami elnyel.

 

What a strange experience!

You are afraid of the light

That is trying to illumine you,

But you are not afraid of the darkness

That is devouring you. 

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattints ide.)

 

for-king-sineeheen-sri-chinmoy.jpg

Sri Chinmoy rajza


Sri Chinmoy: Tízezer Virág-Láng (5883), The Life-River: Sri Chinmoy saját dalait adja elő fuvolán

Amikor a lehetőség nem jön

Amikor nem élünk a lehetőséggel,

A lehetőség távozik.

Azután eljön az ideje, amikor

Kétségbeesetten szükségét érezzük

A lehetőségnek,

De a lehetőség nem jön el.

Sajnálatos sorsunkat

És földi életünket

Arra kényszerítik a felsőbb erők,

Hogy együtt maradjanak,

És reménytelenül várják

A halál órájának elékeztét.

 

Opportunity does not appear

When we do not avail ourselves
Of opportunity,
Opportunity goes away.
Then the time comes when we feel
A desperate need for opportunity,
But opportunity does not appear.
Our deplorable fate
And our earthly existence
Are forced by the higher forces
To remain together and helplessly wait
For death’s hour to arrive.

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattints ide.)

sri-chinmoy-bw2.jpg

Sri Chinmoy


Sri Chinmoy: Tízezer Virág-Láng (5477), Ecstasy’s Heart-Garden: Sri Chinmoy zongorán improvizál 1987 április 4-i Brooklyni koncerten

 

Öregedés

Kérdés: Mondanál valamit, amely segít elfogadni az öregedés tényét?

Sri Chinmoy: Abban a pillanatban, ahogy az idős korodra gondolsz, lerombolod a lelkesedésedet –a törekvésedet és az örömödet. Abban a pillanatban, ahogy az idős korodra gondolsz, az a pillanat tulajdonképpen a halálod. Azt kell érezned, hogy minden pillanat a tapasztalatok sorozata. Ne úgy kezeld az életet és a halált, mint két különálló dolgot: ez élet, az halál Nem! A halál csak egy útszakasz amelyen áthaladunk. Van az élet, és útközben találkozunk a halállal. Az örökkön való életben van az élet és aztán a halál, utána megint élet. Ez egy játék, amely folytatódik.

Ne foglalkozz az idős korral. Gondolj úgy az életedre, mint egy 42 km-es útra – egy maratonra, azután bontsd fel négy vagy öt szakaszra. Az elején, mondjuk húsz évig csak tanultál, csak tanultál és tanultál. A következő szakaszban is tanultál, de ugyanakkor meg is osztottad a bölcsességedet. Most a harmadik vagy negyedik szakaszba léptél. Látnod kell, mit tehettél húszéves korodban, mit tehettél ötvenéves korodban, és mit tehetsz hatvanévesen. Ne gondold, hogy amit húszéves korodban tettél, végtelenül fontosabb, mint amit hatvanévesen csinálsz. Amikor húszéves voltál, Isten nagyszerű tanulóként tapasztalta meg magát benned és általad. Azután professzorként szerzett tapasztalatot. Amikor negyven lettél, valami teljesen különböző tapasztalatra tett szert benned és rajtad keresztül, és hatvanévesen ismét valami új tapasztalatot nyer.

Ez egy játék. Ebben a pillanatban isten különleges szerepet játszik benned és általad. Néhány év múlva, ugyanebben a kozmikus játékban egy másik szerepet játszhat, újabb húsz év múlva megint másikat. Komoly hibát szerkövetünk el, ha ötven- vagy hatvanévesen azt érezzük, hogy a szerep, amit Isten rajtunk keresztül játszik, kevésbé fontos, mint amit húszéves korunkban játszott. Azt kell éreznünk, hogy mindegy, milyen szerepet játszik Isten általunk húsz-, negyven- vagy hatvanévesen, az egyenlő mértékben fontos. Számára a hatvan nem idős kor. Nyolcvan vagy akár 100 év után, amikor a másvilágra távozol, látni fogod, hogy még mindig játszani fogja a szerepét a lelkedben.

Most mi állandóan a fizikai világot látjuk. A fizikai korról beszélünk, de az igazság az, hogy abban a pillanatban, ahogy fizikai testet öltünk, a halál elkerülhetetlenné válik. Meghalhatunk holnap vagy holnapután. Ugyanakkor a testben, ha a lélekkel kapcsolatba tudsz kerülni, akkor a testet egy játékként tudod kezelni. Játszol vele, majd abbahagyod a játékot. Ennek mindig így kell lennie.

Ha így kezeled, az értelem nem jön a képbe. Csak a szívedet használd. Különben az értelem előtérbe kerül, és elvárja tőled, hogy képes legyél megtenni azt, amit húszéves korodban – ugyanazt a fiatalságot és lelkesedést. De most, hogy már előrehaladtál a korban, bölcsesség hajnalodik az életedben. Mikor hatvan vagy, elég bölcsnek kell lenned hozzá, hogy azt mondd: „Az évek során nem imádkoztam eleget Istenhez. Tőle jöttem és Hozzá térek meg. Meg fogom tudni neki akkor mutatni a fizikai képességeimet, mentális képességeimet vagy vitális képességeimet? Isten így fog szólni: „Elég! Már láttam fizikai képességedet, vitális képességedet és mentális képességedet, szíved képességét, belső képességedet. Hadd lássam, mennyire szeretsz valójában engem.”

Hatvanéves lettél, de el kell feledkezned róla, hogy annyi vagy. Egy új szerepet játszol, egy új feladatot kaptál. Mennyire vagy kész rá, hogy imádkozz, meditálj és spirituális életet folytass? Ne gondolj az összes hibára, amit elkövettél, hanem gondold azt, hogy bizonyos szerepet játszottál el, és annak most vége. Ha a régi hibáidon kezdesz el gondolkodni, akkor az csak plusz teher lesz a számodra. Ehelyett mondd azt „Odamentem, és szereztem egy tapasztalatot”.

Most a bölcsességnek kell előtérbe kerülni, és nem fogod megtenni ugyanazt a dolgot megint, mert nem találtad meg a célodat azokban a tapasztalatokban. Most, hogy hatvan vagy, csak gondolj arra, hogy széttárod a szárnyaidat. Már repülsz, de szét kell tárnod a szárnyakat. Hogyan? Isten szeretetével és az emberiségben való szolgálatával. Nem szabad azt mondanod: „Öreg vagyok, nincs már meg a képességem, mint régen”. Helyette így kell szólnod: „Isten nem akarja, hogy rendelkezzem a régi képességemmel, mivel nem akarja már azt a szerepet játszani többé. Most azt akarja, hogy mélyen magamba merüljek, olyan mélyre, amennyire lehet. Azt akarja, hogy belső tapasztalataim legyenek, hogy megosszam azokat az emberiséggel.” Ez nem végtelenül fontosabb, mint amit fiatalságod idején tettél?

Ugyanakkor mindennek meg van a saját jelentősége. A tapasztalatok, amelyeket Isten húsz- vagy negyvenéves korodban adott, szintén értékesek. Ha egy gyerek nem lelkesedik négy-ötéves korában, fog majd ötven- vagy hatvanévesen? Mert ha igen, akkor sem lesz ugyanaz, mivel nem gyermekkorából ered. Hirtelen rátekintve a fa szépnek látszik, de mialatt növekedett, mikor fiatal palánta volt, egyáltalán nem látszott erőteljesnek. Tehát az élet minden fázisa egyenlően fontos, mert jó tulajdonságaink lassan, lassan, lassan fejlődnek. Ha egy mag nem csírázik ki és nem válik zsenge palántává, hogy válhatna hatalmas fává? Ugyanígy, hogy gondolhatjuk, hogy eggyé válunk Istennel, ha nem imádkozunk és meditálunk sok-sok évig? Mielőtt emberi inkarnációt vettünk fel, egyek voltunk Istennel. De picinyke csöppé tett bennünket. Azután azt mondta: növekedj, növekedj, növekejd és válj óceánná. Ez egy folyamatos növekedés, egy folyamatos tágulás.

Az értelem soha nem arra való, hogy összevissza használjuk. Ha az elmédet használod, véged van. Amikor tízéves vagy, az elme azt érezteti veled, hogy olyan idős vagy, mint egy kilencvenéves. Csak gondold azt, hogy életednek ebben a szakaszában vár rád hogy megtégy valamit. Aztán 10-15 év múlva valami más vár rád. Folyamatosan egy új színjáték kezdődik, egy újabb szerepet kell játszanod. Minden egyes alkalommal, amikor újabb szerepet kapsz, azt kell jól eljátszanod. Amikor hatalmas fává növekedsz, az új felelősséget hoz magával. Egy fának oly sokat kell nyújtania, oly sokat. A fa alatt kezdetben csak egy zarándok fér el. Később többen aláférnek. Végül a fának éreznie kell a felelősséget, hogy mindenkinek árnyékot, oltalmat és menedéket biztosítson. Minél magasabbra nősz, annál több menedéket, védelmet és világosságot kell adnod másoknak. Emberi fogalmak szerint lehet, hogy csak hatvan-hetven éves vagy, de az isteni fény és isteni bölcsesség fogalmai szerint évszázados kort érsz el.

Ami a fényt illeti, az nem mérhető földi években. Fény, öröm, béke és hasonlók nem a földi naptárak tartozékai. Ezek a Végtelenségből jönnek, a Végtelenségben tartózkodnak és mindig a Végtelenségben maradnak. Tudatosan meg kell próbálnunk belenőni ebbe a Végtelenségbe. Életfolyamunk folyik, folyik, folyik és eléri az óceánt. Ne olyasvalaminek tekintsd az élet-folyamot, mint ami évekre szabdalható. Ez egy egység-folyam, amely a végtelen Fény fele halad. Ami fontos, hogy ne használd az értelmet, amikor az évek terhe sokasodik rád. Csak a szívedet használd. Szólj így: „Ennél a pontnál így kell kibontakoznom, akkor pedig másként. Pár év múlva pedig teljesen más módon.” Minden pillanatnak megvan a saját jelentőségteljes szépsége. Ha eljön az idő, mikor élet-virágod teljesen kinyílt, akkor sokkal több örömöt és illatot lesz képes adni az emberiségnek és nagyobb segítségre lesz a törekvő keresőknek.

 

Question: As I am getting older, I am finding it harder and harder to accept my age. Can you say something that will allow me to better accept the fact?

Sri Chinmoy: The moment you think of your old age, you destroy all your inspiration, aspiration, joy and enthusiasm. The moment you think of your old age, that very moment is your death. You have to feel that everything is a series of experiences. Do not take life and death as two separate things: this is life, that is death — no! Death is just a passage we are going through. There is life, and on the way we meet death. In the Eternal Life, there is life, then death, then again life. It is a game that is going on.

Do not think of your old age. Think of your life as a road that is twenty-six miles long — a marathon — and then divide it into four or five stages. In the beginning, say for twenty years, you were learning and learning and learning. Then, in the second stage, you were learning and at the same time you were sharing your wisdom. Now you are in the third or fourth stage. So you have to see what you could do at the age of twenty, what you could do at the age of fifty and what you can do at the age of sixty. Do not think that what you did at the age of twenty is infinitely more important than what you are doing at the age of sixty. When you were twenty years old, God experienced Himself in and through you as a great student. Then He experienced Himself as a budding professor. When you turned forty, God experienced something totally different in and through you. At the age of sixty, He is experiencing something else again.

It is a game. At this moment, God is playing a particular role in and through you. In a few years, in the same Cosmic Play, He can play another role. After another twenty years, He can play yet another role. We make a serious mistake by feeling that when we are fifty or sixty the role that God is playing through us is sometimes not as important as the role that He gave us to play at the age of twenty. We have to feel that whatever role God plays through us at the age of twenty, forty or sixty is equally important. For Him, sixty is not old age. After the age of eighty or even one hundred, when you go away to the other world, you will see that there He is still playing His role inside your soul.

Now we always see the physical. We talk about our physical age, but the truth is that the moment we take a physical body, death becomes an inevitability. We may die tomorrow or the day after tomorrow. Again, inside the body, if you can be in touch with the soul, then you can take the body as a toy. You are playing with the toy, and then afterwards you are finished with the toy. This is always how it should be.

If you take it in that way, then the mind does not come into the picture. Use only your heart. Otherwise your mind will come forward and expect you to be able to do what you did at the age of twenty, to have the same youth and enthusiasm. But now that you are more advanced in years, wisdom is dawning in your life. When you are at the age of sixty, then you have the wisdom to say, “Over the years, I have not prayed enough to God. I came from Him; I will go back to Him. At that time, will I be able to show Him my physical capacity, my mental capacity or my vital capacity? God will say, ‘Enough! I have seen your physical capacity, your vital capacity and your mental capacity. Now show Me your psychic capacity, your heart’s capacity, your inner capacity. Let Me see how much you have really loved Me.’ “

You are at the age of sixty, but you have to forget about being sixty. You are playing a new role; you have got a new task. How much are you ready to pray and meditate and lead the spiritual life? Do not think of all the mistakes that you have made as mistakes as such, but think that you have played a certain role and now it is over. If you start thinking of all your past mistakes, then it will only be an added burden for you. Instead just say, “I went there, and I had an experience.” Now wisdom has to come to the fore, and you will not do the same thing again because you did not find your goal inside those experiences. Now that you are sixty, only think of spreading your wings. You are already flying, but you have to spread your wings. How? By loving God and serving Him inside mankind. You should not say, “I am old. I do not have the capacity I used to have.” Instead you should say, “God does not want me to have my former capacity because God does not want to play that role in me any more. Now He wants me to dive deep within, as deep as possible. He wants me to have inner experiences to share with mankind.” Is that not infinitely more important than what you did in your youth?

Again, everything has its own importance. The experiences that God gave you at the age of twenty or forty are also valuable. If a child does not have enthusiasm at the age of four or five, then will he get it at the age of fifty or sixty? Even if he gets it, it will not be the same because it is not coming slowly from a tender age. All of a sudden the tree is looking nice but while the tree was growing, when it was a tender plant, it did not look nice at all. So, every phase of life is equally important because our good qualities must develop slowly, slowly, slowly. If the seed does not germinate and become a tender plant, how can it become a huge banyan tree? Similarly, how can we think of becoming one with God if we have not prayed and meditated for many years? Before we took human incarnation, we were one with God. But He made us a tiny drop. Then He told us to expand, expand, expand and become the ocean. It is a continuous growth, a continuous expansion.

The mind is never to be used at any time. If the mind is used, then you are finished. When you are ten years old, the mind will make you feel that you are as old as ninety years! Only think that at this particular stage of life you are supposed to do something. Then after ten or fifteen years you are supposed to do something else. Continuously a new game is starting, a new part you have to play. Each time you are given a new role, you have to play it well. When you become a huge tree, at that time more responsibility comes. A tree has to give so much, so much. Under the tree at first only one pilgrim can stay. Later many individuals can come and stay. Finally, the tree has to feel the responsibility of giving shade, protection and shelter to all. The higher you go, the more shelter, protection and illumination you have to give to others. In terms of human age, you may be only sixty or seventy, but in terms of divine light and divine wisdom you will become hundreds and hundreds of years old.

When it is a matter of light, there are no earthly years involved. Light, delight, peace and so on do not belong to an earthly calendar. They came from Infinity, they remain in Infinity and they will always remain in Infinity. We have to consciously try to grow into that Infinity. Our life-river is flowing, flowing, flowing and entering into the ocean. Do not take the life-river as something that can be divided into years. It is a oneness-flow that is going towards the infinite Light. The important thing is not to use the mind when age is descending upon you. Only use the heart. Just say, “At this point I have to blossom in this way; at that time I had to blossom in a different way. A few years from now I will have to blossom in a totally different way.” Each moment has its own most significant beauty. When the time comes, when your life-flower is fully blossomed, then it will be able to give much more joy and fragrance to mankind and be of more help to sincerely aspiring seekers.

(Ha nem indulna a lejátszás, kérlek kattints ide.)

world-harmony-3-sri-chinmoy.jpg

World Harmony: Sri Chinmoy festménye


Sri Chinmoy: Megvilágosító válaszok (43-51), Father O Father: Sri Chinmoy dalát a Silence-Hearts együttes adja elő